Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
TOLNA MEGYEI NfiPŰ.TSAG 3 1967. június 11. ÖSSZHANG NÉLKÜL Nincsenek hangos veszekedések, látványos összecsapások. Úgy látszatra minden rendben van. A felszín alatt azonban sértődöttség, haragszom rád, „kígyó-béka” beszéd húzódik. Nincs összhang, megértés a KISZ-esek és a pedagógusok között, s talán mondhatjuk úgy is, hogy a falu és a pedagógusok között. Hogy ebben melyik fél a hibás Pálfán, azt nehéz eldönteni. Csak felveszik a fizetésüket! — A pedagógusok feladata az volna, hogy tevékeny részesei, irányítói legyenek a falu kulturális életének. De nálunk Pálfán nem így van — szólalt fel a megyei KISZ-küldöttértekezleten Jaczkó László, a pálfai termelő- szövetkezet KISZ-érdemrenddel kitüntetett KISZ-szervezetének megbízott titkára. Felszólalását tetszéssel fogadták a megye különböző helyiségéiből jött küldöttek. — Nálunk nem így van, mert akármiben kérjük a pedagógusok segítségét, nem hajlandók közénk jönni. A művelődési ház igazgatója is csak arra képes, hogy felvegye és zsebrevágja a tiszteletdíjat. Tenni érte semmit sem tesz. Színdarabot akartunk megtanulni. Kértük az egyik pedagógust, segítsen a betanításnál, azt válaszolta, hogy neki ahhoz nincs kedve, meg képessége. Kérdem én, akkor ki vállaljon ilyen munkát egy faluban, ha éppen nem a pedagógus? A terem csendjét ekkor már itt is, ott is kis sugdolózás törte meg. A szónok tovább beszélt: — Azt mondják az idősebbek a faluban: régebben egy pap és két tanító olyan pezsgő életet csinált, hogy no! Volt ott minden: jól működő ifjúsági szervezet, színdarab, vidám mulatságok. Most ezt mi miért nem tudjuk nyújtani? Nagyon szomorú, hogy a pedagógusok, akik a mi rendszerünkben nevelődtek, itt szereztek oklevelet, nem tesznek mást, csak felveszik a fizetésüket! A végszavakra már méhkasként felbolyduit a terem. Véleményét mindenki a szomszédjának mondta el. Volt aki helyeselt, mások meg túlzásnak tartották a kirohanást. Mi hát a helyzet? Hogyan élnek egymás mellett Pálfán a KISZ-esek és a pedagógusok? Magától nem megy oda senki Az „iskola” kirándulni van, gyerekestől, pedagógusostól. Tóth Mária tanítónő a kisebbeket kíséri haza. Sorban állnak az apróságok a falu három irányában, hangos „jó napot”-ot köszönnek és indulnak hazafelé. A tanító „néni” pálfai származású, 1958- ba jött vissza, elvégezve az iskolát, szülőföldjére tanítani. — Hány pedagógus van a községben? — Az óvónőkkel együtt 13. — Ebből fiatal? — Hát, ... úgy öt. Köztük két képesítés nélküli is, akik a most befejeződő tanévben k elültek hozzánk. Minden hét végén hazautaznak Szekszárdra. — Milyen itt a faluban a KISZ- élet? — Jó, most nemrégiben kaptak kitüntetést. —- Maga jár a fiatalok közé, a gyűléseikre? — Nem ... _ ? ... — Jártam, amikor mint tanítónő visszajöttem a községbe. Ott mindig csak táncoltak, bolondoztak. Engem valami tartalmasabb dolog vonzott volna. Mondtam, tartsunk irodalmi esteket. Nem tartottunk. Tudja, engem nem akartak elfogadni vezetőjüknek, néhányan akkoriban idősebbek voltak nálam, velük együtt nőttem fel. Nem volt olyan tekintélyem, hogy hallgassanak rám. — És azóta? — Magától nem megy oda senki. — Nem hívták? Nem kérték soha a segítségét? — Nem hívtak. Én nem mondtam még soha, hogy nem veszek részt valamiben. Igaz, nem is hívtak. Én meg nem mentem felajánlani szolgálataimat. — Részt vesznek itt a pedagógusok a falu kulturális életében? — Okvetlenül. Hosszú évekig volt nálunk esti iskola. Magam is tanítottam ilyenkor. A könyvtárat pedagógus gondozza. Ha valamilyen ünnepély van a faluban, a műsort rendszerint az iskolások adják. Néhány éve, hogy az egyik kollégánk egy „reprezentatívabb” előadást is megrendezett. Nagyon kevesen jöttek el rá. A választások alkalmával többen segítettünk az összeírásban. Jómagam is. — A KISZ-szel ki foglalkozik? Ki patronálja a KISZ-t? — Hát igaz, a KISZ-szel csakugyan nem foglalkozik egyikünk sem. — A közelmúltban kérték valamelyik kollégáját, hogy, tanítson be színdarabot. Nerp vállalta. Tudja kiről van szó? — Nem hallottam róla. Esetleg a magyarszakos tanárnőt... ? Neki minden oka megvan arra, hogy ne vállalja. Tanít, két gyereké van, főiskolára jár. .. S ezenkívül még személyes oka is lehet... ó — Meg vannak elégedve a munkájukkal a faluban? — Azt hiszem, különösebb. probléma nincs velünk. Súrlódás az persze mindenütt akad. A tszszel például nem vagyunk valami jóba. Nemcsak az ő hibájuk. Olyan kölcsönös az egész. De néhány dolog rosszul esik nekünk. Például portósan küldik a hivatalos, nekünk szóló leveleiket. Ez ugye furcsa . .. ? Szóval nem azt mondom, hogy minden rendben van ... meg az js igaz, hogy mi sem vagyunk angyalok ..., de azért nagyobb baj nincs. Igazán nincs. Nekik kellene felkeresni bennünket! — Hogy vannak megelégedve a pedagógusokkal, munkájukkal? — Hát úgy van az, hogy ha mi megkérjük őket valamire, nem mondják, hogy nem, csak nem tesznek semmit. Nem nekünk kellene felkérni őket, hanem nekik kellene felkeresni bennünket, hogy ezt, meg ezt, így, meg így tegyük a faluért — mondja Lakos György tanácselnök. — Nem mondom, nekünk mint tanácsnak jó a kapcsolatunk velük. Igyekszünk úgy orientálódni, hogy differencia ne legyen. — Soha sem segítenek semmiben a nevelők? — No nem mondom, a választási munkában például részt vettek ... De a KISZ-be nem járnak el. A KISZ-gyűlésekre sem mennek el. Pedig nekik kellene összefogni, irányítani a fiatalokat. Itt van a Németh József, az iskola igazgatóhelyettese. Csak felveszi a tiszteletdíjat, a kétszáz forintot, mint kultúrotthon-igaz- gató, de semmiféle kulturális megmozdulásban nem vesz részt. Előfordult, hogy várták á fiáta- lok, valami szereptanulás volt. Odarohant, azt mondta, dolga van, el kell mennie, nem maradhat. Irányítás nélkül aztán hiába, nem úgy mennek a dolgok. — És ez rossz hangulatot szül a KISZ-esek és a pedagógusok között? — Okvetlenül. Bántja a fiatalokat, hogy amíg ők kint kapálnak, nehéz munkával keresik meg a pénzt, addig a pedagógusok magas fizetéssel, rexeznek a kocsmában. Hát például nyáron, iskolaszünet alatt. Aztán már előfordult az is, hogy az iskolai falitáblára különböző jelszavakat írtait fel a pedagógusok ellen. — És ez ügyben mit tettek maguk, a falu vezetői? Hiszen ez már eléggé durva dolog? — Próbáltuk megkeresni, ki tette... de nem találtuk. Az talán baj, hogy az iskolaigazgató képtelen összefogni a pedagógusokat. Nagyon rendes, becsületes ember, de valahogy nem irányító egyéniség. — A KISZ-titkár, a Jaczkó László milyen ember? Ö aktív a szervezeti