Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

1967. július 16. TOLNA MEGYEI NpPtJSAG 9 Elvált assz Az elvált asszonyok: sokan vannak. A statisztikai adatok szerint 1965-ben például az ezer házasságkötésre jutó válások száma meghaladta a 227-et. S ugyanebben az esztendőben ösz- szesen 20 363 házasságot bontottak fel. Olyan „szép/’ szám ez, hogy a világstatisztikában is előkelő helyet foglalunk el vele, hiszen az adat tanúsága szerint Magyarország összlakosságának valamivel több, mint öt százaléka bontotta fel házasságát, csak az említett évben is. A férfiember neve mellett nem szokás az elvált jelzőt hang­súlyozni. A nőkkel szemben más a helyzet! Elvált asszony — szinte külön kategória. Milyen az elvált asszonyok társadalmi megítélése nálunk? hét teljes, akár férfi, akár nő az illető, ha családban élhet. De igényeim vannak. A családi tűz­hely nem kell bármi áron. Igaz, hogy sokkal könnyebb egy asz- szonynak egzisztenciát terem­teni maga körül. De akinek el­vált ,^ninősítéslsel,’ is síikerül pozícdöt szerezni az emberek szemében, az büszke lehet ön­magára. Én büszke vagyok. 6. Csecsemőkori kóros soványság Idézünk egy levélből: „Tisztelt négyszemközt az orvossal! Megszü­letett első unokánk. Sajnos annyira fogy, hogy félő, hogy meghal. Azt mondják, hogy sorvadásban van, és ez egy halálos betegség. Nagyon ké­rem, írja meg, milyen betegség ez? Minden esetben halállal végződik-e? 1. — Szóval, hogyan viselkedik magával a környezete? — Attól függ, hogy szemtől szembe kérdezi, vagy a hátam mögötti megjegyzésekre kíván­csi? — hangzik válasz helyett egy újabb kérdés. — Miért? Arról is, tud, amit maga mögött mondanak el? — Természetesen. Visszamond­ják. Állítólag csupa jóindulat­ból. Ezt persze én kétlem. Aki elvált asszony, azzal mindenki­nek csak baja van. No, nem hi­vatalosan, meg nem is szemtől szembe. Dolgozhatok ugyanúgy, mint bárki más, ebben nem gá­tol senki. De a kolléganőim ár­gus szemmel figyelnek minden mozdulatomra. El4g egyetlen . mosolyom, egyetlen válaszom, ■ amely szerintük már nem illő, s azon nyomban készen áll a megjegyzés: „most meg már ez­zel is kikeíd”. Aztán minden nő, szinte kivétel nélkül ellát egy csodálatos jó tanáccsal: „ak­kor menj férjhez legközelebb, ha megbolondultál, mert ilyen jó dolgod, mint most van, nem lesz soha többet az életben. ín a te helyedben barátokat tarta­nék. Úgy kell azoknak a büdös férfiaknak! Elmondják a mon- ,dókájukat, azután, ahogy ki­teszem a lábamat, teljes ener­giával köszörülgetik rajtam a nyelvüket. ......... ' '— No, úgy ősziriten, válaszol­jon, ha lehet. Van egy kisokuk elmarasztaló véleményeket mon­dani, vagy nincs? — Hát, higgye el, semmi olyan különleges ügyeim nin­csenek, mint ahogy ők elképze­lik. Csak irigyek. Roppant iri­gyek — ment szeretem egy ki­csit cukkolni is őket. Aztán a férfikollégák szívesebben mon­danak sikamlós bókokat az el­vált asszonyoknak. Ezt is irigy- ük. ök komolyan veszik az ilyesmit. Én nem. Istenem! Hát ilyenek a férfiak. 2. — Mikor vált el? — Már két éve. — Gyerekek? — Igen, van két fiam. Ter­mészetesen nálam maradtak. — Megbánta már, hogy magá­ra maradt? — Nem, Határozottan jobban járta nt Én keresek majdnem kétezer forintot. A két gyerek után jár családi pótlék, kapok gyerektartást is... És nyugal­mam van,,.. Azt pedig nem le­het megfizetni. Én csak jól jár­tam* határozottan mondhatom. Ótt maradt nekem a lakás,.. Ott a két gyerek,.. Nem mondom, gondom az van éppen elég, de- hát semmivel sem volt keve­sebb, amikör még a férjemmel voltam. Sőt! Akkor még több volt. Tudja, eléggé ivott a fér­jem. A gyerekeket is, engem is rettegésben tartott. Sokkal na­gyobb a nyugalmam. — A környezete, az ismerősei hogyan fogadták a válást? — Megértéssel és sajnáltak is nagyon. — A sajnálkozás jólesett ma­gának? — Akkor jól. Most már ki­csit szégyellem, hogy sajnáltat- taim magamat. Kár volt. — A férfiismerősei hogyan be­szélnek magával? — Hogyan? Hát igazán mond­hatom, hogy tisztelettel. Amint az két gyerek anyjának kijár. 3. — Semmi változást nem ész lei, amióta magára maradt? A férfiak, kolléganők..., az isme­rősök. . . éppen olyanok, mint azelőtt? — Olyannak akarom látni őket és kész. Olyannak is lá­tom. Az igaz, hogy a régi tár­sasággal, amelybe a férjemmel együtt jártunk, szakítottam. Csupa házaspár volt. Egyedül­álló nő ne lábatlankodjón háza­sok között — ez az elvem. Plá­ne én ne! — Nem értem ezt az utóbbi megjegyzését. — Tudja, én azért váltam el, mert máshoz akartam férjhez menni. Az én hibámból mond­ták ki a válást. Ez egy asszony­ra nézve nagy szégyen. De ki­bírom. .. Minden csoda három napig tart. Most már ezt is kezdik elfelejteni. — És miért nem ment akkor ismét férjhez.? — Mert akihez akartam men­ni, az' nem vplt olyan bátor, mint én. ő nem vált el. A fér­fiak jobban meggondolják az ilyesmit A nők, ha érzelmeik úgy kívánják, hamarabb cselek­szenek. Én cselekedtem, ő meg­gondolta, de akkor már erkölcs­telennek tartottam volna a visz- szakozzt. — Akkor megbánta, hogy el­vált, ugye? , — Nem. Nagyon megalázó do­log valakivel együtt élni, aki­hez nem köt más, csak egy la­kás, vagy néhány bútordarab: Becsületesebb ilyenkor a válás. — Nem pletykálnak magáról? — De, dehogynem! Csak én nem adok az ilyesmire. Az a fő, hogy én mit tartok magam­ról. Azt hiszem, sajnálnám is, ha szóra sem méltatnának. 4. — Milyen érzés elvált asszony­nak lenni? — Nagyon nagyszerű! — ...? — Ugyanis az embernek mégis csak asszonyneve van és azt csi­nálhat, amit akar. Nem paran­csol senki, nem tartozom senki­nek számadással. Ha beszélnek, hadd beszéljenek rólam! Azért, mert elváltam, csak nem leszek olyan őrült, hogy zárdába vo­nuljak. Azt teszem, amit jónak látok. Akinek baja van velem, pukkadton meg! 5. — Érzi-e valami hátrányát annak, hogy elvált asszony? — Nem. Miért erezném? — Nem molesztálják emiatt a kolléganők, a férfiak? — Nem. Egyiknek sem adok okot. A férfiak próbálkoznak minden nővel, az igaz. De csak azzal szemtelenek, aki meg­engedi, hogy szemtelenek legye­nek. Rendesen kell viselkedni és akkor nincs kitéve az ember kellemetlenkedéseknek. — Férjhez menne újból? — Nem mondom, hogy nem. Az ember élete csak akkor lfi­— Mikor mondták ki a válá­sát? — Két hete. — Bántja nagyon? — Áh! Most már harmadszor váltam. Elléggé szerencsétlen vagyok. Mindig rosszul fogom ki. Én olyan típus vagyok, akit csak úgy ott lehet hagyni... Hát, ilyennek is kéül lenni. Nem igaz? — És most mihez kezd? — Mihez?... Hát férjhez fo­gok menni ismét. Igaz, még nem tudom kihez, de férjhez fogok menni. Az biztos! Nem szeretek egyedül lenni. Van egy lányom. De az a gyerekem, nem pedig élettársam. Nem lehetek egye­dül! 7. — Hogyan viselkednek magá­val a férfiak? — Remekül! Kedvesek, udva­riasak és nagyon sok szépet mondanak. — És a nők? — Pocsékul. Különösen a fér­jes asszonyok. Olyan felfuval- kodva jámak-kelnek a világban, hogy no. Pedig én tudnék mon­dani néhány mondatot nekik, amitől rögvest alászállna a gőg­jük. Dehát pöffeszkedjenek csak, ahogy tetszik nekik! . <— Kikkel van több baja? A nőkkel, vagy a férfiakkal? — A férfiakkal nekem még soha semmi hajóm nem ■ volt. 8. — Hogyan tekintenek magára az emberek? — Mint egy törvényen kívü­lire. Az átlagember szemében, aki elvált asszony, az becsületes nem lehet. A válás, különösen falun kelt még ma is nagy fel­tűnést. Szegény szüléimét mar­ták is eleget, amikor a szülő­falumban megtudták, hogy vá­lók. Úgy kell neki, miért ka­paszkodott a várasba. Most az­tán megjárta! Az emberekben nagyon sok a káröröm. De min­den vihar elcsendesül egyszer. — És maga körül már elcsen­desült? — EL Azért nehéz egyedül. Azt mondják, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Bár én ilyen rosszul jártam, mégis azt tartom: igaz ez a mondás. Annyira igaz, hogy elvált asz- szonyságomra nézve is érvényes­nek tartom. Saját viselkedésem­mel alakítom, hogy miként vé­lekedjenek rólam. Saját belső lelki kényszerből élek becsüle­tes életet Mert abban még nem találok becstelenséget, hogy öt­éves elvált életem alatt volt egy­két kapcsolatom. Bátran merem vállalni mindegyiket. Emberiek voltak, önmagam előtt tiszták. Komoly és megfontolt vagyok, ilyen értelemben is. Ezt tudo­másul veszik az emberek. Nem vesznek a szájukra. Ugyanolyan tagja vagyok a társadalomnak, mint bárki más. A férfiember neve mellett nem szokás az elvált jelzőt hang- súlyozni. Az elvált asszony egy kicsit amolyan törvényen kí­vüli. Elvált asszonynak lenni — szinte külön kategóriát jelent. Egyes férfiak szerint amolyan prédát, sokat ígérő lehetőseget takar a szó. A köztudatban is általában megjelöl, bélyegez. Aki viseli az elvált jelzőt, afölött ezzel az egyetlen szóval ítéletet is mondott a társadalom. Az ítélet módosítása azonban az egyén jellemétől, magatartásától, erkölcsi megnyilvánulásaitól függ. Ál­talában úgy viselkedik a környezet az elvált asszonnyal ist ahogyan kiharcolja, hogy viselkedjenek vele. Mint az élet bármely területén, itt sem lehet merev kate­góriákat felállítani. Sokféle egyéniség és jellem található az el­vált asszonyok között. Jobbak is, rosszabbak is, mint a lányok és a férjes asszonyok. Egy asszony jellemét nem az határozza meg, hogy elvált, vagy nem: hanem életfelfogása, erkölcsi nor­mái. S bár Tiag'ifon lassan, de egyszer megszűnik majd az el­vált asszonyok törvényen• kívülisége. Hogy mikor, — ez első­sorban éppen az elvált asszonyokon múlik. MÉRY ÉVA stb. A választ előre Is köszönöm. Egy aggódó nagymama.” Kedves Olvasónk! Levelére a választ soron kívül megadjuk, mert komoly csecsemőbetegséggel állunk szemben, amely avatatlan kezekben végzetessé válhat. A kóros soványságnak (hy- potrophia) három fokozata van. 1. Az éhezés első következménye, hogy a szervezet az életműködés fenntartá­sához szükséges kalóriamennyiséget a szénhidrát- és zsírraktáraiban fel­halmozott energiatartalékaiból kény­telen fedezni és azokat feléli. Ebben a szakaszban a csecsemő lesoványo­dik ugyan, de mert energiaszükség­lete kielégítést nyert, életműködései zavartalanok, olyanok, mint az egész­séges csecsemőé. Ez az állapot a kó­ros soványságnak, vagy a hypotro- phiának I. fokozata. Ebből az álla­potból még könnyű a gyógyulás. Ha az éhezés okát sikerül megszüntet­nünk, csaknem biztosan számítha­tunk arra, hogy a csecsemő felépül. 2. fokozat: Ha az éhezés a tartalé­kok elfogyasztása után is tovább tart, a szervezet működő szerveinek anyagát, elsősorban izomzatúnak fe­hérjéit kénytelen felélni. Eddig csak zsírpárnáját veszítette el, tehát so­vány odott, de most már értékes szer­veinek állománya sorvad. A hypotro- phia második fokát tehát jogosan ne­vezik atrophiának, vagy sorvadás­nak. A szervezet sorvadásának mene­tét azzal igyekszik lassítani, hogy a téli álmot alvó állatokhoz hasonlóan életműködését csökkenti. (Vita par­va). Az atrophiás csecsemő aluszé- kony, hőtermelése csökkent, hő­mérséklete alacsonyabb, szívműkö­dése gyérült, vérkeringése lassult, hossznövekedése megállt. A beszűkí­tett életműködéshez kevesebb ener­gia szükséges, az. alapanya^-fprga- lom csökken. Ezzel • az alkahínazko- dással tehát a csecsemő az energia- szükséglet és az energiakínálat kö­zötti egyensúlyt, ha alacsonyabb szinten is, de fenn tudja tartani. A beteg sorsa ebben a szakaszban már sokkal bizonytalanabb. Az életmű­ködések csökkentésével kialakult egyensúlyi helyzetet könnyen fel­boríthatja minden olyan behatás, amely a szervezetet fokozott energia- forgalomra kényszeríti. A gyógyu­lásra csak a leggondosabb kezelés és ápolás mellett lehet remény, Fertő­zések és ápolási hibák végzetesek le­hetnek. 3. fokozat: (hypotrophya III.) A sorvadás menetének végső állomá­sa az, amikor ez az egyensúly fel­borul. Ezt az állapotot nevezzük de- compositiónak. Bekövetkezhetik ez akkor, ha az energiaszolgáltatás olyan alacsonyra csökken, hogy az élet­működések további csökkentésével már nem ellensúlyozható. Ez esetben az életműködések fokozatosan gyen­gülnek a csecsemő csendes elalvashoz hasonló haláláig. Gyakrabban azért borul fel az egyensúly, mert az energiafogyasztást valamilyen beteg­ség, főleg fertőzés, növeli. Ez eset­ben az összeomlást viharosabb tüne­tek előzik meg: nagyfokú súlyzuha­nás, láz, esetleg hasmenés. A sor­vadt csecsemőre a hasmenéssel járó bélfertőzések különösen veszedelme­sek, mert az egyensúlyt mindkét irányban rontják: a fertőzés és a láz Következtében emelkedik az energia-^ szükséglet, a hasmenés miatt pedig csökken a táplálékfelszívódás, tehát az energiaszolgáltatás is. A súlyosan sorvadt csecsemő csak életszínvona­lának megfelelő táplálékmennyiséget tudja baj nélkül feldolgozni, ebnek túllépésére, súlyeséssel, esetleg has­menéssel felel. Tápláléktűrő képes­sége (tolarentiája) beszűkül. A III. (dekojnpozíció) fokozat * kórjóslata nagyon komoly. Gyógyulásra csak kórházi kezelés esetén számíthatunk. A csecsemő kóros soványsága és végső fokon sorvadása tehát nem önálló kórkép hanem a legkülönbö­zőbb ártalmak és betegségek követ­kezményes állapota. Kedves Olvasónk! Az unokát azonnal vigyék be kór­házunk gyermekosztályára, ahol a legmodernebb tudományos módsze­rekkel meg fogják gyógyítani. Hogyan kerülhető el a villámcsapás — kérdezi egy olvasónk. Három halálos esetről van tudomása. Mindhá­rom a közelmúltban történt, a szabadban, a mezőn. A három áldozat közül csak egy állott egy magas fa alá, a másik kettő sima területen tartózkodott. Azt is frja, hogy hallotta, hogy a vilám nem mindig a magas tárgyakba, fa» torony... stb csap bele. Választ kér. Kedves Olvasónk! A villámcsapás pontra nagyjából ugyanaz. Ilyenko« leggyakrabban kimagasló éts jó föld- már bátrabban fel lehet emelkedni, zárlatú tárgyakat (magányosan álló és lehet mozogni. Lakásban a fűtő­fa, kútgém, torony, antenna, villany testektől és a vízvezetéktől távol és telefonhálózat. . . stb) ér. Gyakran tartózkodjunk. Ne rádiózzunk, ne te­üt a villám tölgyfába, nyárfába, lefonáljunk. A televíziót kapcsoljuk akácfába, fenyő- és gyümölcsfába, ki. Az ajtók, ablakok nyitva tartása, ritkán bükkfába, nyírfába és vad- az újabb megfigyelések szerint, nem gesztenye fába. Nem mindig csap a jár veszéllyel. A villámcsapás okoz- villám a legmagasabb képződmények- ta sérülések hasonlítanak a nagyfa- be, hanem sima területekre, ame- szültségű áram által élőidézettekhez. lyek minden magaslatot nélkülöz- A villámsújtottak 75 százaléka a vil- nek. Vannak sima fekvésű, villám- lámcsapás miatt holtan esik össze, járta helyek, — az ott lakók jól is- Másokon csak súlyos sokk észlel- merik, — ahová igsen gyakran el- hető. Bőrük hideg és sápadt. Érve- látogat a villám. Több tudományos résük alig érezhető. Légzésük felü- munka (Pohl fizikus) megemlékezik letes, végtagjaik bénák. A~ villám- a föld mélyén egymást keresztező csapás-sújtottaknál gyakran tapasz- folyókról és folyamokról. Az ilyen talható zavartság, félelmi állapotok kereszteződések felett keletkező ne- és bénulások. A villám ereje gyak- gatív elektromos kisugárzások nagy ran egész végtagokat tép le a törzs­vonzóerővel bírnak a villámcsapásra, ről, máskor a villám erőművi be- dacára annak, hogy magaslat a kör- hatására zúzódások, törés, agyráz- nyéken nincs. Mindazonáltal, ha a kódás, belső vérzés keletkezhet. A szabadban ér bennünket a zivatar, bőrön égési elváltozások j áram jegyek; igyekezzünk a kimagasló tereptár- villámrajzolat látható. Az is előfo»*- gyakat elkerülni. Ásót, vasvillát, ka- dúl, hogy a villám csak felületesen^ pát, kaszát, fejjszét stb. dobjunk el a nedves ruhán vagy a bőr felszínén messze magunktól. különösen az halad át. Ilyenkor a villámsújtott Alföldön fontos, hogy a zivatarfelhő ember letépett és összeszaggatott ra- alatt, de még az eső előtt az emberek háit tőle esetleg nagyobb távolságra feküdjenek le a földre. Ha már el- találjuk meg. A villámcsapás okozta eredt az eső, akkor a vilámcsapás rajzolat néhány nap alatt magától veszélye és esélye általában minden elmúlik. A szeplők végleges eltüntetése Kaptuk az alábbi levelet: „A Négyszemközt orvosától nemegyszer ol­vastam tanácsot. Vöröses szőke, Igen fehér bőrű nő vagyok, tele szeplök- kel. Sok tanácsot megfogadtam, de orvosnál még nem voltam. Most doktor urat kérem meg, adion tanácsot. Rövid időre elhalványulnak szeplőim, de Igen hamar jó sötét barna színben ellepik arcomat. A tanácsot előre is köszöni egy olvasójuk.’,’ Kedves Olvasónk! A szeplőkkel min- karimájú kalappal vagy sállal védje den tavasszal igen részletesen foglal- arcát. Igen jó fényvédő kenőcsök kozunk. Röviden: a szeplóket végle- állnak rendelkezésünkre. Forduljon gesen eltüntetni ma még nem lehet bőrgyógyász-kozmetikus orvoshoz sem gyógyszerrel, sem besugárzással. (bör. nemigondozó intézet), ahol A nap hatásara jönnek elő, néha ’ „ ,, , , . . örökléses alapon. A napfénytől vö- szeploit teljes biztonsággal eltűnté­rt)« vagy barna színű ernyővel, nagy tik, sajnos Ideiglenesen,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents