Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

8 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1967. július Z. A Meteorológiai Intézet jelenti: JÓSOLNI Nagy ünnepen voltam. Azerbajdzsánban, pontosabban llhicsi faluban, ahol közösen eltöltött életük egy évszázados jubileumát ünnepelte a 130 éves Balakisi Orudzsev és a 114. éves felesége, Amina. Hét országra szóló lakodalom volt, mert még Azerbajdzsánban is nagy dolog az, hogy valaki 100 évet kibír egymással. A nagy lakodalmazáskor mondták el nekem, hogy Orudzsev 130 éve ellenére még mindig dolgozik, hogy 100 éves korában ment nyugdíjba, most paradicsomot kapál- gat, és eljár halászni a tengerre, amely két és fél kilo­méterre van a lakásától, meg, hogy vele van a legkisebb fia, a 61 éves Alijar is. Egyébként e hosszú élet alatt 12 gyermeket nemzett, harminchét unokája van... Találgattam, mi lehet a hosszú élet titka? Azt hiszem az, amit nálunk is egyre többen gyakorolnak: fiatal nőt vesznek feleségül, és a fiatal nők mennek is, ha van a .leendő férjnek villája a Balatonon, autója a garázsban, betétkönyve, mindegy, hogy az ország melyik takarék- pénztárában. Talán ez az oka, de ki lát a jövőbe? Danny Kaye ame­rikai színész is a jövőbe akart látni. Ezért felkeresett egy párizsi jósnőt. — Uram — meresztette szemét kristálygömbjére a derék asszonyság —, ön egy tündéri szépségű, dúsgazdag nőt feg elvenni feleségül. — Nagyszerű! — örvendezett az ismert komikus. — Most még csak azt mondja meg, hogyan szabailulhatnék meg a régitől?! Nem tudom, hogy erre mit válaszolt a jósnő, azt vi­szont tudom, hogy a férjek közül kik azok, akik otthon is urak. Herbert Propnow nyugatnémet filozófus árulta el ne­kem a titkot. Szó szerint ezt mondta: — Annak a férjnek, aki azt állítja, hogy ő az úr a házban, nyilván soha sincs otthon a felesége. < Ebből mindenki tudhatja, hogyan lehet a férfi úr ott­hon, ha felesége van. Egy malmöi fiatalember más utat választott. A .Svenska Dagbladet című malmöi újságban közzétett egy hirdetést. 4 hirdetés szövege a következő: Huszonkét éves, 182 centi magas, kreolbőrű fiatalember barátnőt keres. Nagyon intelligens vagyok, házasságról szó sem lehet". Ő mindig úr marad otthon. Ha kedve támad, felteheti és meghallgathatja Charles Wilp hanglemezét, amelyen az űrszimfonikus zenekar ját­szik. Ezt a lemezt különben én is megvettem, és amikor úr lettem a házban, vagyis nem volt otthon a feleségem, feltettem, hogy meghallgassam. Minden rendben volt. For­gott a korong, a tű is rajta volt a lemezen, már teljesen a lemez végére ért a tű, a lemez megállt. Egy mukk sem iött a hangszóróból. Megvizsgáltam a lemezt. Egy barázda sem volt rajta. S én mégis megvettem. És sokan mások is megvették. És miközben lepörgették rájöttek: az űrszimfo­nikus nem is létezhet. Látja, szerkesztő úr! Ezt teszi a reklám. Nyugaton még n nincset is eladják, nálunk meg a vaut is alig lehet kapni. Persze van más is Nyugaton, ami nálunk nincs. Pél­dául ott nemcsak a tejet, a kiflit, a zsemlét szállítják ház­hoz, de a tüzet is. Egy angol kisvárosban láttam a követ­kező esetet. A szemétgyűjtő kocsi hirtelen kigyulladt. A szemetesek azonban nem estek kétségbe. A gépkocsivezető beletaposott a pedálba és irány a tűzoltóság. Mire odaér­tem, már el is oltották. A tűzoltóparancsnokot inegkérdez- tem: előfordult-e már hasonló ßset? Így vglgszglt: — Első ízben fordult elő, hogy házhoz szállították a tüzet. Igaz, hogy első ízben fordult elő, de a jövőben sza­porodni fog, mert hírek szerint a tűzoltóság vezetői úgy határoztak: amennyiben az illetékesek a jövőben is ház hoz szállítják a tűzeseteket, akkor a szállító megkapja unnak az összegnek a kétharmadát, amibe a tűzoltóságnak a kiszállás került volna. E sorokat no.gy örömmel írom. Mert nagy dolog az, ha egy olyan nemzet, mint a francia, tanul tőlünk. Méghozzá nyelvet. Amikor Willy Brandt nyugatnémet külügyminisz­ter francia kollégájával tárgyalt, annak az óhajának adott kifejezést: szeretné, ha megbeszéléseik haszontalan fecse­gés nélkül zajlanának le. Mivel hamarjában egyik tolmácsnak sem jutott eszébe, hogy mondják franciául a fecsegést, némi tanácskozás után a következő szóval helyettesítették: — Blabla! Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: — Tessék, ez itt Európa tegnapi időjárása! — Elég súlyos. Legalább más­fél kiló. Kezemben tartom a felhőket, szeleket, Celsius fokokat, esőket és havat — számokban. A gon­dosan összegöngyölt papírtekercs — Európa tegnapi időjárása — a beavatatlannak nem több, mint végtelen hosszúságú szamoszloook sora. Papírkígyón titokzatos je­lek, amelyek ezer kilométerekről érkeztek Budapestre, az Országos Meteorológiai Intézet telex-szobá­jába. A meteorológusoknak ebből a titokzatos eszperantójából lesz a mindannyiunk számára érthető időjárásjelentés és előrejelzés is. Táviratok 600 városból A hosszú, keskeny teremben éjjel-nappal kattognak a telex­gépek. Dr. Kardos Béla, az előre­jelző osztály meteorológusa a fa­lon függő térképre mutat. Vastag vonalak futnak Budapestről Moszkvába, Prágába, Belgrádba és Maina-Frankfurtba. Ezekkel a városokkal tart közvetlen kapcso­latot az intézet. A vékony vona­lak egész Európát átszövő pók­hálója^ Párizstól Stockholmig, Génitől Londonig minden nagy­várost érint: ezekből érkeznek az adatok. A táviratok Európa mint­egy 600 városának, körzetének időjárási jellemzőit juttatják Bu­dapestre. — Az intézetben működő háló­zattal minden szükséges adat be­szerezhető a szél irányáról, se­bességéről, a hőmérsékletről, lég­nyomásról, légnedvességről, a fel­hőzet szintjéről és fajtájáról — mondja a meteorológus. — Sőt, van egy készülékünk, amely azon­nal meg is rajzolja az átlagos hőmérsékleti térképet. A moszk­vai és a Maina-Franfurt-i adóból rádión kapjuk a teljes északi fél­gömb hőmérsékleti értékeit. Légtömegek a térképen A Meteorológiai Intézet előre­jelző osztályán is megszakítás nélküli a munka. A külföldi köz­pontokból három, hat és tizenkét óránként az ország 22 városából pedig minden órában jönnek a táviratok. A táviratokat itt for­dítják le — időjárási térképekre. A fordítások sokféle „műfajban” készülnek: a legalacsonyabb éj­szakai és legmagasabb nappali hőmérsékletekről talajszinti tér­képek, magaslégköri és szél­diagrammok, a légtömegek ván­dorlását jelölő térképek. Mind között a legfontosabb az a négy térkép, amely az Atlanti-óceán keleti felétől az Uraiig, Grönland­iéi Észak-Afrikáig terjedő terület időjárásjellemzőit mutatja. Az egész világon azonos idő­pontokban, a greenwichi idő sze­rint minden 6 órában végeznek meteorológiai méréseket, s a kül­földi központoktól kapott adatok alapján készül el mindennap négyszer a meteorológiai nagy­térkép. — Ezek a térképek olyanok, mint egy film különálló kockái. S mint a filmen a mozgást, az időjárás folyamatát ,is csak úgy látjuk, ha ezeket a kockákat egy­más mellé tesszük. Ezekből tör­ténik az előrejelzés. 75 százalékban beválik Az. előrejelzés 75—85 százalék­ban válik be. Hivatalosan 36 órá­ra jelzik előre a várható időjá­rást, de előfordult már az is, hogy kétszeres időtartamra előre látják a folyamatokat — viszont nem egyszer még 24 órán belül is nehéz „jósolni”. A hazai állo­máshálózat egyes pontjai ugyanis távol esnek egymástól, s az állo­mások közti területek időjárási viszonyai — „láthatatlanok”. Olyan „varázsszem” kell tehát, amely itt is látóvá teszi a me­teorológust, ez pedig az időjárási radar lesz. Az idén állítják fel a Ferihegyen, s ez majd száz-kétszáz kilométeres körzetből ad tájékoz­tatást a légkörben kicsapódó ter­mékekről. A távprognózisosztályon egy bé­csi biztosítási társaság megrende­lésére készült időjárási naptárát teszi elém dr. Berkes Zoltán, — Magyar lapok is átvették — pedig közönséges szélhámosság. Tudományosan teljesen lehetetlen egy évre előre jelezni, melyik na­pon mennyi eső esik. Ez, Magyar- ország földrajzi fekvése miatt még egy hónapra sem lehetséges. Rendkívül változékony időjárá­sunkban — Európában miénk a pálma ebben a tekintetben — az atlanti-óceáni, földközi-tengeri és a szárazföldi éghajlat egyenlő súlyban érvényesül; negyedik ha­tásnak pedig itt van a legköze­lebbi, a Kárpátok. Az összes ren­delkezésre álló adatokat, a száz évre visszamenően vizsgált éghaj­lati valószínűséget, a tihanyi Geo­fizikai Obszervatóriumból napon­ta jelentett mágneses változásokat figyelembe véve, legfeljebb két hétre jelezhető előre az időjárás — 70—75 százalékos pontosság­gal. A jövő q műholdban — A fejlődést a műholdak „be­vetésétől” várjuk. A terv: a lég­térben 2000 léggömb végezné a méréseket, az adatokat a mete­orológiai műhold venné fel és közvetítené a földi megfigyelő­állomásokra. Dr. Tänczer Tibor, a, műhold­meteorológia kutatója szerint Ma­gyarország talán már az idén be­kapcsolódik a műhold-meteoroló­giai hálózatba, s Földünk „útitár­sainak” méréseit nálunk is fel­használják a prognózishoz. A mű­hold — az atomkor meteorológiai varázsszeme — 600 és 1400 kilo­méter közötti magasságból teszi láthatóvá a meteorológus számá­ra a földi felhőzetet. — Milyen lesz az idei nyár? A távprognosztizőr széttárja karját. Bársony Éva A színes televízió Nemrégen tárgyalták Moszk­vában a szocialista tábor szak­emberei a színes televízió prob­lémáját. Több napos vita után a bizottság a francia SECAM- rendszer bevezetését fogadta el. Ismeretes, hogy Amerikában — mintegy másfél évtizede — az ún. NTSC színes tévé rendszer terjedt el. Ennek a bonyolult elektromos és mechanikai rend­szernek az átvétele azonban ne­hézségekbe ütközött. Elsősorban is a szabványkülönbség okozott jelentékeny problémát, mivel Amerikában a televíziós szabvány 525 sor képenként, míg nálunk 625. Az NTSC és a német PÁL rendszernél a berendezés színhor­dozása elég bonyolult folyamat eredménye, mindamellett meg­lehetősen nagy frekvenciapóntos- ságot kíván. A színhűség tartá­sához tízmilliomod mp szüksé­ges; az eltérés már a szomszé­dos szín megjelenését eredmé­nyezi. A PÁL rendszer ugyan képes bizonyos mértékben ki­egyenlíteni ezeket a hibákat az­zal, hogy a sorinformációkat át­lagolja, de ez a megoldás elég költségessé teszi az amúgy is méregdrága vevőkészüléket. Ezektől és még más hibáktól kívánt elszakadni a francia SECAM, amely megoldásánál fogva a lehető legnagyobb üzem- biztonsággal sugározza a való­ságnak megfelelő színeket. A rendszer a gyakorlatban ezt úgy valósítja meg, amit a „Séquenti- em á memoire" utáni rövidítés is elárul, hogy a beérkező szín­jeleket bizonyos időegységig tar­talékolja. Fontos körülmény, hogy alap­elveiket tekintve a ma használa­tos rendszerek egységesnek mondhatók, csupán a színjelek átvételi módja különbözik. A képfelvétel és a -leadás is azo­nos a fekete-fehér rendszerével, ami különben alapigény is volt, hogy a színes adást a későbbiek­ben venni lehessen a hagyomá­nyos rendszerű vevőkészülékkel. Ez pedig mindenképp szükséges szempont a régi előfizetők je­lentékeny száma miatt. A felvétel módjában sem lesz a maitól eltérő különlegesség, csupán megfelelő módon alkal­mazzák az optikai és az elektro­mosságtani törvényeket, másszó­val: a továbbítandó képeket a kamerák az ismert alapszínekre bontják, mégpedig úgy, hogy a felvevő csövek optikája elé szín­szűrőt helyeznek. A felvevő csö­vek azután (az egyik piros-, a másik kék-, a harmadik zöld­színű jeleknek) megfelelő rezgést állítanak elő; a rezgéseket a be­rendezés összegezi és továbbítja. A vevögépben a képcső ala­kítja vissza az elektromos rez­gést optikai képpé, az ún. terü­leti színkeverés segítségével. A világ színes televíziós rend­szere most van kialakulóban, Európában különösen. Hazánkban is előreláthatóan két éven be­lül sor kprül már a kísérleti adásra. Elképzelhető, hogy a szí-, nes adás kezdeti szakaszában, különösen a színházi vagy a sportközvetítést a jelenlegi nagy­adó csatornáján sugározzák majd és az adásokat minden készü­lékkel, a hagyományossal és szí­nessel egyaránt lehet venni. Előreláthatólag 1970-ben kez­dődik a rendszeres színes tévé adás. Erre hazánkban minden adottság megvan, fejlett híradás- technikánk csak beindításra vár, és a legutóbbi moszkvai megálla­podás alapján — minden bizony­nyal — teljes sikerrel. . SZIGET BALÁZS

Next

/
Thumbnails
Contents