Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
8 TOLNA MEGYEI NßPtllS/lG 1967. június 11. Találkoztam a házi detektívvel. Méghozzá egy válóperes tárgyaláson. Hol? Hát Amerikában. A házi detektív ott feküdt egy széken. Egyszecsak megnyomtak rajta egy gombot és beszélni kezdett. Hol női hangon, hol meg férfi hangon. Ilyeneket mondott: „Drágám... Imádlak..es utána recsegett. A házi detektív egy magnetofon volt. Olffan okos magnetofon, amit, ha a féltékeny férjek az ágy alá tesznek, és, ha az ágyon ketten tartózkodnak, akkor bekapcsol és a legkisebb neszt, még a sóhajtást is felveszi. Ez a masina volt a válóper koronatanúja. A feleket elválasztották és ment mindenki a maga útján. Mindenféle jutalom nélkül. Nem úgy, mint Doan Vinh de Cham pacacka, laoszi herceg, akit elhagyott Barbara Hutton 54 éves multimilliomos, akinek pacacka volt a tClodik férje. Egy éjjel meggondolta magát az asszony, kibújt ágyából és az alvó férjét cserbenhagyta. Hogy a lérj ne búsuljon, hagyott neki az éjjeliszekrényen hárommillió dollárt- érő csekket. Mondtam is a feleségemnek: ..Ilyen asszony kellene nekem is, aki cserbenhagy". Mire ö azt válaszolta: „Ha ő itt hagyna, hát én nem cserben lennék...” Ettől megnyugodtam. Nagyon szeret a feleségem és nem akar cserbenhagyni. Igaz, én sem hagyom őt cserben, egyrészt azért, mert nincs cserem, másrészt azért, mert neki sincs csere. Cser nélkül pedig nincs csere. Most már tudom, hogy miért vagyok én és sok-sok embertársam letargikus állapotban. Dr. Ott amerikai tudóssal beszélgettem a minap, aki hosszas kísérletezés után megállapította: ha a patkányokat naponta hat órán kérésziül (szombaton és vasárnap tíz órán keresztül) a bekapcsolt- televízió képernyője előtt hagyják, akkor tíz nap múlva abnormálisán kezdenek viselkedni, egy hónap múlva pedig letargiába esnek. , Hát ezért esnék letargiába az emberek az egész világon. mert étieken keresztül kísérleteznek azzal, amit a patkányok egy hónapig sem bírnak. Hősies küzdelmet folytat az ember a televízióval, ezzel is bizonyítandó: a Föld legnagyobb, illetve legfejlettebb állata az ember. De azért az ember sem olyan nagy állat, mint amilyennek sokan hiszik. Ű sem bír el mindent. A napokban kihallgattam egy beszélgetést. Nem otthon, hanem Amerikában. Mert ilyen is csak ott lehet. Két hivatalnok beszélgetett. _ — Hogy mennek a dolgok az osztályon? Minden rendben? — Ne is leérdezd. A főnök arra kényszerít bennünket, hogy négy helyett dolgozzunk! — ó, szegények! — Még az a szerencse, hogy nyolcvan vagyunk! Ez is bizonyítja, hogy az ember gondolkodó lény. Előre gondolkodik, akit nem lehet csak úgy rábírni, hogy egymaga helyett egymaga dolgozzon. És találékony lény is. Otthon nem tudom, mennyire az. de itt Amerikában feltétlen az. Jersey-Cityben egy szabó, bizonyos Mike Marfy nevezetű nem volt hajlandó átalakítani az általa elrontott, félreszabott ruhát. A kuncsaft persze nem esett kétségbe. Felöltötte magára a félreszabott ruhát, g nyakába egy táblát akasztott, a következő felirattal: „Ezért, a Mike Marfy szabó (Mine Street 219) által elrontott öltönyért mesebeli összeget, 108 dollárt fizettem", s le-fel sétált ezzel a táblával a nyakában az utcán. Rövidesen a. szabó kereste fel a kliensét és bocsánatért esedezve, engedélyt kért az öltöny átalakítására. Ez történt Amerilcában. Mi lenne, ha otthon is eszükbe jutna az embereknek és egyszer kiállítanák a sok elfuserált holmit egy nagy teremben, az árukra cédulákat tennének, ráírnák a gyártó cég nevét, és azt is megírnák, hogy miért rossz ez, vagy az. A gyártók megnéznék a kiállítást, csóválnák a fejüket és minden maradna a régiben. Ezért nincsenek Magyar- országon ilyen kiállítások. Különösebb újság itt nincs. Ha csak az nem, amit a frankfurti állatkertben láttam. Először fordult elő a világon, hogy egy nőstény gorilla fogságban ikreket szült. Makula, a 10 éves anya annyira elcsodálkozott ezen, hogy nem hajlandó az ikreket táplálni, ö egyet várt, amin nem is lehet csodálkozni, hisz a majom köztudomású, hogy utánozza az embert, aki szintén legfeljebb egy gyereket vár. de azt sem bánja, ha a gyerek helyett kocsi jön. Az angyalát! Majdnem elfelejtettem. De most a gorilláról eszembe jutott. Igaz, hogy a szereplők is hasonlítanak a gorillához, csak éppen fejlettebbek. Mert ugye, hogyan jutna eszébe négy gorillának, hogy egy kis gorillát négyen valljanak magukénak. A négyéves kis Oscamak pedig négy apja és egy anyja van. Az anyját Sybillenek hívják, akinek a Gemmán Bonds beat-zenekar mind a négy tagja udvarolt. Amikor a kisfiú megszületett, mindannyian versenyeztek érte, s hogy össze ne vesszenek, elhatározták, hogy közösen gondoskodnak róla. Rájöttek, hogyan lehet a gyerektariás egy személyre jutó önköltségét csökkenteni. E gondolat jegyében zárom soraimat. Tisztelettel: Sesséigeíunk-e majd a delfinekkel? A biológiai kutatások egyik igen érdekes területe az, amely a delfinek értelmi képességével foglalkozik. A kutatók abból indultak ki, hogy az állatidomítók nagyon könnyen értek el látványos eredményeket delfinekkel, nagyon nehéz gyakorlatokat rövid idő alatt betanítottak velük, no meg azokból az élettani adatokból. amelyek a delfinek ideg- rendszerére vonatkoznak. Elvben csaknem az összes gerinces állatoknál elérhetjük, hogy kölcsönösen megértsük egymást. Ezt bizonyítja a századok óta űzött állat- és madáridomítás. A megértés szintje, vagyis a kölcsönös megértés foka azonban lényegében az illető állatfaj agyának fejlettségétől függ. A delfin agya pedig — az állat összsúlyához viszonyítva — a legnagyobb az osz- szes állatok között, jóval fejlettebb, mint az emberszabású majmoké. (A delfin agyának súlya átlag 1700 gramm, az emberi agy súlya 1400; a delfin testének súlya 3 mázsa, az emberé 70 kiló, viszont a delfin agysejtjeinek száma másfélszerte nagyobb, mint az emberé, agy tek érvényéi n ek száma kétszer nagyobb.) As ,,anyagi alap“ tehát megvan ahhoz, hogy a delfinekkel megértsük egymást, annál is inkább, mert a delfinnek adva vannak a hangképző szervei és azoKai használja is. Az áthidalandó nehézség abban áll, hogy a delfinek által kibocsátott hangok rezgésszáma a 150 és 200 000 herz között váltakozik, nagy részük tehát érzékelhetetlen az emberi fül számára. A kutatók már azt is megállapították, hogy a delfinek 400 féle hang segítségével ^értekeznek egymással. „Beszédjükben” találtak „nemzetközi” kifejezéseket, amelyeket az összes delfinek ismertek, tekintet nélkül fajtájukra. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Morfológiai Intézetének munkatársai megfejtették néhány ilyen hang jelentését. Ezek főként a táplálkozással vagy a veszély esetén leadott riasztással vannak összefüggésben. Megfejtettek néhány hívójelzést is. A kutatómunka tovább folyik, meglehetősen nagy számú szakember részvételével. Az alábbiakban e munka néhány vetületét, módszerét és eredményeit mutatjuk be. A kísérletek megértéséhez tudnunk kell, hogy a delfinek szárazföldi eredetű, melegvérű, tüdő" vei lélegző emlősök. A fogas cetek rendjébe, Delphinidae családjába tartozó, halakkal táplálkozó tengeri ragadozók; 37 fajuk ismeretes. Legismertebb a palackorrú delfin és a csőrös delfin. 50 millió éve I annak, hogy a tengeri életmódra tértek át — az életkörülményeik megváltozása folytán. A tengeri életmód évmilliói folyamán felvették a halakéhoz hasonló torpedó alakú testformát. Végtagjaik elcsökevényesedtek, illetve uszonyokká alakultak át. A halaktól szembetűnően eltér vízszintes fekvésű farkuszonyuk és ennek folytán jellegzetes „delfin” úszásuk, mellyel elérik a 20 csomó sebességet és maguk mögött hagyják a modem motoros tengerha- jókat. (Ezeknek sebessége 12—15 csomó.) Úszásuk gyorsasága felülmúlja a testük felépítéséből és izomzatából fakadó erőkifejtést. Magyarázata az, hogy bőrük felületének különleges kiképzése lecsökkenti a súrlódás fékező hatását az, úszó testre. A fej tetején nyílik egyetlen — zárószeleppel ellátott — orrnyílásuk. A delfin egyetlen szippantással 4—10 liter levegőt szív be a tüdejébe. Tavasszal párosodik, egy év alatt hordja ki egyetlen kölykét, mely születésekor 1 méter hosz- szú. Farokkal előre születik, különben megfulladna. A szülésnél „segédkező” nőstények, vagy maga az anya a felszínre nyomja az újszülöttet az első lélegzetvételhez. A kölyök gondozásában a nőstények továbbra is közreműködnek. felügyelnek rá, amíg az anya vadászik, táplálkozik. A szoptatást megkönnyíti az anya emlője körül elhelyezkedő különleges izom, amely valósággal a kölyök szájába préseli a tejet. E gyorsított szopás azért szükséges, mert a csecsemőnek félpercenként a felszínre kell emelkednie, lélegzetet venni. E rövid bemutató után írjunk le néhány kísérletet. Mint már említettük, a kísérletek 3 fő kérdést taglalnak: a delfinek szonar. berendezését, értelmi fokukat és egymás közötti „beszédüket”. (A szonarberendezés a hangképző szerv, az általa kibocsátott és a céltárgyról visszaverődő hangokat felfogó és értékelő szervek ösz- szessége, tehát egy hanglokációs berendezés.) íme egy kísérlet amely azt bizonyítja, hogy a szo- nar megállapítja — méghozzá elég pontosan — a tárgyak nagyságát. Dr. Kennet Norris, a Sea Life Park (USA) munkatársa végezte a kísérletet Alice nevű delfinjével. A delfinnek ki kellett választania két egyforma színű labda közül mindig a nagyob- bikat. A két labda átmérőjének nagysága 1 Vs hüvelyk (körülbelül 38 milliméter), illetve 2 */2 hüvelyk (63 milliméter) volt. Amikor Alice „betanulta a mutatványt (rögzítéséhez a régi módszert használták: amikor helyesen választott, halat kgpott jutalmul) és 100 eset közül egyszer sem tévedett, nagyobbítani kezdték a kisebbik labdát. Száz eset közül Alice még akkor sem tévedett egyet sem, amikor a labda 2 hüvelyk átmérőjű lett. Csak néhány esetben tévedett, akkor is, amikor a kisebbik labda át mérője elérte a 2 V4 hüvelyket. A következő kísérlet azt igazolja, hogy a delfinek igenis „beszélnek” egymás között. Dr. Iar- vis Bastian, a kaliforniai egyetem pszichológusa végezte a kísérletet egy delfinpárral. (Buzz a hím és Doris a nőstény neve). A delfinpár hamar betanulta, hogy a táplálék megszerzéséhez a medence két oldalán elhelyezett billentyű közül a jobboldalit a folytonos fényjel felgyúlása esetén, a baloldalit a pislogó fényjel felgyúlása esetén kell megnyomniuk. Amikor a kísérlet ment, új feladatot kaptak: a fényjel fel- gyúlásakor mindkét billentyűt le kellett nyomniuk, de nem akármilyen sorrendben. Dorisnak várnia kellett, hogy elsőnek Buzz nyomja le a billentyűt. És most került sor a ,,beszélgetés“ bizonyítására A medencét egy válaszfallal kétfelé osztották. A' delfinpár nem láthatta egymást, viszont a fényjeleket csak Doris láthatta, a Buzz-nak kellett a billentyűt el-, sőnek lenyomnia. A kísérlet mégis sikerült. A magyarázat csak az lehet, hogy Doris közölte párjával: „nyomhatod a billentyűt, kigyúlt a fényjel”, Mire Buzz válasza ez lehetett: „Már lenyomtam, rajtad a sor.” Más kísérletekkel a kutatók azt is felderítették, hogy a delfinek kétféle hangjukat egy- időben, szimultán használják. Más ugyanis az a hang, amelyet az egymás közötti „beszédre” használnak, mint az, amellyel a hanglokációs szonarjuk működik. Az előbbi füttyszerű hang, az utóbbi percegő, pattogó, csattanó, s mindkettő átvált a hallható hangok birodalmából az ultrahangokéba. így tehát miközben egymással „beszélgetnek”, hanglokációs berendezésük is működik, kutatja a zsákmányt, figyelmeztet az akadályokra, vágj’ a veszélyre. A delfinek „beszédjét” kutató kísérletek egy része laboratóriumokban, különleges készülékek segítségével folyik. E kísérletek azt kutatják, hogy hogyan lehetne az ember számára hallhatóvá és érthetővé tenni a delfinek „beszédjét”. John C. Lilly; a Virgin Island-i laboratórium kutatója, a hallható hangok skálájának használatára próbálja betanítani delfinjeit. Közlése szerint a delfinek 100 egymást követő hangból átlag 92-t helyesen utánoznak. Egyik „tanítványa”, egy Elvár nevű delfin, a kísérletek megkezdése előtt a tőle telhető legjobb kiejtéssel bemondja: „all right, let’s go”. (Minden rendben, kezdjük)! S valószínű nem papagáj szerűen majmolja az emberi beszédet. A delfinek „beszédjét” feltáró kutatások nemcsak érdekesek, hanem rendkívül fontosak az ember számára. (A National Geographic nyomán) Növekszik a mirelit fejadag Hatvan esztendővel ezelőtt épült fel Budapesten az ország legnagyobb hűtőháza, amelyet 1950-ben nagyobbítani és korszerűsíteni kellett. Azóta újabb és újabb hűtőházak épültek: ezeket elsősorban romlandó élelmiszerek termelésére és gyorsfagyasztott élelmiszerek tárolására használták. Tavaly már 3 milliárd és 500 millió forint értékű élelmiszert tároltak, illetve tartósítottak a hűtőipar tárházaiban és termelőüzemeiben. A buda- pestin kívül 1951-ben még csak a kecskeméti hűtőüzem fagyasztott, később a győri, a debreceni, a kaposvári és a békéscsabai hűtőházak is „beléptek” és tavaly már működött a több mint 700 vagonos bajai, sőt legújabban az ugyancsak ilyen kapacitású székesfehérvári hűtőház, amely mínusz 20 fokon tárolja illetve tartósítja az élelmiszereket. Az Országos Hűtőipari Vállalat budapesti központjában Kiss Sándor főmérnök tájékoztatott bennünket a hütőiparról. — Magyarországon is gyorsan növekszik a fogyasztás. Egy évvel ezelőtt még „csak” 0,9 kilogramm volt a „hazai fejadag”, az idén ez előreláthatólag 16 dekával emelkedik. — Terveink szerint az idén zöldborsóból és zöldbabból több mint 5 ezer tonnát, vegyesfőzelékből 2200-at, tökből 3 ezret, parajból ezerötszáz tonnát, karfiolból ezer tonnát és sóskából 500 tonnányit dolgozunk fel. Természetesen a gyümölcsfélékben is nagy választékot kívánunk biztosítani: málnából 800. szilvából 1180, szamócából 1200, sárgabarackból 1020 és őszibarackból 520 tonnát.
