Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

1967. augusztus 3. I'm.NA MEGYEI NEPtttSAR Aktuális portré Nguyen huu Sao A Dombóvára« ’SSTZSSSS.1“<££: kedtem meg Nguyen huu Sao-val, a hazánkban tanuló viet­nami diákkal. Hat éve él itt nálunk. Az Építészeti és Közle­kedési Műszaki Egyetem idén végző villamosmérnök-hall­gatója. Alacsony termetű, gyors mozgású, eleven fiatalember. Még innen a harmincon. Lassan, de nagyon jól beszéli a magyar nyelvet. Amikor népe küzdelmes élethalálharcáról beszél, szenvedélyes kézmozdulatokkal kíséri szavait. El­szántsága nem ismer határt. Mint, ahogy a többi vietnami testvéréé sem. A rendkívül nagy megpróbáltatások és szen­vedések ellenére is optimisták, mert mint Nguyen huu Sao mondta: igazságos harcunk csak győzelemmel végződhet. Az év végén már Ű is odahaza lesz. Még két szigorlata van és azután előreláthatólag novemberben hazautazik. Dip­lomamunkáját már beadta: egy nagy teljesítményű villamos motort tervezett. Hogy miért éppen ezt? Talán azért, mert odahaza éppen erre van a legnagyobb szükség. Ű pedig ha­zaérkezésének első percétől segíteni akarja népét. Egy villa­mos gyárban fog dolgozni. Ott fogja gyümölcsöztetni mindazt, amit nálunk tanult. Tervekkel, elképzelésekkel telített, al­kotni vágyó fiatalember Nguyen huu Sao, aki azonban ha kell, kész fegyvert is ragadni, hogy megvédje hazáját a betolakodókkal szemben. A magyar nyelvet, ÄP vé&o% mondja. S hogy ezt mennyire komolyan veszi, bizonyítja, egy egész kis magyar nyelvű könyvtárat készül hazavinni. Szóba kerültek az emlékek is: Felejthetetlen találkozások a magyar fiatalokkal — közöttük ez a dombóvári is —, akik­nek lelkesedése az idősebb korosztályt is magával ragadja. És akik közösen segítik politikailag, erkölcsileg és anyagilag a hős vietnami népet. Számunkra, akik ott voltunk, felejthetetlen emlék ma­rad az a pillanat, amikor a MÁV Fatelítő Üzemi Vállalat portáját átlépve Nguyen huu Sao meglátta a tömegszerve­zetek által szerkesztett igen színvonalas vietnami faliújságot. A borzalmas képek egy pillanat alatt megváltoztatták az egyébként mosolygós arc vonásait, ökölbe szorított kézzel, némán nézte a megdöbbentő képeket. Látszott rajta, hogy gondolatban odahaza van és ö is velük együtt éli át a borzalmakat. Amikor észrevette, hogy többen is figyeljük, lassan felénk fordulva csak ennyit mondott: elnézést. Az­után újra barátságosan mosolyogva társalgott tovább. Arról beszélt, hogy milyen sokat jelent hazájának a magyar nép segítsége. Az, hogy például Ö is elvégezhette az egyetemet és majd odahaza a villamos gyárban ennek erdményeként dolgozhat, mint villamosmérnök. ÍTrrvr A|.7Pnl ttem lenne teljes a portrém Ufoj Cl Nguyen huu Sao-ról, ha nem írnám meg élete nagy vágyát, amelyet tömören, de igen határozott hangon így fogalmazott meg: békében dolgozni. Milyen egyszerűen hangzik és mégis, mily nehéz megvaló­sítani Nguyen huu Sao vágyát. Amikor elköszöntünk egymástól, mintha csak előre megbeszéltük volna, valamennyien azt kívántuk Nguyen huu Sao-nak: minél előbb valósuljon meg élete nagy vágya: Legyen béke Vietnamban. (szigetvári) vezés nem csupán, sőt jó részt nem a KISZ-bizottság munkája. A lakók pedig, ha nem is idős emberek, de nem is olyan igazán kimondott fiatalok. Dunaföldvár. Hiába minden erőlködés, ha csupán a KISZ és az OTP erőlködik. Közművesített telket a tanácsnak kellene biz­tosítania. Telek nélkül építkezni nem lehet. A tanács illetékesei nem így gondolják? Tanulhatná­nak az idei példából, amikor éppen telekügyben oszlott fel egy építési közösség. Paks. A Duna-part mentén nyíl­na lehetőség négyszintes, 16 la­kásos kockaházak építésére. A paksi fiatalok igényei azonban más jellegűek. Vagy családi ház­ra gyűjtenek, vagy kisebb tánsas- házban szeretnének lakni. És a járási KISZ-bizottság elégedett saját szervező munkájával. Tolna. Idén négy lakást adnak át. S rájuk illik a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. A tolnai fiatalok étvágya megjött. Egyre kevesebben vágynak csalá­di házra. így előreláthatóan nem marad üresen a telek, amely kö­rülbelül 31 négylakásos épület felhúzásához elegendő. Dombóvár. Lehet epml talán KISZ lakásépítési akcióról beszél­ni Dombóváron? Igazság szerint nem. Az átadásra kerülő nyolc lakást a KISZ csupán azért szá­molja el saját számlájára, mert abban fiatalok laknak majd. De ennyi önmagában még kevés ah­hoz, hogy KISZ lakásépítési ak­cióról lehetne beszélni. Nem így gondolja a dombóvári járási KISZ-bizottság? Tamási. A műszaki átadása már megtörtént a Tamásiban épülő első hatlakásos társasház­nak. amelyet KISZ-akció kereté­ben építettek fel. Megalakult már a második építési közösség is. A már átadott épület öt laká­sának valóban fiatalok — har­mincöt éven aluliak — a gazdái. A most épülőbe azonban már csupán két fiatal költözik majd mint tulajdonos, a többi négy la­kást az idősebb generáció foglal­ja el. Igaz, kirívó a példa, de el kell mondani. A tamási KISZ lakásépítési akció keretében épít­tetett a 66 esztendős, nyugalma­zott plébános is. Vajon ilyen kö­rülmények között lehet tiszta szívvel KISZ lakásépítési akció­ról beszélni? * íme röviden a megyei helyzet­kép. A harmadik ötéves tervben összesen 540 KISZ-lakást kíván­nak megépíteni a megyeszékhe­lyen. a járási székhelyeken és né­hány nagyobb községben. Ebből az év végéig elkészül közel 200. Ha figyelembe vesszük, hogy 1970-ben fejezzük be a harmadik ötéves tervet, szinte bizonyosra vehetjük, hogy felépül addigra az 540 lakás is. De hogyan? Hol? És kik laknak majd benne? Érde­mes beszélni a KISZ lakásépítési akció problémáiról. (Folytatjuk) MÉRY ÉVA Mi helyettesíti a régit ? A nagydorogi közös gazdaság ■£* főkönyvelőjével' valame­lyik nap, reggel fél ötkor Szek- szárdon, a benzinkútnál talál­koztunk. Bátaszékre utazott, bár­kát vásárolni, a közös gazdaság­nak. Július 26-án, hajnali három órakor indult a nagydorogi tsz főagronómusa a határba, ment ellenőrizni a magfogást. Korán kelő, későn fekvő emberek a szövetkezet vezetői. A nyolcórás hivatali munkaidő túl kevés volna ahhoz, hogy a rájuk ma­radt csődtömeget rendbe hoz­zák, hogy az elmúlt évek mu­lasztásait felszámolják. Dolguk nehéz, mert egy részről gazda­sági téren kell rendet teremte­niük, más részről politikai mun­kaként a nagyüzemi gazdálko­dás elherdált becsületét kell megszerezni. Nem visszaszerez­ni, megszerezni, mert ebben a községben a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak eddig még alig­ha volt rangja, tekintélye. A me­gyében szinte egyedülálló eset. Amikor a IX. kongresszuson elhangzott a bejelentés, a szö­vetkezeti gazdák szociális és társadalmi juttatásának bővíté­séről, az elvándorlók egy része nyomban megtorpant, sőt vissza­fordult. Oly mértékben, hogy az idei zárszámadások időszakában Tolna megye termelőszövetke­zeteibe százával jelentkeztek az új belépők. Alighanem egyik ke­zünkön meg tudjuk számolni azt a néhány közös gazdaságot, aho­vá a kedvező gazdaságpolitikai ás szociális intézkedések hatá­sára sem jelentkezett sfenki. A nagydorogi tsz e kevesek közé tartozik. „Megpróbáltuk meg­szervezni a kertészetet. Felaján­lottuk az eljáróknak, hogy a Bi- ritói Állami Gazdaságban alkal­mazott norma szerint kapják a fizetést. Kora tavasszal próbál­koztunk ezzel a tagtoborzással. Mindössze' öt embert sikerült be­szervezni” — állapítja meg Gla­ser Pál, a tsz fiatal agrármér­nök elnöke. Minthogy Nagydorogról regge­lenként öt teherautó viszi más vidékre a mezőgazdasági mun­kásokat, s kevés híján ezer bér­letes hagyja el a falut, a közös gazdaság változatlanul munkaerő- niánnyal küszködik. A gazdaság megszilárdítása tehát nem ígér­kezik túl könnyű feladatnak. Még szerencse, hogy ebben a nagy dologidőben számíthatnak az általános iskola felsőtagoza­tos diákjainak a közreműködésé­re. Szóval a gazdasági meg- eitilárduláshoz, ha azt nézlzük, miként vám megírva a nagy­könyvben, ennek a termelő- szövetkezetnek elsősorban mun­kaerőre volna szüksége. Viszont új jelentkezőkre, a kívánatos életkort figyelembe véve, kizáró­lag akkor számíthat a gazdaság, ha forinteredményeivel igazolja, hogy tagjai megtalálják számí­tásukat. Ezerkilenqszáahatvanhétben a nagydorogi közös gazdaságnak mindössze egy választása van. A gazdasági feladatokat jól és pontosan azokkal a tagokkal kell megoldani, akik eddig is helyt­álltak, jól dolgoztak, de sajnos erőfeszítéseiket az elmúlt évek­ben legtöbbször a hozzá nem ér­tés vitte zátonyra. Kevés „ütő­képes” taggal, annál több ki­ábrándult gazdával nekivágni egy elrontott tsz helyrehozásá­nak, több mint merészség. Már­pedig Glaser Pál elnök, Keresz­tes János párttitkár, Bercsényi László főkönyvelő, Gyura József főmezőgazdász, néhány hónappal ezelőtt erre vállalkozott. S bár­mennyire meglepő; kedvező vál­tozás jelei figyelhetők meg Vá­jom miért? Mi tudja helyettesí­teni egyik hónapról a másikra, ennyire hatásosan a régit? Elő­ször is a következetesség, a já­rás részéről. E z a következetesség abban nyilvánult meg, hogy a tsz-t hozzásegítették egy olyan elnökhöz, akinek sem az elvhű­ségéhez, sem a szakmai tudásá­hoz nem fér kétség. A járási po­litika ezzel kifejezésre juttatta, hogy Nagydorogon is véget kell vetni a gazdasági életben be­töltött funkciók egyoldalú érté­kelésének, mert hiába rendelke­zik az elnök maximális és be­csülendő elvi szilárdsággal, ha nem ismeri a mezőgazdasági üzem irányításához még a mini­mális szakmai tudnivalókat sem, akkor akarva akaratlanul kárt okoz. S ma már nem tartunk ott, hogy félmegoldásra legyünk rákényszerülve, hiszen a politi­kailag és szakmailag egyaránt magasan képzett emberek már rég nem mennek fehér holló számba. Ennek az elvi következetesség­nek a velejárója, hogy Nagydo­rogon a szövetkezeti gazdák biz­tonságérzete megnőtt. Nem má­sért, csupán azért, mert figyelik a még újnak számító elnököt, s megnyugodva látják, hogy ez az elnök érti a dolgát, nyugodtan tá­maszkodhatnak rá a tagok. „Megvan hozzá a tudása, ő még a főkönyvelőnek is parancsol­hat.” „Elfogadjuk az utasításait, mert látjuk, többet tud. Meg­szűnt az a világ,‘amikor a négy elemi dirigált” — mondják elé­gedetten a gazdák. Súlyos bak­lövés volna ezeket a kijelenté­seket károsnak minősíteni. Az átélt nehéz esztendők után a ta­gok fellélegeztek, nyersen, ken­dőzetlenül és őszintén fogalmaz­nak: annak adtuk a kezébe a gyeplőt, aki legjobban tud haj­tani. pl készítették a kis zárszám- adást. Ebből az derül ki, ha súlyos elemi csapás nem érj a tsz-t, akkor év végén a beter­vezettnél valamivel többet osz­tanak. Kedvezőek kenyérgaboná­ból is a terméskilátások, a fő­könyvelő már azt számolgatja, vajon mennyi plusz bevételt si­kerül elérni. Naponta közgaz­dasági szinten elemzik a költsé­gek alakulását minden, munka- műveletnél. Elemezték például, hogy a szalmabálázáshoz egy holdra vetítve, negyven forintot költenek drótra. Elhatározták, kapcsolatot teremtenek egy nád­üzemmel, és majd a télen meg­próbálják eladni a drótot. A na­pi részkérdések mellett a veze­tőséget első helyen a belvíz- rendezés foglalkoztatja. „Sok a víznyomásos kukoricánk. A bel­vízrendezést nagyon gyorsan el kell végeznünk, utána beállítjuk a Norfolki négyest.” — mondja az elnök, és a gazdák akkor is tudják, miről van szó, ha nem folytatja; a termésátlagok terv­szerű és tudatos növeléséről. Jól megosztják egymás között a fel­adatokat. Ebben a nagy dolog­időben Keresztes János, a párt­titkár vállalta el például a ga­bonabetakarítási munkák irányí­tását. A főkönyvelő pedig az iro­dai munkák mellett a birkavá­sárt is lebonyolította. Két évvel ezelőtt szemtanúi voltunk, miként erősödött meg egyik esztendőről a másikra a szilárd, politikai és gazdasági tu­dáson nyugvó vezetés irányításá­val a reménytelenül gyenge szakcsi közös gazdaság. Most Nagydorog következik? SZEKULITY PÉTER A világhírű Ganz transzformátor Egymás után érkeznek a külföldi megrendelések a Ganz Villamos- sági Művekben készülő transzformátorokra, generátorokra, ame­lyek jó műszaki tulajdonságaik miatt keresettek a világpiacon. Képünkön: szerelik a legújabb exportgenerátort (MTI-foto — Bara István felvétele.) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents