Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-20 / 169. szám

€ 4 TÖTM MTBttTffi WEFtmrm ÍOT7. július 38; I A newarki halottak — Használjátok a lőfegyverei­teket, azért viselitek! Richard Hughes, New Jersey állam kor­mányzója erre szólította fel rá­dióbeszédében a New Yorktól mindössze 25 kilométernyire le­vő Newark város rendőrségét. Felhívása nem maradt hatásta­lan. A rendőrök nemcsak vi­selték, de használták is lőfegy­vereiket. Mint ahogy évek óta rendszeresen használják ezeken az úgynevezett „hosszú, forró nyarakon” (Faulkner, a nemrég elhunyt Nobel-díjas nagy ame­rikai író kifejezése), amikor év­ről évre különösen magasra csap az amerikai néger függetlenségi mozgalom lángja. Használják persze tavasszal, ősszel és télen is, ha a négerek történetesen éppen akkor mozgolódnak erőtel­jesebben jogaik védelmében. Sőt, a lőfegyverek egyenruhás tulaj­donosait az sem zavarja külö­nösebben fegyvereik használatá­ban, ha történetesen fehérek mozgolódnak, akár a négerek jo­gaiért, akár az esztelen vietnami háború ellen tüntetve. Szinte épp olyan gátlás nélkül vadul és brutálisan használják a lőfegyvereket, miként a légi bombákat, s gépágyukat vagy a napalmot a vietnami nép ellen. USA-beli rendőrterrort, az Egye­sült Államok rendőrségének sö­tétkék egyenruhájára utalva. Huszonkilenc halottja van már eddig a Newark városában tör­tént faji összetűzéseknek, de könnyen meglehet, hogy mire a sorokat nyomtatásban olvassák, tovább emelkedik a halottak száma. Az amerikai rendőrök és nemzeti gárdisták a kormányzói felhívás nélkül • és előtt is hasz­nálták lőfegyvereiket. Az inci­dens úgy kezdődött, hogy letar­tóztattak és durván bántalmaz­tak egy színes bőrű taxisofőrt Newarkban. A csaknem félmillió lakost számláló város négeme- gyedében békésen vonultak fel a tüntetők, némán tiltakozva az erőszakos cselekedet ellen. E bé­kés felvonulásra még erőszako­sabb eszközökkel válaszolt a rendőrség. Ennek első „eredmé­nye”: nyolc vérbe fagyott holt­test és sebesültek tömege. New Jersey kormányzója katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánította Newarkot. Johnson elnök pedig háromezer nemzeti gárdistát küldött a városba. Eközben még hevesebbé váltak a tüntetések, a verekedések, a letartóztatások és a lövöldözések. A megkülönböztető bánásmód Egy sebesült néger a mentőkocsiba» Hyenformán nem csoda, hogy amerikai progresszív körökben — amint ezt a New Statesman és a munkanélküliség elten in­dultak harcba Newark négerei. A hatóságok feleletképpen gumi­ekre lövöldöznek a szélsőséges amerikai politika irányítói hazá­juk határaitól tízezer niérföld­összefüggenék. Ezért ítéli el oly összefüggően és egyöntetűen ugyanennek a politikának mind­című londoni polgári hetilap botozással és lövöldözéssel vála- nyíre Vietnamban, s lényegében két vetületét a nemzetközi köz­egyik legutóbbi száma írja — szóltak. Szabadságszerető, egyen- ugyanezt teszik hazájuk határain vélemény. fckék fasizmusnak” nevezik az jogúságuként küzdő színes bőrű- belül, Newarkban is. A dolgok BARABÁS TAMÁS Tűzrekész fegyverrel Megmotozzák a letartóztatott tüntetőket. Üdülés — bosszúsággal Ezekben a napokban ren­des évi üdülésükre készülnek a Simontomyai Bőrgyár ti- mártanulóú A negyvenöt főt számláló csoport egy hetet tölt majd Balatonszárszón, táborban. A tanulók egész évben készültek erre aZ egy­hetes pihenésre. A pénzt •maguk keresték: a gyár egyik, átépítésre kerülő üze­mének udvarát kitakarítot­tak. Rengeteg fém- és bőr- hulladékot hordtak el, rész­ben értékesítették, s így ösz- szejött annyi pénz, hogy gon­dolhattak az üdülés megszer­vezésére. A korábbi években is az volt a szokás, hogy a tanulók vagy a gyárban, -vagy a tanácsnál vállaltak munkát, és az ezért járó bért éltették üdülési célra. Idén már elintézték, hogy a negy­venöt tanuló egy hetet tölt Balatonszárszón. Aki még nem foglalkozott üdülésszervezéssel, vagy ki­rándulás lebonyolításával, nem is tudja elképzelni, mi­lyen hatalmas összegbe kerül. Minden gyerek után kilenc forintot kell naponta fizetni, területbérlet és üdülőfejlesz­tés címén. Ezenkívül ki kell fizetni a áátorbérletet, taka­rok, matracok, stb. kölcsön­zési díját. Ehhez jön még az étkezés. Jobb híján kifőzdéből hord­ják majd a táborozőknak az ételt. S az étkezés után számolni kell még az utaztatási költ­séget is. A bőrgyári busszal mennek a táborozok, négy forintba kerül minden meg­tett kilométer az üdülő- csoportnak. 