Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
.v" ua Vine,, fOLNA MEGYEii VILÁG PROLETÁRIM EGYESÜLJITES í A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 154. szám ÄRA: 80 FILLER Vasárnap, 1967. július 2, Legalapvetőbb elvünk szocialista hazafiságunk és proletár internacionalizmusunk Kádár Mint már közöltük, a KISZ VII. kongresszusának pénteki tanácskozásán felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Kádár János beszédét az alábbiakban ismertetjük. Mindenekelőtt eleget téve megtisztelő kötelességemnek, átadom a kongresszus vendégeinek, küldötteinek, minden résztvevőjének, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörő Szövetség vezetőinek és tagságának, hazánk ifjúságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait — kezdte beszédét. A beszámolóval, a benyújtott javaslatokkal alapvonásaikban egyetértek. Úgy látom, hogy mindezek összhangban vannak a párt, mnukásosztályunk és társadalmunk törekvéseivel, azokkal a feladatokkal, amelyek ebből a Kommunista Ifjúsági Szövetségre háramlanak. Az elhangzott felszólalások úgy hatottak rám, hogy akik itt beszéltek, nagy felelősségérzettel, a kérdések ismeretében tették és különösképpen arról szóltak, mát és hogyan kívánnak tenni a Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak megoldásáért. A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak alapvető meghatározója a párt irányvonala: az a tevékenység, _ ame- lyet munkásosztályunk, népünk, társadalmunk jelenleg^ céljaink érdekében kifejt. Ebből a szempontból nézve azt gondolom hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságának munkásságához biztosítva van az alapvető feltétéi. Elsősorban arra hivatkoznék, hogy — ami a munkában nélkülözhetetlen, és nemcsak az ifjúság szövetségében, hanem egész társadalmunk életében — a társadalom éleiét vezető párt politikája világos, szilárd, következetes, törésmentes immár évek hosszú sora óta. Ez a politika kiállta a gyakorlat próbáját, és eredményeket hoz. Kádár János ezután így folytatta: — Gyakran emlegetjük, hogy a párt tevékenységében az egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen tényezőnek a szavak és a tettek egységének kell lennie. Gondolom, általános értelmezésben elmondhatjuk, hogy ez most így van, és jó, hogy így van: a pártot illetően megvan a szavak és a tettek egysége. Ehhez mindjárt hozzá szeretném fűzni azt is, hogy társadalmunk alapvető osztályainak; a munkásosztály, a parasztság, aa értelmiség — és most itt illő és hozzá is lehet fűzni — a János elvtárs beszéde a KISZ VII. kongresszusán magyar ifjúság tömegeinek magatartása és cselekedetei arról tanúskodnak, hogy a magyar nép nemcsak szavakban helyesli a párt politikáját, hanem tettekben is. Azt hiszem, mindenkinek emlékezetében él az 'az időszak — 1963 végére, 1964 első hónapjaira gondolok —, amikor a munka bizonyos területein, gazdasági fejlődésünkben olyan pontra jutottunk, hogy az általános előrehaladáson belül ellentmondások jelentkeztek. Nem arról van szó, hogy megtörték, vagy megszakították volna a fejlődést, de mindenképpen fékezték és az emberek azt kérdezgették, helyes úton járunk-e? Hivatkoznom kell a párt központi bizottságának 1964. decemberi határozatára, mely a fejlődés alapvető egészséges vonásait hangsúlyozva rámutatott bizonyos megtorpanásokra is, felhívott és mozgósított ezek kiküszöbölésére. Egész gazdasági fejlődéHcárom fő erő a Először szerenék szólni a nemzeközi helyzetről. A nemzetközi helyzet alakulasanak mérlegelésénéi abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg a világpolitikában különböző, hatalmas erők vannak jelen és hatnak. Jelenleg megkülönböztethető módon, legalábbis három fő erőt látunk. Az első, amelynek meghatározó" szerepe van a világ fejlődésében, a szocialista világ- rendszer, a szocialista forradalom, a világ kommunista mozgalmának ereje. A második és jelenlegi állapotában ezt külön kell kezelnünk, mert megvan a maga sajátossága — az úgynevezett harmadik világ erő- csoportja, amely a maga módján ugyancsak meghatározó szerepet játszik a nemzetközi élet alakulásában. A harmadik, meghatározott erővel és szereppel rendelkező tényező az imperializmus. A szocializmus, a szocialista világrendszer, a kommunizmus nemzetközi erői következetes harcot és küzdelmet folytának a társadalmi haladásért általában, a szocializmus eszméinek előretöréséért különösképpen és minden erejükkel támogatják a nemzeti függetlenségi törekvéseket. Támogatják a nemzetközi jog tiszteletben tartását, fellépnek az agresszió ellen, küzdenek a világháború kirobbanásának megakadálvoztísáért, a tartós béke megteremtéséért. Az úgynevezett harmadik visünk strukturális, szerkezeti problémáit — amelyek összefüggnek az örökséggel amelyet a hatalomra lépő munkásosztály és a nép kapott a múlt uraitól, valamint a fejlődés kezdeti évtizedeinek nehézségeivel is — nem lehetséges egy-két esztendő alatt megoldani. De a párt a nehézségek előtt nem húnyta be szemét, hanem szembe nézett velük, rámutatott orvoslásuk módjára és mozgósított megoldásukra, és ez fordulatot idézett elő a gazdasági munkában, ami komoly eredményekre vezetett. Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség saját területén, saját feladatait mérlegeli, amint teszi itt VII. kongresszusán, azzal a nyugodt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd következetes és ennek a politikának fő irányvonala a legközelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps). világpolitikában légion belül természetesen országonként, népenként, világrészenként eltérőek a törekvések, de közös és alapvető jellemvonásuk, hogy a gyarmati rendszer megsemmisítéséért, a neokolönializmus ellen, az önálló és független nemzeti létért, az adott országok társadalmának belső fejlődéséért küzdenek. A szocializmus és a harmadik világ erőit összeköti annak az alapvető ténynek a felismerése, hogy az ellenség, az imperializmus közös, és szükségszerű, hogy teljes egységben lépjenek fel ellene. A harmadik nagy erőcsoport az imperializmus, tekintettel a szocialista világrendszer erejére, —■ úgy tűnik, kerüli a fő erők közvetlen összecsapását, mert nem tekinti a helyzetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút robbantson ki. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ugyanez az imperializmus — számításba véve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ nem akar háborút —, tudatosan és tervszerűen provokációkat és támadásokat szervez, egy-egy országra mért csapásokkal próbálja megakadályozni a társadalmi fejlődést, vagy elérni n gyarmati rendszer visszaállítását. Az imperializmus általános stratégiájához és taktikájához tartozik, hogy anyagi befolyását, katonai eszközeit minden reakciós erőnek rendelkezésére bocsátja, s mivel ez az imperializmus természetével, világnézetével is összefér, nem riad pusztulásukat jelenti, de béké- vissza puccsok és hasonlók szer- ben sem tudnak élni, s úgy lát- vezésétő] sem. szik, tudatosan irányt vettek Kádár elvtárs a görög példát úgynevezett helyi háborúk felidézte, majd így folytatta: ,, , _ , ................... — Az imperialisták tudják, r°bbantasara. Ezek közül kefeto- hogy a jelen történelmi viszo- ről szeretnék szólni, a vietnami nyok között a világháború és a közel-keleti háborúról. A vietnami nép meghiúsítja az imperialisták minden tervét Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a magyar ifjúság leg- önitudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pontosan, a párt állásfoglalásával, a szocialista országok, a világ minden haladó emberének véleményével összhangban minősítették az amerikai agresszorok vietnami háborúját, s megfelelő módon szóltak arról a segítségről, amelyet a saját lehetőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a harcoló vietnami népnek és arról is, hogy ezt a támogatást és seoáséFfei folvtatni fogják. A hős vietnami nép immár két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesen áll szemben és harcol a világreakció fő erejével, az amerikai agresszorokkal. Mindnyájan hallottuk tegnap vietnami testvéreink, a vietnami fiatalok képviselőit. A háború eddigi menete és története bizonyítja, hogy vietnami elvtársaink szavára biztonsággal építhetünk. a vietnami nép a testvéri szocialista országok támogatását élvezve tovább fogja folytatni hős harcát és meg fogja hiúsítani az amerikai imperialisták minden tervét. A nyugatiak időszakonként szónokolnak arról, hogy ők nem akarják folytatni a vietnami háborút; így, vagy amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni. Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai agresszor akkor fog meghátrálni, amikor a vietnami nép és a haladó emberiség egyesített ereje erre kényszeríteni fogja. Nekünk internacionalista kötelességünk, hogy minden tőlünk telhető segítséget megadva* hozzájáruljunk a vietnami háború befejezéséhez. Ennek feltétele, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a bombázást és mindenféle agressziót a VDK ellen és a vietnami elvtársak követeléseinek megfelelően vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Éz a vietnami háború befejezésének módja. Ez így lesz, erről mi szilárdan meg vagyunk győződve. Ennek tudatában élünk és vesz- szük ki részünket ebből a valóban világjelenségű harcból. A megtámadott arab országok oldalán állunk Legutóbb a Közel-Keleten tört ki a háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei június 5-én hajnalban támadást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Jordánia ellen. Ez kétségtelen és vitathatatlan agresszió. Az izraeli csapatok arab országok területét foglalták el, tartják megszállva és különböző kegyetlenségeket követnek el az általuk megszállva tartott területeken, elűzik az arabokat saját hazájuk területéről, saját földjükről. „ Az izraeli agresszióval kapcsolatban pártunk, kormányunk állást foglalt idehaza és nemzetközi fórumokon, Moszkvában és az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Állásfoglalásunk világos, közvéleményünk azzal egyetért. Az izraeli agresszió ellen vagyunk és a megtámadott arab országok oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk; hogy az agresszió következményeit fel kell számolni és az ag- resszomak nem származhat háborús bűneiből semmi előnye. Sarkalatos kérdés, hogy a támadó és idegen területeket megszállva tartó izraeli csapatokat vissza kell vonni a június 5-i támadást megelőző kiindulási állásokba, a fegyverszüneti vonalak mögé. Csak ezek után lehet szó a térségben valóban létező kérdések igazságos és normális megoldásáról. A viszály magva régi, nem újkeletű dolgokról van szó. Az összeütközések évtizedek óta folynak ebben a térségben. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a közel-keleti térség teljés egészében az imperialisták gyarmati birtoka volt. Az imperialisták rátették kezüket a világnak e térségére, amely nagyon gazdag egy természeti kincsben, az olajban (Folytatás a 2. oldalon)
