Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-22 / 197. szám
196". augusztus 22. frOLNA MEGYEI NEEGJSÄG 5 Fél óra a MC Az udvar: akár egy színházi díszlet Rozzant vasalók, kiérdemesült tűzhelyek hevernek a vashegy tetején. A melegben átható papírillat, van itt mindenféle hulladék, amely csak a háztartásokból, vagy az üzemi, bolti raktárakból előkerül. Hatalmas, régimódi fapadlás az udvar hátsó végében, teherbírása kilencven mázsa. Papír gyűlik itt, havonként egyszer viszik el a nagy telepre. Szekszárdon, a Beloiannisz utca 24 'a-ban működik a MÉH kisebbik átvevő részlege, Arky Lászlóné vezetésével. A fekete szemű fiatalasszony meglepően tiszta, csinos háziköpenyt visel. Alig hihető, hogy ilyen rendben tudja tartani, hiszen sokszor markol poros hulladékot. A mosoly egy pillanatra se tűnik el az arcáról. Szemlélőként jöttem, a délután csendesebb időszakát választva. Megállók a mérleg mellett, és várom az ügyfeleket. Nem kell sokáig néznem az üres mérleget, eladó. A mindenes — Gyerünk! Még egy kicsit feljebb! — bíztatja önmagát a szívós, vékony kis ember. Fejét nekiveti a hatalmas papírkötegnek, és tolja homlokkal, tarkóval. Kivörösödik, megizzad, de egyre feljebb jut a létrán. Közben beszél. Tréfálkozik önmagán is, csupa élet, mozgás körülötte a levegő. — Mi vagyok én? Parancsnok, hátulról. Olyanformán, ha a katonaságnál hátraarcot vezényelnek, én kerülnék élre. Azt csinálom, amit mondanak, oda megyek, ahová küldenek. Anyagmozgató. Ez valóban szűr. ke szó, az iménti meghatározáshoz képest. Sanyi bácsi a Vases Edénybolt alkalmazottja, és munkaidő után minden megbízást elvállal, amit el tud végezni. Vitt már erős fiatalember helyett talicskát a vasútra, gurított már hordót, és restellkedés nélkül vágta zsebre a 15—20 forintos munkadíjat. — Pironkodjon az, aki dolgozni szégyell — vallja. A papírok idefuvarozása — vállalati megbízás. Minden második héten ő hozza el az összegyűlt csomagoló papírt. Az érte járó pénzt a blokkal együtt a pénztárosnak adja. — Mi mindenre futja ebből a pénzből ? — Felsorolni is nehéz! Ha valakinek meghal a hozzátartozója, ebből jut koszorúra, de alapja lesz a kirándulásoknak is, vagy segít egy kicsit, ha halászlé vacsorát rendeznék a bolti dolgozók, a múltkor meg éppen a Vidám Parkban jártunk. Hulladékpénzből... ividesen megjelenik az első — Különböző ez minden vállalatnál — egészíti ki Árkyné is. Tudtommal van olyan üzlet, ahol a papírért kapott pénzt összegyűjtik és télen fát vesznek belőle, mert csak szenet ad a vállalat, azzal meg nehéz begyújtani... Öt részvényes öten vannak, a legnagyobb se lehet magasabb másfél méternél. Rövidnadrágban, kukoricahéjhoz hasonló színű üstökkel, csokoládé- barnán. — Meglátjátok, lesz ez 30 kiló. Mibe fogadsz? Iromba nagy vascsövet cipelnek, szakember a megmondhatója, mire használták ép állapotban. A kisebbeknél még két kályhaaj- tó, régen láthattak már tűzet, portód szürke az oldaluk. A csövet lemérik. Micsoda szerencse! 