Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-28 / 176. szám
1967. július 28. VOLNA MEGYEI NEPŰJSAB s ÜDÜL TETÍS — GOND Figyelmeztetésben részesítette a MEDOSZ Megyei Elnöksége a Tamási Erdőgazdaság szakszervezeti bizottságát A megrovásra azért került sor, mert nem tartották be az előírt arányt, hogy az üdülést igénybevevők 65 százalékát a kétkezi dolgozók tegyék ki. Mit mutatnak adataik? Két esztendeje, 1965-ben tizenkét üdülő dolgozójuk közül kettő, az ezt" követő 1966-os évben pedig a 29-ből négy tartozott a fizikai munkások kategóriájába. Két év alatt mindössze negyvenegy. A másik oldalon a közel ezer dolgozó, összevethető. önként megfosztanák magukat az erdőgazdaság fizikai munkásai a pihenéssel töltött nyári szabadságtól? Ök miért nem élnek a lehetőséggel? E problémákra próbálunk választ keresni Tamásiban. Végletek _____________ — Furcsa kettősség tapasztalható nálunk — kezdi válaszát Forró Lajos elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára. — Szinte minden gyűlésünkön szóba kerül, hogy miért adnak ily kevés beutalót. Türelmetlenül reklamálnak a szakszervezeti tagok. Ezzel a ténnyel szögesen ellentétes a másik véglet, amikor elég sok esetben más társszerveknek kell átadjuk a beutalókat — mondja. — Miért e nagy ellentmondás? Mi a magyarázata ennek — érdeklődünk. — Több oka is van. Elsősorban gyógyüdülőkbe és a nyári Balatonhoz akarnak menni. Tény, hogy az erdei munkások között meglehetősen sok az olyan szívós reumatikus bántalmakban szenvedő, akinek orvosi javaslatra kellene gyógyfürdőbe menni. Keveset kapunk, ezért reklamálnak. — A főszezonban pedig csak egyetlen beutalót kapunk a Balatonhoz. (A folyosón elhelyezett híradótáblán látható a szakszervezeti bizottság hirdetménye. Augusztusra egy beutalót kaptak.) Sokszor veszekedésig fajul a vita, ki legyen az egy szerencsés. — Milyen beutalókat adtak át más üzemeknek? — Főként a magaslati üdülőjegyeket és a téli balatoni üdülésre jogosítókaL — Miért? — Drágállják a magaslati és az aldunai beutalókat. Télen meg nem mennek el a magyar tengerhez — közűi. — Még nem ismerik szépségeit. Népszerűsíteni kéne, de jobban. — Mi a helyzet a tavaszi és őszi üdüléssel? — kérdezzük végül. — Nálunk erre még sokan sajnálják a szabadságot. Vesződnek a háztájival, állatokat tartanak, kukoricát kapálnak, ősszel meg szedik. Nem akarják itthagyni. Ugyanakkor sokan hadakoznak velünk a kánikulai pihenésért — fejtegeti az szb. titkára. — Lenne még egy megjegyzésem. Mellékesen szóvá tenném, nem tudunk választ adni, miért nem egységes a szülői hozzájárulás mértéke a MEDOSZ-tól és a SZOT-tól kapott gyermekjegyeknél? Az előbbinél fele annyi a szülői hozzájárulás. (Tényleg. Mi indokolja?) Segítettek magukon Ha a tényeket vizsgáljuk, náluk valójában sokkal jobb az összkép a bevezetőben vázolt számoknál. Összedugták a fejüket a gazdasági vezetőkkel és számoltak. Végül megállapodtak, hogy az alacsonyabb jövedelmű erdőgazdasági dolgozóknak is teremtenek lehetőséget a szívük szerinti ki- kapcsolódásra. Törődve a gyógyfürdőt igénylőkkel, összefogtak a Pécsi Erdő- gazdasággal. Ma már közös erőből a pécsieknek háromszobás, a Tamási Erdőgazdaságnak pedig kétszobás üdültetési lehetőségre futotta Harkányban. A múlt évben még kéthetes beutalókat adott dolgozóinak a Tamási Erdőgazdaság szakszervezeti bizottsága. De a harkányi üdülés közOKKAL kedveltségire jellemző, hogy idén már csak egy-egy hétre bocsáj- tották a szobát az igénylő rendelkezésére. mivel sokan akarják igénybevenni. Érthető, mert önköltséges alapon mehetnék. Egy hónap óta, tíznaponkénti váltással, nyolcán utaznak a hat üzemegységből a Balatonhoz. Beszereztek, majd berendeztek egy nyolc személyes lakókocsit, melyet az Erdészeti Főigazgatóság balatonzamárdi üdülőjénél, helyeztek el. Kedvezményes étkezési lehetőséget biztosítottak, még választhatnak is. Aki a kemping- konyhát akar, oda járhat, a másik variáció pedig az erdőgazdasági üdülőben étkezés. Megtelik mindig, jelenleg is foglalt minden fielyuk. Változtatni kellene Tudjuk, hogy nem könnyű a keveset jól elosztani. De nincs minden rendben a kevés arányosításánál. Mennyit jelent a nyári turnusonkénti egy beutaló a mintegy ezer főnyi létszámmal működő erdőgazdaságnál? Sokszor hallott észrevétel, hogy az üdülést irányító, az elosztással foglalkozó központok többet törődjenek a „tűktől távolabb'’ lévők melegedésével, a vidékkel is. Édeskevés a főszezon egy-egy turnusára a megyéhez küldött hét beutaló. Ha megfeszülnek a MEDOSZ-nál, akkor is csak any- nyvt oszthatnak el, amennyit kapnak. Tízezer főnyi tagságiikra — számolva a háztájival bajmoló- dó, otthonukból nehezen kimozduló kétkezi mezőgazdasági dolgozók húzódozásával — ilyen ütemben soká kerülhet sor. De még azokra is. akik már ma igényelnék. Ha így folytatódik, jelentősebbé válhat egy-egy mezőgazdasági üzemnél a rugalmasan, saját erőből létrehozott üdültetés, mint a szakszervezeti juttatás. Elgondolkoztató, strukturális problémákat jelző gondok ezek. SOMI BENJAMINNÉ A közös vagyon védelme társadalmi ügy Kibővített ülést tartott a MÉSZÖV igazgatósága A megyei választott testület Bátaszéken megtartott ülésére meghívta a hivatali ellenőrzés irányításáért felelős földművesszövetkezeti vezetőket és a társadalmi ellenőrzés irányítóit, a felügyelő bizottságok elnökeit. Egyértelműen szögezték le a tanácskozáson résztvevők, hogy a korábbi évekhez képest a földművesszövetkezeteknél emelkedett az ellenőrzés színvonala, kevesebb a hiánnyal elszámoló vagyonkezelő. Ugyanakkor, — s ez sajnos állandóan visszatérő téma — vannak olyan egységek, ahol gyakori a nagy összegű leltárhiány, illetve a többlet. Az esetek többségében a pusztai kis vegyesboltokban nagy a hiány. A Bátaszékhez tartozó Leperd- pusztán, a Dombóvárhoz tartozó Szilfás-pusztán és még néhány periférián működő üzletben szinte állandó jellegű a pontatlan elszámolás. Az okok mélyreható vizsgálata után tanulságos megállapításra jutottak. A perifériákra nem kap a szövetkezet szakképzett kereskedőt, egyrészt azért, mert kevés a fizetés, másrészt azért, mert a munka technikai feltételei nem olyan jók, mint a nagyobb üzletekben. Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke javaslatára olyan határozatot hozott a testület, hogy a földművesszövetkezetek vezetői saját hatáskörükben állapítsanak meg a kisforgalmú pusztai boltosoknak olyan jutalékkulcsot, hogy keresetük a jelenleginél magasabb legyen, így remélhető, a perifériákra is kapnak szakképzett kereskedőt Feltétlenül figyelmet érdemlő egy másik, sajnos nem elszigetelten tapasztalható jelenség is. Az, hogy gyakori a leltártöbblet, s egyes egységeknél hihetetlenül magas. Vizsgálta és ma is vizsgálja ennek okait a földművesszövetkezetek hivatali ellenőrzése és a kereskedelmi felügyelőség is. Az esetek többségében azt állapították meg, hogy megkárosítják a fogyasztókat A bátaszéki földművesszövetkezet cukrászüzemében a körzeti felügyelőbizottság végzett vizsgálatot, és bebizonyosodott, hogy nem használták fel az előírt nyersanyagot Az állami kereskedelmi felügyelőség ugyanezt állapította meg a Sió-csárdában. A MÉSZÖV igazgatósága nevében ezzel kapcsolatban Kálmán Gyula arra kérte a földművesszövetkezetek választott ellenőrző testületéinek jelen lévő vezetőit, hogy semmi körülmények között se nyugodjanak bele abba, ha az általuk megállapított hibát nem számolják fel, ha nem jár el a vezetőség azokkal szemben, akik kárt okoztak az egyénnek, illetve a társadalomnak. Elfogadták a tanácskozás résztvevői dr. Szilcz Ákosnak azt a javaslatát, hogy a szövetkezet vezetősége a rendelkezésre álló eszközökkel hasson a társadalmi vagyon felületes kezelőire. Vizsgálják meg magát az embert, és ha azt látják jónak, hogy eredményes lehet, ha meghatározott időre az illető nem kap jutalmat, nyereségrészesedést, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezik, akkor ezt a büntetést alkalmazzák. Alakítsanak ki minden munkahelyen olyan légkört, hogy a túlnyomóan becsületes emberek erkölcsileg elítélik azt a társukat, aki hanyagul kezeli a közös vagyont Mindezek pedig reális feltételeket teremtenek a MÉSZÖV igazgatósága azon célkitűzése megvalósításának, hogy a társadalmi vagyon védelmét széles körű társadalmi üggyé kell tenni R. É, PAKS, 1967. Hozzátartoznak a paksi békésen szélesre simult Duna-part) a lankásan emelkedő domboldal, a romantikusan kanyargó girbegurba utcák, a meleg baráti hangulatot árasztó házak, a zöldellő fák, falusi nyugalmat lehelő udvarok nyári képéhez a képzőművészek. Hozzátartoznak, mert a vászonra kívánkozó festői környezetben, már-már szinte hagyománnyá vált, hogy évről évre tábort ütnek néhány hétre. Paks, a képzőművészek paradicsoma. A meghittség, a nyugalom, az emberi tisztaság, amely e község hangulatából árad, — művészetre ihlet, és művészetet szül. A Pakson táborozó, főként megyei képzőművészek idei alkotásaiból mutatunk be néhányat.
