Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
€ 4 TÖTM MTBttTffi WEFtmrm ÍOT7. július 38; I A newarki halottak — Használjátok a lőfegyvereiteket, azért viselitek! Richard Hughes, New Jersey állam kormányzója erre szólította fel rádióbeszédében a New Yorktól mindössze 25 kilométernyire levő Newark város rendőrségét. Felhívása nem maradt hatástalan. A rendőrök nemcsak viselték, de használták is lőfegyvereiket. Mint ahogy évek óta rendszeresen használják ezeken az úgynevezett „hosszú, forró nyarakon” (Faulkner, a nemrég elhunyt Nobel-díjas nagy amerikai író kifejezése), amikor évről évre különösen magasra csap az amerikai néger függetlenségi mozgalom lángja. Használják persze tavasszal, ősszel és télen is, ha a négerek történetesen éppen akkor mozgolódnak erőteljesebben jogaik védelmében. Sőt, a lőfegyverek egyenruhás tulajdonosait az sem zavarja különösebben fegyvereik használatában, ha történetesen fehérek mozgolódnak, akár a négerek jogaiért, akár az esztelen vietnami háború ellen tüntetve. Szinte épp olyan gátlás nélkül vadul és brutálisan használják a lőfegyvereket, miként a légi bombákat, s gépágyukat vagy a napalmot a vietnami nép ellen. USA-beli rendőrterrort, az Egyesült Államok rendőrségének sötétkék egyenruhájára utalva. Huszonkilenc halottja van már eddig a Newark városában történt faji összetűzéseknek, de könnyen meglehet, hogy mire a sorokat nyomtatásban olvassák, tovább emelkedik a halottak száma. Az amerikai rendőrök és nemzeti gárdisták a kormányzói felhívás nélkül • és előtt is használták lőfegyvereiket. Az incidens úgy kezdődött, hogy letartóztattak és durván bántalmaztak egy színes bőrű taxisofőrt Newarkban. A csaknem félmillió lakost számláló város négeme- gyedében békésen vonultak fel a tüntetők, némán tiltakozva az erőszakos cselekedet ellen. E békés felvonulásra még erőszakosabb eszközökkel válaszolt a rendőrség. Ennek első „eredménye”: nyolc vérbe fagyott holttest és sebesültek tömege. New Jersey kormányzója katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánította Newarkot. Johnson elnök pedig háromezer nemzeti gárdistát küldött a városba. Eközben még hevesebbé váltak a tüntetések, a verekedések, a letartóztatások és a lövöldözések. A megkülönböztető bánásmód Egy sebesült néger a mentőkocsiba» Hyenformán nem csoda, hogy amerikai progresszív körökben — amint ezt a New Statesman és a munkanélküliség elten indultak harcba Newark négerei. A hatóságok feleletképpen gumiekre lövöldöznek a szélsőséges amerikai politika irányítói hazájuk határaitól tízezer niérföldösszefüggenék. Ezért ítéli el oly összefüggően és egyöntetűen ugyanennek a politikának mindcímű londoni polgári hetilap botozással és lövöldözéssel vála- nyíre Vietnamban, s lényegében két vetületét a nemzetközi közegyik legutóbbi száma írja — szóltak. Szabadságszerető, egyen- ugyanezt teszik hazájuk határain vélemény. fckék fasizmusnak” nevezik az jogúságuként küzdő színes bőrű- belül, Newarkban is. A dolgok BARABÁS TAMÁS Tűzrekész fegyverrel Megmotozzák a letartóztatott tüntetőket. Üdülés — bosszúsággal Ezekben a napokban rendes évi üdülésükre készülnek a Simontomyai Bőrgyár ti- mártanulóú A negyvenöt főt számláló csoport egy hetet tölt majd Balatonszárszón, táborban. A tanulók egész évben készültek erre aZ egyhetes pihenésre. A pénzt •maguk keresték: a gyár egyik, átépítésre kerülő üzemének udvarát kitakarítottak. Rengeteg fém- és bőr- hulladékot hordtak el, részben értékesítették, s így ösz- szejött annyi pénz, hogy gondolhattak az üdülés megszervezésére. A korábbi években is az volt a szokás, hogy a tanulók vagy a gyárban, -vagy a tanácsnál vállaltak munkát, és az ezért járó bért éltették üdülési célra. Idén már elintézték, hogy a negyvenöt tanuló egy hetet tölt Balatonszárszón. Aki még nem foglalkozott üdülésszervezéssel, vagy kirándulás lebonyolításával, nem is tudja elképzelni, milyen hatalmas összegbe kerül. Minden gyerek után kilenc forintot kell naponta fizetni, területbérlet és üdülőfejlesztés címén. Ezenkívül ki kell fizetni a áátorbérletet, takarok, matracok, stb. kölcsönzési díját. Ehhez jön még az étkezés. Jobb híján kifőzdéből hordják majd a táborozőknak az ételt. S az étkezés után számolni kell még az utaztatási költséget is. A bőrgyári busszal mennek a táborozok, négy forintba kerül minden megtett kilométer az üdülő- csoportnak. 3 busz a gyáré, az ipari tanulók pedig a Könnyűipari Minisztérium hatáskörébe ^tartoznak. A szakmunkásképző iskola minden gyerek után évente harminc forintot kap tanulmány• kirándulások, jutalmazások és hasonlók fedezésére. Ez a harminc forint nem elég a Si- montomya és Budapest közötti utazás költségére. A gyár megfizetteti azokkal ar utaztatás költségét, akik majd itt tímárok lesznek. Most, amíg tanulnak a timárjelö1- tek, mostoha gyermekei a gyárnak. És talán még a Könnyűipari Minisztériumnak is. — p5 — A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA — Rád gondoltam és Janettel hasonlítottalak össze... És elmondta a lánynak az egész történetet a kísérőről, nővéréről és megemlítette, hogy rövidesen Moszkvában is találkoznak. — Rettenetes volt. Te nem találod annak, Natasa? — Nem tudom, Petya, lehet, hogy rettenetes, de ki tudja milyen náluk a szokás? Nem igaz? A „KÍSÉRŐ” MOSZKVÁBAN Elmúlt egy év, Pjotr Makszimovics már elfelejtette a külföldön történteket. A munka és Natasa teljesen lefoglalta minden idejét. Hirtelen, titokzatosan megjelent a vendég. Kari telefonon adott jelt magáról. Pjotr Makszimovics meglepődött, s egy kissé meg is riadt. Ö nem hagyta meg a telefonszámát Karinak, a tudakozó meg nem közli az intézet telefonjait. Kellemetlen. Kérdezze meg Karitól? Megsértődik... A fene tudja, mire nem gondol. Meg aztán lehet, hogy valaki a tudósok közül segített összeköttetést teremteni. Sokféleképpen fogadhatta volna a vendéget, de az udvariasság kötelezte. Elvitte színházba, étteremben vacsoráztak. Megmutatta neki Moszkvát. Meghívta otthonába. Ittak, ettek, élénken beszélgettek. A vendég áhítattal szólt a szovjet tudósokról, köztük is Pjotr Makszimovics főnökéről, akinek nevét jól ismerte a tudományos irodalomból. Egyszercsak megjegyezte: — Elutazásom előtt egy neves folyóirat szerkesztője megkért, adjam át javaslatát — írjon egy cikket az önök kutatásairól. Nagy honorárium, hírnév... Az egész világ Önről fog beszélni. Pjotr Makszimovics élesen, sőt majdnem gorombán félbeszakította Karit. — Tudja, mit jelent a javaslata? Ha nem lenne a vendégem... Kari témát váltott és a világ tudósainak barátságára ürítette poharát. Már búcsúzott, mikor megjegyezte: — A cikkről mégis gondolkozzon. Van egy variáció... ön kikötheti, hogy a cikket — ne közöljék, ha ez kellemetlenséget akozhat... De a honorárium természetesen marad. A vendég szavára váratlanul a házigazda is barátságosan felelt. — Tudja mit? Nem rossz variáció. Van miről gondolkoznom. Találkozunk — megbeszéljük. Korán reggel Pjotr Makszimovics felhívta az állambiztonsági szerveket és kérte, fogadják sürgősen. > Ö AZ, VAGY NEM Ö? — Igen, a belépő meglesz, várom.;; Jegorov telefonhívása nagyon megörvendeztette Ptyicin őrnagyot Néhány napja jelezték a határról, hogy a várva várt vendég megérkezett egy turistacsoporttal. A tábornoknak Ptyicin őrnagy azt mondta: — Azt gondolom, tábornok elvtárs, hogy az események menete a következő lesz: A Turista megjelenik Moszkvában és felkeresi Jegorovot és kapcsolatot próbál teremteni. Milyen alapon? Ezt nehéz kitalálni. De biztosra veszem, hogy Jegorov az első találkozás után jelentkezik nálunk. — Miből gondolja? — Ma megint meghallgattam a „Gyöngyvirág” által küldött szalagot. Azon az estén Janett házában a tudós úgy viselkedett, ahogy az elő van írva. „Gyöngyvirág" azt jelenti: Kari kemény diónak tartja Pjotr Makszimovicsot.