35 kiló. Mondanom se keld hogy indián csataüvöltés fogadja a hirt, de a kis társaságból senki nem tudná megmondani, menynyibe kerül majd a hulládékvas kilója Izgatottan figyelik a blokk- füzetre írt számokat, az egyik eí is olvassa: — Huszonegy forint! Mennyi fagyi lesz ebből! Nyüzsögnek, tüsténkednek, a jól sikerült „hadizsákmány” körül. A kérdéseimre csak futtából, szinte mellékesen válaszolnak. ■— Kútból való darab ez. nekünk adta egy ember. Ott őriztük a Béke utcai ház pincéjében. Jövünk még ide, ha máskor is eny- nyit kapunk. Az iskolában? Ott is szoktunk gyűjteni, mindig mondják, hogy melyik osztály tud többet leadni? De így, magunknak, sokkal érdekesebb. Ha megosztoztok a 21 forinton, négy forint jut mindegyikőtöknek... — Hogyisne. Több. Ez a két kicsi csak most szegődött hozzánk a ház előtt — vonulnak el akkora zsivajjal, amekkorával idejöttek. Különkereset Erős, meztelen felsőtestű férfiak. Az egyiknek a karja tetovált, de alig látszik, olyan feketére égett a napon. Hátuk, válluk, csupa karcolás, heg. így hordják, ing nélkül a terhet, ebben a tikkasztó hőségben. Kartoncsomagokat emelnek, hosszú, vékonyra szeletelt lapokból tevődnek össze. — Mire használták ezt a papírt? — Táskamerevítő volt az épebb rósz a bőrdíszműben. Ezt, a hulladékot, már nem tudják felszabni. — Hány kiló összesen? — 97. — Kilója? — Hetven fillér. — Nem is rossz, különkeresetnek. — Hagyja el, néha összegyűjtik a KISZ-esek, mire megyünk már nincs is. A múltkor szinte ebből a pénzből nyaraltak. Szerencsére, most nem olyan szorgalmasak. Amíg a nagy telepre kivitte a vállalati teherautó, addig csak munkálkodtak, de most maguknak kellene idehordani kézben, vagy kiskocsival, hát meghagyják nekünk. — Maguk hogyan hozták? — Varszava gépkocsival. Mindig mi hordjuk el a hulladékot a bőrdíszműből, már hagyomány, hogy a legtöbbször az ilyen papír is a mienk. Kéthetenként megyünk, akkor van egy mellékes. Nem sok, de meg is dolgozunk érte... Egyébként: a bőrdíszmű itt van a szomszéd utcában, és úgy érzem, megérdemlik az élelmes emberek a pénzt, mert nem restek cipekedni. Búcsúzőul megropogtatják a friss tízforintosokat. *— Uj pénz, kétszer annyit ér! — örvendeznek. MOÜDOVÁN IBOLYA Kakukk — háromszázezerért A Dalmandi Állami Gazdaság lovasai a tamási nemzetközi lovasversenyre nevezték Kakukkot is, mert akkor még nem tudták, hogy augusztus 18-án, már nem indíthatják. Hogy miért, annak érdekes története van. Augusztus 17-én, a dalmandi gazdaság sütvényi üzemében megjelent egy kanadai sportklub képviselője és a Kakukkot kereste. Kérte, mutassák meg. A Kakukk — a többi lóval együtt — az istállóban volt, de a kanadai vevő még azt sein kérte, hogy vezessék ki, járassák meg. Nem volt kíváncsi a ló járására, arra, hogyan veszi az akadályt, hanem azonnal a tárgyra tért: A lovat megveszem. Mennyi az ára? — Nem eladó — válaszolták a dalmandi vezetők. — Akkor nem kötünk üzletet, pedig Kakukkon kívül még néhány lovat szívesen vennék maguktól. A kanadai körüljárta az istállót és négy lovat kinézett magának. Megkérdezte, mennyit kémek ezekért.. A dalmandi vezetők közölték: két ló 70—70 ezer, míg a 2 kétéves cikó 30—30 ezer forint. — Néhány perc türelmet kérünk, ezt meg kell beszélni. A dalmandi vezetők egymás között megtárgyalták a lehetőséget, de valahogy úgy voltak, hogy nem szívesen váltak meg Kakukktól. Végül nyilatkoztak — lesz, ami lesz. — Háromszázezer forint az ára. — Az bfeony elég sok, tíe mindegy, a Kakukkot megvettem, — mondta a kanadai és megkötötték az adás-vételi szerződést. • Tamásiban a nézők már nem láthatták Kakukkot. A dalmandi gazdaság egyik legjobb lovát viszik Kanadába, A napokban szállítják négy társával együtt Budapestre, onnan repülőgépen a tengerentúlra. —NY— — Rendben van, megveszem, de csak akkor, ha a Kakukkot is eladják. Mondják meg menynyi az ára. A Kakukk. Kecskeméti József versenyzővel, háttérben Németh László edző, VISSZHANQ Gondolatban gratuláltam Még egyszer a büdös vízről A bíráló cikkeknek