Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
i 1967. június 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Nézzünk AZ AN VÓS VICCEK / Kapor kartárs bemegy a Temetkezési Vállalat irodájába. Koszorút rendel. Megkérdezik tőle: — Milyen széles szalaggal óhajtja, lehet szélesebb, keskenyebb, attól függ, mennyire szerette a megboldogultat. — Cérnát kérek rá. A koszorú az anyósomnak lesz. — válaszolja indignálódva Kapor kartárs. Az anyósvicc, mint ez is, rit kán szellemes. Legtöbbször durva, goromba, sőt, alpárian közönséges. Úgy tűnik, kibékíthetetlen az ellentmondás a vő, a meny, az anyós között. Miéri nincs például apósvicc? Talán azért, mert az anyósvicc jóvátétel, s édes bosszú. A tények keveset számítanak. Az anyós a gúny céltáblája, az összeférhetetlenség szimbóluma még ma is. Vele egy fedél alatt lakni a közhit szerint, több mint szerencsétlenség. „Szegénykém, pokol az életed” — mondja a barátnő. „Nem irigyellek öregem” — sóhajt a barát. De az utóbbi időben nincs annyi anyósvicc, mint volt régebben. Véletlen volna? Aligha. 2 2 Ebben az esetben talán el kell tekinteni a hely és a név konkrét megjelölésétől, mert ha valahol, hát itt rengeteg az érzékeny, a túl csiklandós felület. Mégis érdemes eléje tükröt tartani, s ha valaki felismeri benne a saját képét, akikor ez nem biztos, hogy tisztára véletlen. Kezdjük először a kérdésekkel. Hogyan jön ki az anyósával? — Jól. Árvalányt vettem nőül. (Zenész vagyok, a keresetem tűrhető, gyerek nincs, — sajnos nincs. Feleségem minden áron szeretne egyet örökbe fogadni, de olyat, amelyiknek ismerjük a szüleit. Nem akarunk rossz fajtából bevásárolni.) — Nekem ő az édesanyám. (Második éve vagyok férjnél, hivatalban dolgozom. Férjem rengeteget jár vidékre. Hetenként, kéthetenként látogatjuk meg a mamát és a papát. Anyósom mindig megkérdezi: „Mit vágjak kislányom, libát, kacsát, csirkét? Azt főzünk, amit kívánsz.” Örökké megpakolva jövünk haza. Tojást, zsírt, babot küld. Tavaly ősszel feladott a postán ötven kiló krumplit. Teheránt volt, és jól jött) — Kinézi a számból a falatot. (Fösvény, zsugori vénasszony. Együtt lakunk velük, az öregekkel, de rosszabb, mint az albérlet. Egész héten dolgozom, vidékről járok be Szekszárdra. A szobába nem merek bejárni, mert azonnal elkezd kiabálni, hogy piszkos lesz a szőnyeg. Ha oda ülök a tévé mellé, nyomban jön a megjegyzés, a szúrkálódás. Főzni én nem tudok, főzni csak ő tud. Úgy kezel a vén dög, mint a betolakodót. Mondom az uramnak: költözzünk el, vagy én, vagy az anyád! De ő nem akar elköltözni, jólérzi magát. Persze, mert mindent alája hordanak ö a kisfiam.) — Rendes asszony. (Velünk lakik, és éppen most szeretnék lebonyolítani egy lakáscserét, hogy külön szobája legyen neki is. A gyerekek imádják. Vezető beosztásban dolgozom, kevés a szabad időm, nagyon jó, hogy a mama nálunk van. A gyerekek soha nincsenek egyedül, és amikor a feleségemmel elmegyünk valahová szórakozni, nyugodtak vagyunk. Úgy veszem észre, ő is jól érzi magát r^'r'k.) — Nem ismertem a muttert. (Most Miskolcon él, Budapestről kitiltották és a férjem megtiltotta, hogy a kislány előtt beszéljek róla.) . — Félti tőlem a fiát. (Én azonban megértem őt, alkalmazkodom hozzá. Én is anya vagyok, és arra gondolok, nekem is nagyon rossz lesz, ha majd az én kisfiam megnő, és nemcsak én leszek a szívében, hanem még egy másik nő is. Pedagógus vagyok, és megértem a mamát. Szerencsére nem lakunk együtt, és így nincs semmi baj.) — Én kijövök vele, csak ő nem jön ki velem. (Nehéz fizikai munkát végzek, és nem tagadom, szeretem a „tütüt”. A múlt szombaton hazamentem és kívülről hallottam, amikor azt magyarázta a feleségemnek; különb embert érdemeltél volna aranyos kislányom. Közöltem vele, takarodjon a háztól. De nem megy az istenneüc se. Ennek ellenére én kijövök vele.) 3 D. községben a Petőfi utca lakói restellik legjobban környékük hírhedtté válá- lását. Mióta G-né fia megnősült, a pokol szabadult rá, a néhány házból álló utcára. A fiatal- asszony az első napokban még csendben tűrte az anyós nem éppen halk és nem mindig választékos modorú utasításait. Az após nem szólt soha semmi rosz- szat. Később már a fiatalasz- szonynak is kinyílt a szeme. Visszafeleselt. A heves és válogatott szitkokkal fűszerezett szópárbaj minden nap megismétlődik. A szomszédok egyszer már rendőrt is hívtak, az azonban azt válaszolta, családi ügy, neki az ilyesmihez semmi köze. A környéken élő családok tehát kénytelenek tudni, a ház belső, legszemélyesebb ügyeit, dolgait A zenebona, az üvöltözés állandó. Vaskos gorombaságokat, sértéseket vagdosnak egymás fejéhez. Teszik ezt oly mértékben, hogy a jelzők külön-külön is kimerítik a becsületsértés fogalmát. Eldurvultak. De csak a házon belül. A házon kívül szépiátok, finom lélek az anyós is, a meny is. A termelőszövetkezetben a brigádvezető nemrég figyelmeztette a fiatalasszonyt, hogy tessék a répát rendesen kiegyelni. Erre az anyós berontott az elnökhöz. , — Elnök úr, ha még egyszer meghallom, hogy ’a brigádvezető gorombán beszél a menyünkkel, akkor őt is, magát is beperelem becsületsértésért. Az elnök nem tudott szóhoz jutni. Otthon a két asszony változatlan eróllyel szidja, átkozza, egymást, de amúgy viszont összetartanak. 4 Folytassuk ismét a kérdéssel: Tud-e anyósviccet? — Elfelejtem a vicceket. (Középiskolás diák vagyok.) — Ostobaság. (Tsz-ednök vagyok.) — A szellemes politikai vicceket szeretem. (Fuvaros vagyok.) — Ne csináljon kérem rossz viccet. (B. elvtársat keresem, a biztosítási díjért jöttem.) — Je-je-je világban anyós viccet? (Autószerelő vagyok.) — Hogyne! Simlacsek megnősült és... (Borbély vagyok.) — Nem, de nagyon szeretem hallgatni. Őrülten bírom a jó vicceket. (Autóbuszsofőr vagyok.) — Ha pikáns, akkor jöhet. (Pincér vagyok.) — Barátnőimnek mindig anyós vicceket mesélek. (Kétszeres anyós vagyok.) Küszöbön a vakáció. Esténként az új lakótelepünkön megállók a bérház előtt és hallgatom a gyerekeket. Arra mifelénk sok a gyerek. Szeretem őket. A négykézláb csúszkáiétól fölfelé, színmvgí te mindegyik évfolyam és korosztály képviseli magát. A lányok a fiúkkal szoktak futballozná. Némelyik fiú nagy pirospettyes labdával játszik. Újabban gyakran kis csoportokba verődve, azt újságolják egymásnak, hogy ki, hol tölti a szünidőt. A többség a beteljesülés netovábbjaként a nagymamát jelöli meg. Itt, ezen az új lakótelepen nagymamák és a nagypapák többsége valamelyik falucskában él. A gyerekek nagy örömmel tárgyalják, hogy a nyáron majd oda mermek. De még a fiúk sem mondanak nagypapát. Csak így a nagymamához. S az anyós, meg a nagymama nem két személy, hanem egy. Kár erről megfeledkezni. 5 Zs-ék tíz évig spóroltak, hogy összehozzák a saját házra valót. Maguk ura, maguk gazdája akarnak lenni Végre sikerült, „Hála istennek, hogy nem kell tűrnöm az anyós szekatúráját” — mondta a fiatal- asszony, amikor külön költöztek. „Nem segített semmit, még egy vödör vizet sem volt képes fel húzni a kútból. Beteges asszony vagyok, de elnézte, hogy meg szakadjak” — mondta az anyós. Szóval, a fiatalok az ősszel külön költöztek, most meg hallom: a fiatalasszony megbetegedett és az anyós ápolja. Nem az új házban, hanem otthon az öregeknél, mert a fiatalasszony kijelentette, hogy csak ott érzi jól magát a mamánál. Az anyós meg így beszél: „A fiam után ő is az én gyermekem. Mindig van helyük itt nálunk.” Mindez persze távolról sem jelenti, hogy barátságuk örökké tart, nincs kizárva, a betegápolásnak ismét a kölcsönös meg- únás lesz a vége, aztán majd jön egy új kibékülés. Mindenesetre: akár együtt élnek az öregek és a fiatalok, akár külön, a normális, a szeretetteljes kapcsolatnak az az előfeltétele, hogy ne avatkozzanak egymás önállóságába. Akikkel beszélgettem, azok mind ezt állították. Az anyós ne akarja a vőre, vagy a menyre ráerőszakolni saját ízlését, életfelfogását, és ne kívánja, hogy szentírás legyen minden szava. A fia tatokban pedig legyen valamivel több megértés jp Bölcsnek látszó tanulságok rf helyett fejezzük be az anyóstémát újabb kérdéssekkel. — Meglepte-e már valamivel az anyósát, és tőle kapott-e ajándékot? — Amikor eladta a gyümölcsöst, húszezer forinttal járult hozzá a Trabanthoz. Köszönöm. (Vegyészmérnök.) — Havonta küldök neki kétszáz forintot. Tavaly hozott egy üveg barackpálinkát, de az após küldte. (Könyvelő.) — Külön, az anyósomtól még nem kaptam semmit. Én viszont a ruháimat mindig hazaküldöm. De ezek férfiruhák, az após hordja. (Tanácsi dolgozó.) — Nem tartozunk egymásnak semmivel. (Vízvezeték-szerelő.) — Kaptam tőle egy élhetetlen férjet. Legszívesebben visszakül- deném. (Műszaki előadó.) — Még a lányát, a feleségemet is kisemmizte. ötvenezer forint járt volna nekünk az örökségből, de átpasszolta a másik lányának. (Közgazdász.) — Az unokák rengeteget kaptak. Nekünk még nem kellett semmit vásárolni a gyerekeknek. (Szabó.) — Az ajándékozás a feleségem reszortja. (Állatorvos.) Zöldhályog Kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt Négyszemközt. Szíveskedjék megírni, hogy a szürke hályogon kívül van-e másfajta hályog is a szemeken? Zöld hályogról hallottam, s kérdezem, ez ugyanaz a betegség, mint az olyan gyakran előforduló szürke hályog, amely igen sok öreg embernél fordul elő? A választ köszönöm. Egy olvasó. SZEKUUTY PÉTER Kedves olvasónk! Sajnos a nagyon jóindulatú, s kitűnő eredménnyel gyógyítható szürke hályogon kívül van más hályog is. Meg is említi a „zöld” hályogot, A zöld hályog egy igen komoly szembetegség (glaucoma). Sok embernek vette el végleg szeme világát ez a szembetegség. Johann Sebastian Bach, a világhírű muzsikus Is ebben a betegségben szenvedett. Népies neve zöld hályog, onnan ered, hogy a betegség bizonyos alakjainál, a pupilla területe zöldes-szürkének szokott látszani. Minden szem belsejében állandó nyomás (tenzió) van, amely a szem burkait belülről kifelé bizonyos erővel feszíti. A feszülés foka műszerek-, kel pontosan lemérhető. Ha e belső nyomás bármely okból tartósan fokozódott, a szemet glau- kómásnak mondjuk. A glaukóma legelső és legfontosabb tünete a szem belső feszülésének fokozódása. A többi tünet jórészt, egyszerűen a fokozott nyomás (ten- eió) következménye. Vannak azonban emellett olyan tünetek is, amelyek a fokozott feszüléstől függetlenül, sőt néha azt megelőzve fejlődnek ki. Azokat a glaukómákat, amelyek anélkül lönnek létre, hogy keletkezésük valamely más szembetegséggel lenne összefüggésben, elsődleges glaukómának nevezzük, megkülönböztetésül az úgynevezett másodlagos glaukómáktól, amelyek, különböző, egyéb szem- betegségeknek következményei. A szem fészülésének emelkedése, bármilyen okból eredjen is, a szemre mindig igen káros hatással van, elsősorban azért, mert. a látóideg rostjai a fokozott nyomás következtében részben, vagy teljesen elsorvadhatnak, ami úgy a centrális, mint a perifériás látásnak kisebb-nagyobb mértékű, állandó megromlását, elhanyagolt, vagy kedvezőtlen lefolyású esetekben pedig a szem teljes megvakulását okozhatja. Ha a feszülés hirtelen emelkedik, vagy ha fokozatosan emelkedve nagyobb fokúvá lesz, a szem vérkeringésének megzavarása, pangást okozhat a kötőhártya vérereiben is, aminek következtében a kötőhártya ilyenkor be- lóvelt, vörös, sőt súlyosabb esetekben vizenyős. Ezenkívül szenved a szaruhártya is, ami részint a szaruhártya szövetének egyenletes, füstszerű elzavarosodásá- ban, részint felszínének borzolt, vagy szúrkált voltában nyilvánul meg. Hirtelen támadt nagy feszülés miatt a szaruhártya lemezeinek erősebb megfeszülése magában is csökkenti átlátszóságát és sokszor csak az a nagyfokú feszülés magyarázza meg a füstszerű elzavarosodást. Ezt az is bizonyltja, hogy ilyenkor a nyomás fokozódásának megszüntetése pillanatában átlátszóvá válik. az előbb még zavaros szaruhártya. (Pl. műtéteknél a szem- csarnok \ megnyitása után). Ha azonban a nyomás napokon át tart, úgy a z^yarodáshoz vizenyő is társul, a zavarodás fokozódik. Ez nem tűnik el nyomáscsökkentő műtét közben, hanem^ visszafejlődéséhez több nap szükséges. A gyulladásos glaukóma, ritka kivétellel, az idősebb, 50 éven túl. lévő egyéneknél fordul elő. Helyes táplálkozás a nyári munkák idején Kaptuk az alábbi sorokat: „Tisztelt Négyszemközt az Orvossal. Egy egészségügyi előadás után többen, tsz-tagok, úgy határoztunk, hogy felkeressük sorainkkal a négyszemközt-rovatot és megkérjük, írja meg véleményét a helyes táplálkozásról a nyári nagy meleg idején. Egyes felszólalók azt mondták, az erős pálinka fokozza az erőt a nagv melegben, stb. A választ kérjük és várjuk. Több tsz-tag”. Kedves olvasóink. A feltett kérdés nagyon aktuális és annak modern lerögzítése igen kívánatos, mert a tudás birtokában sok betegséget el lehet kerülni. A táplálkozás fontos szerepet játszik egészségünk, munkabírásunk megőrzésében. Ez minden dolgozóra, így a mezőgazdaságiakra is vonatkozik. A helyes táplálkozás szabályait sokan nem ismerik és így számos helytelen és egészségtelen étkezési szokást követnek. Ennek.az oka a múltban, a felszabadulás előtt, a paraszt- emberek tömegeinek szegény sorsa volt. A felszabadulás óta, a mezőgazdasági dolgozók élete lényegesen megjavult. A szervezet felépítését és egészséges működését, állati és növényi élelmiszerekből származó építőanyagok: &ús, tej, tojás, bab, borsó, burgonya, stb., különböző sók, vas. mész, foszfor, vitaminok, stb. teszik lehetővé. A munkához szükséges erőt viszont az ételeinkben lévő zsiradékok: zsír, olaj, vaj, margarin, liszt- és tésztaféleségek, valamint a cukor, biztosítják. Az étrendek helyes összeállításával világszerte így nálunk is tudósok, intézetek foglalkoznak. A szakemberek, a nyári munkák idején, egy 70 kilogramm súlyú mezőgazdasági dolgozó részére, az alábbi fő élelmiszer-mennyiségek elfogyasztását tartják szükségesnek egy hét alatt. Hús egy kilogramm, vaj, olaj 20 deka, tej 4 liter, zsír, szalonna 35—40 deka, tojás 4—6, burgonya 2.5 kilogramm, bab, borsó, lencse 30—40 deka, gyümölcs, lekvár 1— 1.5 kilogramm. Áz ételek elkészítését természetesen az ízlésnek, kívánságnak, helyi szokásoknak megfelelően kell végezni. Az egyes élelmiszerek, egymással helyettesíthetők. Például zöldség burgonyával, kenyér tésztával, a hús tojással, tejjel, sajttal. Fontos, hogy az elfogyasztott élelmiszerek napi szükségletünket fedezzék és érezzük napi jóllakottságunkat. A reggeli igen bőséges legyen, a vacsora legyen a szű- kebb. Italunk tiszta víz, gyümölcslé, málnaszörp, stb. A szeszes italokról az a tévhit, hogy erőt ad. Ez nem Igaz. A szervezetre feltétlenül káros és növeli a baleseti veszélyt. Vízsérv idézünk egy levélből: „Sokfajta sérvről hallottam már. Megöregedtem, de vízsérvről még nem hallottam soha, csak a mull héten. Milyen lehet az? Egy olvasójuk*’. A vízsérvet a here és az ondóvezető két lapja közé gyűlt savó okozza. Mogyorónyi, diónyi, vagy még nagyobb térim enagyobbodást okoz és feszesen kitölti a herezacskót, vagy ennek felét. Átvilágítható, hasürbe be nem tolható, mint a lágyéksérv. A daganat nem sima felületű, mint a vízsérv. A herezsinórsérv jól elhatárolható. Fájdalmatlan. Ebben különbözik a kizárt sérvtől. Biztos sikerrel operálják.
