Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-18 / 194. szám
1967. augusztus 18. TOLNA MEGYEI NEPETSAG 3 A nagydorogi szisztéma Kétoldalú szerződés — A tét tízezer forint — Valamennyi mezőgazdasági gépre meg kellene kötni 77 megvalósítjuk“ Ahogy a kongresszusi küldött látja Van olyan termelőszövetkezet, ahol a 27 erőgép egy esztendős javítási költségén öt traktort lehetne vásárolni. A közelmúltban a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság hasznos és körültekintő vizsgálatot végzett több közös gazdaságban, a gépesítés terén. A NEB-jelentés is megállapítja, hogy egyebek között az anyag-, valamint az alkatrész-felhasználás magas, túlságosan költséges. Erre nézve, egészen pontos felvilágosítást nyújtanak a megyei adatok, amelyek az AGROKER-nél a mezőgazdasági üzemek vezetőinek bármikor rendelkezésére állanak. Közismert, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a termelőszövetkezetek gépparkja bővült, s ez a folyamat meggyorsult, azzal, hogy a volt gépállomások az erő- és munkagépeket eladták a termelőszövetkezeteknek. Mindezt figyelembe véve, mégis indokolatlanul magas az alkatrész-felhasználás és szembetűnően gyors értékben a növekedés. 1962-ben Tolna megye termelőszövetkezetei 5 millió 500 ezer forintot költöttek alkatrész vásárlására. A gépállomások 25 millió forintot.^ Tavaly a termelőszövetkezetek már 30 millió forintot fordítottak gumi- és alkatrészvásárlásra. A számok minden kommentár nélkül, önmagukért beszélnek. Közismert, a termelőszövetkezeti vezetők sok irányú erőfeszítése is, amely a gépek maximális kihasználása mellett az üzemanyag- költségek csökkentésére és az erő-, valamint a munkagépek élettartamának növelésére irányul. Több helyi kezdeményezést ismerünk, s ezeknek általában az a lényege, hogy valamilyen módon kifejezésre jusson az anyagi érdekeltség elve. A hangsúly azonban ezidáig az érdekeltség növelését illetően elsősorban a termelésen van. A premizálás, a jutalmazás úgyszólván kizárólag a teljesítmény gél. A Varsói Szerződést aláíró országok együttes ellenállásra, harcbaszállásra vállaltak kötelezettséget. Gyakorolni kell tehát az együttes harcot is. Néphadseregünk alakulatai a múlt év őszén vettek részt ilyen közös harcgyakorlatokon Csehszlovákiában. A „Vitává” néven ismert gyakorlatról annak idején részletesen beszámolt a sajtó, tudjuk, hogy az ott részt vett alakulataink parancsnokai és katonái jól megálltak a helyüket. Az eddig tartott közös hadgyakorlatoknak a feladattartalma természetesen más és más volt, közös vonásuk azonban, hogy több baráti ország katonái együttesen oldották meg a harcfeladatokat, ennek során megismerték egymást, „összeszoktak”, s a közvetlen katonai jellegű tevékenységen túl nagy jelentősége volt a politikai nevelésnek, a néphadseregekre jellemző internacionalizmus elmélyítésének is. Katonai szemmel nagyon fontos ezeken a közös gyakorlatokon, a más baráti országokban a mienknél erőteljesebben kifejlesztett fegyvernemekkel való együttműködés. És viszont: a baráti hadseregek is megismerhetik azt, ami nálunk jobb. Ahogyan ugyanis a KGST keretében az egyes szocialista országok más gazdasági részfeladatokat vállalnak, ugyanúgy a Varsói Szerződésben részt vevő hadseregek is — a függvénye, a legtöbbször számításon kívül hagyják, hogy az erőgép milyen fokú elhasználódása árán születnek teljesítményrekordok. Ezt az egyoldalúságot feltehetően teljes egészében képes lesz megszüntetni a nagydorogi szisztéma. A gabonabetakaritás megkezdése előtt két új SZK—4-es kombájnt vásárolt a termelőszövetkezet. Az arató-cséplők munkába állítása előtt a tsz vezetői azt ajánlották Fiaskó Antal és Juhász János kombájnvezetőnek, hogy kössenek öt évre szóló szerződést a kombájnok élettartamának növelésére. A két kombájnvezető helyeselte és elfogadta a vezetők javaslatát. Ennek megfelelően, a kétoldalú szerződést megkötötték. Ennek röviden a következő a lényege: I Fiaskó Antal és Juhász János vállalja, hogy öt évig fődarabcsere-javítás nélkül tartja üzemben a kombájnt. Ezzel szemben a termelőszövetkezet kötelezi magát, hogy ameny- nyiben fődarabcsere-javításra a szóban forgó idő alatt nem lesz szükség, tízezer forintot fizet ki fejenként a két embernek. Óriási lehetőségek rejlenek a nagydorogi szisztémában. Biczó Ernőnek, az AGROKER igazgatójának az a véleménye, hogy valamennyi mezőgazdasági gépre meg kellene kötni. Logikus a feltételezés: ha a kombájnvezető, vagy a traktoros vállalja öt éven keresztül a fődarabcsere-javítás nélküli üzemelést, akkor ebben az esetben menet közben is nagyobb gondot kell for i a karbantartásra, a kisebb hibák gyors megszüntetésére, s ennek ez a velejárója, hogy az alkatrészfelhasználás a munkateljesítmény csorbulása nélkül csökken. Az újonnan vásárolt erő- és munkagépekre minden további nélkül alkalhadműveleti feladatok önálló megoldására való képesség megőrzése mellett — ' bizonyos, a hazai feltételeknek leginkább megfelelő „specialitásokat” egymástól eltérő mértékben fejlesztettek ki. Fontos elemük a közös gyakorlatoknak a hazai viszonyoktól eltérő terepen, szokatlan körülmények között vívott harc is. A sportolók példája kívánkozik ide: köztudomású, hogy a mexikói olimpiára készülő sportolók a hasonló klímájú és fekvésű, hegyvidéki edzőtáborokba igyekeznek, hogy ott a mexikóit megközelítő körülmények között készülhessenek fel. Ha háborút kényszerítenének ránk az imperialisták, akkor előfordulhat, hogy néphadseregünk katonái is a hazaitól eltérő, szokatlan tájakon harcolnának. Ezért már a hazai gyakorlatokon is a minél nehezebb, minél „vadabb” terepet keresik fel csapataink. Még inkább megvalósítható azonban ez a követelmény, ha a gyakorlás színtere más baráti országok területén van. A figyelembe vehető terepnehézségek »közül nálunk hiányoznak a magas, szakadékokkal szabdalt, erdővel borított, nagy kiterjedésű hegyek: az ilyen terepen alkalmazott harci módszerek tehát teljes értékűen, szinte csakis a más szocialista országok területén mazható a nagydorogi szisztéma. A már üzemben lévő erő- és munkagépekre bizonyos számítások után az amortizációt, az elhasználódást figyelembe véve, szintén megköthetik a szerződést. Ilyen módon tehát a hangsúly áttolódik a gépek jó gazdaként való kezelésére, és üzemelésére. A traktorosoknak érdekükben áll nemcsak a teljesítményt kihozni a gépből, hanem a jó gazda gondosságával vigyázni, a kellő műszaki állapotra. Nagydorogon meg lehetett figyelni, hogy a szerződés megkötése után a kombájnok bejáratását már eleve úgy végezték, hogy úgy vigyáztak rájuk mint a hímes tojásra. A termelőszövetkezeteknek megint csak kifizetődik a szerződés megkötése, és öt-tíz ezer forint megóvási prémium kifizetése, amennyiben a feltételeket a gép gazdája betartja. Érdemes egybevetni, a nagydorogi tízezer forintos prémiumot a kombájn és néhány erőgép árával. Az SZK— 4-es 160 ezer forintba, az- UE— 28-as négy kerék meghajtású traktor 95—96 ezer forintba, az MTZ—50-es 110 ezer forintba, a Zetor Szuper 98 ezer forintba, az RS—09-es 65 ezer forintba, a DT—54-es lánctalpas 160 ezer forintba, a D—4/KB 220 ezer forintba kerül. Tolna megye termelőszövetkezeteiben a traktorosok többsége bizonyára helyeselné, ha a ts^. a nagydorogi szisztéma szerint szerződést kötne az erő- és a munkagépek élettartamának növelésére. A gépcsoport-vezetők kezdeményezhetnék s ennek a módszernek az átvételét és alkalmazását. rendezett közös gyakorlatok alkalmával sajátíthatók el. A bevezetőben említett közös törzsvezetési gyakorlat célja sem volt más, mint a közös, haderők legmagasabb szintű vezetésének „edzése”. Ott ugyanis a magyar, szovjet és csehszlovák hadseregek vezetői az előbb említett valamennyi gyakorlatelemet magába foglaló hadműveleti feladatodat hajtottak végre — papíron. A törzsvezetési gyakorlatok jellemzője, hogy a parancsnokok feltételezett helyzetben intézkedéseket hoznak, amelyeket azonban nem követnek valóságos csapatmozdulatok. A részt vevő alakulatok száma minimális, csupán annyi, amennyi a törzsek mozgását, védelmét közvetlenül biztosítja. Távoli és általános jellegű összefüggés természetesen van hazai és közös hadgyakorlataink, valamint a vietnami és más külpolitikai események között. A Varsói Szerződést és az ennek keretében végrehajtott közös gyakorlatokat, saját néphadseregünk harckészen tartását és a baráti hadseregekkel való magas fokú együttműködésének képességét az imperialista hatalmak agresszív politikája teszi szükségessé. Háromnegyed év telt el a IX. pártkongresszus óta. Politikai, gazdasági, ideológiai tennivalóink alapjait négy évre szólóan meghatározta a kongresszus. Hogy vélekedik ma a határozatok valóra váltásáról megyénk egyik kongresszusi küldötte? A küldött több éves vezetése idején magas szintet elért nagyüzemi gazdasággá fejlődött a mözsi Uj Elet Tsz. Benne magyarok, németek, felvidékiek valóban új életet teremtettek maguknak. Ezekben a napokban az idegenből jött rokonoknak büszkén mutogatja sok mözsi család a tsz viruló határát, a dolgos kezek által teremtett új épületeket és szerzeményeket. Az elnök. Arany István elvtárs a párttagság bizalmából, a szövetkezeti parasztságot, az agrárértelmiséget képviselve kerüit a kongresszusi küldöttek közé. Tőle szeretnénk most választ kapni arra, hogy — mint küldött — ma hogy látja az általuk jóváhagyott politika és a határozatok megvalósulását. — Sokkal következetesebb a küzdelem a kongresszusi határozatok valóra váltásáért, mint korábban. Az összes, azóta hozott új, sokféle rendelkezés tükrözi a kongresszus szellemét és az ott hozott döntéseket. Űtalok az agrárpolitikai intézkedésekre, a termelés fokozását szolgáló árpolitikára, az anyák fokozott támogatására — vélekedik Arany István tsz-elnök. — Itthon mi váltotta ki a legnagyobb hatást? — kérdezzük. — Nálunk vitathatatlanul a mezőgazdasági nyugdíjak rendezése volt a legizgalmasabb. A kongresszus után tartott élmény- beszámoló során is ezzel kapcsolatban tették fel a legtöbb kérdést. Legélénkebb visszhangja ennek volt, de nem csak akkor, ma is így van — feleli. — Volt-e és van-e élénkítő hatása a munkánál? — Feltétlenül. Egyetlen igazolatlan mulasztásunk tyncs azóta. Tsz-lagjaink is megteszik, ami tőlük elvárható. A közösségi munka nemcsak napi érdekeiknek felel meg, hanem a nyugdíj végett is fontosnak tartják. (Érdekes tapasztalat ehhez, hogy a kövesét mentén látott gyomos burgonyaföld nem a közös, nagy táblához tartozik, hanem háztáji.) Sok az új belépőnk, jelenleg 45 év nálunk a tagság átlagélet- kora. — Ösztönzőleg hat a termelésre a kongresszus elvi útmutatása szerint megvalósult árrendezés is. Nálunk a növénytermesztés mellett az állattenyésztés korábban kissé háttérbe szorult. — Változtattak már ezen? — Hozzákezdtünk. Épül szövetkezetünkben a háromszázas sertéshizlalda és a hatvanférőhelyes borjúnevelő. Készítik a tervdokumentációt egy százas istállóra. — Mi a helyzet a másik oldallal, az emberekről való gondoskodással? tlj szociális juttatásaikról hallottunk. Mennyiben változtak egy év alatt a munkakörülmények? — Áttértünk az iparhoz hasonló munkaidőre. Ezt a munkáskezek gyarapodása tette lehetővé. A kertészetben, a növénytermesztésben és az* állattenyésztésnél is napi nyolc órányi munkaidőben — utóbbinál ugyan más az időbeosztás — dolgozik tagságunk. Közgyűlésünk döntése szerint 25 munkanaponként egy nap fizetett szabadságot kapnak a tsz-tagok. Többségük kát hetet pihenhet. A téli foglalkoztatás megoldására éppen tagságúnk javaslatát figyelembe véve telepítettünk 20 hold- nyi fűzfást. Az ősszel tervezett további nyolcvan hold telepítéssel 1968 telére várható nálunk a teljes téli foglalkoztatottság megoldása. Piacunk, vevőnk van a fűzvesszőre — sorolja a tsz-elnök. — Ötletesek a mözsiek. Mint hírlik, fogékonyak az új iránt. Mi a véleménye a tsz-tagság- nak az új gazdasági mechanizmusról? Mit várnak tőle? — A kötöttségektől mentes, jobb termelőszövetkezeti gazdálkodás lehetőségeit látják benne. Érdeklődnek. A IX. kongresszus anyagát és az új gazdasági mechanizmus főbb irányelvéit feldolgozó pártszemináriumokon többen vettek részt, mint amennyien jelentkeztek. Újszerű, hogy a parasztság úgy figyeli a párt szavát, tájékozódik a lapokból is, mint még soha. Tapasztalható a bizalom a párt politikája iránt, de cselekvő támogatásukra is számi thatunk. — Idő hiányában nem tudott felszólalni Arany elvtárs a kongresszuson. Most mi a véleménye arról, hogy az akkor el nem mondott javaslatai ma mennyire valósulnak meg? — Szerettem volna szóvá tenni a kongresszuson a gépvásárlási gondokat, az alkatrész-ellátási és a vetőmagvak nemesítési tennivalóit. Mondhatom, hogy aá1 első kettő lényegében megvalósult. Kötetlen a gépvásárlás (csupán a kukorica-cső törő gépből van kevés) és óriási a javulás az alkatrészellátás terén. A vetőmagnemesítésre viszont azt mondhatom, hogy továbbra is várjuk a tudománytól — a kongresszus határozatai szerint — termelést segítő tevékenységük javulását. — Végül megkérdezném, hogy véleménye szerint más területen miben kéne gyorsílani a szocialista mezőgazdaság érdekében? —_ Kissé lassúnak tartjuk a termelőszövetkezeli tanács szervezését. Szükség lenne máris a működésére. — Befejezésül hangsúlyoznám, hogy felnőtt, megerősödött a termelőszövetkezet tagsága. Elégedett ezzel a politikával, érettsége, aktivitása növekszik. Mindennap meggyőződhet — és meg is győződik — arról, hogy a párt, a kommunisták érvényt szereznek a IX. pártkongresszus határozatainak — fejezi be válaszait Arany István elvtárs. kongresszusi küldöttünk. SOMI BENJAMINNÉ----------------------------------------!--------T olna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnali belépésre felvesz ács, vasbetonszerelő, kőműves, villanyszerelő, épületlakatos, műköves, hideg- és melegburkoló szakmunkásokat, kiszolgáló segédmunkásokat, kubikosokat, vizsgázott Panther-aztódaru 20 tonna/mes toronydaru-kezelőt és gyakorlattal rendelkező mélyépítő művezetőt. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Keselyűsi út 6. sz., és Bohy- hád. Dombóvár, Paks, Tamási építésvezetőségünkön, levélben, vagy személyesen. (238)