munkában? — Hát, elfoglalt ember ő is. Állattenyésztési brigádvezető a tsz-ben. Sokszor még este, vagy éjjel is akad ott dolga. De azért amit rábíznak, azt igyekszik elvégezni. Az a baj, hogy régen nagyszerű kulturális élet volt itt a faluban, összefogta ■ a tanító* meg a pap a fiatálságot, de ösz- sze ám! Most is ezt kellene tenniük a pedagógusoknak. Megjegyzések — zárszó nélkül Zárszót mondani nem lehet, így egy-két beszélgetés után, s talán nem is szükséges. A felszín alatt túlzott hevületben izzanak az indulatok mindkét részről. A tanácsadó, a harag és a sértődöttség. Ilyen ihdítóokok pedig még sohasem szültek jót. Felesleges dolog a „szívgárdás". „cserkészes” ifjúsági mozgalmakat emlegetni, mert semmiképpen nem hasonlíthatók össze azok a ma ifjúságának életével. S éppen ezért vezetőiket sem lehet párhuzamba hozni. Sokat tehetnének a falu vezetői abban is, hogy a fiatalok tiszteljék a pedagógusokat. Megmagyarázhatnák: igaz; kapálni nehéz, de tanítani sem tud mindenki, s a fizetésért a maga feladatkörében ennek is, annak is meg kell dolgoznia. Meg lehetne érteni; az igazgatóhelyettesnek is lehet dolga, ha megértik azt, hogy az állattenyésztési brigádvezetőnek sok a feladata. De mindezeken túl: az első és legfontosabb az volna, hogy egy asztal köré összegyűljenek pedagógusok, KISZ-vezetők, s a falu vezetőinek — párt, tanács, földművesszövetkezet — részvételével közösen beszélnék meg vélt és valódi sérelmeiket. A táblára firkálás olyan durva megsértése volt az egymás mellett élés legelemibb szabályainak, hogy azt elfelejteni, és cselekvés nélkül lezárni nem lehet. Ilyen helyzetben lassan még a pedagógiai munka alapvető feltételei sincsenek meg a faluban. Kétségtelen, a pedagógusok passzivitása kiválthatja a fiatalság ellenszenvét. De ez az ellenszenv már elfajulóban van. A rendes mederbe terelni, semmiféle kivizsgálással, határozattal sem lehet ezt a kapcsolatot. Csak egy korrekt eszközökkel, közös békülési szándékkal és akarattal összehozott beszélgetés hozhat megoldást. Minél előbb várjuk az illetékesek intézkedését. MÉRY ÉVA A gabona gyors betakarításáért! A gyönki ifjú kombájnosok kezdeményezése A Gyönki Gépjavító Állomáson alakult „Komarov”- brigád a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére az alábbi vállalást tette; 1. A tolnanémedi Kossuth Tsz 1270 kh. kombájnolásra váró területét 20 munkanap alatt learatja 3 százalékos átlag szemvesztcség alatt és a tarlómagasságot a terület egyenetlenségeitől függően 10 cm-re hagyja: 2. A kombájnvezetők az aratási tervüket 120 százalékra teljesítik. A karbantartásokat maradéktalanul elvégzik. 3. A munkaidőt maximálisan kihasználják, az aratás időszaka alatt a vasárnapi munka végzését vállalják. 4. Alkatrészből 2 százalékos és üzemanyagból 4 százalékos megtakarítást érnek el. \ 5. Az aratási idő alatt rendszeres napi sajtótájékoztatót tartanak és a brigád munkájáról naplót vezetnek. A fenti versenyvállalás alapján versenyre hívjuk ki a megye termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak és gépjavító állomásainak ifjú kombájnos brigádjait és kom- bájnosait. A „Komarov”-brigád munkájának zavartalan biztosítása érdekében a gépjavító állomás gazdasági vezetői, párt- szervezete és szakszervezete védnökséget vállal. A verseny értékelését vállalaton belül Varga Menyhért főmezőgazdász végzi. A fenti vállalást az alábbi ifjú KISZ-brigádtagok tették; Kocsi József Király István Németh János László József Kiss Imre Kiss Gábor Rátái József Németh István Bozsó János sk. Szolnoki István sk. György Lázár sk. igazgató párttitkár szb-titkár Tóth Lajos sk. KISZ-titkár A megyei KISZ-vb felhívása as ifjú kombájnosokhos Állami gazdasági, gépállomási, termelőszövetkezeti ifjú kombájnosok! Tegyétek magatokévá a Gyönki Gépjavító Állomás „Ko- marov”-brigádjának felhívását. Jó munkátokkal járuljatok hozzá a kalászosok eredményes betakarításához. így készüljetek a KISZ VII. kongresszusára, ezzel köszöntsétek a Nagy Októberi Szocialista -Forradalom 50. évfordulóját. A KISZ megyei végrehajtó bizottsága a legeredményesebben dolgozó ifjú kombájnosokat jutalmazza: I. helyezést elért ifjú kombájnost 2000 Fl-tal II. helyezést elért ifjú kombájnost 1500 Ft-tal III. helyezést elért ifjú kombájnost 1000 Ft-tal A felhíváshoz csatlakozó ifjú kombájnosok eredményeit (learatott kh. és elcsépelt mázsa) július 15, augusztus 5 és augusztus 20-i állapotnak megfelelően kell közölni a KISZ megyei bizottságával. Az ifjú kombájnosok által elért eredményeket a KISZ megyei bizottságával, az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek igazgatói (elnökei) párttitkárai, szak- szervezeti titkárai és KlSZ-titkárai közöljék. A közölt eredmények alapján a helyezéseket verseny- bizottság állapítja meg. Szekszárd, 1967. június 10. KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága Pótolta a kezdeti lemaradást Szekszárd új üzeme Négyszázezer forint értékű lemaradást pótoltak Tolna megye székhelyének az év eleje óta működő új üzemében: a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi díszműgyárában. Jelenleg 230-an, elsősorban nők dolgoznak az új üzemben, s május végéig sikerült behozniuk a kezdeti gyakorlatlanságból eredő hátralékot, annyira, hogy a mostani ütem szerint, jóval túlteljesíti az üzem. az első félévi tervét. Ebben az évben húszmillió forint értékű retikülkeretet, szemüvegszárat, vendéglátóipari tálalóeszközt, továbbá díszgombot, -dobozt és egyéb díszműárut készítenek alumíniumból, alpaccából, és ezüstből a szekszárdi gyárban. A későbbiekben 21 millió forint beruházással tovább építik az üzemet/ cr I MŰVÉSZETE Magyar hímzések a 17. és 18. századból címmel nyílt májusban kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, Budapesten. A rendkívüli restaurátori teljesítményeket igénylő anyag azt illusztrálja, hogy a hímzés művészete a 17. és 18. században nemzeti kultúránk szerves része volt. Egyik legértékesebb és legváltozatosabb formája volt művészetünknek, olyan, amely sajátosan, alakította magyarrá a nyugati és keleti művészetek irányzatainak díszítménykincsét, és vált haladó hagyományaink egyik legdúsabb forrásává. Az anyagot korok és hímzéstechnikák szerinticsoportosításban állították ki. E kiállításon látható térítők, díszruhák, párnahajak, lepedőszélek, egyházi kelmék és még siók más népművészeti alkotások az ősszel Londonban megnyíló „Régi magyar iparművészet” című kiállítás részei lesznek. A magyar hímzésművészet múltját bemutató kiállítás megtekintését díszítőművészeti és hímzőszakköröknek egyaránt ajánlhatjuk.