mindig örülünk r.Bsti újságolvasás közben bukkantam a Tolna megyei Népújság Egyforma mércével című cikkére. Meg kell állapítanom: Nagy egyeté. té'ssel nyugtáztam, hogy volt végre valaki, aki bátran szót mert emelni a cigány lakosság, helyenként már-már tűrhetetlen magatartása ellen. Éppen ideje volt. Gondolatban gratuláltam az újságírónak Ezzel kezdi levelét Farkas Jászló (Bonyhád, Szabadság tér 20.) olvasónk és adalékokkal egészíti ki, az Egyforma mércével című írást. Levele mondanivalójához annyit szeretnénk csupán hozzáfűzni, hogy a rosszul értelmezett humánum sajnos gyakran teljesen a visszájára fordul. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárok magatartását, tevékenységét egyforma mércével kell és szabad mérni. A Tolna megyei és főleg szekszárdi valóságos helyzet inspirálta a cikk Íróját a tények összegezésére, továbbá az a meggondolás, hogy a normális emberi együttélést ma már kimondottan zavarja a nagyszámú munkakerülők normákra fittyet hányó magatartása, viselkedése. Figyelmet érdemel, hogy olvasóink többsége közéleti érdeklődést tanúsítva közügyben nyilvánít véleményt. A hozzánk érkező levelek jól érzékeltetik az állampolgárok közösségi gondolkodásmódját és törődését olyan kérdésekkel szemben is, amelyek túlnőnek az egyéni problémákon. „Néhány héttel ezelőtt a Sió környéki lapok; sőt a fővárosiak is foglalkoztak g Sió déli szakaszán tapasztalt tömeges halpusztulással és megállapították, hogy a fő bűnös a Péti Nitrogénművek 10 holdas kicsiny derítője, amelyik negyven naponként megtelik és kibukja a Nádor-csatornába fenolos-jódos szennyét. Több mint száz kilométeres szakaszon kikergeti a fenol a fürdőzőket, a halászokat és horgászokat a vízből. Aki nem volt elég szemfüles, az heveny bélhuruttól szédeleg napokig, kiütéseket ápolhat a testén, halak és apróvadak pusztulnak tömegesen a világhíres vadrezervátumban. A tikkasztó nyárban sóhajtva emelik ki a termelőszövetkezetek öntöző gépészei a szívófejeket a vízből és több mint egy héten keresztül fogcsikorgatva nézik a sárguló, pusztuló zöldségtáblákat. Százezres károk. A balatoni révkapitányság nagy mennyiségű vizet engedett át a Sión medertisztítás céljából. Kimosta a medret a Balaton tiszta vizével, lemosta a partmenti bokrok bűzös fenolbevonatát, amik alatt lélegzeni sem tud a növény. Jó szolgálatot tett vele a partmenti üzemeknek, akiknek tiszta víz kell, a zöldségtermelő szövetkezeteknek a kishalászoknak, akik, nyugdíjuk pótlásaként halat visznek haza a konyhára és nem utolsó sorban a vízisport kedvelőinek. Ez utóbbiak sosem tudják pontosan, mikor jön a fenol, legtöbbször már csak akkor veszik észre, amikor meglepi a fenol a csónakokat, bárkákat, varsákat és hetekre beléjük ivódik a bűz. Vajon benyújthatnák-e ők is a kártérítési igényt a pétieknek és többieknek? A kérdés egyre nagyobb méretűvé válik. Erkölcsi jelentőséget kapott. Ezrek és ezrek kérdik, hogy az újságok fórumán is megbírált tarthatatlan helyzeten akarnak-e a változtatni az illetékesek? A medertisztítás után jön-e megint a büdös víz, és marad minden a régiben? Számít-e a forintokkal labdázó számvitelieknek három megye keserve? Röviden: mi ér többet? Egy megtérülő létesítmény betervezése és emberek tíezreinek fellélegzése, vagy pedig a végeláthatatlan pereskedések folytatása az elkeseredett emberek tömegeivel szemben? A Sió-kapu nemsokára megépül. Gyár és öntözéses gazdálkodás virágoztatja fel a környék mezőgazdaságát és iparát. De ha a fenol marad, akkor a szekszárdiak egy fenoltengert kapnak a szomszédjukba a zsilipek előtt és a fenol minden életet kipusztít. Mert nem igaz az, hogy a fenolt a folyóvízbe kell engedni; amikor az leüllepíthető, feldolgozható és közömbösíthető. A megye folyói közelében reménykedő emberek nézik a vizet: vaján továbbra is jön-e a büdös víz?’’ (Németh István.) A magyar mezőgazdaság nagy seregszemléje pár nap múlva nyitja kapuit, több tízezer jegy már elővételben elkelt, s érdeklődők csoportjait különvonatok viszik vidékről Budapestre. A lapok rendszeresen közöltek előzetest arról, hogy melyik üzem mivel szerepel, s a látogatókat milyen látványosság fogadja. A Tolna megyei Népújság egyik tudósítását egészíti ki dr. Jeszenszky Andor kölesdi olvasónk. ,-.Érdeklődéssel olvasom a sorozatosan megjelenő tudósításokat b. lapjukban az eljövendő Országos Mezőgazdasági Kiállításról, így a Tolna megye — Budapesten cím alatt megjelent közleményt is. Nem láttam ugyan még idei hivatalos hirdetményt, de azt hiszem, tudósítójuk nincsen helyesen informálva, mikor y,—* és Vásár” elnevezést használ, úgy tudom a Vásár megjelölés, amin régen a hangsúly volt, ma elmaradt és kizárólag a Kiállításon van a hangsúly. Másrészt a közlemény úgy sorol fel részt vevő gazdaságokat, hogy azok a teljesség látszatát keltik. Nem. hiszem$ hogy ne tévedne, aligha fog a kiállítás lezajlani anélkül, hogy ott a Középhídvégi Kísérleti Gazdaság szerepet ne kapna. Lesz ezeken a felsorolt bemutatókon, kívül még házinyúl- és prémesállat-bemutató is. Házinyulakból úgy tudom csak 60 kerül bemutatásra a legelterjedtebb fajtákból egészen kiváló válogatott jó példányok, kiváló tenyésztők anyagából meghívásos alapon, Egy-egy tenyészetből egy-egy nyúl. Mint hogy Tolna megyei te* nyésztők vannak Kölesden is, jelentem, hogy tenyészetemből csincsilla bak, feleségem tenyészetéből egy angora bak kapta meg az írott meghívót, így ezek a bakok mennek is a kiállításra,,r A Bonyhádi Állatkórház szereológiaii laboratóriujmával foglalkozó rövid cikkünkre először a megbírált ktsz elnökétől kaptunk levelet. A második levelet Samu Bajos, a KISZÖV termelési osztály- vezetője írta. A bírálatot mindketten visszautasítják. 5amu Lajos leveléből közöljük az alábbi részletet: y,Ami kifejezetten a szereológiai laboratórium építését illetij szövetségünk dr. Vígh Dezső elvtársnak, a megyei tanács vb-elnök- helyettesének kérésére korábban vizsgálatot tartott. Megállapítottuk, hogy a kivitelezőt nem terheli felelősség az átadás elhúzódása miatt. A tervezett vegyifülkét a ktsz leszállította, beépíteni viszont nem lehetett a helytelen tervezés miatt. Hiányosak voltak a villamossági tervek is. A hiányzó felszereléseket most újra meg kellett rendelni, s mindaddig, amíg ezeket be nem tudja szerezni+ nem is nyilatkozhat az újabb átadási határidőről.. < Befejezésül közölni kívánom. hogy a Népújságban elhangzó és a kisipari szövetkezetekkel kapcsolatos bíráló cikkeknek mindig örülünk. A sajtó eddig is jó segítője, serkentője volt a szövetkezeti iparnak. Kérjük azonban, hogy azt a szövetkezetei bírálják> marasztalják élj amely arra valóban rászolgált/A kivitelezőt nem terheli felelősség, állapítja meg Samu Lajos olvasónk. Más szerveknek kellett volna feltenni a kérdést az átadási határidő eltolódása miatt. Mi változatlanul úgy véljük, az idetartozó kérdéseket a ktsz feladata lett volna feltenni még annak idején, hónapokkal. ez_ előtt, az általa vállalt átadási határidő betartása érdekében.
