Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

r ( Ámi a tudósításokból kimaradt Nem volt jobb Szombathely A Máza-Szószvárl Bányász úgy­szólván legjobb összeállításában lé­pett pályára Szombathelyen, ahol a taktikai elgondolás 4—3—3 felállás volt. A játékosok Palatínusa edző utasításait fegyelmezetten végrehaj­tották és hosszú ideig úgy nézett ki, hogy ez eredményre is vezet. A Bá­nyász-játékosok a pálya középső ré­szét jól belátszották, ugyanakkor a szélső hátvédek az oldalvonal mel­lett gyors felfutásokat vezettek. Az első félidő 21. pőréében Németh 20 méterről éles lövést küldött kapura, és már mindenki gólt kiáltott, ami­kor a kapus a felső sarokból ki­öklözte a labdát. Ami nem sikerült Máza-Szászvárnak, sikerült a hazai csapatnak, mert négy perc múlva ugyanilyen labda jutott Süveges hálójába. Mezőnyben végig a bá­nyászcsapat irányított, de a csatárok lövéseit nem kísérte szerencse. Volt egy jelenet, amikor Jónás lőtt ka­pura, a kapus a 11-es táján feküdt, de az egyik védő a gólvonalról mel­lel hozta ki a labdát. A mérkőzés végén a szakvezetés a vereség elle­nére is elégedetten nyilatkozott, hi­szen taktikailag a játékosok jelesre vizsgáztak, különösen Bocz nyújtott átlagon felüli teljesítményt, mellyel a mezőny legjobbjának bizonyult. A bányászcsapat bizakodva tekint a vasárnapi, Pécsi Ércbányász elleni mérkőzés elé, amely Szászváron lesz. Csak időnként játszottak jól A Tolnai Vörös Lobogó NB Il-es női kézi labdacsa pata vasárnap a Kürnyei MEDOSZ ellen 16:7 arány­ban győzött. Az eredmény alapján joggal ' gondolja bárki, hogy a tol­nai csapat végre magára talált és jó játékkal rukkolt ki. Pedig sajnos, nem így volt, mert a csapat még mindig — a tizenhat gól ellenére is — gyengén játszott, csak időnként nyújtotta azt, amit tud. A mérkő­zés során gyakran láttuk, hogy a támadásoknál a játékosok elöl ma­radlak, lassan mentek vissza, így az elleniéinek alkalma nyílott ve­szélyes helyzeteket teremteni. Ami­kor az edzői utasítás alapján ját­szottak és ügyeltek a védekezésre, ilyenkor az ellenfél .nem tudott ve­szélyes helyzetet teremteni. Össze­gezve: időnként jól Játszott a csa­pat és ha ezt folyamatossá tudná tenni, ismét az NB II legveszélye­sebb együtteseként tartanák nyil­ván. Külön említést érdemel a kapLivédő. Tunczinger. aki — külö­nösén az első félidőben — remek védéseivel érdemelte ki a lelkes szurkolók tapsát. Tizenegyes a 89. percben A kaposvári szurkolókat meglepte és elismerésre késztette ***.£}} csdpat jó helytállása. A sportvezetők tárgyilagosan megál­lapították - már a mérkőzés alatt. _ hogy a faddi csapat lényegesen jobb. támadásaiban van futásaik mindig veszélyt jelentenek. A n. félidő 35. percéig l:»-ra ve­zetett a hazai csapat, méghozzásze- rencsés góllal, mert már a tizedik percben Soós elcsúszott, és a kínál kozó alkalmat kihasználták. Tehát befejezés előtt 10 perccel, 1:0-as hazai vezetésnél a kaposvári kaoutól 20 méterre Schuszter har- colt a labdáért, amit sikerült is megszereznie. Néhány lépést vele az oldalvonalnál és beadását Fenwesi II. értékesítette. Nemcsak a néhány faddi szurkoló örült az egyenlítésnek, hanem a hazai szur­kolók is elismerték; az eredmény reális. A közönség nagy része már készülődött haza. hiszen mindössze két perc volt vissza a találkozóból, amikor egy ártatlan támadásnál a beívelt labda Farkas kezét érintette. A játékvezető 11-est ítélt, és ebből szerezték meg a kaposváriak a győ­zelmei. Másfél perc múlva a le­vonuló faddi -játékosok szomorúan lógatták felüket, mert olyan mér­kőzést veszítettek, melyen ők voltak lobbak. Érdemes megemlíteni né­hány játékos teljesítményét. így például Fenyvesi m először játszott az NB ni-ban. és jól megállta he­lvét. sőt, ’ némelykor még olyan cselekhez Is folyamodott, kapuja közelében, amelyet idős. rutinos já­tékos sem mer kockáztatni. Mezőny­ben Papp volt a legjobb, remekül cselezett, segített a védelemnek és csatársornak egyaránt. Gálfinak voU egy-két tó megmozdulása, veszélyes kanura törése, de a második fél­időben ..eltűnt". Petrieset viszont el kell marasztalni, mert 5—ß esetben elhamarkodottan lőtt. és így ..fel­szabadította" a kaposvári kaput. Gól a 20. másodpercben Érdekes jelenet befolyásolta a Bonyhád—Szekszárdi Dózsa NB in­as rangadót. Mindössze 3 Dozsa- játékos ért labdához, amikor az óra mutatója még a 20. másodpercben járt és Szűcs erős lövése Kovács kapujába jutott. A bonyhádi szur­kolókat és játékosokat egyaránt hideg zuhanyként érte a gól. ugvan_ akkor fellelkesedtek a Dózsa-szurko- lók, akik a hűvös, esősre forduló időben is elkísérték esénatuke* Konyhádra. Ezúttal is úgv törté« * mint ilyenkor lenni sr.nkott: n Dé­zsa megnyugodott, «emekiil j á egymás után gördültek korr^erű ráadásai* ezzel szemben Bonyhád hiába erőlködött, nem tudott ki­bontakozni, nem tudta levetkőzni idegességét. így történt az, hogy Bonyhád az első őszi hazai mérkő­zésén nagyarányú vereséget szen­vedett a Dózsától, akinek legyőzé­sében úgyszólván valamennyien bíztak. A szekszárdi csapatnak fel­tétlenül jól jött a győzelem, és ha nem bízzák el magukat, a soron kö­vetkező három hazai mérkőzésen hat pontot szerezhetnek. A bony­hádi szurkolók szomorúan távoztak, hiszen győzelmet vártak, de ez nem ok arra, hogy temetési hangulat legyen úrrá Bonyhádon. A Vasas­nak javítani kell játékán, mert a megye érdeke is azt kívánja, hogy Bonyhád lényegesen jobban szere­peljen, mint tavasszal. A kapus fejjel védett Sokan fitymálják a Szekszárdi Vasas 0:0-ját Lábod ellen. Mi mégis pozitívan értékeljük a döntetlent- Először azért, mert a Vasas harcos szellemben játszott.; ezen a mérkő­zésen. A csapat zöme nagyon akart és talán ez az akarás az első fél­időben merevségben is megnyilvá­nult. Hisz egyik-másik játékos még a félidőben az öltözőbe menet is remegett az izgalomtól. Le kell hig­gadni és akkor még szebb eredmé­nyeket érhetnek el, hiszen Lizák, Rostási, Loboda, Kláb, Gellér, Ki- sérdi nem játszott a csapatban. Nél­külük pedig a 0:0 is igen dicsére­tes teljesítmény. A védelem , ten­gelyében öröm volt újra ott látni Bosnyákot, akinek játéka magával ragadta a fiatalokat. Szinte ném volt hibája. Keménysége sokat ért, „lepattantak” róla a lábodi csatá­rok. Végül emlékezzünk meg egy érdekes jelenetről is. A Vasas sza­badrúgáshoz jutott, vagy 20 méterre a lábodi kaputól. Felállt a sorfal. Bosnyék nagy erejű lövése mégis utat talált a sorfal felett. A labda a léc alá tartott. Mohácsi a sorfal felett későn látta meg a labdát, ar­ra már nem volt ideje, hogy kéz­zel védjen, így hat fejjel továbbí­totta a nagy erejű labdát a me­zőnybe. Jó tehát, ha a kapus néha fejelni is tud. Vereséggel (elérő győzelem Várakozáson felüli küzdelmet és sovány, büntetőből elért 1:0-as győ­zelmet hozott a Paks—Tolna talál­kozó. Az első félidő különösebb iz­galom nélkül telt el, ha nem szá­mítjuk az utolsó 5 perc • izgalmát, amely döntően befolyásolta a mér­kőzés alakulását. Váczi vitte fel a labdát. A kaputól vagy 20 méterre lövésre szánta cl magát. A lövés az egyik tolnai védő kezét érintette, még a 16-os előtt, és onnan a tol­nai hálóba vágódott a labda. A játékvezető azonban megítélte a ke- zezést, nem alkalmazta az előny- szabályt. A szabadrúgásból nem lett gól. Az eset megzavarhatta a játék­vezetőt, aki a második félidőben már több hibát követett el. A pak­siak szerint is helytelen volt a 11-es megítélése, VRozinak a 16-oson tör­ténő labdaelválasztása miatt. Ezért állt a játék 3 percig, hiszen a tol­nai csapat — amely a mérkőzésre esélytelenül utazott el —, összeomla- ni látta küzdelmének eredményét. Végeredményben nem Hamis a mér­kőzés eredménye, de a tolnaiak még­is azt gondolják, hogy a játékveze­tői döntés vette el tőlük a pontot. Pedig, ha a játékvezető Váczi lövé­sénél a kezezés lefújása után — mi­után a labda a hálóba jutott —, még egyet sípjába fújt volna, ha maradt volna az 1:0, ma ' a tolnaiak nem a játékvezetőben látnák a ve­reségük okát. Ettől eltekintve a pak­si 1:0 a hazaiak számára vereséggel felérő győzelem. a tolnaiak szá­mára pedig győzelemmel felérő ve­reség volt. Zűrzavar a pályán A meglehetősen gyér érdeklődés mellett lejátszott Dombóvári Sparta­cus—Bátaszéki VSK megyebajnoki mérkőzés alig kezdődött el, sport­szerűtlen jelenetek játszódtak le, amely jellemző volt az egész talál­kozóra. A pályán bábeli zűrzavar uralkodott és a kedélyek egyik fél részéről sem csillapodtak, amit ért­hetetlen módon a vendégek kezdtek, s ez később átragadt néhány hazai játékosra is, úgy, hogy ezen a mérkőzésen nagyon nehéz dolga volt a játékvezetőnek. Csak akkor kezd­tek a kedélyek lecsillapodni, amikor Pech játékvezető kiállította a ven­dégek csapatkapitányát, Magyart. A hazai győzelem ellenére csaló­dottan távozott az a néhány lelkes szurkoló, mert a labdarúgás szép­ségéből vajmi keveset láthatott. A hazai ötösfogat csak a II. félidőben játszott időnként színesen és ötle­tesen. Gólszüret Tengelicen Bár még csak augusztus van. szü­ret volt Tengelicen. Igaz, hogy csak gól-szüret. A szenvedő alany a gyönki együttes volt. amelynek a bajnokság ősei fordulójára való felkészülése aligha lehetett zökkenőmentes, ha az ugyancsak az idén II. osztályból fel­került Tengelictől 12 gólt kellett kapniok. Ez vajon annyit jelent, hogy a bajnokság sereghajtója máris feladta a küzdelmet, lényegében 12 fordulóval a bajnokság befejezése előtt? Szerintünk helytelen lenne, hi­szen van még javítási lehetőség. A ten géllel csapatnak a 12 gól to­vábbi önbizalmat ad és a lelkes gár­da még sok örömet szerez majd né­pes szurkolótáborának az elkövetke­zendő mérkőzések folyamán. Az el- bi-zakodás azonban feltétlenül káros és helytelen lenne. Lehet örülni a 12:0-nak, de azt sohasem szabad túl­becsülni, mert a többi csapat ennél lényegesen nagyobb ellenállásra ké­szül! Nem tisztelték a neveket Vasárnap délelőtt a Szekszárdi Dó­zsa H—Cikó mérkőzés előtt a vendég­csapat játékosai szomorúan csóvál­ták fejüket, amikor meglátták, hogy olyan együttes áll ki ellenük, ahol helyet kaptak NB III-as játékosok is. Az első tíz percben tisztelték a nevedet, később már nem. Látták, hogy hiába játszik a csapatban el­lenük Dósai, Ungi, Gyurik, Topor Ulrich, Máj nay, Kacsányi technikai fölényüket lelkes játékkal ellensú­lyozni léheí. És ettől kezdve rugdal­ták a gólokat, és a mérkőzés végéig fél tucatig meg sem álltak. Az a néhány lelkes szurkoló, aki megnézte a mérkőzést, azért nem bosszankodott, mert szép elfutásokét, labdalevételeket, pontos átadásokat láthatott a Dózsa játékosaitól. És hogy ez mégsem vezetett eredményre, a cikóiak lelkesedésén múlott. Csak egy telefon? Lapunk szombati és vasárnapi ■ számában a Szekszárdi Vasas— Lábod mérkőzés kezdési időpont­ját 17.00 órában jelöltük meg. A mérkőzés ezzel szemben 10.00 óra­kor kezdődött, ezért sok néző késve érkezett a találkozóra. Hétfőn többen reklamálták, hogy miért írtunk 17.00 órát, hiszen mindössze egy telefonhívásba ke­rülne, hogy megkérdezzük, mi­kor kezdődik a mérkőzés. Látszatra tényleg csak egy te­lefonhívás. Csak egyet felejtenek el. Lapunk nemcsak a szekszárdi, hanem a megye összes mérkőzé­sének kezdési időpontját közli. Az NB II és az NB IH időpont­ját, és a játékvezetők nevét a Népsportból vesszük át, mivel ezeket az adatokat máshonnan nem tudjuk beszerezni. A megyei mérkőzések időpontját viszont a megyei labdarúgó-szövetség bo­csátja rendelkezésünkre. Ha mi ellenőrizni akarnánk valamennyi időpont helyességét, nem egy, hanem ez húsz—harminc telefon- hívást jelentene számunkra. Vi­szont a sportkör vezetői, ha pén­teken reggel látják, hogy a Nép­sportban közölt időpont nem egyezik az általuk hirdetett kez­déssel, nekik tényleg csak egy telefonhívásba kerülne, hogy ezt közöljék szerkesztőségünkkel. A szovjet női kosárlabda-válogatott Szekszárdon Mint arról már hírt adtunk, Szekszárdon Tolna megye váloga­tottja ellen lép pályára Szovjet­unió női kosárlabda-utánpótlás válogatottja. A szovjet csapat Kecskeméten, Szigetvárott és Szekszárdon szerepel, majd Buda­pesten a két ország utánpótlásá­nak hivatalos mérkőzésére au­gusztus 20-án kerül sor. A Tolna megye válogatottja el­leni mérkőzését a szovjet után­pótlás válogatott augusztus 18-án, pénteken délután 17.30 órai kez­dettel játssza Szekszárdon, a Ga­ray Gimnázium bitumenes pá­lyáján. Atlétika Egy ezüst, két bronz az országos vidéki bajnokságon ózdon rendezték meg az 1967. évi országos vidéki atlétikai bajnokságot. A bajnoki versenyen a Tolna megyei atlétikai életet a szekszárdi, duna- földvári, hőgyészi és bátaszéki ver­senyzők képviselték. Szereplésük kielégítette az előzetes várakozást. Ezüstérmet szerzett és végered_ ményben a legjobb helyezést érte él Szabó Miklós (Szekszárdi Dózsa) a 110 méteres gátfutásban 15,0 másod­perces idejével. Szabó Miklós jól idő­zítette formáját és idei legjobb ered­ményével harcolta ki az ezüstér­met. Az előfutamban 15,4 volt az ide­je. Bronzérmet szerzett, méghozzá ket­tőt is: Deé Márta (Szekszárdi Dó­zsa) a női vágtaszámokban. A 100 méteres síkfutásban előfutamokat és középfutamokat is tartottak a döntő előtt. Deé Márta 12,8-cal kezdte az előfutamot, 12,6-ot futott a közép­futamban és a döntőben nyújtotta a legjobb teljesítményt, 12,5-tel. Ugyan egy tizeddel elmaradt legjobb eredményétől, de így is megtette a magáét. A 200 méteres síkfutásban csak előfutamokat tartottak. A dön­tő izgalmas küzdelmet hozott és 25,8-as idejével a harmadik helyet szerezte meg. (A 25,8 egyéni csúcs.) Értékes helyezéseket ért el N. Ko­vács Éva (Bátaszék) a női magasug­rásban elért 4. helyezésével. (N. Ko­vács Éva eredménye új megyei ifjú­sági csúcs. A régit 184-cal N. Kovács (Bátaszék) valamint Győrffy és Eör- dögh (Szekszárdi Dózsa) tartották.] N. Kovács a 140-et és 145-öt elsőre ugrotta, a csúcsmagasságon második­ra jutott át. A 152-n azonban nem volt érvényes kísérlete. Ugyancsalr értékes helyezést, negyedik helyet szerzett Tóth Ferenc (Szekszárdi Dó­zsa) is a kalapácsvetésben. Ered­ménye 54.20. Csak 30 cm-rel maradt el eddigi legjobb eredményétől, ötö­dik helyet szerzett még Kiss Észté** (Bátaszék) a női súlylökésben. Kiss Eszter (Bátaszék) a női disz­koszvetésben 31,86-taI nem Jutott hely­hez. A dunaföldvári Kristofics sze­replését sem kisérte szerencse. A 100 méteres síkfutásban elért 11,0-os, a távolugrásban elért 606-os és a hár­masugrásban elért 13,12 nem volt elegendő ahhoz, hogy az első 6 közé kerüljön. Az ugyancsak dunaföldvári Széchenyi 567-et ugrott távolba­Tolna megyeiek a Kilián-telepen A Tihany melletti KUián-telepi kemping zsúfolt. Színes sátrak, autók, gépkocsik. Barnára ..sült” emberek, fis sok-sok fiatal. Fiú és lány. A strandon. ahol szinte reggel kez­dődő és este véget érő labdarúgó- és fejelőcsaták folynak, minden blzony- nyal az egyik csapat Tolna megyei. An önkiszolgáló étteremben a sor­ban Tolna megyei AU előttem. És a nagy táborban is van egy kis tábor, csupa Tolna megyeiekből. Itt van a gondnok-parancsnok, Éber- ling Pista bácsi, aki az egész augusz­tust itt tölti. Szabó József és Varga Jenő tanárok vezetésével a nagy- mányoki 504-es iparltanulő-intézet 40 gyereke ugyancsak a tábor lakója. Liptai Károlyné, a nagytábor pa­rancsnoka — ugyanis a Kiiián-telepet a Természetbarát Szövetség bérli egész szezonra — örömmel újságolja, hogy egyre többen jelentkeznek Tol­na megyei természetjárók. — Csütörtökön várj uk a dombóvári turisták csaknem ötvenfős csoport­ját. Másnap jönnek a tolnaiak. És az­után a jövö hét szinte minden nap­ján érkeznek még turisták: simon- tcmyaiák nagy csoportban, szekszár­diak családostól, ipariskolák KISZ- esek mind-mind nagyon kedves ven­dégeink. A Tihany melletti Kilián-telep egy kis része augusztusban Tolna megyéé A mi turistáink, fiataljaink töltenek itt keUemes napokat. És külföldiek is. A Tolna megyeieknek több len­gyel és csehszlovák család lesz ven­dége az augusztusi táborozás során. — P) m Nem sikerült a visszavágás Bp. Honvéd—Ánderlecht 1:1 (0:0) A két együttes Belgiumban játszott mérkőzésén a belga baj­nok Ánderlecht 3:0-ra győzött. Aa egyébként barátságos mérkő­zés visszavágójára tegnap dél­után került sor Kispesten. Az első félidő változatos játékot ho­zott. A 8. percben Komora, a 34. percben pedig Van Himst ha­gyott ki óriási gólhelyzetet. A 40. percben a belga Van Wellen meg­sérült és végleg elhagyta a pá­lyát. Ä második félidőben lendüle­tesebben játszott a hazai csapat és fölénybe került. A 60. perc­ben Sípos szabadrúgását a belga kapus csak kiütni tudta és Ko­mora öt méterről a lábak között a hálóba lőtt Í:Ó. A kiegyenlítés a mérkőzés utolsó percében sike­rült, amikor is egy, a Honvéd ka­pusáról lepattanó labdát Van den Berg a hálóba lőtt. 1:1. A mérkőzésen a Budapesti Honvéd a második félidőben já­tékával közelebb állt a győzelem­hez. Hazaérkeztek a magyar atléták A hét tizenegye NB ni Márkus (Fadd) Hídvégi (Fadd) Ambrus (Bonyhád) Bosnyák (Sz. Vasas) Komáromi (Sz. Dózsa) Papp (Fadd) Hideg (Sz. Vasas) Bognár (Sz. Vasas) Micskó (Sz. Dózsa) Schmelcz (Tolna) Vil mányi (Paks) Máté (Bonyhád) Megyebajnokság Wlesner (Tolna) Halmosi (D. Spartacus) Rossi (Sz. Dózsa) Váczi (Paks) JiUing (Tengelic) Korpádi (D. Spartacus) Molnár (Tengelic) Somorjai (Tolna) Demeter (Sz. Alpári) Fehér (Sz. Alpári) Közel félórás késéssel érkezett meg a gyors kedden délután a Keleti pályaudvarra a montreali Európa—Amerika atlétikai via­dalon nagy sikerrel szerepelt ma­gyar versenyzőkkel. Az érkezést követő pillanatban már a kérdé­sek özönével halmozták el a ki­lenc magyar versenyzőt (Kiss György Győrött kiszállt) és Sir József dr.-t, az európai csapat technikai vezetőjét. — Kettős örömet jelentett szá­momra ez a találkozó — mondta Sir dr. — Európa csapata mind a két versenyen biztos győzel­met aratott, s ebből a sikerből igen jelentős részt tudhatnak ma­gukénak a magyar kiküldöttek. Fájt az amerikaiaknak a vereség, s ^szeretnének visszavágni minél előbb. Nem valószínű azonban, hogy az újabb találkozóra az 1969. évi athéni EB előtt sor ke­rülhessen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents