Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-10 / 135. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. június 10. „A mi bankunk99 kölcsönt a falusi takarékszövetkeLidice: a világ lelkiismeretének színi bóluma Dombóváron éppúgy „a mi bankunkénak nevezték, mint Dunaföldváron. A hivatalos neve falusi takarékszövetkezet. Azon mozgalmak közé tartozik, amely nagy népszerűségnek örvend, és nagy jövő előtt áll. Ha okát kutatjuk, mindenekelőtt számba kell venni a régi paraszti élet és a pénzintézetek kapcsolatát, a paraszti élet kiszolgáltatottságát. A falut behálózta a pénzintézetek szövevénye, tehát ha valaki hitel felvételével akart segíteni magán, volt hova fordulnia. Ám a hitel felvételétől a kisemberek, kistulajdonosok rettegtek. Volt aki egész életén keresztül a bank béklyóiban vergődött. A hiteléletnek ez a mai szervezete kézzel foghatóan az embereket segíti természetes törekvéseik elérésében, nem csoda hát, hogy a falusi lakosság gyorsan megkedvelte. Még a hitelfolyósítási - feltételek is olyanok, hogy már eleve nem adósodhat el senki. Olyan feltételekkel adják, hogy a törlesztés semmiképpen se veszélyeztesse a megélhetést, tehát ha valakit elfogna a kalandor szellem, és felelőtlenül, erejét meghaladó -mértékben kérne kölcsönt, egyszerűen nem adnának neki.' E mozgalom egy évtizeddel ezelőtt indult el, és éppen Tolna medvéből, Dunaföldvárról. Amint dr. Horváth István, a SZÖVOSZ takarékszövetkezeti osztályának vezetője mondotta, ma már 300 takarékszövetkezet működik az országban, 2000 község tartozik hozzájuk, tehát egyesítik az ország községeinek többségét. A takarékszövetkezetek taglétszáma 500 ezer, a betétállomány pedig 15 milliárd körül van. Tolna megyében, ahonnan elindult a mozgalom, néhány kivételtől eltekintve minden községet egyesít a takarékszövetkezeti hálózat: a 21 takarékszövetkezeti központ, 11 kirendeltség és 5 kihelyezett pénztár működése 88 községre terjed ki. A tagok száma elérte a huszonhétezret, a betétállomány pedig a 100 milliót. Jellemző, hogy 1962-ben mindössze 18,5 millió forint volt a betétállomány. Az elmúlt öt évben az összbetótállomány növekedése mellett az egyes takarékszövetkezetek közt nagy differenciálódás következett be. A legnagyobb betétállományúvá a bátaszéki fejlődött, itt megközelíti a 20 millió forintot a betét összege. A legkisebb takarékszövetkezet a nagykónyi, itt mindössze 2 millió forint körüli a betétállomány. Viszont valamennyi takarékszövetkezet élénk forgalmat bonyolít, le, körzetében jelentős gazdasági és rajta keresztül társadalmi tényező. Népszerűségüket U"X> sorban az is fokozta, hogy gyors ütemben terebélyesedett hatáskörük. Ma már nagyon sok olyan dolog is szerepel hatáskörükben, ami azelőtt kizárólag az OTP- fiókokhoz tartozott. Egy idő óta gépkocsinyeremény-betétet is gyűjtenek. A hárommilliót is meghaladja a takarékszövetkezetekben kezelt gépkocsinyeremény- betét összege. A betétállomány gyors növekedése lehetővé tette a kölcsönzési formák bővítését, illetve a kölcsönök összegének növelését. Uj hitelkonsrukciókat vezettek be az elmúlt években. 1963-tól építési kölcsönt is folyósítanak 5—16 ezer forint összegben. Ez ugyan jóval alacsonyabb annál, mint amit az OTP átlagosan tud biztosítani, de ha összességében nézzük, kiderül, hogy mégis nagyon hasznos: az OTP építési kölcsön keretszámaihoz pluszként jött a takarékszövetkezetek megalakulásával, fejlődésével ez az 5—16 ezer forintos kölcsönforma. ösz- szességében növekedett megyei szántén az építkezési célokra adható kölcsön nagysága. Az viszont más kérdés, hogy takarékszövetkezeti, illetve földművesszövetkezeti vonalon ma már alacsonynak tartják ezt az 5—15 ezer forintos összeget. A télen megtartott gyűléseken nagyon sokan javasolták, hogy ezt emeljék fel, mert ez az összeg legfeljebb tatarozási, javítási célokat szolgálhat. Másrészt pedig a takarék- szövetkezetek betétállománya lehetővé is tenné magasabb építési kölcsön folyósítását. Az elmúlt öt évben 18 ezer esetben adtak valamilyen címen zetek. Ennek hatvan százaléka fogyasztási célokat szolgált, vagyis az emberek túlnyomó többsége valamilyen tartós fogyasztási cikk beszerzése érdekében vett fel hitelt. Következésképpen, amikor a falusi lakások, háztartások gyors korszerűsödéséről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy abban nap'>r szerepük van a takarékszövetkezeteknek is. Most a termelési kölcsön az egyik „sláger’: paraszti és nem paraszti főfoglalkozásúak egyaránt szívesen veszik igénybe. Jelentős adminisztratív egyszerűsítés következett be a hitelfolyósítás egyszerűsítésében. Az elnök és ügyvezető 10 ezer forintig egyszemélyben engedélyezhet hitelt, nincs szükség a korábbi meglehetősen hosszadalmas eljárásokra. A jogkör ilyen kiszélesítésével kapcsolatban annak idején különféle aggályok merültek fel. Többen azzal érveltek, hogy növekszik majd a hátralékosok száma, mert hiszen egy személy mégsem lehet olyan körültekintő, mintha többen is beleszólnának, szavaznának egy-egy kölcsönkérés esetén. Nem az aggályosko- dóknak lett igaza, mert a vezetők hatáskörének bővítésével azok felelősségtudata is növekedett, így a hátralék nemhogy nőtt volna, hanem csökkent. A takarékszövetkezetek betétállományának állandó növekedése és a hitelkérők szaporodása arra vall, hogy a falusi bankok előtt nagy jövő áll. Szerves részévé vált a falu gvarapodásá- nak, az emberek rájöttek, hogy ennek segítségével gyorsabban meg tudják valósítani a különböző terveiket, ezért ezek további fejlődésére lehet számítani. Boda Ferenc Felveszünk azonnali belépésre cipőüzemünkhöz CIPŐIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, VAGY BETANÍTOTT DOLGOZÓKAT. Munkásszállás, étkezés biztosított. Bérezés megállapodás szerint. Jelentkezés a vállalat főmérnökénél. Komlói Helyiipari Vállalat, Komló, Kossuth Lajos u. 21. (120) 1942. május 27-én csehszlovák hazafiak Prága mellett bombát dobtak a náci biztonsági szolgálat főnöke, a hírhedt SS-hóhér, a Cseh- és Morvaország birodalmi pro- tektorává nem sokkal korábban kinevezett Reinhard Heydrich autójára. A tömeggyilkos berlini temetése után a nácik bosszúból, elrettentésül parancsot adtak a Kladno melletti kis bányászközség, Lidice elpusztítására. így is történt: a fasiszta hóhérok 1942. június 10-én eltüntették a föld színéről Lidicét. Helyben kivégeztek 173 férfit, Prágában utólag 19 férfit és 7 nőt, 195 nőt a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcoltak, 52-en ott is pusztultak. A gyermekeknek sem kegyelmeztek: 91 gyermeket a megszállt Lengyelországba szállítottak, közülük 82-t Chelmnoban megöltek, vagy a gázba küldtek. Kilenc gyermeket német családoknál helyeztek el „átnevelésre”, hat gyermek koncentrációs táborban született. A háború után mindössze 17 gyermeket találtak meg. A községet a nácik felégették és a föld színével egyenlővé tették! * A neves csehszlovák újságíró, Jiri Hronek — saját élményei alapján — így emlékezik vissza arra a visszhangra, amelyet Lidice tragédiája keltett a világon: A tények ismeretesek. Ez a terrorcselekedet, amely az ellenálló cseh lakosság megfélemlítését szolgálta, távolról sem volt az egyetlen, amelyet a nácik az elfoglalt területeken elkövettek. És mégis — talán azért, mert átgondolt és hidegvérűen végrehajtott akcióról volt szó, a háború színterétől távol eső területen —, a világ lelkiismerete megszólalt és elemi erővel ítélte el ezt a brutális tettet. Rádiók jelentették a hírt Lidice megsemmisítéséről, s néhány óra alatt az egész világ megismerte a kis csehszlovák község nevét. Brit bányászok álltak annak a mozgalomnak az élére, amelynek gyakorlati célját a „Lidice élni fog” jelszó tűzte ki. E sorok írója átélte a lidicei tragédia visszhangját a brit bányászok között, egész sor községben és városban: nagyszerű és rendkívüli kifejezése volt ez az emberi szolidaritásnak. Nemsokára szerte a világon községeket, lakótelepeket, kerületeket, utcákat, tereket és parkokat neveztek el a városkáról. 1942. júniusában Lidice után nevezték el az Illinois állambeli kis Stern Park Gardens községet. Roosevelt elnök akkor üzenetet küldött, amely ma is időszerű. „A tavak és a Mississippi tágas völgyében Lidice neve mátói emlékeztetni fog arra, hogy a náci erő nem tudta megsemmisíteni az emberek szabad- ságszeretetét, sem elszántságát annak megvédésére”. Lidice neve feltűnik az utca- keresziteződéseken és tereken, a lakótelepek és járások térképein. Emlékműveket emelnek, emléktáblát lepleznek le szerte a világom. Művészek Lidice tiszteletére alkotnak: Heinrich Mann könyvet, St. Vincent Millay költőnő nagy eposzt ír Lidi- céről. Egész versgyűjtemények jelennek meg, filmeket forgatnak, képzőművészeti alkotások születnek, amelyeket a tragédia inspirált... Válaszolt a világ lelkiismerete. Lidice, Közép-Csehország békés faluja a nácik által megsemmisített, sok ezer Lidicét képviseli, a náci bestiá- litás szimbólumává változott. .-És, bár az esemény óta már negyedszázad múlt el, — a már régen újra „ felépített és élő Lidice mindmáig a világ lelkiismeretének a szimbóluma. John Donne angol költő, aki háromszáz évvel ezelőtt élt, írta e a szavakat, amelyeket korunkban Hemingway idézett: „Minden ember halálával én leszek kisebb, mivel része vagyok az emberiségnek: Ezért sohase kérdezd, kinek szólnak a harangok Neked szólnak”. Kinek szól a harang, ha a világon véres háborúk vannak? Neked szól! •iiiiiiiiiiUiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiimmiiiiiHiiiiiiiBiiiiHiiiiiiiiiiiiii = Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE — 184 — Az óra kilenc óra tizenhét percet mutatott. Ebben a pillanatban csengettek. — Ki lehet az? — kérdezte riadtan Bornemissza. A fiatal Horthy felállt, kivette zsebéből a revolverét és felhúzta a ravaszt. Behúzódott a szomszédos szobába. Nem is volt ideje, hogy mást cselekedjen. Előreszegezett pisztollyal Gestapo-tisztviselők rontottak a szobába. — Kezeket fel! Bornemissza, Sibl éj Petries engedelmesen feltartotta a kezét. A detektívek, hogy nem látták közöttük a fiatal Horthyt, a másik szobához ugrottak. Egyikük lábával berúgta az ajtót. A sarokban ott remegett a kormányzó fia, kezében tartva a pisztolyát. — Kezeket fel! — rivalltak rá. — Dobd el ezt a vackot! A fegyver a földre hullott. Két gestapós végigmotozta a foglyokat, aztán arccal a falnak állították őket. De csak másodpercekre. Társaik villámgyorsan fölszedték a padlót borító szőnyegeket. Először a kormányzó fiát döntötték a földre, s az egyik szőnyegbe csavarták. A fiatal Horthy kapálózott, de amikor a pisztolyaggyal a fejére ütöttek, elhallgatott. Bornemissza, Petries és Sibl nyugodtan tűrte; hogy szőnyegbe csomagolják. Közben odalent az utcán Skorzeny intett a szemével Foelkersamnak, ő volt az egyik férfi, aki a téren, egy pádon sütkérezett. A kapitány felemelte a balkezét. Ugyanezt cselekedte a — 185 — piarista gimnáziumnál Nemzeti Sportot olvasgató járókelő is. A Galamb utca felől, ahol egy csukott katonai teherautó állt, futva közeledett két tucatnyi SS. Skorzeny emberei, akiket ott helyezett el. Éppen idejében érkeztek. Azt a két Gestapo- tisztet, akik ekkor léptek ki a házból, hogy odaintsék a távolabb álló teherautót, amelyen a foglyokat kellett elszállítaniuk, géppisztolytűzzel fogadták a testőrök. Az ő gépkocsijuk ponyvája mögül tüzeltek, de amikor Skorzeny, Foelker- sam, majd az egész alakulat belekapcsolódott a tűzharcba, leugráltak a kocsiról, s a szomszédos házak kapualjaihoz kúsztak. Skorzeny attól tartott, hogy behatolnak az Eskü tér 3-as számú házba, és megkísérlik kiszabadítani a kormányzó fiát, akinek biztonságát rájuk bízták, ezért kézigránátot dobott a kapuhoz. Az ajtó leszakadt, a bejárat átmenetileg elzáródott. Lövedékek pattogtak. A két német Gestapo- tiszt után, akik a testőrök első lövéseitől megsebesültek, megsebesült az egvik testőr is. Futva, szórványosan tüzelve menekülni kezdtek a kormányzó fiának kísérői. Gépkocsijuk a téren maradt. Skorzeny hagyta, hadd meneküljenek. Nekik nem őket, hanem a kormányzó fiát kellett elfogniok. Alighogy a lövöldözés elcsendesült, lehozták odaföntről a szőnyegbe csavart foglyokat. A kormányzó fia ismét kapálózni kezdett. Néhány másodpercbe telt, amig Foelkersam segítségével a gestapósoknak sikerült szabaddá tenni a kaput. A ház elé kanyarodó teherautóra aztán — 186 — feldobták a csomagokat. Felugráltak a Gestapo- tisztviselők is, s a kocsi nekiindult. A repülőtéren a teherautó a betonon, egy repülőgép mellett állt meg. A Gestapo-tisztek átrámolták a két szőnyegcsomagot. A gép néhány perc múlva a levegőbe emelkedett — ifjú Horthy Miklóssal és Bornemissza Félix-szel a fedélzetén. Winkelmann a Dísz téren várakozott Höttlre. Rendkívül jókedvűvé vált, amikor meghallotta, hogy minden rendben van, a kormányzó fia már útban van Bécsbe, illetve a mauthauseni koncentrációs tábor felé. A köpenye felé nyúlt. Höttl előzékenyen felsegítette rá. — Megyek, s megmondom Veesenmayernak, hogy mi történt! Képzelem, milyen arcot fog vágni! A birodalmi megbízott elvörösödött, amikor Winkelmann rányitott, s néhány mondattal elmondta, hogy a kormányzó fiát letartóztatták. — Rahn és én kértem önöket, Gruppenführer — sziszegte Veesenmayer —, hogy beleegyezésünk nélkül ne kezdjenek semmiféle erőszakos akcióba. És most tessék ... Winkelmann gúnyosan mosolygott, — Talán tűrtem volna a fiatal Horthy árulását? Nekem az a kötelességem, hogy az árulókkal az általuk kiérdemelt módon bánjak el. Követ úr, csak nem akarja az árulók pártját fogni?
