Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-08 / 159. szám

4 YOtNTf MEGYEI WGPŰJStfS 19C5. július £ Toborzás Magas kereseti lehetőséggel és különböző, egyéb juttatá­sokkal kecsegtet az ÉM. Cső­szerelőipari Vállalat budapesti, XI. kerületi, Budafoki út 95— 97. szám alatt lévő üzeme. Uj munkások felvételét hirdeti. Teszi mindezt egy hatszáz lelkes kis községben, Belecs- Itán. Fehér színű alapon, a fi­gyelmet messziről is ráterelő piros betűivel virít a nyomdá­ban készült hirdetmény, a be- lecsltai községi hídmérleg el- vékonyult, korhadozó deszka- ajtaján. Víz-, gáz-, központi­fűtés- és csőszerelőket, na meg aztán villanyhegesztőket keres a budapesti vállalat. Éppen a Tolna megyei kis községben, Bslecskán keresi. Dolgos, szorgalmas emberek laknak itt. Nem tudom, meny­nyire ismerik itt e szakmák rejtelmeit, vajon láttak-e már gáz-, központifűtés- és cső­szerelőket munka közben? Le­hetséges, hogy van olyan la­kosa a községnek, akinek van már fogalma és tapasztalata e munkáról... Személyesen, vagy tv-ben látták. De, hogy az ilyenfajta munkaerő-toborzás­nak semmi értelme, abban biztos vagyok. — Ilyen szakembere nincs is n kö^sé^-"V Nálunk nevet­séges az effajta propaganda — mondja Pere Ferenc, a be- lecskai Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke. — Akkor talán... Eljárnak esetleg a fővárosba ezekből a szakmákból? — Dehogy. Sohasem került el tőlünk olyan, aki másutt ezeket, — éppen ezeket — a szakmákat tanulta volna ki — feleli mosolyogva. — Van-e felesleges munka­erő a körsógber) ? Milyen a munkaerőmérlegük? — kér­dezzük végül. — Nálunk most is minden munkáskézre szükség van. Munkaerőhiánnyal küzdünk, noha gépesítettük szövetkeze­tünket. Hatvan holdnyi ker­tészetünk. tíz holdas szőlőnk és hatvanholdas gyümölcsö­sünk, na meg a többi üzem­ág felveszi a munkaerőt. Rit­ka is a községből városba ko­rábban elvándorolt ember ná­lunk. Erre a fura propagan­dára. ezt figyelembevéve sincs semmi szükség — mondja a szövetkezet elnöke. Miután ilymódon kipipál­hatták a falusi munkaerő- toborzási terv „megvalósítá­sát", a budapesíi vállalatnál ugyan' várhatják Belecskáról a jelentkezőket! Értelmetlen ez a toborzás.-i -é Tengerentúli zenegyííjtő Szekszárdin Érdekes tengerentúli vendégek látogatták meg szerdán és csü­törtökön Csorba Gézát, Szek- szárd neves népizenekar-vezető- jét. John Ricciarelli Chicagóból érkezett feleségével együtt Ma­gyarországra egyhónapos időtar­tamú, júliusi gyűjtőkörútra, hogy magnószalagokra vegye a hírei cigányprímások, népi zenekarok muzsikáját. A Kossuth Mg. Termelő­szövetkezet, Baracs, fűrész­telepén 1,50 m hosszú 1 colos cserfadeszka jutányos áron nagyobb mennyiségben kapható. Érdeklődni lehet a helyszí­nen, vagy Baracs 14. telefo­non. (52) Az apai ágon olasz, anyai ágon francia származású, tanáros kül­sejű amerikai turista — mint el­mondotta — szerelmese lett a magyar zenének és folklórnak. Egy évvel ezelőtt már járt Ma­gyarországon, s akkor annyira megtetszett neki Csorba Géza ze­nekara, hogy most műsorának legjavát megörökítette magne­tofonon. A szekszárdi magyar nótacsokor nagy sikert aratott hazájában, s a mostani látogatá­sa alkalmával hosszabb hangfel­vételt készített a Kispipa ven­déglőben a hallgató dalokról és csárdásokról. Elsősorban ezért jöttek Szekszárdra, ahol a Garay- szállodában szálltak meg. John Ricciarelli Szekszárdon kívül Győrben, Budapesten, Mezőkö­vesden, Somogy megyében és Pé­csett is készített már hangfelvé­teleket a magyar muzsikáról. A magyar cigányzene rajongója festőművész is: jól sikerült szí­nes portrét festett Budapest ne­vezetes cigányprímásról, La­katos Sándorról, s hasonlót ké­szít az 58 éves Csorba Gézáról. Ay’VjME RÁDTO- W* RÖK, AZT MOND; fy JA A SEREGEK >)URA, ÉS FÜSTTÉ § ÉGETEAA SZEKE- i REIT. OR.OSZLAN-1 KÖLYKEIDET KARC EMÉSZTI AAEG.“>. KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE LAURA A TAZSASAG , JÓS NŐJÉHEZ AAENT, RAJTA VOLT A SOR. Arnev tavozaCsa után wHtr­ACRE PARJZJSH-T BAfAAULTA . íi| A/Ejvuzdo ott oa'/zt a vérzKz- TATTA SPANVOL E&L0Ö/J, A//OL... 7\ PrTMZ A LEGFONTOJABB, *\EG A politikai nvo/naa'i Olyan! hc- KÓr(AKI harcolni AKAR, TÁ­LALÓNK ÉPPEN ELEGET. AZ 4 ANGOLOK BEFA<jyA52TOir/>!|C.! A kOztARSASA'G'AK aranyát...- ...es AAOfT ITT VAN ÁCÖZ.- tOnaC. És SEAAAA • SEAA LA'rSJZ//C /RAJTA. , S-EAAAU nvoaa ... -o ...NEKIK IS/WEG KELL HALNI OTT, I HÁT, ÍGY VAN... ... WASHINGTON VALÓJA] BAN FRANCÓT SEGÍTI. A ÜGY KELL BECSEM PÉSZ-J NÜNK EMBEREINKET, J Ami he? pénz kell ... A FI ATAL tSRÁGO K, AKIK ÖTEZER /wéREÖLDRÜL JÖTTEK ODA A PÉNZÉ JEL FOGADJA, /VIA?. PAPÉISU , HIRTELEN RÁDÖBBENNEK, HOGY.., A paragrafus és az óvatosság 1967. július 4-én 04 és 05 óra között a 65. sz. fő közlekedési úton történt. Az említett útvonal szinte tel­jesen forgalommentes volt még, amikor is Iregszemcsét elhagyva, motorkerékpárommal utolértem egy több kocsiból álló gépkocsi­oszlopot. A gépkocsioszlop me­netsebessége 35—45 kilométer között mozgott, ugyanis volt időm erről meggyőződni, mert jó pár kilométeren mint utóvéd követtem, s volt időm átgondol­ni „a közúti közlekedés hatályos szabályai" 1967-es ide vonatkozó paragrafusait. így például az 58., 60., vagy még a 12. paragrafust is, ame­lyek az előttem haladó gépkocsi­oszlop megelőzésére feljogosít, s ezt a jogot még az 57. parag­rafus alá is támasztja. Mindezek tudatában csak az oszloptól le­maradó egészségügyi kocsit előz­tem meg, s így békésen folytat­tuk utunkat, amíg a tabi út­elágazáshoz nem értünk, ekkor történt a jóindulatú figyelmezte­tés, az óvatosságra való intés. A tabi útelágazásnál egy pol­gári ruhás férfi int felém, hogy álljak félre, s udvariasan közli velem, hogy várjak pár percet, amíg a gépkocsioszlop elvonul. Az a kis megállás jól is esett. Csak később vettem észre a be­kötő útban az RA 17—57 frsz. gépkocsit, s máris tisztában vol­tam vele, hogy a polgári ruhás férfi kérése nem is annyira ké­rés, mint inkább utasítás. De nem is ez a lényeg, hanem az az elő­relátás, fokozott óvatosság, mely­nek következtében tízperces vá­rakozás után zavartalanul foly­tattam utamat, megelőzve az esetleges előre nem látott közúti balesetet. Jó pár éve közlekedek már közúton, de ilyen, s ehhez ha­sonló példa még nem volt sze­mélyemmel kapcsolatban. Mindenesetre az ilyen irányú figyelmeztetésért csak hála és köszönet lehet a fizetség. Gon­dolom, ez nem egyedi eset, ami nagyon megszívlelendő úgy az ellenőrző, mint az ellenőrzött személyek részéről, mert csakis a fokozott óvatosság és a közle­kedés szabályának betartása biz­tosítja, hogy épségben térhes­sünk vissza családunkhoz. BAKSAY FERENC Kölesd, Zsámbék u. 9. A naptár október végét mutatja. De itt a meg­szokott őszből semmit sem látunk. A szubtró­pusi dús, buja növényzet nem ölt magára aranyló őszi színt. A lehulló levelek helyén nyomban kinő a friss, sötétzöld lomb. Mélytü­zű virágok pompáznak a forró napsütésben. Az első benyomás határozottan kellemes. Tagbaszakadt, vörös hajú, szeplős arcú őr­nagy fogad bennünket, — Maguk hát az új fiúk a Special Warfare School-ról? — kérdi mosolyogva. — Régen vá­rom magukat. Hát én leszek, illetve máris va­gyok a parancsnokuk. Henry Steel a nevem. Zelinsky, mint az útra megbízott parancs­nok jelenteni akar neki, de az őrnagy leinti. — Hagyja. Gyorsan, gyorsan. Itt minden perc drága. Majd ismerkedünk később. Induljanak azonnal átvenni a fegyverzetüket és felszere­lésüket. — 58 — A raktárban nagy a sürgés-forgás. A vételezés gyorsan megy. Alaposan előkészítettek mindent. Tömzsi tizedes nyomja a kezembe az AR—15- ös automata puskát. Ad hozzá ötszáz lövedéket és tartaléktárakat is. Aztán elémdob még egy M—79-es gránátvetőt, egy Colt pisztolyt, egy kis kaliberű Thompson géppisztolyt, egy ro­hamkést, aztán a jól ismert machetét, majd végül egy halom szíjra fűzött kézigránátot. — Mi a jóisten ez? Mozgó arzenált csinálnak belőlünk? — Szükséged lesz mindenre ne búsulj. Ko­rábban mint szeretnéd — mondja enyhe gúny­nyal a hangjában a tömzsi tizedes. Átvételi elismervényt tesz elém. — írd alá! — bök szutykos mutatóujjával a papírra. — A nevem, vagy a számom? — A számod. A kutya se kíváncsi itt a ne­vedre. Méghogy a nevét... Eredj oda a sa­rokba, ahhoz az őrmesterhez. A többi cuccod attól kapod. Magamra aggatom a fegyvereket. A lősze- res csomagokat és a szíjra fűzött kézigrá­nátokat a két kezembe fogom. Az őrmesterhez lépkedek. — Halló — köszönt barátságosan. Egy nagy batyura mutat. — Ebben a sátorlapban mindent megtalálsz, amire szükséged lehet Van benne két rend ru­ha, short, fehérnemű, moszkitóháló, hálózsák, — 55 — esőköpeny és egy sereg apróság — sorolja. — Hol kell aláírni? — Minek? — vigyorog. — A fegyvereikért fe­lelsz, a többi meg nem érdekes. Nevetnem kell. — Min röhögsz? — kérdi az őrmester. — Csak azon, hogy Fort Braggben még a fog­kefével is el kellett számolni. Itt meg ömlesztve adjátok a felszerelést. — Hja öregem, más Fort Bragg és más ez a vidék. Egyébként elhiheted, hogy sokkal na­gyobb örömmel számolgatnék minden vacakot Fort Braggben, mint itt felszereléseket osztoga­tok nagyban és nyugta nélkül. — Hogy vigyem el ezt a rengeteg holmit? Lá­tod, már fel vagyok díszítve, mint egy kará­csonyfa. — Kid — kiált az őrmester. Néger közlegény bújik elő a hatalmas felsze­reléskupacok közül. — Segíts a törzsőrmesternek és mutasd meg, hol lesz a szállása. A 17-es barakkba vidd. Ezek az újak ott kapnak helyet. — Igenis — mondja Kid és a hátára veti a sátorlapba csomagolt felszerelésem. — Ha valami nagy, vagy kicsi, küldd vissza Kiddel, kicserélem — kiáltja az őrmester utá­nunk. A közlegény terepszínűre festett hosszú ba­rakkba vezet. A barakkot középen folyosó vágja ketté. Erről a folyosóról nyílnak a lakószobák ajtajai. — 60 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents