Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-16 / 192. szám
1967. augusztus 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Szombat—vasárnap: Szövetkezeti nap Augusztus 19-én és 20-án a takarékszövetkezeti mozgalom tízéves jubileuma alkalmából szövetkezeti napot rendeznek Duna- földváron. A takarékszövetkezeti mozgalom úttörője ugyanis a du- naföldvári szövetkezet volt, a du- naföldváriak kezdeményezése nyomán alakultak meg országszerte a takaré kszö vetkezetek. Gazdag programmal ünnepük meg az évfordulót. Szombaton délután 5 órakor a dunaföldvári takarékszövetkezet új székházát avatják fel, majd ezt követi a községben épülő nagyáruház ünnepélyes alapkőletétele. Este 7- kor ünnepi nagygyűlést tarlanak a Kossuth művelődési otthonban, majd műsoros estet rendeznek. Az esti órákban kerül sor az 1967. évi szántóverseny megyei döntőI) ii na föl (Ivaron jébe jutott traktorosak ^ éjszakai szántóversenyére. Vasárnap rendezik meg a megyei szántóversenyt, a szövetkezeti dolgozók szpartakiádja megyei döntőit, a megye kisipari szövetkezeteinek termékbemutatóját A helybeli közös gazdaságok a földművesszövetkezettel együtt zöldség- és gyümölcskiállítást rendeznek. A földművesszövetkezet ünnepi vásárral egybekötött alkalmi kiárusítást is rendez. Délután a szabadtéri színpadon rendezik meg a legjobb öntevékeny szövetkezeti művészegyüttesek bemutatóját, valamint a földművesszövetkezetek és ktsz-ek zenés őszi divatbemutatóját. Este nyolckor kezdődik a szövetkezeti bál, ezzel zárul a kétnapos program. Tízezer részvevő a jubileumi rendezvényeken Vasárnap este táncmulatságot rendeztek a Bonyhádi Cipőgyár művelődési otthonában, ezzel befejeződött az egyhetes „jubileumi hét”, amit a gyár alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából rendeztek. A táncmulatságon a komlói művelődési ház zenekara játszott, ugyanis az amatőr énekesek és tánczenekarok két napig tartó versenyén a részt vevő hat zenekar közül ók kerültek ki elsőnek. A gazdag programon összesen mintegy tízezer látogató volt.. Augusztus 5-én ünnepi nagygyűlés vezette be a rendezvénysorozatot, este pedig a KISZ központi művészegyüttese adott magas színvonalú műsort. Vasárnap nyitották meg a zománcgyári művelődési otthonban a fotókiállítást, valamint a gyári technológia és a gyár termékeinek fejlődését bemutató kiállítást. Az egy hétig nyitva tartó kiállítást több, mint ezren tekintették meg. Ugyancsak vasárnan délelőtt és délután megnyitották a gyárkaput a „kívülállók'1 ejőtt, mintegy félezer bonyhádi és környékbeli tekintette meg a gyárat. Egész napos sportműsor és esti táncmulatság tette még színessé a vasárnapot. Kedden a tízéves bonyhádi Erkel Ferenc vegveskórus adott nagy sikerű hangversenyt. Ez volt az együttes első nyilvános, teljes műsort adó bemutatkozása. A szerdán megrendezett KISZ-es— veterán találkozón a gyár ötvenkét nyugdíjasa és hatvan fiatal dolgozója vett részt. Zsúfolt nézőtér előtt rendezték meg csütörtökön a községi szabadtéri színpadon a „slágerkoktél”-t, melyen a Pannónia gitárzenekar, Németh József. Bakacsi Béla, Bencze Márta, Pécsi Ildikó és Békés Itala lépett fel, konferált Halmi Gábor. Szombaton és vasárnap az amatőr tánczenekarok és énekesek versenyén kívül lebonyolították a különféle sportrendezvényeket, köztük az üzemrészek közti kispályás labdarúgó-bajnokságot is. Vasárnap délelőtt a gyári fúvós- zenekar egyórás térzenét adott. év óta tehát nem akadt dolga, szerencsére, mégsem érzi, hogy hábavaló lenne a megbízatás. Persze az volna igazán hasznos, ha ez az őrség nemcsak a túlsó partra szólna, hanem a „hazai” oldalra is, ahol tilos fürödni, hiszen a gyerekek időnként megszegik a tilalmat. 2. Extra figurák a halászcsárdában A szép paksi halászcsárda már olyan fölkapott hely, mint a köm- lődi csárda. Amikor betértünk, tizenkét személyautó és négy teherkocsi parkírozott az épület mellett. A tizenkettőből kettő külföldi. Halászlét rendel egy társaság. A nő nyílván először fog enni az erős ételből mert a férje felugrik az asztaltól, fényképezőgéppel meg akarja örökíteni azt a pillanatot, amikor a hölgy a szájához veszi a csípős kanalat. A felvétel nem sikerül: az asszony belemosolyog a lencsébe, ahelyett, hogy sziszegne. Pipázó atya mögött öttagú család vonul be, a serdülő fiú túlságosan hosszú hajat viselő torzon- borz figura. Egészen ritka látvány még a tipikus „fejek” között is. Kocsivezetőnk megjegyzi: mit tenne vele, ha az ő fia volna. Középkorú férfi jókora pontyot visz a teraszra, erős cérnán lógatva, fiának. A gyerek örvendezik, de elejti i halat és szépen föl sikálják a ponttyal az aszó’ környékét. * 3. Központi fűtéses uszály Egy önjáró uszály köt ki a paksi hajóállomáson. Bútort hozott Mohácsról. A Tolna megyei szakaszon előzoíeg Tolnán ért partot, selyemmel. A bútorokat kétkerekű targoncára rakják, és nagy nekivesel- kedéssel húzzák föl a hajóhídon a raktárba. Meredek a híd, mert alacsony a vízállás. Ez nem közönséges uszály. Nemcsak azért, mert vontatni nem kell, viszi magát két beépített motorjával. Elüt a többitől azáltal is. hogy bár „mindent szállít, amit csak el lehet képzelÉLETMŰ VÉSZEK SZEMFÉNYVESZTŐK % z emberek többsége a gazdaságirányítás új rendszerét elsősorban az életművészek és a szemfényvesztők ellen irányuló, mindent átfogó intézkedésláncolatnak fogja fel. Sóvárgás jut ebben kifejezésre az után, hogy süni örvendetes, annak az állampolgár örülhessen maradéktalanul, s ami szép, az egyúttal legyen tökéletes is. Úgy véljük, a sokfajta, egymással összefüggő kényszerítő és serkentő körülmény hatására a látszatmunka, a megjátszott hozzáértés valóban le fog lepleződni, s tarthatatlan helyzetbe kerülnek mindazok, akik korábban szemfényvesztőt megszégyenítő ügyességgel álcázták, hogy már rég here' életmódra rendezkedtek be, s viszolyognak minden szellemi, fizikai tevékenységtől. Nyilván a fizikai és a szellemi tevékenységtől, az intenzív, a produktív minőségi munkától való viszolygás az is, amit liberalizmusnak szokás nevezni. Károsan és kórosan elburjánzott, olyannyira, hogy gyakran 100 ezres értékrendű károknál sem lehet felelőst, vagy mulasztót találni. Az új gazdasági mechanizmusban elég lesz majd ezzel megküzdeni és sok fáradságba kerül majd a szemfényvesztők ügyködését felszámolni. S nem is megy magától. Azt ugyanis odáig még megérti az ember, hogy mivel országszerte gigantikus arányú építkezés folyik, hát időnként szakember- vagy anyaghiány miatt az építkezések üteme lassúbb a kelleténél. De azt senki sem képes lenyelni, megemészteni, hogy miért rossz az, amit ugyanabból az anyagból, alkatrészből, ugyanazokkal a mozdulatokkal jól is meg lehetett volna csinálni? Itt kezdődik a szemfényvesztés. Ott, hogy az új lakásban némelyik konnektort csak az imádság tartja a falban, a festés átadás után két hét múlva kezd leperegni, a vízcsapok csöpögnek, a zárak használhatatlanok. Mire gondol az ember? Arra, hogy aki ellenőrzi a festők, a villany-, vagy a vízvezeték-szeni”, de tömegárut, például követ nem visz. Czakó Sándor hajóvezetőtől érdekes dolgokat tudtam meg erről a vízi járműről. Eredetileg egyszerűbb volt, de most az átalakítás után egészen modern. Barátságos kis szobáinak kényelmét központi fűtés és zuhanyozó szolgálja. A központi fűtés kályháját koksszal táplálják. A bútorok is kényelmesek. Tranzisztoros rádió és természetesen villanyvilágítás. A hajósélet sem olyan nehéz, mint az „igazi” matrózok sorsa. Hetenként a szabadnapon kívül négyszer találkoznak a hajó munkásai a családtagokkal, mindig itt adnak randevút a kikötőben. Az asszonyok elhozzák a tiszta ruhát, főtt ételt, meg a gyerekeket. Beszélgetnek néhány percig, vagy csak néhány pillanatig. Legtöbbször nagyon kevés az idő, hiszen gyors uszály ez, úgynevezett gyorsteherárut visz. Télen az is megtörténik, hogy két- napot késnek a köd miatt, é$ akkor két napig vár az asszony a parton. A személyzet: két hajóvezető. e"v vitorlás, vagyis fedélzetenjstér és hat matróz. A matrózok rakodnak. Bútort, selymet, de néha még fiakkert va^" javításra váró személyautót is. Egyszer élő- baromfit vittek. Czakó Sándor csak helyettesít, amíg szabadságon van az egyik hajóvezető, máskülönben Dunaújvárosban dolgozik ő, tizenkét év óta a munkásjáratot vezeti Dunaújváros és Apostag között. (Folytatjuk) Gemenczi József Foto: Bognár István relők munkáját, tehát akit azért fizetnek, hogy álljon a hátuk mögött, az pénzt kap a semmiért. Elnézi, figyelmen kívül hagyja a rossz munkát. A mennyiséget nem biztosítja minőséggel. Most mondja meg bárki, ha egyszer minden megvan: szaktudás, szerszám, anyag, akkor miért lóg az a konnektor? Legyünk őszinték, a társadalmi méretekben jelentkező álhumánum is ludas volt eddig abban, hogy a brigádvezető ne szigorú, inkább elnéző legyen. Ki tagadhatja annak a helytállóságát, hogy sokszor keserű tapasztalatok szoktatták le a különböző szinten működő vezetőket a felelősségre vonás következetes alkalmazásáról? Az elmúlt1 években a termelőszövetkezeti gazdaságokban jó néhány brigádvezetőt vagy elnököt, avagy főagronómust éppen a szigorúsága miatt buktattak meg. Hasonló példákkal az ipar, a kereskedelem is szolgál: a a villanyszerelők közvetlen főnöke elhatározza, hogy egyenként megrángatja a konnektorok mindegyikét, akkor ma még számolnia kell azzal, hogy visszafelé sül el a fegyver. Könnyen érheti az embertelenség, a nem szocialista vezetőhöz méltó magatartás vádja, holott igazság szerint éppen az a gesztus meríti ki a nem szocialista vezetőhöz méltó magatartást, amely menlevelet ad az állampolgárok életét megkeserítő hanyagságnak, túlzott nagyvonalúságnak, lustaságnak. Legtöbb középszinten dolgozó vezetőt tehát nem más, mint a torz, a rendes emberek igazságérzetét is mélyen sértő gyakorlat szoktatta el a munkafegyelem szigorú megkövetelésétől. Az elnézésből legfeljebb bosszúság származott, de a lusta, a nagyszájú, dologkerülő móresre tanításakor sokszor az üzem, a brigád, a műhely, egyszóval a munkahely vezetője húzta a rövidebbet. Mi következik ebből? Annak a lényeges dolognak a felismerése, hogy az új gazdasági mechanizmus csak akkor lesz hatékony az életművészek és a szemfényvesztők ellen, ha szemléletünkben is változás áll be: ha az elemi erejű felháborodást mellőzzük, s a hanyagokkal szemben eljáró vezetőnek nem a leváltását, ellenkezőleg, a megszilárdítását követeljük. Sokan máris megkongatták a vészharangot, riadót fújnak, s demagóg szólamokkal azt hangoztatják, hogy az új gazdasági mechanizmusban tápot kap az önkényeskedés, a dolgozók rovására. A vészharang- kongatók összetévesztik a maroknyi, ám annál több bosszúságot okozó - tekergőt a nagy többségben levő rendes, becsületes munkásemberrel. Akarva- akaratlanul ennek a gyér számú kisebbségnek a nevében hangoskodnak. Ez nagyon lényeges kérdés, mert eddig is úgy volt. hogy egyik oldalon szidtuk az életünket megkeserítő hibákat, mulasztásokat, a másik oldalon azonnal részvétet éreztünk a vezetőjét A mai szervezeti kereteik között 3—4 éve működő megyei beruházási irodák gazdálkodási formájának megváltoztatásáról határozott a Gazdasági Bizottság, s elrendelte, hogy az irodák 1968. január 1-től vállalatként működjenek. Az eddig költségvetési szervként működő irodák a jövő év elejétől mint önálló vállalatok kötelesek fenntartani magukat, abból az összegből, amit megbízóiktól munkájuk ellenértékeként kapnak. A megbízó, megrendelő bonyolítási költségként a beruházás -összegének bizonyos százalékát fizeti azért, hogy a létesítményt kulcsra készen megkapja. A vállalatok lényegében mint fővállalkozók koordinálják pocskondiázó emberrel szemben; rendszerint megfeledkeztünk a tárgyilagosságról, mert úgy hittük, a dolgozók érdekvédelme tabu. Pedig a lehető legkárosabb tevékenység védeni a semmirekellőket az elbocsájtástól, a fegyelmitől, a kártérítéstől, a vezetői dorgálástól — érdekvédelem címén. Ne feledjük, a kisebbségben levő, rosszul dolgozókkal szemben alkalmazott humanizmus embertelenség a többségben levő jó dolgozóval szemben, az egész társadalom érdekeivel szemben. Bement valaki a könyvesboltba. Bosszanokdva mesélte, hogy megadta a könyv címét és kérte. „Nincs” — mondta neki az álmos eladónő. Másnap egy másik eladó a kért könyvet szó nélkül levette a polcról. Tehát van. Az egyik eladó rest volt felmászni a létrán, a másik nem. És itt most megint szemlélettel találkozunk, olyannal, ami úton-út- félen felingerli a fogyasztót, még pontosabban, a vásárolni szándékozó dolgozót. Ez a kitenyészett arcátlanság lustán és közönyösen tölti idejét a pult mögött Esze ágába se jutott megtanulni, hogy az eladót a vevő tartja el, és ez a körülmény eleve meg kell hogy határozza még a szocializmusban is, vagy pláne a szocializmusban, a vevő és az eladó viszonyát. S most ezt a nem egyedülálló példát boncolgassuk olyképpen, hogy nézzük a következményeket. Tételezzük fel, hogy a boltvezető ennek a tunya, nincs- iszonyban szenvedő alkalmazottnak kezébe nyomja a munkakönyvét és közli vele: próbáljon másutt szerencsét. Tegyük fel, hogy ez megtörténik. Szívtelen, kíméletlen ilyen esetben a boltvezető? Kiszolgáltatottnak nevezhető az a dolgozó, akinek teljes joggal útilaput köt a talpára? A jelenlegi megítélések szerint kíméletlen. Rendben van. Fogadjuk el. Kíméletlen ugyan az''eladóval szemben, de emberséges a vevőkkel szemben. S ilyen helyzetben nyilván a vévőközönsé- get illeti meg az emberség, nem pedig a tunya eladót. De hol van ma még olyan boltvezető, aki ennyire következetes? Az álhumánum oly nagy nyomást gyakorol a közéletre, hogy ilyen boltvezető ma még nem létezik. zinte hallja az ember: a szocializmusban nem lehet így elbánni a dolgozókkal. S azt lehet, hogy egy bolti eladó naponta százakkal bánjon el, egy vízvezeték-szerelő, egy tervezőmérnök, egy kőműves stb., stb. évekre megkeserítse családok életét? Ezt lehet? A gazdasági irányítás új rendszerében a mechanizmus valóban pozitívabb ösztönzést ad, de az intézkedések hatásosságához, hatékonyságához arra is szükség van. hogy helyesbítsük és helyére rakjuk a humanizmus , fogalmát. SZEKUUTY PÉTER a beruházás szervezését, kivitelezését, s anyagilag felelősséget vállalnak annak a munkának laz elvégzéséért, amelyre vállalkoznak. A megyei beruházási vállalatok továbbra is elsősorban a mezőgazdasági üzemeknek nyújtanak segítséget, de tevékenységi körük a mezőgazdaságon kívül terjed a kommunális, sőt egyéb beruházásokra is. Jogosultak a járási és községi tanácsok, illetve azok intézményei részére félmillió forint értékhatár feletti beruházások lebonyolítására. Az Országos Takarékpénztár megbízása alapján vállalhatják az öröklakás-építkezések előkészítését, kiviteleztetését is. (MTI) Vállalatokká alakulnak a niegYei c? r beruházási irodák
