Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
mr. jüníns í. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG RECöun változások A pécsi egyetem harminc- három évvel ezelőtt könyvben dolgoztatta fel Regöly község szociográfiáját. Ellátogat! mik a faluba, hogy az 1934-és adatokat összehasonlítsuk a mai tényekkel. 3. egyes fogásokat vesszővel. A vizsA reggeli—ebéd—vacsora étke- gálát napja, melyre kérdéseink zéseket gondolatjellel választjuk vonatkoztak, 1967. május 19-e, pén- el egymástól, ezeken belül az tek volt. 1936 1. tej — zsíroskenyér — 1. krumplileves 2. kenyér — kenyér — re- 2. szeltleves 3. kávé — kenyér — lekváros- 3. kenyér — leves 4. vajaskenyér — szalonna — 4. húsleves 5. tej — kávé — tésztaleves 5. 6. tojás, kenyér — húsleves^ 6. pogácsa — pogácsa 7. tojás — pogácsa — húsleves 7. 8. tej — cukroskenyér — to- 8. jásos leves, tészta 9. kolbász — lekváros kenyér 9. — húsleves, krumpli, kávé 10. tej — tej — leves 10. 11. tej — szalonna — leves 11. 12. pogácsa — metéltleves —- semmi 12. 13. kolbász ■*- kolbász — krumplileves 13. 14. tej — szalonna — leves 14. 15. tej — tej — leves 15. 16. leves — leves — récezsír 16. 1967. tea, keksz — metéltleves, krumplistészta — semmi tea, keksz — húsleves, barátfüle — semmi tea, kifli — rántottleves, túróstészta — semmi kakaó, két kifli — krumpli- paprikás, saláta kenyér — bableves, darástészta kávé, vajaskenyér — szalámi, kenyér — bableves, nokedli, saláta vajaskenyér, savanyú káposzta — sonka, kenyér, hagyma, szalámi — birkapörkölt, saláta tej, kenyér — kolbász, kenyér, hús — leves, túróstészta 'kávé — bableves — semmi tejes tea, kenyér — sonka, kolbász, sör, kenyér — túróscsusza kávé, kenyér — vajas- kenyér — borsóleves, kirántott hús kávé — sonka, kenyér, vöröshagyma — túróstészta tej, vajaskenyér — krumplileves, túróstészta — húsz deka keksz, egy fagyi semmi — vajaskenyér, hónapos retek — két deci tea fél liter tej, kenyér — sült sonka, saláta, kenyér — ecetes burgonya, túrósrétes - kávé, kenyér — hús, saláta — leves, mákos palacsinta tejeskávé — kolbász, kenyér, sütemény — metélt- leves, palacsinta ___________ S emmi különösebb ok a gyönyörűségre. Harmincegy esztendeje egy gyereknél maradt ki a három létfontos táplálkozás közül egy, most ötnél. Utóbbi természetesen lehet véletlen is, az étrendek egyhangúsága, a súlyos vacsorák azonban — mint az országban egyebütt is — teljes táplálkozás- kulturai elmaradottságra vallanak. Ezenkívül arra, hogy a legtöbb helyen csak az este hazatérő családfőnek főznek és napközben hideg étellel, esetleg sörrel (!), és a tízórai-vásárlásra adott bőséges pénzzel verik el a gyerek éhét. Helyi megfigyelők ^frint a falu többsége már túl van azon, hogy szerzett jövedelmét építkezésre költse. Uj fürdőszobás házak tömegével épültek, a Dávid Tibor által számlált 244 zsupp- tetős háznak talán a tizede, ha megvan. Most a kerítésláz és a vízbekötés van soron. Aki falubeli házának már rakatott új kerítést, az most szöllejében teszi ugyanezt. Áprilisig harminchét új vízbekötés történt a törpevízmű hálózatához. Mindezek tartós, méltánylandó és elismerendő beruházások. „Már a kisgyermekek isznak, de iskolasorban mértékletesebben” — írta könyvében Dávid Tibor. A falunak harminchárom éve 233 hold szölleje volt, most ötvennel kevesebb. Sem a múltról, sem a máról nem lehet «lfogadható adatot szerezni, ha valaki az ital- fogyasztás mérvére kíváncsi. Az idősebbek emlékezetében él egy olyan mesés szüret, amikor az egyik módos gazda háza előtt, az utcán csapon állt a hordó és bárki kedve szerint ihatott belőle. Ilyesfajta homéri ivászatokra ma már nem akad példa. A valamilyen furcsa okból bisztrónak keresztelt falusi vendéglő tavalyi italforgalma azonban kereken egymilliókétszázezer forintos volt. Természetesen a szőlők termését nem itt mérik, így a túlzás veszélye nélkül lehet mondani, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem Regöly- ben még gyerekcipőben sem jár. Érdemes szót vesztegetni azonban arra, hogy milyen cipőben járnak maguk a gyerekek? A hetedikesek között egy sem akadt, aki az elmúlt évben ne kapott volna új lábbelit. A kislányok, némi pirulás közben, jól kereső városi asszonyokat irigységre fakasztó kardigán- és pulóvergyűjteményeket sorolnak fel ruhatárukból. A gyerekek jólöltözött- sége hétköznap is szembetűnő, a vasárnapi nagymise előtt pedig az eszpresszóba tucatjával áradnak be — imakönyvet szorongatva — a sötét ruhás, elegáns fiúk és a divatosan öltözött lányok. Nincs az a szem, mely megkülönböztetné közöttük a fejőgulyás gyermekét az értelmiségi családból származótól. Harminchárom éve sósnak számított Dávid Tibor szerint: „Misére az iskolasortól a béna öregségig csaknem mindenki eljár, aki nem akarja, hogy lenézzék.” Az egykori szerző aligha figyelt fel arra, hogy ez a meghatározás a maga — 'katolikus — szempontjából nem volt éppen bíztató. Aki nem belső szükségből, hanem más szájától félve jár templomba, annak a hite nem áll túl szilárd lábakon. A katolikus egyház helyi vezetői között egyébként már korán jelentkeztek renegátök. Az egyházközség értékes kéziratos története megemlékezik egy Tur'ós János nevű kántortanítóról, aki „iszákos, hanyag ember volt, a pincéket bújta, plébánosa Hegedűs László jóakaratú figyelmeztetésére azzal felelt, hogy életére tört töltött fegyverrel” Mindemellett huszonkilenc évig kán- toroskodott. Kovács Márton tanító pedig 1919-ben „a keresztjáró napokon már nem fungált, az ablakból nézte a körmenetünket s olyan nyilatkozatokat reszkírozott meg, hogy nem katolikus tanítóhoz, hanem egy vérbeli kommunistához illettek.” Dávid Tibor 1934-ből idézi egy napszámos és egy iparos véleményét. Utóbbi tömören így vallott: „Csak azt hiszem, amit meg- eszek.” Előbbi már osztályharco- sabban nyilatkozott, imigyen: „Én nem hiszek a papokban. Misére nem megyek... Ök, meg az urak is olyan emberek, mint mi, csak az a különbség, hogy azok nem dolgoznak, mi pedig igen.” 1934-ben nyolcezer áldozás volt Regölyben, tavaly — a község esperesének bánatos közlése szerint — háromezer-nyolcszáz. Az imakönyvét szorongatva, mise előtt fagylaltozó gyerek azonban mégsem ritkaság, a hittanoktatásban részt vevő iskolások száma'; szülői parancsra; még elég magas. A világiasabb szellemi élet azonban már több. mint három évtizeddel ezelőtt is rendkívül eleven volt. A faluban nem kevesebb, mint tíz különböző társadalmi egyesület és tömegszervezet működött, összesen ezer- száztizenegy taggal. Ez annál is inkább elgondolkoztató, mert ha leszámítjuk — az egyébként csak 96 tagot tömörítő leveniteegyesü- letet — a többi feltétlenül tömegigényt jelentett. A már említett Félvérlótenyésztő Egyesület mellett volt Testnevelési Egyesület, Katolikus Ifjúsági Sajtó- egyesület, Polgári Lövészegyesület, Népművelési Bizottság, Tűzoltóegyesület, Iparoskor, Kisgazdakor és Katolikus Népszövetség. Utóbbi három külön-külön helyiséggel. Antal Gyula bácsi, egykori községi bíró, emlékezéseiből mindenesetre fény derül a különböző körök erős osztályrétegződésére is. A Katolikus Népszöveliség elnöke: — és negyvenkét hold föld tulajdonosa volt. A körben biliárdoztak, kártyáztak, de előadásokat is. hallgattak és volt néhányszáz kötetes könyvtáruk. (Folytatjuk) Ordas Iván Elektromos híd as Amu-Darja felett Magasfeszültségű villanyoszlop a pusztában. Az utolsó láncszem, vott a tahnatasi villamos erőműtől Kara- kalpákia délkeleti körzetéig húzódó elektromos láncban. A Kö- zép-Ázsia-i Elektromoshálózat-építő Vállalat dolgozói addig szikeseken és homokos pusztákon keresztül vezették a villanyáramot. Egy kilométer maradt még hátraj a legnehezebb a folyó felett. Az építők alaposan felkészültek az „ugrásra"’. A karakumi és a kizilkumi parton vasbeton alapokra felállították a 84 méteres acéltornyokat, amelyekre rá kellett erősíteni a villamos vezetékeket és a villámhárító-kábeleket. És itt kezdődtek a nehézségek. A tervezett munkamenetbe beleszólt a folyó. Háromszor próbálták a vezetékeket motorcsónakkal átvinni az egyik partról a másikra. A gyors folyás eltérítette útjáról a csónakot. Helikoptereket hívtak. Végül a „földi, vízi és légi erők” egyesített erejével a vezetékek és a villámhárító-kábelek átíveltek a folyó felett a Kara- kumból a Kizilkumba. A villamos lánc bezárult. Ma már, az átadás előtti utolsó munkálatokat végzik ezen a fontos és nehéz vonalon. A pálma a filmművészeté és az építészeté Elhangzott a szekszárdi Babits Mihály szabadegyetem záróelőadása — Kívánja a szabadegyetem folytatását? — Igen. A Babits Mihály szabadegyetem záróelőadásán kérdőíveket osztottak szét a hallgatóságnak. Egyetlen kérdésre hangzott egyöntetűen a válasz. A hallgatók, azok, akik kitöltötték az íveket, egyöntetűen határozott igen-nel kívánták, hogy a következő ismeretterjesztési szezonban is rendezzenek előadássorozatot szabadegyetem jelleggel a megyeszékhelyen. — így a beérkezett válaszokra hivatkozva vallhatom, hogy érdemes volt megrendezni az előadás- sorozatot — mondja Imreh Lász- lóné, a TIT megyei szervezetének munkatársa. — Jó érzés, hogy sikerrel zárhatjuk az első esztendőt. — Hány állandó hallgatója volt a szabadegyetemnek? — Kétszázhúsz bérletesünk volt. Átlagban egy-egy előadáson úgy százan vettek részt. A sorozat tíz előadásból állt. — Egyenletes volt az érdeklődés? Ha nem, akkor mely előadások voltak a látogatottabbak? — A sorozat indulásakor az első három-négy előadáson száznál jóval többen is megjelentek. Az érdeklődés az utóbbi időben csappant meg egy kicsit. — Mi lehet ennek az oka? — A szabadegyetem első előadásai általában látványosabbak voltak, Filmről, színházról, zenéről volt szó. Közérdeklődésre számot- tartó témák. Az előadók — Székely György, Ranódy László, Ne- meskürty István, Földes Imre — ismert személyiségek. Könyveikkel, filmjeikkel sűrűn találkozhat az érdeklődő. Azután jött egy előadóváltozás, — egy gyengébben sikerült előadás, ami elég volt ahhoz, hogy az érdeklődés kissé alábbhagyjon. Ezenkívül sokakat zavart és megzavart az, hogy a sorozat második felében nem az előre megadott program szerint hangzottak el az előadások. — A közönségnek melyik témák tetszettek a legjobban? A kérdőíveket lapozva sűrűn találkozni a válaszok között a két filmművészeti — Ranódy László és Nemeskürty István előadásai — és az építészeti — előadója Vámosi Ferenc volt — témák, mint legjobban tetszett témák, előadások és előadók felsorolásával. A pálma tehát a filmművészeté és az építészeté. — Mivel sokan várják a szabadegyetem folytatását, nem érdektelen a kérdés, s valószínűleg nem is korai: hogyan tovább a jövő szezonban? — Nem korai a kérdés. Elképzeléseink vannak, s annak külön örülünk, hogy azok általánosságban találkoznak az igényekkel is, amelyeket a kérdőíveken továbbítottak hozzánk a szabadegyetem idei hallgatói. Jövőre nemcsak folytatni, de bővíteni is kívánjuk a szabadegyetemet. Több tagozatot szeretnénk indítani. Tervezzük egy-egy művészeti, irodalmi, állatorvosi, méhészeti és közgazda- sági tagozat meghirdetését, az idei évhez hasonló feltételekkel. A mérőműszerek gyárával közösen pedig műszaki tagozat indítására is sor kerül majd. Találkozik az elképzelés az érdeklődéssel, mert a kérdőíveken valóban ezeket a témaköröket ajánlják feldolgozásra a hallgatók a következő években. A sorozat látogatói tanulók és pedagógusok, közgazdászok, mérnökök, kórházi asszisztensek voltak az idén. Az érdeklődők általában fiatalok, a bérletesek hatvan százaléka harminc év alatti. Mi vonzotta őket a szabadegyetemre? — Azért iratkoztam be, mert szeretem a művészeteket. Érteni is akarom, meg tudni — írja egy gyermekápoló. — Érdekel korunk művészete — gömbölyűdnek egy pedagógus betűi. — A témakörben szükségem volt egy kis továbbképzésre. — Amikor megláttam a temati-. kát, az összeállítást sikeresnek tartottam. Kielégítette az érdeklődésemet — válaszolt egy közgazdász. A záróelőadáson azok kaptak emléklapot, akik legalább hét alkalommal megjelentek. Közel százan voltak. m. e.
