Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. július 14. (Folytatás az 1. oldalról.) A kormánybeszámolóból kitűnik, hogy aá állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével. Vannak olyanok, akik nem tudják, vajon bizakodásra, vagy aggódásra van-e okuk és egyszerre gyakorolják mindkettőt. Dehát ezen nincs semmi csodálni való — lassanként, ahogy közeledünk az 1968-as évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, hogy a személyi jövedelmek a termeléssel és a forgalommal arányosan növekednek, annak megfelelően, ahogy ezt a harmadik ötéves tervtörvény előírja. ötéves tervünk törvényben szabályozta, hogy a nemzeti jövedelem 24 százalékát felhalmozásra, 76 százaléka pedig fogyasztásra kell elosztani. A tapasztalatok szerint hazánkban ez a jelenlegi helyes fő aránya a társadalmi javak elosztásának, ezt helyes, szükséges fenntartanunk és követnünk az előttünk álló időszakban, egészen 1970-ig. A fő arány persze társadalmi méretekben érvényes, emellett minden vállalatnál vagy szövetkezetnél eltérő elosztási arányok szükségesek és helyesek. Eddig hazánkban az állami vállalatoknak nem volt jövedelemelosztási funkciójuk — csak a szövetkezeteknek —, a jövőben viszont már lesz. gek szintjére kell csökkentem. százalékát reprezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tar- Az új gazdálkodási rendszer tanunk. A szocialista országok mindebben nagy segítséget jelent, piaca nagy ösztönzője term* léit iszen alaposabb meggondolásra sünknek és gazdagodásunknak. Kü- készteti majd a vállalatokat is, iön kiemelendő a hatalmas szov- kedvezőtlenné teszi a gazdaságtalan beruházásokat, jobban ösztönöz viszont a gazdaságos beruházásra. 9 személyi jövedelmek növekedése A lakosság pénzbevétele évről évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és tavaly már 138 milliárd forint volt. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőképpen a széles dolgozó tömegek helyzetének javítását szolgálta-e? A háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy igen, a politikai elv érvényesült. 1960- ban például az egy családtagra jutó pénzjövedelem a munkás- és alkalmazotti háztartások 38,5 százalékában évi 12 000 forint felett volt, 1966-ban pedig már háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kisebbségből tehát hat év alatt kétharmados többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyanez a folyamat. 1960-ban még csak 19 százalékban jutott egy családtagra évi 12 000 forint pénzjövedelem, 1966-ban pedig már a családok 49 százalékában. Mi, kommunisták a jövőben is mindig a munkásosztály, a vele szövetséges parasztság és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős belső parancs, mint a hívő katolikus számára a tízparancsolat. Ugyanakkor fellépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megközelítsék a képzettségbeli, a szorgalom és lelki ismeretességCeli eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája az egyenlősdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánzani, mert hamis gyakorlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük, s ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk a műszaki, gaz-, dasági vezetőkre, az értelmiségiekre. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fogyasztás lehetőségének bővítésére. Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztási cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az áruk és szolgáltatások egyharmadában viszont nincs stabil minőség, gyakori és nagy fokú az ingadozás. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizonyos bútorfajtákkal és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek működésével is, tehát helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést. A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: Beruházási igényeink lényegesen nagyobbak anyagi lehetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagvnánk, bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervszerűtlenség- be, a kivitelezés lassúságába. Ezekkel a jelenségekkel viszont nem békülhetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell növelni a népgazdaság egész építési kapacitását, a másik oldalról pedig a beruházási igényeket — a feltételek szigorításával — a tényleges lehetőséNem hunyhatunk szemet afölött, hogy — hosszabb távon gondolkodva — fejlődési céljainkhoz képest viszonylag szűkös az ország mai felhalmozási alapja, kívánatos ennek bővítése. Az viszont kétségtelen: a beruházások nem bővíthetők, ha nem biztosítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növekedését. Mi következik ebből? Az, hogy csak egy módon, a gazdaság intenzív fejlesztésével bővülhetnek jobban a beruházások, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, s a nemzeti jövedelemből több juthat a felhalmozás és a fogyasztás arányos növelésére. A külkereskedelem jelentősége Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mértékben íüf'" a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban játszott szerepünktől. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szükségképpen lelassul, ha viszont a külkereskedelem erőteljesen növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen lenne, ha féknek tekintenénk mai külkereskedelmünket. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú. Az évi export értéke hazánkban szüntelenül növekvő tendenciájú és már eléri a nemzet! jövedelem 39 százalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes oly mértékben ösztönözni a gazdasági növekedést, ahogyan szeretnénk, hogy a népgazdaság növekedési üteme is gyotrs és egyensúlyi helyzete szilárd legyen. A megoldás kulcsa termelésünk exportképességének növelése. A magyar népgazdaság fejlődésének feltétele, hogy egyszerre két piacon is kereskedjünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettősség szükségszerű ma és az lesz a jövőben is. A szocialista viszonylatú Külkereskedelem az egésznek 70 jet piac fontossága iparunk fejlődése szempontjából, s az a körülmény, hogy exportunkat mindig előnyös importtal tudjuk ellensúlyozni. A nemzeti önállóság általános politikánknak kardinális alapelve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű értelmezésébe már nem fér bele a gazdasági elzárkózás. az autarcma növelése, de még az sem, hogy ne bővítsük erőteljesebben a nemzetközi munkamegosztásban valló részvételünket. A nemzetközi együttműködés ma már „vastörvénye” a gazdasági életnek, egyetlen ország sem vonhatja ki magát alóla. Kedves Elvtársak! Kormányunkra nagy feladatok várnak a következő hónapokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szinte feltétele, hogy a kormány építsen az országgyűlésre, mi képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, támogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesíthesse. A kormányexpozét feltétlenül olyannak tekintem, mint ami az együttes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és támogatásra ajánlom. Ezután dr. Zsigmond László Vas megyei, Varga Gábomé Borsod megyei, Klaukó Mátyás Békés megyei képviselő szólalt fel. Szünet után Venéczi János budapesti, dr. Novák Pálné Heves megyei képviselő után K. Papp József Tolna megyei képviselő szólalt fel. 11 gazdaságirányítás új rendszere és Tolna megye problémái K. Papp József felszólalása Bevezetőben a megyei képviselőcsoport egyhangú állásfoglalását tolmácsolva, kifejezésre juttatta egyetértését a kormány tevékenységével, külpolitikai törekvéseivel, a béke érdekében tett erőfeszítéseivel. Hangoztatta: egyetértenek a gazdasági mechanizmus reformjának céljaival, a gyakorlati bevezetését előkészítő intézkedésekkel, a kormány ezzel kapcsolatos határozataival. A gazdaságirányítás új rendszerével összefüggésben a felszólaló felhívta a kormány figyelmét Tolna megye sajátos helyzetére, problémáira. Elmondotta, hogy ez a környék tipikusan mezőgazdasági táj, s így érthető, hogy az utóbbi időben a kormány részéről elhatározott, illetve folyamatba tett agrárpolitikai intézkedések igen jó hatást váltottak ki a megye termelőszövetkezeti dolgozói körében. Bizalmuk egyre erősödik a párt és a kormány iránt, mert érzik, hogy a legfelsőbb párt- és állami szervek intézkedései nemcsak a termelőszövetkezeti gazdálkodás megjavítását, a nagyobb egyéni jövedelmek elérését segítik elő, hanem fokozott erkölcsi megbecsülést, gondoskodást is jelentenek a szövetkezeti gazdák számára. — Megyénk termelőszövetkechanizmus bevezetésével összefüggő aprárpolitikai intézkedések termelőszövetkezeti vonatkozásban is a vállalatszerű gazdálkodást helyezik előtérbe. A termelőszövetkezeteknek a vállalat- szerű gazdálkodásra, az ésszerűbb termelésre irányuló törekvése ellenére bizonyos problémák megmaradnak, sőt egyes területeken fokozottan jelentkeznek majd a megye mezőgazdaságában. Gondot okoznak például az erózió következtében pusztulásnak kitett talajok megjavításának és a szekszárdi minőségi borvidék rekonstrukciójának a termelőszövetkezetek anyagi erejét lényegesen meghaladó, magas költségei. Az érintett termelőszövetkezetek túlnyomó többsége a számukra biztosított állami kedvezmények mellett sem tudja vállalni a talajjavítás, az erózió elleni, védekezés és a rekonstrukció kiadásait. A képviselő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a gazdaságosság követelményeinek ’ megfelelően élőtérbe kerülnek a gyorsabban megtérülő beruházások, s emiatt olyan, hosszabb idő alatt megtérülő beruházásoknak, mint például á talajjavítás, az erózió elleni védelem, á szőlő-rekonstrukció, kevésbé akad majd gazdája. Ez pedig a jelenleginél is súlyosabb helyzetet' idézhet elő. — Nagy problémát jelentenek a megyében a mostoha természeti adottságok következtében gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezetek is — mondotta ezután. Bár munkájukban évről évre mutatkozik bizonyos javulás, a különbség a kiemelkedően dolgozó és a szerényebb eredményt felmutató termelőszövetkezetek között alig csökken. Pedig a népgazdaságnak az ilyen mostohább vidékek termékeire is nagy szüksége van. Éppen ezért számolni kell azzal, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyokból adódó magasabb termelési költség különbözetét továbbra is az államnak kell majd vállalnia. Szükséges azonban, hogy ez ne az eddigi módon, gyakran a termelőszövetkezeti dolgozók önérzetét sértő, őket szinte államilag eltartottaknak minősítő dotáció útján, hanem megfelelő felvásárlási ár alkalmazásával történjék. Nem ismeretes még a mezőgazdaság állami támogatásának új rendszere, sem a gyenge termelőszövetkezeteknek nyújtandó állami segítség módja, s ezért lehet, hogy nyitott kaput döngetünk — mondotta — mégis úgy érezzük, nem érdektelen e kérdésekről szólni, s azok megoldásához joggal igényeljük a kormány segítségét A képviselő a továbbiakban arról beszélt hogy Tolna megye az ország legkevésbé iparosított tájai közé tartozik, ahol az ipar- fejlesztés tekintetében a második ötéves terv kezdetéig szinte alig történt valami. A későbbi években azonban a párt politikájának megfelelően, a kormány támogatásával, ezen a környéken is kezdetét vette az iparfejlesztés. Bővítettek, korszerűsítettek néhány régi üzemet öt budapesti vállalat kisebb gyáregységet, illetve telephelyet létesített a megyében. Számottevően fejlődött a helyi kereskedelem is. Hozzátette a képviselő, hogy bár az eddigi eredményeket nem becsülik le, sőt nagyra értékelik, mégis lassúnak tartják az iparosítás jelenlegi ütemét. — Növeli a gondokat hogy az új mechanizmusra való áttéréssel az ingyenes beruházások megszűnnek, s a gazdaságosabb módszerek kutatása arra ösztönzi majd a beruházókat, hogy olyan vidékeken iparosítsanak elsősorban, ahol az a legolcsóbban megvalósítható. Máris tapasztalható például, hogy a beruházók járják az országot, keresik a kínálkozó lehetőségeket, különösen a nagy létszámot foglalkoztató üzemek telepítésére. A megye illetékesei mindent elkövetnek, hogy Tolnának is jusson ilyen fejlesztés, s főleg a nagy vízigényű üzemek telepítését szorgalmazzák, tekintettel arra, hogy a megyében húzódó Duna- szakasz hossza körülbelül száz kilométer. A beruházók azonban rendszerint udvariasan megköszönik a segíteni akarást és közlik, hogy inkább másutt keresnek alkalmas terepet, ahol lényegesen jobbak a feltételek. Mindebből az a tanulság — mutatott rá a felszólaló —, hogy ha az iparilag elmaradottabb megyékben az ipartelepítés feltételeit állami segítséggel — a beruházási költségek egy részének átvállalásával, adó, hitel és egyéb kedvezményekkel — nem teszik előnyösebbé, akkor a beruházók továbbra is messze elkerülik majd ezeket a vidékeket. E probléma megoldásához is kérjük kormányunk támogatását — mondotta. Felszólalását befejezve K. Papp József a Tolna megyei képviselők és a maga nevében a Minisztertanács beszámolóját elfogadta. flz új mechanizmus és a jogi szabályozás kérdései Dr. Korom Mihály felszólalása Szünet után dr. Korom Mi- összehangolt, céltudatos munkáhály külügyminiszter volt a közeti dolgozói a soron következő vetkező felszólaló, munkák hiánytalan elvégzesevel, a közös gazdaságok fejlesztésével ^ alla^ tesznekhitet a párt, a kormány ^ gazdasági mechanizmus beve- politikája mellett _ hangoz zetésével kapcsolatos teendők ál— Minthogy a kormány munkájának homlokterében most az a felszólaló, majd arról szólt, hogy a jó munka eredményeként, valamint a kedvező időjárás hatására a megyében igen kedvezőek a terméskilátások. Abban reménykednek, hogy a tavalyinál valamivel magasabb csolatos határozatai világosan eredményeket érnek majd el az megadják a reform koncepcióját, idén. Késztetés kidolgozása, bevezeté-e A továbbiakban rámutatott és gyakorlati megvalóriíasa vala- arra, hogy az új gazdasági me- mennyi társadalmi és állami szerv nak, ezzel összefüggésben a jogi szabályozás néhány kérdéséről kívánok beszélni —, kezdte beszédét. — A párt IX. kongresszusa és a Központi Bizottságnak az új gazdasági mechanizmussal kapját követeli meg. Ebben fontos helyet foglal el a jogi szabályozás rendszere, hiszen az új gazdasági irányítás számos eleme jogszabályok révén, jogi keretek között valósul meg és érvényesül. — A gazdasági életre vonatkozó ma még hatályos jogszabályaink természetesen a mostani gazdaságirányítási rendszert és annak módszereit tükrözik. Ezeknek alapvető megváltoztatása egyes jogterületek átfogó átalakítását is megkívánja, részben most, különösen pedig a későbbi években. A munkálatok két irányban folynak: egyrészt kialakítottuk azokat a jogi koncepciókat, elveket, amelyeket ez évben és a későbbiek során is érvényesítünk a jogszabálytervezetek kidolgozásában. Másrészt foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyeket jogi vonatkozásban — majd több gyakorlati tapasztalat alapján is — a későbbiekben meg kell oldani. Az idén megoldandó feladatokat és a későbbi évek teendőit szerves egésznek, egységesnek kell tekintenünk. A mai szabályozást is úgy kell megoldanunk, (Folytatás a 3. oldalán.)
