Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-27 / 175. szám
tSHF?. július 87, ffor.WÄ wfíitfí wbpttjsar EGYEDÜL © — Ezek a mai fiatalok olyan megbízhatatlanok. Ez a sztereotip kijelentés ízig- vérig mai kislány szájából hangzott eL Arca kifejezetten szép. bronzszínű haját dús kontyba tűzve viseld. Mindössze 19 éves. de máris levonta a konzekvenciát, a vele egykorú fiúkról. — Nekem nem kellene udvarló közülük. Komolytalanok, az utcán leszólítgatjáik a lányokat. Táncos szórakozóhelyein nem udvariasak, azt már nem is várom, hogy valami komolyabb téma is érdekelje őket. Egyszóval, ha társat kellene választanom, nem közülük keresném. — Akkor hol? — Nem tudom, még nem gondolkoztam. A férjhez menésnek még a terve is távol áll tőlem, nehezen tudom elképzelni magam asszonynak. — Miért? — Úgy érzem, nagy felelősség. Egyelőre az a fontos, hogy itt elvégezzem a munkámhoz szükséges tanfolyamokat. Szórakozni se igen járok, néha elmegyünk egy moziba a barátnőmmel. ■ Kéthetenként, vagy ahogy az időmből futja, hazalátogatok. A nővéremhez is eljutok néha, aki Pécsett lakik. Talán, ha tartozni akarok valakihez, ott még könnyebben találok magamhoz illő embert. Megfontolt, magabiztos. Ahogy albérleti életéből felelevenít epizódokat, abból úgy érzem, inkább kislány, aki csínyeken töri a tejét, mint felnőtt nő. Munkáját mégis rendesen ellátja, főnökei elégedettek vele. A magányosság neki még igazán nem jelent kínzó problémát. Felesleges volna felkelteni benne efféle gondolatokat A Paksi Konzervgyárban 911 nö t dolgozik. Sehol nem tartják nyil- Iván az üzemben, hány közülük v magányos? Kérésemre elkészítettek egy } furcsa statisztikát» mert ha nincs \is feljegyezve a családi állapot, ráz itt dolgozókat jól ismerik. 7 Három csoportba osztályoztuk i az egyedülállókat; özvegyasszony, ^fiatal lány, magányos nő. A má- v sodik kategóriába számítottunk ' ’ mindenkit, aki a harmincadik I évét még nem töltötte be, és a i harmadik csoportba odakerültek v az elvált asszonyok is. " A furcsa statisztika egészen ió ^eredménnyel járt; a nődolgozók- k nak mindössze 20 százaléka : egyedülálló, s közülük is 14 szá- 'zaléka a fiatal lány, aki köny- ) nyebben megtalálja a párját, mint a későbbi korosztály. Te- fhát az összes nődolgozó 6 száza* íléka magányos. Ezek közül szedettem volna elbeszélgetni né- £ hánnyal, hogyan találják meg a r helyüket az életben? Családi állapotuk befolyásolja-e a munká- i jukat? minden gyereke egyforma, így meg, hogy ez szegény ilyen lett, kétszeresen dédelgeti... — Boldog? — Beteg vagyok. A gyomrom már tönkrement a sok idegességtől, ami otthon ér miatta. Itt jó a gyárban, mindent elfelejtek. Alig várom, hogy műszakba jöjjek. Olyan rendes munkatársak vesznek körül, mindig tréfálkoznak, mindenkinek van hozzám egy kedves szava. Itt én is vidám vagyok, ha a munkám nem lenne, talán nem sokat érne az életem. De itt azt hiszem, néha boldog is vagyok. .. © © Viaskodik a reménytelenséggel. A munka, amelyet magára vállalt, sziszifuszi és herkulesi egyben. Hallatlan energiát igényel, és miért? A testvér, akire mos, főz, akiért feláldozza az életét, soha nem ért meg semmit az áldozatból, nem is érthet, mert elméje egy gyerekkori szerencsétlenség folytán sérült). Dolgozik rapszodikusan, néha hazahozza a keresetét, néha edszedik tőle, nők, vagy rosszindulatú emberek, akik még bujtogatják is: ne hagyd, hogy otthon kizsebeljenek! — Olyan lány voltam én, mint a szöcske! — mondja, mikor dicsérem fürge mozgását. A benyomás, amit mindenkire gyakorol, vonzó. Szempillája lányosán göndör, szemei tiszták, rágyogóak. Talán húsz évvel ezelőtt sem volt szabályos szépség, de a belső vonzerő már akkor is elterelhette a figyelmet a külsőségekről. Úgy érzem, olyan nő, akit így, fáradtan, megsoványod- va is' asszonyának vállalna, ^aki szereti az eleven melegséget otthonában. — Férjhez mehettem volna, minden évben, mióta nőnek számítok! Még tavaly is volt kérőm, a kórházban Ismertem meg, ahová rokonlátogatni jártam. Pesten dolgozott, lakása volt, rendes beosztása, valami ellenőr, aki utazik az országban, és éppen erre járt, mikor megbetegedett. Sokat beszélgettünk. Ismerte a családi körülményeimet, nem titkolok én senki elől semmit. Ha mástól tudná meg, mennyivel lenne jobb? Mégis elvett volna, el akart vinni innen, mert azt mondta, ha itt maradok, tönkremegyek. — Elutasította? — Hogyan hagyhatnám itt a testvéremet, szerencsétlent magára. Édesanyám tán meg is halna, ha megtenném! Mi lenne velük nélkülem? Édesanyámnak Az arcán, ha mosdyogis, mindig ül egy kesernyés vonás, valahonnan a száj szögletből indul, vékony szarkalábként kezdődhetett, most már erőteljes vonal, letörölni sem lehetne. De a nevetése, a kesernyés vonás ellenére is, olyan üdévé, kislányossá szépíti az arcát, hogy senki nem merne esküdni, hogy ennek a nevetésnek a gazdája már túljutott a negyedik X-en. Törékeny, madárcsomitú, fehér köpenyében szinte lebegni látszik a gyerekei között. Tíz, húsz, vagy harminc gyereke van? Nem számoltam, és nem számolják a községben sem, ahol a bölcsődében dolgozik, helyettes vezető már. Frissen végzett, okleveles volt, amikor ide került. Félénk, halk szavú, visz- sz,ahúzódó. Belső világa hermetikusan zárt, durva támadásnak minősít minden kérdést, amellyel titkait akarom kifürkészni. Érthető: idegen vagyok. Rövid ismeretség után is érzem, ha évek óta barátkoznánk, akkor sem nyílna meg előttem. Nem tárulkozós fajta. A kérdések, amelyekkel zaklatom, valóban magánjellegűek. Kutatom az okát egyedüllétének. A magányáról szeretném tudni, hogy önként választott-e? Szeretném az életét ismerni, hogy megtudjam, teljes-e így? — Nem is hiszi, hogy milyen boldog vagyok így, egyedül. So, kan nem is értik: mi szépet találhatok az életben társtalanul? A múltkor is kirándulni voltam a barátnőmmel Budapesten. Megnéztük a kiállításokat, a Gellérthegyen is voltunk, sokat nevettünk. Különben is, sokat járok az országban túrázni, ahányszor csak alkalmam nyílik rá! Sötét szemével kutatja az arcom; meggyőzött-e? Eleinte úgy érzem, bizonyítékokat keres, kapkod maga körül, hogy nekem szegezze az érveit: jobb így, hinnem kell! — Szeretnek az emberek, azt hiszem. Sok kicsinek, aki ide járt a bölcsődébe, már magáinak is kisbábéin van. Megállítanak az utcán, a tanácsomat kérik’ bejönnek meglátogatni, hívnak magukhoz. Nem szólok, ő meg beszól, egyre higgadtabban, hangjából eltűnik a bizonytalanság, úgy néz maga körül, mintha nem is látna engem, mintha valamilyen szélesebb tér nyűt volna meg körülötte: — Én mindig annak örültem, ha jót tehettem valakivel. Nincs az ember életének más értelme, mint a többiért valamit cselekedni. Csak akkor lennék boldogtalan, ha már nem tudnék adni. Mindegy mit: tanácsot, vigasztalást, szeretet a rászorulónak! Csak adni... Arcán a vékony bőr lassan átizzik, középen elválasztott haját szórakozott mozdulattal lesimítja. — Ha nem azt kérdezi, hogy miért vagyok egyedül, akkor szívesen felelek minden kérdésre. Megmutatom a régi fényképeket is, amelyek év végén készültek az óvodásainkról. A kicsiket is, a bölcsődéseket. Jöjjön. A falon gyermek fotóik, az apróságok tréfás játékzsirardiban. — A kalapjaikat mi varrtuk, keménypapírból. A gyermekfotók közt is ottf az ismerős arc, látom, tíz évvel fiatalabb korában is. Akkoi is épp ily szigorú, zárt az arca, akkor is ott a szájszögletben a lefelé hajló vonás, de a szemeiből is épp így árad a melegség. Talán a magas homlok, valamivel ránctalanabb. — Tegnap moziban is voltam, az egyik kolléganőmmel, akinek elutazott a férje, egy időre. Nem unatkozom, ha jut időm, horgolok is, főleg ajándékba. Ha lejárt a műszakom, és valamelyik asszonynak sürgős dolga akad, szívesen itt maradok, vagy helyettesítek. Nekem van időm, úgy oszthatom be, ahogy kedvem tartja. Nem éreztem én soha hátrányát, hogy lány vagyok. És nem vagyok egyedül, ennyi gyerekkel. MOLDOVÁN IBOLYA Na végre itt a nyár! Csúcsforgalom a vízben — Senkit sem ütött meg a guta-mjem tudom, mindenki ilyen lelkes felkiáltással fogadja-e a nyarat, mint a címben szerepel. Tulajdonképpen mindegy. Mert, ha szidjuk, ha örülünk neki, annyi biztos: meleg van. Sőt, hőség, amint azt nap mint nap leolvashatjuk a hőmérőről. De nemcsak a hőmérő tanúsítja a meleg napokat: A Tolna megyei Vendéglátó- ipari Vállalat statisztikája szerint ezidáig Szekszárdon 2474 hektoliter sört fogyasztottunk el a szekszárdi szórakozóhelyeken. ami majdnem félmillió korsónak felel meg. A magunk részéről talán többet is megittunk volna belőle, csakhogy ehhez egy elengedhetetlen kellék szükséges: a sör. Nem tudom, hogy alkohol- ellenes propagandánknak vagy a melegnek köszönhető-e inkább, hogy üdítő italból is számottevő mennyiség fogyott, összesen 280 ezer forint értékű frissítőt ittak meg a „valami hidegre” szomjazó szekszárdi vendégek. A gyerekek is kitettek magukért, — a fagylalt tulajdonképpen az ő „szezoncikkük”. A meleg hónapok alatt napi átlagban 400 kilót nyaltak el belőle Szekszárdon. Elég nagy tolongás lehetett a szekszárdi strandfürdő medencéjében június 27-én. A legtöbb fürödni vágyó ugyanis ezen a napon kereste fel a strandot. Összesen 1171 ember élvezte a vizet, amelyből ilyen látogatottság mellett mindenkinek jutott egy lavornyi. A strand megnyitása óta több mint 18 ezren bizonyíthatják, hogy éppen ideje lenne már a korszerűbb, nagyobb medence „üzembe helyezése”. A tűzoltók szerint eddig közel négyszázezer forintba került a nyár — illetve a gondatlanság — a mezőgazdaságban. öt helyen, főleg istállókban okozott tüzet a vülám, egy alkalommal mozdonyszikrától keletkezett tűz. A kár összege majd 400 ezer forint. A kertmozi nyitása óta több mint 35 ezren kémlelték az eget: lesz eső, vagy sem? Legtöbb látogatót a Fantornas visszatér című film vonzott: 6404-en nézték meg. A Kár- páthy Zoltán — Egy magyar nábob című kétrészes filmet 5600-an görnyedték végig a cseppet sem. kényelmes padokon. A mentőktől jó hírt kaptunk. Eddig egyetlen alkalommal sem hívták őket napszúrás, vagy egyéb, a nagy hőséggel kapcsolatos eset miatt. a z Állami Biztosító már /J kevésbé vigasztaló adatokat közöl: eddig harminc Tolna megyei termelőszövetkezet jelentett jégkárt, közülük hat olyan, amely már második esetben részesült az „áldásból”. Hozzávetőleges számítások szerint 8 ezer holdat ért jégverés. Az Állami Biztosító eddig egymillió 142 ezer forintot fizetett ki jégkár címén. Lehetne folytatni a statisztikát. Mondjuk kiszámítani, hogy mennyivel több időt töltenek az emberek a hivataltól, munkahelytől távol — hűvösebb helyen —, mint egyébként. De erről azt hiszem, senki sem vezet pontos statisztikát. Különben is, kinek van kedve ebben a melegben számolni. , (d. kőnya) Elindulás utá I Az új titka. esztendős. Szőke haja keskeny színes pánttal van átkötve. Egy hete annak, hogy megválasztották az Orion-gyár tamási üzemének fiataljai alapszervezeti KIS2Í- titkámak. Előzőleg három hónapig volt vezetőségi tag, mint propagandista. Riadttá válik tekintete, amikor új megbízatásáról beszél. Beszéde viszont nagy határozottságot tükröz. — őszintén mondom, megijedtem én a megtiszteltetéskor. Tapasztalatlan vagyok én ehhez, kevés még az emberismeretem — mondja. — Mitől félt? — A nagyobb felelősségtől. Szorongva gondolok arra, meg tudok-e majd felelni a fiatalok várakozásainak. Na és a jövő... Nálunk sok új, elsősorban fiatal munkást vesznek fel az üzembe, ha átköltözünk új telephelyünkre. Annyiféle feladata van és lenne a KISZ-nek. Meglesz-e majd az újakkal is az egyetértés? Meg tudunk-e majd küzdeni a növekvő feladatokkal? — önti mondatokba aggályait. — Számítanunk kell az üzemi fecvelemhez még nem szokott új dolgozókkal együtt járó, sőt fokozódo gondokra — bizonygatja, higgadtan fejtegetve gondolatait. Érettségi után, közel két esztendeje került az akkor induló tolnai üzemhez Annamária. Az iskolapadokból az ezernyi nehézséggel küszködő, alighogy megindult, üzemnek ő lett a meósa. De törékeny alkata és látszólagos bátortalansága erős jellemet takar. Biztosan ezért döntöttek úgy a fiatalok, hogy Kocsis László után őt, Zsiga Annamáriát választják meg alapszervezeti titkárrá. Bíznak benne. Ezt többször is elmondták neki, aggályaira felelve. — Ez igaz. Segítenek. Mondták. De nagyon szeretném, ha állnák is a szavukat — mondja. — Mivel kezdte a titkári munkát? | Elmosolyodik, új^ktei. lepődik most biztosan. Először is gondolkodással. Számba vettem a vezetőséget, a tagságot és saját magamat is. Ezért jutottam el a félelemhez. Nagyon agilis a szervezető titkárunk, de neki a vőlegénye nemigen nézi jó szemmel, ha nagyon leköti magát. Tizenhét főnyi tagságunknál a lányokban biztos vagyak. A fiúk egy része meg olyan, hogy „felesel”, de megteszi, amit elvárnak egy KISZ-estől. A többi fiút majd meglátjuk — feleli. — Sikeres akciójukról is beszélnek — jegyzem meg. — A múlt heti kétszeri társadalmi munkára gondol? Tizen voltunk, akik az új üzem takarításánál és rendezésénél dolgoztunk munkaidő után. A másik próbatételem pedig a kukoricakapálásra történt mozgósítás volt. Van ugyanis alapszervezetünknek az idén egy holdnyi kukorica- földje az új üzem mellett, Szervezetünk közös kasszáját gyarapítja majd a jövedelem Eljöttek, rendesek voltaik — sorolja örömmel. — E szerint a KISZ-titkamak nincs oka a kezdetnél a panaszra... — ingerkedem. Nevet: — Egyelőre nincs. Közvélemény-kutatáshoz kezdtünk, ’hogy miről szeretnének hallani üzemi fiataljaink az ősszel induló KISZ-oktatás folyamán. Bízom abban, hogy a dombori vezetőképző táborban sok hasznos ismerettel és főleg tapasztalattal gyarapszom. Az újdonsült KISZ-titkár, a törékeny alkatú Zsiga Annamária most ismerkedik igazán a sokféle emberi tulajdonságokkal, az élet bonyolultságaival. Ifjú • társai, választói beíratták őt a mozgalmi iskolába és megindult a felelősség, az ifjúi lendület és reális tervezés útján lépkedve. | Hí kell q sikerhez ? Támasz, segítség, akarás és következetesség. El fognak oszlana a távlatokat és a holnapot tervező, nagy akarással bíró újdonsült KISZ-titkár aggályai, ha lesznek segítői. Megvalósulnak elképzeléseik, ha a titkár fiatal társai és a többi támogatást ígérő megkönnyíti számára, hogy fokozatosan közéleti emberré válhassék. Zsiga Annamária igényli és elfogadja a tanácsokat. SOMI BENJAMINNE :
