Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-12 / 162. szám
4 imWK fTFGYEÍ NÉPÚJSÁG 1961. július 12. Három vállalat — a divat a cél Három vállalat dolgozik együtt: a Magyar Posztó, a Debreceni Ruhagyár és a Luxus Áruház. Az áruház esztendők óta rendszeres piackutatást folytat és felméri, hogy milyen árucikkeket keresnek leg:n- kább a vevők. Ezután adja le a megrendelést az iparnak. Az egyik kereskedőnek megtetszett a Magyar Posztóban egy kísérlet alatt álló szövet, amilyenhez hasonló Magyarországon eddig még nem került forgalomba. Azonnal lekötötte a Luxus Áruház részére. Az új szövet Lists, i. OR” — Két ruha „LEKTOR” lélegző anyagból. A ma- nőkének a gyárudvaron mutatják be a modern B vonalú könnyű nyári modelleket. (Bohanek Miklós felvétele.) neve: — mondja rádá László, a Magyar Posztó főtechnológusa. — Kopásálló, gyűrtelenítésre alkalmas, él- illetve plisszétartó. Mosás, vasalás után is megtartja eredeti tulajdonságait. Az új szövet 35 százalékban polyester, 65 százalékban viscos-mű- szél. Emiatt könnyű, rugalmas. Emellett: nem veszi fel az elektromosságot. Nem tapad a fehérneműhöz, a harisnyához, és nem vet szikrákat öltözködés-vetkőzés közben, mint a többi műszálas ruhaanyag. Erre mondják: különlegesen testbarát szövet. Felvételre keresünk általános vasszerkezeti lakatosokat, ívhegesztőket, valamint betanított segédmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Solti Gépjavító Állomás főmérnökénél. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. (116) A „LEKTOR”-ra monopóliumot szerzett a Luxus Áruház. Ez azt jelenti, hogy a belőle készült mindennemű ruha hait hónapig csak ebben az áruházban vásárolható. Egy-egy szériából mindössze 20—25 modellt adnak el. A szövetet saját terveik szerint a Debreceni Ruhagyár konfekcionálja és szállítja a kész ruhákat Budapestre. A különleges anyag, a különleges fazon, a kis széria természetesen meglátszik majd az árakon is. Az együttműködés az eddigieknél nagyobb felkészültséget igényel a gyártó vállalatoktól. Hogy a Magyar Posztó eleget tudjon tenni ennek a magasabb szintű követelménynek, régi, több szempontból elavult gépparkját felfrissítette, többek között NSZK hőrögzítő gépekkel, Schlafhorst keresztcsévéjű gépekkel. Üzembe helyezték már a modern lengyel, olasz és svájci szövőgépeket is. A Luxus Áruház, hogy kedvében járjon a divatosan öltözkö- dőknak rövidesen több fiók Luxus Áruházát hoz létre a megyeszékhelyeken is. Ez a három cég már az új szellemben dolgozik. Eredményeik közvetlenül lemérhetek lesznek a piacon, ha gazdagabb választékkal találkozunk majd az üzletekben. R. I. Jarosz Az athéni katonai junta beismerte, hogy az Égei-tengeri Jarosz (Jura) szigetre száműzte a rezsim több ezer politikai ellenfelét. Az életkörülmények ott úgymond „normálisak” és a foglyok „viszonylagos kényelmet” élvezhetnek. Am az ilyen kijelentések ellenére sem engedélyezik, hogy bárki is a helyszínen győződjön meg a katonai kormány állításainak igazáról. Az Athénben akkreditált külföldi tudósítók és diplomaták egy csoportja engedélyt kért a szigeten lévő koncentrációs tábor meglátogatására, de kérelmét a junta elutasította. Az egyetlen külföldi, aki meglátogathatta a szigetet, Béládon, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője volt. A görög kormány őt is csak azzal a feltétellel engedte be a szigetre, ha utána nem nyilatkozik a látottakról, Így is történt. Béládon néma maradt. * J arosz szigetét nem most emlegetik először. íme, mit ír róla az Elefterodakisz-féle görög enciklopédia: „Jarosz (Jura) szigete az Androsz, Szirosz, Keasz és Kindosz szigetek között terül el. A római császárok politikai ellenfeleik kínzási helyéül használták a szigetet. Igazi pokol ei __” M ás görög forrás szerint i. e. 80-ban, Sulla római császár 80 ezer politikai ellenfelét száműzte Jarosz szigetére. Ott is pusztultak el valamennyien. A Bizánci Birodalom idején és később is gyakran használták a szigetet emberirtásra. 1922-ben egy görög katonai kormány 50, megbízhatatlannak minősített katonát deportált Jarosz szigetére. A szerencsétlenek közül hárman már 20 nap után meghaltak. Metaxasz fasiszta diktátor 1937- ben azt tervezte, hogy koncentrációs tábort létesít a szigeten. Egészségügyi minisztériuma azonban nem javasolta ezt a megoldást. A minisztérium akkori jelentésében ez áll: „A sziget alkalmatlan börtönnek, mert hiányzik rajta az élet minden feltétele”. Tíz évvel később a görög katonai vezérkar erre a szigetre deportált egy, „a nemzethez hűtlen” zászlóaljat. Ugyanabban az évben, 1947 júliusában, Ja- roszra száműzték a politikai foglyok első csoportját. Az évek során a deportáltak átlagos száma 10—15 ezer, 3—6 évet töltenek a szigeten. Az itt elpusztult hazafiak száma elég nagy: némely görög forrás 600—700 halottról beszél, más forrásokban — a pokolsziget pedig ennél sokkal nagyobb számmal találkozunk. * J ellemző a görög egészség- ügyi minisztérium 1953- ban kiadott jelentése, amely csak néhány évvel később vált ismertté. A minisztérium akkor bizottságot küldött Jaroszra. hogy állapítsa meg: alkalmas-e a sziget állandó börtönhelynek. A kérdésre a bizottság kategorikusan nemmel válaszolt: „Jarosz szigete csak kínzóhelynek alkalmas, nem pedig modem értelemben vett javító-nevelő intézménynek ...” „A sziget járhatatlan és lakhatatlan, sziklás és vad, nincsen ivóvize, hiányzik rajta a növény — hangzik a bizottság jelentése. — Egyetlen olyan része sincs, amelyen felépíthetnék a jövendő tábor épületeit. Jarosz az év minden évszakában erős széljárásoknak van kitéve. A hullámverés rendkívül erős, a szigettel való érintkezés még nyáron is problematikus .. A bizottság megállapította, hogy 1947 óta, amióta a szigetet intemálótáborrá alakították át, az „előirányzott építkezésekre óriási összegeket költöttek el. A kiutalásokról nem vezettek semmiféle számlát és a börtönigazgató a vállalkozóval együttműködve 403 millió drachmát sikkasztott el.” A bizottság jelentésében természetesen szó sem esett a foglyok sorsáról. Megbízatása nem is erre szólt. Miután az élvemaradtakat 1951. és 1956. között szabadon bocsátották, sok egyéb tény is ismertté vált. így például a görög közvélemény tudomására jutott, hogy a koncentrációs tábor igazgatója parancsot adott az ott működő kezdetleges kórház orvosainak és ápolóinak, hogy minden eszközzel kínozzák, sőt, fizikailag semmisítsék meg a beteg foglyokat: „Egészséges embereket nem engedhetünk szabadon.. * *1 964-ben Athénban jelent meg egy 421 oldalas könyv, amelynek címe: „Tilos! Napló Jaroszból”. A szerző, And- reasz Nenedakisz, szűkszavú bevezetőt írt könyvéhez: „Ezt a könyvet a politikai száműzöttek saját vérükkel írták. Én csak lemásolom”. A könyvben, amelyet eredeti jaroszi fényképekkel illusztráltak, a névtelen száműzött hazafi napról napra elmeséli, mi történt a jaroszi gyűjtőtáborban, ahol több mint 1100 napot töltött — 1947 július 11-től 1950. augusztus 30-ig. íme mit ír az első napról — 1947. július 11-ről: „.. . A hajó kis szigetecske előtt horgonyzott le, mi pedig előkészítettük csomagjainkat. 551- en voltunk, mind politikai foglyok Kalamata város börtöneiből. Reggel 5-kor érkeztünk a szárazföldre. Fekete szikla állt előttünk, a tengerből magasodik ki. Ez volt Jarosz. ... Néhány katona és a katonai rendőrség emberei fogadtak bennünket. Egy alezredes „csendet” parancsolt: — Vegyétek tudomásul, hogy Jarosz szigetén vagytok. Mindent, amit tudtok, el kell felejtenetek. Bármiféle ellenállást letörünk. A rendbontók életükkel fizetnek. Parancsot adtam az őrségnek, hogy felszólítás nélkül tüzeljen, ha gyanús mozgást észlel. A csendőrök ránk támadtak. Szidalmaztak, ütöttek-vertek, azután egy kis tengerbe nyúló, két négyszögölnél nem nagyobb félszigetre tereltek bennünket. Rövid idő múlva a nap kibújt a tengerből. Olyan erősen sütött, hogy kiszipolyozta utolsó erőnket is. Az őrök váltogatták egymást, ittak, szükségüket végezték, nekünk mindezt megtiltották. A táj kietlen és kopár. Sóval belepett apró kövek. A szél elfújja róluk a sót, amely apró szemcsékben hull ránk. Két méterre van tőlünk a tenger. S milyen nagy a vágyunk, hogy megmártsuk a habzó vízben testünket, megmossuk lábunkat és kezünket, lehűtsük kiszáradt ajkunkat. Egy altiszt embereivel együtt tántorgó soraink előtt járkál fel- alá és ok nélkül bántalmaz bennünket. — Nős vagy? — kérdezi az altiszt. Ha a kiszemelt áldozat igenlően válaszol, akkor: — Hol hagytad a feleségedet? Kinek adtad el? Ha az altiszt más feleletet kap, akkor még rosszabb. És ez így folytatódik napnyugtáig .. . Valamelyikünk beleszédül a vízbe. Ez alkalmat ad az elállatiasodott csendőröknek, hogy megint ránk támadjanak. Ütnek-vemek, míg bele nem faradnak. Beáll az éji csend. amelyet csak tompa ütések és a megkínzott foglyok jajgatása tör meg. Ez volt az első éjszakánk Jarosz szigetén.” SZIMON VASZm görög újságíró — Elég — kiált fel dühösen Schrantz. — Mit locsogtok mindenféle marhaságot itt összevissza? Be vagytok rézéivé és terjesztitek a vörös propagandát. Megfertőztek benneteket! — Befogd a szád komám — egyenesedik fel az asztal mellett a tengerészgyalogos törzs- őrmester. — Vedd tudomásul, hogy semmivel sem vagyunk gyávábbak, mint Te! A vörösöket egyáltalán nem szeretem, de ami tény, az tény. — Tény? — gúnyolódik Schrantz. — Én már megértem egyet és mást. Harcoltam az oroszok ellen. — Hát ami azt illeti — vigyorog közbe a tagbaszakadt közlegény, — az oroszok alaposan elpáholták, aki ellenük harcolt. — 67 — — Mert már akkor is akadtak, akik bere- zeltek — tajtékzik Schrantz. — Ki hiszi el, amit itt összepapoltok? — Te is komám — feleli nyugodtan a törzs- őrmester. — Sokkal, de sokkal korábban mint gondolnád! Gyerünk fiúk — int a társainak nem szívhatunk egy levegőt olyanokkal, akik sértegetnek bennünket. Majd a dzsungelben, a Viet Konggal szemben mutassa meg, hogy mit tud. Ha tud! És főleg, ha lesz rá ideje. * Itt megszakad a napló. A következő hivatalos levél, mely Magyarországra érkezett, már csak egy megszokott híradás: „Az amerikai hadügyminisztérium utasítására közlöm, hogy fia, az amerikai hadsereg katonája harc közben elesett Vietnamban. Holttestét menyasszonyának kiadtuk. Olvashatatlan aláírás, vezérőrnagy, főhadsegéd.'’ VÉGE Holnapi számunkban megkezdjük A. ZUBOV— I.. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA folytatásos közlését t