3 busz a gyáré, az ipari tanulók pedig a Könnyűipari Minisztérium hatáskörébe ^tartoznak. A szakmunkásképző iskola min­den gyerek után évente har­minc forintot kap tanulmány• kirándulások, jutalmazások és hasonlók fedezésére. Ez a har­minc forint nem elég a Si- montomya és Budapest kö­zötti utazás költségére. A gyár megfizetteti azokkal ar utaztatás költségét, akik majd itt tímárok lesznek. Most, amíg tanulnak a timárjelö1- tek, mostoha gyermekei a gyárnak. És talán még a Könnyűipari Minisztériumnak is. — p5 — A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA — Rád gondoltam és Janettel hasonlítottalak össze... És elmondta a lánynak az egész történetet a kísérőről, nővéréről és megemlítette, hogy rö­videsen Moszkvában is találkoznak. — Rettenetes volt. Te nem találod annak, Natasa? — Nem tudom, Petya, lehet, hogy rettenetes, de ki tudja milyen náluk a szokás? Nem igaz? A „KÍSÉRŐ” MOSZKVÁBAN Elmúlt egy év, Pjotr Makszimovics már el­felejtette a külföldön történteket. A munka és Natasa teljesen lefoglalta minden idejét. Hirtelen, titokzatosan megjelent a vendég. Kari telefonon adott jelt magáról. Pjotr Mak­szimovics meglepődött, s egy kissé meg is riadt. Ö nem hagyta meg a telefonszámát Karinak, a tudakozó meg nem közli az intézet telefonjait. Kellemetlen. Kérdezze meg Kari­tól? Megsértődik... A fene tudja, mire nem gondol. Meg aztán lehet, hogy valaki a tudósok közül segített összeköttetést teremteni. Sokféleképpen fogadhatta volna a vendéget, de az udvariasság kötelezte. Elvitte színházba, étteremben vacsoráztak. Megmutatta neki Moszkvát. Meghívta otthonába. Ittak, ettek, élénken beszélgettek. A vendég áhítattal szólt a szovjet tudósokról, köztük is Pjotr Makszi­movics főnökéről, akinek nevét jól ismerte a tudományos irodalomból. Egyszercsak megje­gyezte: — Elutazásom előtt egy neves folyóirat szer­kesztője megkért, adjam át javaslatát — írjon egy cikket az önök kutatásairól. Nagy hono­rárium, hírnév... Az egész világ Önről fog be­szélni. Pjotr Makszimovics élesen, sőt majdnem go­rombán félbeszakította Karit. — Tudja, mit jelent a javaslata? Ha nem lenne a vendégem... Kari témát váltott és a világ tudósainak barátságára ürítette poharát. Már búcsúzott, mikor megjegyezte: — A cikkről mégis gondol­kozzon. Van egy variáció... ön kikötheti, hogy a cikket — ne közöljék, ha ez kellemetlenséget akozhat... De a honorárium természetesen ma­rad. A vendég szavára váratlanul a házigazda is barátságosan felelt. — Tudja mit? Nem rossz variáció. Van mi­ről gondolkoznom. Találkozunk — megbeszél­jük. Korán reggel Pjotr Makszimovics felhívta az állambiztonsági szerveket és kérte, fogadják sürgősen. > Ö AZ, VAGY NEM Ö? — Igen, a belépő meglesz, várom.;; Jegorov telefonhívása nagyon megörvendez­tette Ptyicin őrnagyot Néhány napja jelezték a határról, hogy a várva várt vendég megérkezett egy turistacso­porttal. A tábornoknak Ptyicin őrnagy azt mondta: — Azt gondolom, tábornok elvtárs, hogy az események menete a következő lesz: A Turista megjelenik Moszkvában és felkeresi Jegorovot és kapcsolatot próbál teremteni. Milyen alapon? Ezt nehéz kitalálni. De biztosra veszem, hogy Jegorov az első találkozás után jelentkezik nálunk. — Miből gondolja? — Ma megint meghallgattam a „Gyöngy­virág” által küldött szalagot. Azon az estén Janett házában a tudós úgy viselkedett, ahogy az elő van írva. „Gyöngyvirág" azt jelenti: Kari kemény diónak tartja Pjotr Makszimovicsot.

Next

/
Thumbnails
Contents