Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-05 / 183. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁO 1967. augusztus 5, 99Lelet“ Tamás és a többiek Fiatalok vallatják a földet — Ásni : kitüntetés A flQcp rr már szinte kibírhatatlan, aki csak te- cO heti, árnyékot keres. A sióagárdi ter­melőszövetkezet majorjának közelében dolgozó tíz fiatal viszont egészen mást keres. Vallatják a földet, leletek után kutatnak, hogy pontos képet kapjanak a muzeológusok a kora-középkori ember lakás- és életkörülményeiről. Egy­szerűen szólva: ásatást végeznek. „Lelet” Tamásnak sem ez a becsületes neve, itt ra­gadt rá, a sióagárdi kutatótáborban. Az első napokban, ismerkedés közben mindenki kalpótt „becenevet”. Polka Tamás például azért lett „Lelet”, mert az ásatás közben ahányszor napvilágra került valamilyen tárgy, vagy tö­redék, felkiáltott: ez lelet! A kutatótábor — amely középiskolás szinten az or­szágban egyedül és először megyénkben működik —, hi­vatalos elnevezése: ifjúsági önkéntes építő-kutatótábor. A KISZ égisze alatt működik, mint a többi barackszedő-, vagy más jellegű tábor, csakhogy itt sokkal komolyabb, fel­készülést, történelmi ismereteket igénylő munkát végeznek. A szakmai irányítást Rosner Gyula, a szekszárdi Béri Ba­logh Ádám Múzeum munkatársa irányítja, a diákokra Gaál Attila tanár felügyel, aki maga is szenvedélyesen régészkedik. Tolna megye négy középiskolája a dombóvári, nagy­dorogi, tolnai és a tamási gimnázium küldött ide tanuló­kat. Az ifjúsági építőtáborok, önkéntesek, minden jelent­kező diákot szívesen fogadnak. A sióagárdi táborban vi­szont csak olyan fiataloknak veszik hasznát, akik már az iskolában a honismereti szakkörök keretében foglalkoztak hasonló jellegű munkával, A tábor célja nemcsak a leletmentés, a kora-középkori emlékek feltárása. A két hét alatt sokat tanulhatnak a diákok, és szeptemberben visszatérve az iskolába, tovább­adhatják az itt szerzett ismeretanyagot. A jfijinhn amellett, hogy meglehetős manuális AL készséget kíván, a diákok izmait is alaposan igénybe veszi. Rosner Gyula tájékoztatása szerint a két hét alatt kétszáz négyzetméter területet dolgoztak fel a fiatalok, és hozzávetőlegesen 150 köbméter földet moz­gatták meg. A szakemberek, — féltve a „kincseket” —, tarthattak attól, hogy a társadalmi munkában dolgozó fiatalok nem tekintik szívügyüknek a munkát és ennek a feltárás látja kárát, sok értékes lelet tönkremegy. A sióagárdi tábor bizonyított: kellő felügyelet és szakmai irányítás mellett gondos, lelkiismeretes munkát végeznek a diákok, szinte minőségi kifogás nélkül. Sióagáedon sürgetett az idő. A termelőszövetkezet ter­jeszkedni akar, s meg kellett menteni a leleteket a pusz­tulástól. A feltárás célja a kora-középkori jöbbágyember mindennapos életének Vplq$ megismerése. A két hét alatt szálmos értékes lelet kerül napvilágra, amelyet a szek­szárdi múzeumban fognak majd feldolgozni. A kora­középkori. település helyén feltűnően sok sarló került ki a földből, ami a szakemberek szerint arra enged követ­keztetni, hogy erőszakos úton szűnt meg az egykori falu. Rosner Gyula szerint a Sióagárdon feltárt leletek tu­dományos értéke is rendkívül magas. A kutatás során ed­dig napvilágra került maradványokból arra lehet követ­keztetni, hogy a település kora még I. István előtti. Ez azért is érdekes, mert ilyen korú leletet még nagyon ke­veset tártak fel az országban. után arra is van ere- t __, _______, hogy kötetlen beszél­g etés formájában új ismereteket szerezzenek az őket ér­deklő témákról. Akad közöttük olyan, aki már érettségizett, s pihe­néssel tölthetné utolsó nyarát. Közben katonai sorozásra is kellett mennie, de amint szabadult, visszajött. A lelkes kis gárda szombaton befejezi a munkát, ren­geteg élménnyel térnek majd haza. Bizonyára „Lelet” Ta­más is büszkén viseli majd .,újonnan szerzett” nevét. D. KONYA JÓZSEF A -fiiílenni? a 'napi rnunka S± JUlti niM, jük' s kedvük, '.,IAAE R^DT0* RÖK, AZTMOMfr; | JA A SEREGEK »ura, és füstté ^égeteaa szeke­í RElT.OROSZLÁNi | KÖLYKEIDET KAW) k EMÉSZTI MEG...", KEPRECENYVALTOZAT: sarlós endke <-/• 1 " ■' t O, NE I2GASSA AAAGA^T KAPITAN , E2. NEAA A. AAAGA HÁBO­RÚJA. ÖK PÉPIG NA'k éSTA'vOL ' VANNAK A, haza' SS FIA • hjanTALOK... NA, JÓL mjjffk VAN, ÖREGET* AAENOEN S2É PEN E-L... mg*® FRANCIA NŐK ! BOCHE -OK. todies M JUTHATT7\<. C£N /MOSOLYRA 4 UE/=SKS2£/Y£/C AZ. E&ES2 N/éASJET . HA&S&Z&GGEZ. • | no. laVhátja/nincsjI OAATR V|RXgO/V\. /WEN OEN EL'szépEN...« A kisebb és A szomszédasszony gyakran panaszkodik a kislányára, s azt mondja, a tizenkét éves fiával fele annyi gondja, baja sincs, mint a 10 éves kislányával. Peti komoly kisfiú. Ha a ma­ma dolgozik, bevásárol a bolt­ban, és mosogat is. Semmit sem kell kétszer mondani neki. Ági a kislány azonban, ha seperni küldik, azt mondja, nem tud. Ha a kútra küldik vízért, rend­szerint elpancsolja az időt, s eszébe sem jut, hogy siessen. Éppen ezért Petit jobban „be­fogják!’. Peti néha kifakad: — Ági nem csinál semmit... Ági néha kunyerál: — Ha vi­zet hozol, neked adom a forin­tom. nagyobb testvér Az édesanya pedig, ha haza­érkezik a munkából, nem tud­hatja, melyik feladatot melyik gyermek látta el, s egyformán jutalmazza a szorgalmasat és a lustát ... Sokkal helyesebben cselekszik Éva, az egyik pedagógustársam, akit kétféle természetű gyermek­kel ajándékozott meg a sors. Az egyik szelíd, szófogadó, a másik pedig rakoncátlan, nehezen ne­velhető. Ma már mindkettő, Ma­rika és Julika iskolás. Ugyancsak a kisebbikkel volt baj. Az utób­bi félévben azonban egyre ke­vesebb rá a panasz. Éva a két kislány ágya fölé egy kis kartontáblát függesztett. Aki naponta jól ellátja felada­tait, piros pontot kap. Aki mu­tt családban laszt, annak nem jár pont. S amikor ötven pont összegyűlik, jutalomként olyasmit kapnak ajándékba, amit szeretnének ... Bizony előfordult, hogy Julika — szerteszét hagyott játékai mi­att — nem kapott pontot. Ele­inte sírás és követelőzés kísérte a pont megvonását. Julika ké­sőbb rájött, hogy jobb, ha nem sír, hanem elvégzi feladatát... A kisebb és nagyobb gyermek a családban általában nem jelent azonos természetű, s azonos mó­don nevelhető gyermeket. A gyermek egyéniség, akihez fi­nom érzékkel, esetleg más-más pedagógiai gyakorlattal kell for­dulni az édesanyáknak is. PAPP ANNA1 pedagógus njiflNNOUERI =fenevad Haarmann nem volt ismeretlen a rendőrség előtt. 1918. óta rendőrségi besúgó volt, egyéb­ként viselt ruhával kereskedett és az ínséges években húsárusítással foglalkozott. A rendőr­ségen évek óta tudták róla, hogy homoszexuális. 1879-ben született. A hatodik, legkisebb gyer­mek volt a családban. Akkor már 41 éves anyja teljesen elkényeztette. Apjával azonban már gyermekkorában hadilábon állt. s ez a viszony később ádáz gyűlöletté fajult. Apja többször fe­nyegette, hogy elmegyógyintézetbe záratja, ő börtönbe akarta juttatni apját és gyilkossággal vádolta a hatóságok előtt. Nem egyszer összeve­rekedtek, de volt olyan időszak is, amikor együttesen követtek el kisebb betöréseket, lopá­sokat. — 4 — Ezeket az eseteket megelőzően szülei lakatos­inasnak adták, de nem vált be, mire altiszti is­kolába Íratták. Onnan kórházba került, mert az iskola katonaorvosa elmezavar tüneteit észlelte rajta. Néhány heti kezelés után elbocsátották a kórházból és az altiszti iskolából is, mint kato­nai szolgálatra alkalmatlant. INKÁBB A HALÁL, MINT AZ ELMEGYÓGYINTÉZET 1896-ban, 17 éves korában Indult ellene elő­ször bűnvádi eljárás, mert több esetben kis­gyermekeket csalt kapualjakba, pincékbe, s er­kölcstelen műveleteket hajtott végre rajtuk. A bíróság döntése alapján megfigyelésre elme­gyógyintézetbe utalták. Az ottani bánásmód nagy hatással volt rá, mert később, valahány­szor bíróság elé került, s a tárgyaláson felvető­dött, hogy újra elmegyógyintézetbe zárják, két­ségbeesetten felkiáltott: — Inkább fejezzenek le rögtön. Százszor in­kább a halál, mint az őrültek háza! 1904-ig kevés adat van róla, de a következő húsz év egyharmadát részint vizsgálati fogság­ban. részint fogházban vagy börtönben töltötte. A világháborúban sem vett részt, mert közvet­lenül kitörése előtt ötévi börtönre ítélték. 1918 tavaszán szabadult ki, s néhány hónapi berlini tartózkodás után, a háború végén, újra Hannoverben bukkant fel. AZ ELSŐ KÉT GYILKOSSÁG Ebben az időben minden németországi város­ban virágkorát élte a bűnözés minden neme. Haarmann a pályaudvar nagy csarnokában ütötte fel főhadiszállását, ahol élénk zugkeres­kedelem folyt. Az üzletekben, a piacon semmit sem lehetett kapni, annál jobban virágzott az üzérkedés hússal, liszttel, cukorral. A CeUeer-strasse 27-es számú házban özvegy Schildtné házában kis üzlethelyiséget, és az üzlethelyiség mögött kis szobát bérelt, állítólag iroda céljára. Az üzlethelyiséget ütött-kopott holmival bebútorozta. Egy ideig még nénjénél lakott, majd hamarosan beköltözött az üzlet- helyiség mögötti szobába. Suhancok jártak ki-be nála. teli hátizsákok­kal érkeztek, üressel távoztak. A szomszédok éjszakánként húsdarabolás okozta lármához ha­sonló csapkodást hallottak, s azt hitték, hogy Haarmann ilyenkor darabolja fel a zugkereske­delemben vásárolt húst, hogy tovább adja. Az üz­lethelyiség melletti kis szatócsbolt tulajdonosa, özvegy Gertrud Seemann üzleti kapcsolatban volt Haarmann-nal. Alkalmilag ő is vásárolt tőle húst. Az özvegy volt az első. aki gyanút fogott, hogy Haarmann szobájában borzalmas dolgok játszódnak le. Egy alkalommal, amikor Haarmann csontokat darabolt a hátsó szobában, az özvegy megko­pogtatta a vékony falat, s átkiáltott: — Kapok-e én is valamit? — 6 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents