Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-29 / 203. szám

1967. augusztus 29. fOT.NA MFC VEI VfiPEjSAC 3 Internacionalista egység és antiimgerialista összefogás Irta: Darvasi István A z emberiség békéje az anti- imperialista, háborúelle­nes front • erejétől, nagyságától függ. Ez az erő pedig katonai, gazdasági, és politikai összetevők­ből áll. A katonai, a gazdasági és a politikai tényezők között számos összefüggés van, de ezek közül minden bizonnyal az a leg­fontosabb, hogy minél egysége­sebbek az antiimperialista front politikai erői, annál nagyobb mértékben, hatékonyabban tudja hasznosítani gazdasági és katonai efőit az imperializmus elleni harcban. Az antiimperialista front erőit az az objektív igazság fűzi egy­be, hogy mindnyájuknak érdeke és célja a világ békéje és a népek nemzeti függetlensége. Politikai felfogásukban, országaik társa­dalmi berendezésében számos el­térés van közöttük, nem azono­san képzelik el a fejlődés útjait sem, de ha megvan közöttük az egyetértés abban, hogy az embe­riségnek békében, és minden nép­nek nemzeti függetlenségben kell élnie, eltekinthetnek attól, ami őket egyéb kérdésekben elvá­lasztja. így lehetővé válik az an­tiimperialista cselekvési egység. Az antiimperialista front — ha nem is gondok és nehézségek nél­kül — hosszú évek óta létezik és bonyolult viszonyok között ered­ményesen küzd a világbékéért. Bonyolult viszonyok között, mert úgy kell küzdeni a népek nemze­ti függetlenségéért, az önrendel­kezés, a be nem avatkozás, a te­rületi sérthetetlenség elvének oszthatatlan érvényesüléséért, úgy kell fegyveres segítséget is nyújtania az imperialista agresz- szió áldozatainak, hogy közben egy pillanatra se tűnjön szem elől a még nagyobb veszély, a termonukleáris világháború. Úgy kell vívni ezt a harcot, hogy a vi­lág ne boruljon lángba. Az antiimperialista szövetségi rendszer magja, legfőbb ereje a szocialista világ. Országait egye­síti a forradalmi világnézet, az azonos társadalmi rend, az érde­kek ebből eredő közössége, a kö­vetkezetes antiimperializmus. A szocialista országok egysége, a 'világ kommunista- és munkás­pártjainak egyetértése, valameny- nyi forradalmi erő akcióegysége döntő fontosságú az antiimperia­lista szövetségi rendszer szem­pontjából is. Minthogy azonban a szocialista országok közös ér­dekei, távolabbi céljai túlmutat­nak az imperializmus elleni, harc­ban fennálló érdekközösségen, együttműködésüknek szélesebb­nek kell lennie, és valóban, sok­rétűbb, gazdagabb is, mint az igen kiterjedt antiimperialista front országainak egyébkénti együttműködése. A szocialista or­szágok egységét és együttműkö­dését nemcsak az antiimperialista békeharc teszi szükségessé, ha­nem belső építőmunkájuk is. I gaz ez még akkor is, ha az egység kritériumairól val­lott felfogásban az idők folya­mán bizonyos változások történ­tek. Egykor szinte az egység elengedhetetlen feltétele volt például, hogy a szocializmus minden országában minden majdnem ugyanúgy történjen. Ez a felfogás azonban már a múltté. A szocialista építésben minden ország saját adottságaiból, hagyo­mányaiból, feltételeiből indul ki. Az azonban ma sem tagadható, hogy a szocialista országok szá­mára nagy előny a másik ország építőmunkájának tanulmányozá­sa és hasznosítható tapasztalatai­nak esetleges átvétele. Ez azon­ban csak önkéntes lehet. Tagad­hatatlan az is, hogy minden szo­cialista ország számára hasznos a másikkal, a többiekkel való gazdasági együttműködés, mert erre mindnyájuknak szükségük van. Annak a szocialista ország­nak is, amelyiknek erőforrásai elvben lehetővé tennék a gazda­sági autarchiát, és annak is, ame­lyik szűkebben mért természeti kincsei miatt nyilvánvalóbb mó­don szorul rá a gazdasági koope­rációra. A nemfceti függetlenséget, a népgazdaság önálló fejlődését sem a bilaterális, sem a multi­laterális együttműködés nem sér­ti, hanem elősegíti, hiszen a lé­nyeg nem a két vagy többoldalú együttműködés, hanem az azonos társadalmi rendszer. Ami pedig magát az együttműködést illeti a tudomány, a technika, a nem­zetközi munkamegosztás rohamos fejlődése, a piacok nemzetközi kiterjedése ma lehetetlenné teszi az elzárkózást és elkerülhetetlen­né az együttműködést. Az egymás közötti együttműködés egyébként nem zárja ki a kapita­lista országokkal való gazdasági • kapcsolatokat'sem, ennek sem el­vi, sem politikai akadálya nincs és szükségessége sem vitatható. Nem tagadható azonban az sem, hogy a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatokat mindig befolyásolják a kapitalista piac törvényszerűségei, arról nem is szólva, hogy a tőkés országok gazdasági emberei számára nem­csak egyszerűen üzlet a szocia­lista országokkal való kapcsolat, hanem nagyon jól átgondolt és céltudatos politika is. A szocialista országok egyen­kénti és közös érdekei, az antiimperialista front < érdekei egyaránt nyomatékosan megkö­vetelik a szocialista országok egy­ségét az imperializmussal szem­ben. Mivel ak imperializmus vezető országainak kormánykörei elég­gé világosan látják az óriási koc­kázatot és mert kilátástalannak tartják, ma kevéssé látszik való­színűnek, hogy vállalkozni mer­nének a szocialista világrend- szerrel való frontális összecsa­pásra. Ök is tudják ugyanis, hogy ez termonukleáris világhá­ború lenne. Az imperializmus azonban még ma sem tartja visz- szavonhatatlannak a világban végbement történelmi változáso­kat; a szocialista világrendszer létrejöttét és a gyarmati rend­szer széthullását. Erről tanúskod­nak a helyi háborúk, a Vietnam elleni agresszió, az Izrael által elkövetett agresszió, a puccsolc, és a neokolonializmus egyéb ak­ciói, a különböző imperialista provokációk. A helyzet annyiban változott, hogy — felismerve a világháborúval járó kockázatot — az európai szocialista országok­kal szemben e pillanatban nem a háborús fenyegetés módszerével operálnak. Ebből nem következik, hogy a szocialista <>,:ágok külpolitikai együttműködésének parancsoló szükségessége csökkent. Nem csökkentek az együttműködés le­hetőségei sem. Megvan minden objektív politikai és gazdasági feltétele, megvan az érdekek ob­jektív közössége, noha ez utóbbit szubjektív nézetek helyenként el­homályosítják, vagy tévesen ér­telmezik. A nemzetközi szolidaritás, az álláspont azonossága, a közös cselekvés nem csorbítja, hanem szolgálja és jól szolgálja a nem­zeti érdeket. Nem fordulhat elő, hogy egy szocialista ország saját valódi — és nem vélt — nemzeti érdekeinek szolgálatával csorbí­taná, vagy károsítaná más szo­cialista ország nemzeti érdekeit. Sőt, egy marxista—leninista ala­pon nyugvó internacionalista kül­politikát folytató szocialista or­szág nemzeti külpolitikájának minden sikerét élvezi és élvezhe­ti valamennyi szocialista ország. Másfelől minden szocialista or­szág nemzetközi súlyát, tekinté­lyét növeli és nem csökkenti, ha szolidáris egységben van a Szov­jetunióval, a többi szocialista or­szággal, ha mint ilyennel tárgyal­nak és egyeznek meg vele. Az egységben rejlő erő tekintélyt ad mindenkinek, aki részese az egy­ség kikovácsolásának. zekből az elvi megfonto­lásokból az is következik, hogy hasznosak azok a tanácsko­zások, amelyeken két vagy több szocialista ország, két vagy több kommunista párt nemzetközi kér­désekben beható vita után állást foglal. A mai, a néhány év előttinél jóval bonyolultabb, több veszély- lyel terhes nemzetközi helyzetben különös fontossága van annak, hogy a szocialista országok és a kommunista pártok tanácskozza­nak, közös álláspontot alakítsa­nak ki és egységesen cselekedje­nek az emberiséget érintő legfon­tosabb nemzetközi kérdésekben. Ez kötelességük népeikkel, a sza­badságukért harcoló, függetlensé­güket védelmező népekkel, az egész emberiséggel szemben. E A lehetőségek ötletes kihasználása Háromszáz mázsa hús terven felül Rendkívül ötletesen használ- k ki egy régi színt, lábas pajtát mgyelen, a Mezőgazdasági akmunkásképző Iskola Tangaz- iságában. Tulajdonképpen már mmire sem használták, most szont kétszeres hasznot fog íjtani. Kevés beruházással át- akították kocaszállássá, egyszer jztatnak a kutricákban és a len kukorícatárolásra használ- k majd az épületet. ♦ Ménesi Sándor, a gazdaság fő-( íny velő je elmondta, hogy hul- déklécet vettek, körülbelül há- >m köbméternyi anyagot, eb- >1 készültek a kutricák* a ser- sszállások. Az anyasüldőket hí- isertések közül válogatták ki és az elletés, illetve a malacok leválasztása után ismét hízóba fogják ezeket a sertéseket. Há­romszáz malacot szeretnének le­választani szeptember 20-ig a 30 kocától. Övatos számítás szerint is legalább 300 mázsa húst tud értékesíteni a tangazdaság terven felül a jövő óv márciusában, áp­rilisában. Arról nein is beszélve, milyen nagy hasznot jelent, hogy a tervein felüli értékesítés már új, magasabb áron történik. A ren­delkezés megjelent az új felvá­sárlási húsárakról, tehát a ne­gyedik negyedévben érvényes lesz. Ez adta az ötletet az üzem szakembereinek. A földterülethez szükséges kocalétszám egyébként megvan ebben a gazdaságban, te­hát a hízóállományból kiválasz­tott kocák ismételten hízóba fo­gása nem jelent károsodást a tenyésztés szempontjából sem. Az ötletre jellemző, hogy ku­koricatároláshoz sem kell külön berendezést készíteni ebben a Iá- ' baspajtában. A kutricaléceket összeállítják úgy, hogy a drótháló felhasználásával szellős tároló­hely lesz belőle. A kutricák fa­anyagát egyszerűen csak átren- dezik, úgynevezett prizma alak­ban átrakják. A főkönyvelő azt mondja, a jövő évben is megtör- j ténhet, hogy a kukorica felhasz- J nálása után ideiglenesen ismét! sertéstenyésztésre fogják felhasz­nálni ezt a régi épületet. í A KIÁLLÍTÁS gépújdonságai A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági gépiparának új konstrukciója ez a burgonyaszedő gép, amelyből még az idén 115-öt kap a magyar mezőgazdaság. A Szekszárdi Állami Gazdaság készítette a kiállításon látható cu­korrépaszedő gépet, amely kiemeli a répát, lekoronázza és pótko­csira rakja. A cukorrépaszedő mögött a gépjavító vállalatnál készülő HE és MTZ vezetőfülkék láthatók. Mini-traktor... A Holder-cég egész kistraktorsorozattal szerepel a kiállításon, az egy kerekűtől a négykcrék-meghajtásosig. Mind­egyik kistrakíorhoz különböző munkaeszközöket lehet kapcsolni, ekét, talajlazítót, kapákat, permetezőgépet.

Next

/
Thumbnails
Contents