Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
Dr. Kun Lajos; Anya, Janya,' Nyanya 2. Bodó Ferenc az 1505-iki rákosi országgyűlésen Tolna megye képviselője ahol a meghozott végzés kimondta, hogy Ulászlót fiúutód hiányában nemzeti király fogja követni. Az 1508-iki országgyűlés pedig Bodó Ferencet a gyermek II. Lajos mellé rendelte tanácsosul. Bodó Ferenc túlélte Mohácsot és az 1526. november 11-én tartott székesfehérvári országgyűlésen, melyet Zápolya János hívott össze, Bodó Ferenc nyilvánította ki a köznemesség nevében, hogy királyul Jánost kívánják. A Hunyadiak múltból visszarezgő dicsfénye lebegett szeme előtt, amikor a nemzeti királyság mellett tört lándzsát. János királynak ő lett az első hadvezére, azonban kitörése Eger várából balul ütött ki. A vár környékén portyázott a Tolna megyei Paksi II. Gáspár egy erősebb sereggel és Bodó Ferencet körülfogva foglyul^ ejtette. Nagy diadallal vitték Becsbe, a Bodó zászlót pedig exponált helyen állították ki a Habsburg tró- feumok közé a szt. István templomban. Az esetről Ferdinánd mint egyik legnagyobb dicsőségéről lelkendezett. A fogság azonban nem törte meg Bodó Ferencet; erős lelkű és törhetetlen jellemű férfiú, akivel szemben ellenségei is tisztelettel viseltettek. Minden kedvező Ígérettel dacolva nem bocsátotta áruba becsületét s megtagadva az átállást Ferdinánd pártjára, inkább maradt fogságban, de nem tántorodott el János királytól. Az 1528-ban bekövetkezett halálával Tolna megye nagyjainak egyik kiválósága szállott sírba. A pártoskodások nyomán pusztuló vagyonban fia Farkas és Anna leánya férjezett Bajoni Bene- dekné az örökösök, de a birtokokban egyre fogyatkoztak a munkáskezek a közeli úton járó törököktől tartva a jobbá°vok naponta szöktek, kevesbedtek. Az Anyavár alatti síkon 1543- ban ismét nagy volt a mozgolódás. Keleti pompával érkezett II. Szolimán s naponta maga elé hajtatta az érkező jobbágyokat, hogy behódolhassa őket. Személyesen adta elő, hogy a török kegyesebb gazdája lesz a régi magyar urainál a jobbágynak, s csekélységet kíván csupán adó fejében; amit a jobbágyok el is vállaltak. Bodó Farkas aggódva nézte a török tábort, de ekkor nem történt semmi sem. ősszel azonban, vagy — az öreg pécsi származású Petsevi Ibrahim krónikája szerint — 1544. márciusában Kászon szekszárdi bég megostromolta Anyavárát s Bodó Farkas szabad elvonulás ellenében feladta az erődöt. Elhagyta leveles ládájával a vidéket és ismeretlen helyen, elfeledetten, örökre lehunyta fáradt szemét. A Bodó uradalmak immár egyedüli örököse Anna íe’tt, aki Biharban lakott és derék fiát, Bajo- ni Jánost csapattal küldte Sz;get- be Zrínyihez, hogy közelebb lévén a várományos birtokokat szemmel kísérje. Itt következett el 1566-ban Sziget veszedelme s a hős Bajoni János a kirohanáskor a vezér testét védve esett el. Vele kihalt a Bodó-Bajoni nemzetség. Ugyanekkor az őcsényi Szekcsői Máté lábait golyó zúzta szét s a földön vérzőnek fejét vette a török. Felesége 9 gyermekkel ment fogságba. A kurdi Geréczi Dezső pattantyús Zrínyi parancsára a kartácsos ágyát sütötte volna el, de a kapunyitáskor golyótalálat ölte meg s helyette Horváth György gyalogos sütötte el az ágyút. A kirohanásról és Bajon! Jánosról a költő Zrínyi így ír: „Hoz Horvát Radivoj 100 legényt azutáni Azt százzal követi hős Bajoni Iván, Haragos tigrisnek bőre van a hátán, Kegyetlen sastoll van szögezve pajzsán* Ezután már csak a leányág álmodozik az egykori Bodó vagyonról: Bajoni János nővére, Zsófia Kenderessy Boldizsámé, majd ennek leánya, Mária férjezett Bosnyák Tamásné. Azonban a vagyon határait, holfek- vését sem ismerik. Ezalatt a török ispahi, a bizonytalan magyar földesúr, a végbeli kapitányok, fizetetten hajdúk és gazdátlan martalócok kényükre- kedvükre adóztatnak, zsarolnak s szegény paraszt süvege mellől még darutollát is elcsikarják, miután már földjéről a terményét elprédálták, marháját elhajtották. Menekülnek is bozótba, nádasba, erdőbe, ahol sokan születtek s meghaltak anélkül, hogy életükben idegen embert láttak volna. Mohács után Tolna megye ötízben látta a török had felvonulását, útvonala kínzó, népzaklató átjárója lett a töröknek, s ezt betetőzte 1683-ban a Bécs alól visszavonuló vert had pusztítása, majd 1686-ban a bonyhádi útvonal feletti lejtőn utóvédállást foglalt tatárok dúlása. Ezért a di- cátor 1693-ban a megyében csupán 13 népes helyet írt össze adózás céljából. Anyavár népéről emlékül maradt a székesfehérvári keresztesvitézek levéltárában e rövid névsor: Thedei György, Kis István, Szentgyörgyi Imre, Tót Benedek, Délceg Benedek, Har- czy László, Fekete Gerard, Kovács Tamás, Andrássá Antal, Istvánfia Bálint, Eördögh Jakab, Thark Gál és Tót Mihály, akik 1495 elején a keresztesek gyánti birtokát — a korabeli szokás szerint bizonyára nem fegyvertelenül — meglátogatták. Ismerjük továbbá Anyavár két castellánját, Zabari Mik'óst 1523-ból, és Anyai Éliást 1528- ból. Éliás hajlandósággal bírt az anyagi előnyökre. 1528. július 13 körül Nehéz Máté faddi keresztes jobbágy 6 ökörrel ekézatt a faddi határon, amikor megjelent Anyai Bodó Ferenc magiszter hátrahagyott özvegyének, Raskai Erzsének udvari gondnoka, Anyai Éliás Chazty Péter. Kiss Máté, Szentgyörgyi Tamás familiárisokkal és libertinusok kai. Nehéz Mátét durva szavakkal is fenyegetve, 6 ökrét elvették és az anyai birtokra hajtották. Végre az ökröket — bizonyára munkában kihasznál tan „de éhesen és koplaltatással gyötörten” visszaadták. A vizsgálat megindult. A székesfehérvári keresztes lovagok birtokait régtől fogva szívesen látogatták közelebbi-távolabbi szomszédok 1430. körül Garainé a szép Sze- movics Adviga, macsói hercegnő sem tartotta távol magát efféle erőszakosságtól Fejér György szerint. A szegzárdi vilajethez tartozó janyavári nahiz (közig, kerület) fejadó deftere szerint 1543 után Janyaváhban 22 török vitéz ál lomásozik. A nahiz, vagy nahie területén Adács 11 porta, Bes- nőház 8 p., Csetény 15 p., Kaj- mád (Gamád) 12 p., Genes hiányzik, Kajdacs 32 p. Egy portára 3—4 család számítandó. Művelődéstörténeti szempontból figyelemmel Gencsre kitérünk, mert a bécsi egyetemen 1382. januárban a jogászok anyakönyvében találkozunk Oswal- dus de Ginczs és Johannes de Gencz (cs) hallgatókkal, akik nem pauperek, mert beiratási díjat is fizettek; 1510—11. években pedig Michael de Ghench és Martinus de Gench a krakkói egyetemen vannak, s a magyar tanulók házában laknak Sajnos, az egyetemek látogatását ez időben magyarföld! pestis- járvány szakította félbe, de már 1516—1525 között ismét 308 ma gyár hallgató van immatrikulál- va Krakkóban. Egy kis tartomány központ ja volt Anyavár, tartozékát negyvennél több helység, település, puszta képezte, melyek közül a fentieket — hozzávéve az eltűnt Kaptárost — emeljük ki, melyek születésüket I. István nemzetgyarapító politi- tikájára, a besenyőtelepítésre vezethetik vissza. Említsük itt fel még Gencsnek (Gench) a hódoltság végéről ismert utolsó lakóit: Gencsy Jánost, Kötő Balázst és Nagy Demetert s eltűntek ők is, amint felégetett portájuk hamuját is elhordta az idők változó szele. (Szekszárdi áll. ltár.) Anyavár múltjának eseményeit röviden áttekintettük. Vára egykor büszkén emelkedő tornyaiban őrszemek lesték és kürtösök jelezték a szilaj paripák félverte sűrű porfelhőből kibontakozó követek, vendégek, futárok érkezését. A Hunyadiak. II. Lajos és János király kedvelt tartózkodási helye felett végítéletet mondott az enyészet. Múltját a turisták, kutatók még emlegetik, a legeltető pásztor pedig botjára tűzött kalapja árnyékában mereng a múltról egy porladó, mohos kövön, amely hallgatag tanúja volt a vár és népének reményekkel, vívódással, dicsőséggel, csalódással tarkított s a régmúlt homályán már alig átderengő történetének. ÉRSEKUJVÁRY LAJOS: A NAP ragyog, mint kedvesem szeme, ilyen szempár a földön több nincsen, rá gondolok, megtelik a szívem: arany-mosollyal, dallal, szőke-tinccsel, s mint a gyilkos, menekül az álom, sötét van, a vadludak se húznak, éj sírása űzi el a csendet, hangja, mint a megsebzett hiúznak; tán ilyenkor vajúdik a föld, hogy megtisztulva álljanak a bércek, erdők, folyók és reggelre szebben buzogjon fel mindenütt az élet. Moszkva központjában emelkedik Kari Marx emlékműve. Megalkotásáért Lev Kerbel szobrászt Lenin-díjjal tüntették ki. Kerbel 1917. november 7-én Ukrajnábán, a szúrni területen, Szemjonovka faluban született. A jövendő szobrász ifjúsága Szmolénszkban és Moszkvában telt el. A háború alatt Kerbel a flottánál szolgált, tengerész- deszantműveletekben vett részt. Egyik emlékművét Szmolenszk- bam állították fel, azon a helyen, ahol a fasiszta hóhérok elevenen eltemettek 1200 békés lakost. A moszkvai népfelkelők emlékművét májusban leplezték le, azoknak emlékére, akik fegyvert ragadtak, amikor az ellenség a város kapuihoz ért. Kerbel befejezte a Szmolenszk- ban és Sziktivkarban felállításra kerülő Lenin-emlékművek terveit. A szovjet fővárosban az „Űrhajósok sétányán” állítják fél Kerbel szoborportréját Jurij Ga- garinróL AZ OLYAS0 Primo de Rivera falangista kormányzata alatt Garda Lorca az antifasiszta mozgalmat támogatta, ezért Franco mindjárt a polgárháború elején kivégeztette. Noha reformokat követeli, mint minden jóravaló spanyol, és újító volt, mégsem nevezhető par excellence politikai költőnek. Azok közé az írók közé tartozott, akik kétszáz évi tes- pedés után, a múlt század végétől a polgárháborúig, nemzedékek munkájával újból fellendítették a spanyol szellemi életet és irodalmat. Avval az igénnyel léptek fel, hogy megújítják a „siglo de oro”-t, a XVII, század aranykorát, s ha nem is vitték végbe, sikerült 'feltörniük az európai irodalom első vonalába. Galdós, Baroja, Valle- Inclán, Unamuno a regénynek adtak új ■ impulzusokat, bár Unamuno igazi tere az esszé volt, melyet ő, Madariaga, D’ Örs és Ortega valóban nagy stílusban műveltek; Dario, Salinas, Guillén, Alberti, Cernuda, Garda Lorca és mások a lírát teremtették újjá, ám a polgár- háború a fejlődést hirtelen és hosszú időre megszakította. Lorcát vértanúsága tette világhírűvé, de mint mondtuk, nem volt igazán politikus természet, megletösen romantikus viszonyban állt a társadalommal s nem annyira politikai intézkedések útján kívánta átalakítani, mint inkább az irodalom és a művészetek által hatni reá és átnevelni. Megszervezte híres La Barraca nevű vándorszín- tmdát, országszerte játszatta a klasszikus műveket, s kortársai meg a maga darabjait. „A színpad — írta —, Spanyolorszó.g- ban főként nevelő célok szolgálatában áltt mindig. Legfontosabb eszköze volt a nép felvilágosításának és a népi gondolatcserének, ., Mi ezt (a színpadot) akarjuk visszaadni a népnek, azon a módon, amelyet ismert és azokkal a színdarabokkal, aritiket szeretett... Visz- sza akarjuk vinni a jót és a rosszat, az istent és a hitet Spanyolország városaiba’’. Felújította, modernizálta Calderon vallásos és Lope de Vega nemzeti színpadát. A lírában azokkal tartott, akik az aranyszázad hagyományainak ápolása mellett megszólaltatták a spanyol táj lelkes szeretetét. Unamuno és Ortega Castiliát dicsőítették, Lorca Anadalusiát és szeretett Granadáját énekelte meg. De tiltakozott az ellen, hogy híres dgány-románcaiban a gra- nadai cigányók apoteózisát lássák. „Az én cigányságom mítosza — irta : —, lassanként ter- hemre van. Össze-vissza keverik életemet és jellememet. Ezt semmiképp sem akarom. A cigányok: egy téma, semmi más. Éppígy lehetnék a varrótűk, vagy a havas tájak költője”. Ebből kitetszik, hogy többre törekedett a provincializmusnál. Egy német magyarázója, H. G. Rötzer szerint költői egyénisége mélyen a spanyol talajban gyökerezett: „Lorca azoknak utóda> akik a spanyol-keresztény hagyományokat egyesítették mór uraik művészi finomságával. Lorca költészetét egyszerre értelem és érzelem élteti. Verseihez és drámáihoz fűzött saját magyarázatainak minden lapja ezt bizonyítja. ,Yerma’ (vers- gyűjteménye) egyformán anda- lusiai valóság és költői táj, egyformán naturalizmus és jelképszerű felmagasztalás”. VÄRKONYI NÁNDOR Most jelentek meg magyarul Federico Garcia Lorca összes művei.
