Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

196". Június ÖS. I «ears mmm vefüjsac Az iregszemcsei varázsszer © Talán még a hittérítők sem hirdették ekkora mindent vál­laló elszántsággal tanaikat. Ireg- szemcsén ezzel kelnek, ezzel fek­szenek. Tudósok, kutatók és agi­tátorok egyszemélyben. Végtelen szorgalommal és nagy kitartás­sal cáfolják a kvalifikált kutató­munka és a népnevelés összefér­hetetlenségét. Megfér együtt a kettő, és a kettőt egyszerre csi­nálják. A népnevelés ad mélyebb értelmet és gazdagabb tartalmat a kutatómunkának, emez viszont mintegy megtáltosodik az ifjonti hévtől, s á' kutatás már-már köl­tészetté. nemesíti a népnevelést. Mindenesetre a takármányter- mesztést egy napon említeni a költészettel, több mint merész­ség. Szentségtörés. Vagy talán mégsem? Dr. Kurnik Ernő professzor Iregszemcsén él, de ahol ismerik az iregszemcsei takarmányter­mesztési rendszert, az iregi bor­sót,. . szóját, napraforgót, ott fo­galom a professzor neve. S a szóját a világ minden pontján ismerik. Iregszemcse Dél-Dunán- túl kellős közepén, Tolna megye tamási járásának közepes nagy­ságú települése. Mégis világszer­te számon tartják, ahol az új nap­raforgófajták „születését” figye­lemmel kísérik, jegyzik és tanít­ják. Iregszemcsén működik a Délkelet-dunántúli Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézet. Innét indult el hódító útjára a varázsszer. terjedt oly sebesen, mint ahogyan remélni lehetett. A kutatók megkezdték a reklámhadjáratot. Voltaképpen azt is mondhatták volna, a takarmánytermesztés új módszerét megcsináltuk, készen vagyunk vele, a többi nem a mi dolgunk. Dr. Kurnik Ernő, az intézet igazgatója azonban más álláspontra helyezkedett. Az intézet ne az íróasztalok szá­mára dolgozzon, a kutatók legye­nek tehát első számú propagan­disták. Nemrég az NDK-ból mezőgaz­dasági küldöttség látogatott el Iregszémcsére. A vendégeket dr. Kurnik Ernő kísérte fel az eme­leti kis tanácsterembe, ahol tol­mács nélkül tartott tájékoztatót az. intézet életéről, munkájáról. Mondandóját az iregszemcsei ta­karmánytermesztési rendszer is­mertetésével kezdte, és ezzel is fejezte be. Évek óta mindig ez­zel kezdi, és mindig ezzel fejezi be. A 80 személyes nagy tanács­teremben is, ahol az ország több száz termelőszövetkezeti vezető­je fordult meg az elmúlt évek­ben, és a kis tanácsteremben is, ahol rendszerint a kevésbé né­pes delegációkat fogadják. fogva alkalmazzák az iregszem­csei takarmánytermesztési rend­szert. S az eredmény: egyik év­ről a másikra tehenenként 490 liter többlettej. Éjihez az idén hozzájön még „minden meg­erőltetés nélkül” 260 liter. A va­rázsszer kész, valamennyi, mező- gazdasági üzemnek tálcán kínál­ják, csak el kell fogadni. Egyéb­ként az előbbihez hasonló nagy­ságrendben nő a tejtermelés ab­ban a több száz mezőgazdasági üzemben — elsősorban Baranyá­ban, Tolnában, Somogybán, Győrben, — ahol az iregszem­csei kutatók ajánlására, a takar­mánytermesztés új rendszerét be­vezették. © © © Hazánkban áz illetékes hivata­lok árgus szemekkel vigyáznak a termőföldre. Sajnos mégis fogy, kopik. Földvédelmi törvényünk van, de minimumtörvényünk nincs. Azért nem vonnak felelős­ségre senkit, hogy miért termel holdanként csak 12 mázsa bú­zát, akkor, amikor az adottsá­gok birtokában 18 mázsa termel­hető. Vagy a számosállat évi ta­karmányszükségletét miért ter­meljük 1600 négyszögölön, ha öntözéssel 400 négyszögölön is megtermelhető? Agronómuskö- rökben általános a panasz: első a kenyérgabona, ez a termőterü­let egyharmadát viszi. Következ­nek az ipari növények és csak végül a takarmánynövények. A maradék terület jut takarmány- növénynek. Ez viszont kevés. Valóban kevés? 1964-ig a gyakorlati érvek dön­tő többsége amellett szólt, hogy igenis, kevés. 1964. nyarán dr. Kurnik Ernő szakembeVeket hí­vott meg Iregszemcsére és beje­lentette, hogy megszületett az ireg­szemcsei takarmánytermesztési rendszer. Csodálkozó és csodála­tos határjárás következett. A pro­fesszor vendégeit személyesen kí­sérte, s a kísérleti parcellák kö­zött maga mondta el, hogy tu­lajdonképpen mi az új az ireg­szemcsei takarmánytermesztési rendszerben. Az is új benne, hogy takaré­koskodhatunk a termőfölddel. A kutatók a képletet megfordítot­ták, bebizonyították: egy számos­állat egész évi takarmányszük­ségletét 0,7 kát. holdon már meg lehet termelni. A bemutató után egyetlen percig sem volt kétsé­ges: az új rendszert egy év le­forgása alatt Magyarország vala­mennyi arra alkalmas mezőgaz­dasági üzemében be fogják ve­zetni. A termőföldek védelmét törvény írja elő, de ez még an­nál is több, mert a lehetetlent,' a termőföldek növelését teszi le­hetővé. Papp Ambrus gazdaságvezető precízen fogalmaz: — Az intézet gazdaságában 1965-ben 2540 liter volt a fejési átlag. 1966-ban 3030 liter. El­végeztük az előzetes kalkulá­ciót: az idén elérjük a 3300 li­tert. -Négyszáz tehén átlagában, minden megerőltetés nélkül. De továbbmegyek: A sertéshízlalás- nál 4,5 kilogrammon belül ma­radtunk — mondja. (A gazdasá­gosság döntő mütatója, hogy egy kilogramm súlygyarapodást hány kilogramm takarmány feletété- sével érik el a mezőgazdasági üzemek. Iregszemcsén tehát egy kilogramm hízó sertést négy és fél kilogrammnál kevesebb ta­karmányból állítanák elő. Az or­szágos átlag éhnél magasabb.) A lehető legtermészetesebb, hogy szülőhelyén a kezdettől Dr. Kurnik Ernő munkatársai­val fáradhatatlanul hirdet és szer­vez. Hirdetik az új igét, a tej- és a tejtermékfogyasztók népes táborának örömére. Bár az is igaz, hogy a népes tábor csak mérsékelten tájékozott a va­rázsszer létezéséről. Nem kerül pénzbe, ingyen adják. Nem le­hetetlen, ha fizetni kellene érte, talán már valamennyi magyar mezőgazdasági üzem bevezette volna. Igaz, Vas, Csongrád, Sza­bolcs és Hajdú kivételével, a többi megyében már mindenütt ismerik. Borsodban Abaújdeve- cser az első fecske. Győr me­gyében egy esztendő elég volt ahhoz, hogy az iregszemcsei taT karmánytermesztési rendszer csa­tát nyerj en. Részletes leírása a kö­zeljövőben meg fog jelenni a KGST tagállamai mezőgazdasági szak- folyóiratában is. Kilenc nyelven publikálják. A tej népélelmezési cikk. Olcsóbb is lehetne, több is lehetne. Éppen ezért előfordul­hat, . hogy az iregszemcsei ta- karmánytermesztési -..Rendszer a, publikálás után külföldön hama­rabb uralkodóvá válik, mint Ma­gyarországon. Egyik évről a másikra 490 li­ter többlettej. Tessék szorozni és osztani. Magyarországon a tehén- állomány 772 ezer. i SZgKULITY PÉTER , A diákok képviselője Tolnáról Június 29-én kez­dődik a KISZ kongresszusa. A küldötteket a fia­talok a nagy ese­ményre már meg­választották. A Tolna megyei középiskolások küldötte Rencz Márta, tolnai diák­lány. A tolnai Földvári Mihály általános gimná­zium harmadikos diákja. Mártával a Fadd- dombori KISZ- vezetöképző tábor­ban találkoztunk. — Gondolta, hogy küldöttnek, a diá­kok képviselőjé­nek választják? — őszintén mon­dom, nem. Az ember tele van munkával, több mint kétszáz KISZ-tagunk van, jut is idő arra, hogy az ember ar­ra gondoljon, jő lenné elmenni er­re a nagy tanács­kozásra. — A gimná­ziumban mit szól­tak a küldetéshez? — Büszkék vol­tak arra, hogy a ml iskolánkból van ..... a diákok küldötte. — Egészen őszintén..; — Szóval kicsit irigyeltek is. Mert ilyen fontos eseményen ott lenni, egy életre szóló élmény. — Ha felszólal, miről beszél? — Még nem tudom Itt a KISZ- vezetőképző táborban lesz majd mód rá hogy megbeszéljük. Úgy tervezem, hogy néhány közép- iskolás csoporttal leülünk, majd egy-két órát beszélünk a külde­tésről. © S most kezdődött az apostoli megszállottságé hittérítés, a nép- nevelés, mert az iregszemcsei ta- fcafl?éflyten0§sztés,i rendszer nem 1 OKTOBER FENHEBEN Lenin a visszapillantó tükörben A Proszpekt Mira forgatagá­ban került elénk. MOK 85—01 volt a rendszáma. Feljegyeztem, mert moszkvai kollégám aján­lotta, hogy ne mulasszam el meg­ismerni a vezetőjét. Ivan Pavlenko 1917. tavaszán önként vonult be a cári gép- kocsizókhoz. A gőzfűrész után autó volánjához ülni — leg­szebb álmainak megvalósulása volt. Némi szerep persze neki is jutott abban, hogy százada még október előtt a forradalmárok oldalára állt. „Paccard”-jával vitte a vörösgárdistákat a Szmolmjba. — Ötven év a volán mellett, nagy idő — meséli kedélyesen, vagy negyven típuson jártam már. Mintha a holdig mentem volna, meg vissza. Több mint hétszázezer kilométer... Amúgy terven felül csak egyszer álltam te életemben, araikor Péter- várott Lenint láttam lejönni az intézet lépcsőjén. Vagy fél- százan voltak a kocsimon. Nem is engedtek volna továbbmen­ni. .. Basmakok golyózápora között vitt gabonát Kirgiziába, éveken át rótta Szibéria úttalan ütait. Felragyog a szeme, amikor az 1940-es moszkvai autóverseny­ről beszél. Második lett ZLSZ— lOÍ-esével, Tíz, éve nyugdíjba Nagy idők tanúi küldték. Szép pénzt kapott, de­kát a kocsitól nem tudott el­szakadni. örökké fiatalon járja a moszkvai utcákat, zsebében a 18190. számú, jubiláló jogosít­vánnyal. .. Ha sötétzöld sapkájával meg­pillantják a leningrádiak, barát­ságosan integetnek neki. Fjodor Szoncev a 66—22-es Volgával jár. Negyvenkilenc éve a Szmol- nij sofőré. Ő is amerikai Pac- card-on kezdte, tüzérként: mu­níciót szállított a frontra. Az­után röplapokkal, újságokkal, vörosgárdistákkal, csekistákkal száguldozott a Néva-parti város utcáin. — Vittem én kérem Krupsz- kaját és Clara Zetkint, Kun Bélát és Thalmannt. Huszon­nyolcban ' elvittek Gorkijt a petropavlovszki erődbe, ahol 1905-ben raboskodott. Aztán jött a háború, vittük az utánpótlást a Ladoga-tó jegén a körülzárt Leningrádnak. A téli blokád, a könyörtelen éhség elvitte anyá­mat és nővé/emet. Két önkéntes fiam elesett a fronton. Völhov alatt temették el a bátyámat. Harmadik fiam rokkantán tért vissza... Leningrádnak ma alig van jobb ismerője, mint a Szmolnij veterán sofőrje. Postájában majd minden nap akadnak baráti le­velek szófiai és pesti, buka­resti és belgrádi keltezéssel... A moszkvai Lenin Múzeum­ban kiállított Rolls-Royce mel­lett ismerkedtek meg Lev Go- rohovval, Lenin egykori sofőr­jével. Ez a szemüveges, ősz ha­jú bácsi olyan megkapó köz­vetlenséggel mesélt a piros- nyakkendős gyerekeknek Lenin­ről, mintha most is látná, vagy hallaná dudorászni a hátsó ülé­sen. — Gorkiba mentünk vele. A tükörben láttam, hogy magába mélyedve ül, valamin nagyon elgondolkozik. Azután dúdolni kezdte azt a fáradt, szomorú da­locskát, amelyiket én is szeret­tem. Lelassítottam, nehogy abba­hagyja. .. Sárgult papírlapot mutat: „Adatott Lev Tyimofejevics Go- rohovnak, aki 1918-tól 1924-ig ténylegesen V. 1. Lenin szemé­lyes sofőrje volt”.- Az aláírás: N. Krupszkaja. Lev Tyimofejevics nyugdíjas. Már nem autózik, de sokszor ünneplőbe öltözik, elmegy ked­ves múzeumába, hogy fiatalsá­gára emlékezzék, amelyet Vla­gyimir Iljics mellett töltött. PIRITYI SÁNDOR i — És ha megjön a kongresz- szusról? — Akkor nagyon sok dolgom lesz. ! — Szórakozás, pihenés semmi? — A munka az pihenést jelenti szórakozást. Hisz még nagyon, fiatalok vagyunk, hogy a nyári vakációt nagyon komoly munká­val töltsük el. Osztályunkkal csehszlovákiai és lengyelországi túrára megyünk. Ezután Nógrád- verőcére kell utaznom. Itt lesz az ország középiskolai KlSZ-ititká- rainak tábora. Tíz napig tart ez a továbbképzés. És végül nagyon kedves kötelesség: egy hónapöt Anna Fischer német barátnőm­nél töltök az NDK-ban. — Talán rokoni látogatás? — Nem. Hat éve is elmúlott, hogy levelező partnerok lettünk. Azóta minden évben találkozunk. A múlt évben Anna volt nálunk egy hónapig, most én megyék hozzá egy hónapra... És az a vá­gyam, hogy kikerülhessek az NDK valamelyik egyetemére. — Tehát már el is határozta, mi akar lenni. — Igen. Vegyészmérnöki dip­loma, sok-sok kutatás, tanulás, ez a vágyam. — Milyen volt a bizonyítványa? — Ötös. Mindig ötös rendű voltam. Az általános iskolában is. — És még egy kérdés, szülei mit szóltak a küldetéséhez? — Édesapám Mözsön iskola­igazgató, édesanyám Tolnán tanít- Nagyon örültek, hogy a fiatalok engem választottak. Azt mondták, ha felszólalhatok, arról beszéljek, amit a fiatalok akarnának el­mondani, ha a kongresszusi szó­székre kerülhetnének. Itt a veze­tőképző táborban lesz. mód ana, megtudjam mi foglalkoztatja a megye diákjait. — pálkovács -*

Next

/
Thumbnails
Contents