Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-21 / 144. szám
19fr:. június 21. TOLNA MEGYEI NEpOJSAG 5 Nemcsak hitel kérdése Körieveiezés a szekszárdi vasúti feiiiljáró ügyében Az OTP-fiókok és a falusi takarékszövetkezetek egy idő óta új hitelformával! állnak az ügyfelek rendelkezésére: a mezőgazdasági háztáji hitelekkel. A nagyüzemi gazdaságok erősödése mellett nélkülözhetetlen a háztáji lehetőségek fokozottabb kihasználása is, külkereskedelmünk, belföldi ellátásunk egyaránt megkívánja Hogy államunk milyen nagy szerepet szánt ennek a hitelrendszernek, mutatják maguk a hitel- nyújtási körülmények. A mező- gazdasági háztáji kölcsön rendszere nincs keretszámhoz kötve, következésképpen a népgazdaság érdeke azt kívánja, hogy minél többet adjanak ki, minél többen vegyék igénybe, mert ez már önmagában feltételezi, hogy azt valamilyen háztáji lehetőség kihasználására fordítják. Mindössze az egy személynek adható felső határ van megállapítva, ez 15 000 forint. Ebből a pénzből tehenet éppúgy lehet vásárolni, mint sertést vagy szőlőt telepíteni. Ez is, az is végül realizálódik a népgazdaság asztalán. Még nincs két éve, hogy bevezették ezt a hitelformát. A megyében kezdetben kevesen, később többen vették igénybe. De amint az OTP-nél Czéh Lajos megyei igazgatótól megtudtuk, közel sem megy úgy, ahogyan kellene. Elég nagy propagandát csináltak neki országosan. Ismert a lehetőség meglehetősen széles körben, ám az igény mégsincs arányban a népgazdasági tag biz- tosítőtt lehetőséggel. Pedig m.aga a hitelnyújtás feltételei is egyszerűek, a törlesztési lehetőségek pedig kedvezőek. Kocsis Józseffel, az OTP illetékes előadójával összeszámoltuk, a megyében e hitelrendszer bevezetése óta ösz- szesem körülbelül 3000 személy kért ilyen címen hitelt. Ha az okokat kutatjuk, érdekes megállapításra juthatunk. Feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy az embereik többsége megtakarított pénzzel rendelkezik, hiszen a megyei betétállomány országosan is jelentős. Tehát, ha valaki valamilyen háztáji vállalkozásba akar belekezdeni, ahhoz rendszerint rendelkezik megfelelő összegű pénzzel. De ugyanakkor van egy másik megfigyelés is: aki rendelkezik megtakarított pénzzel, azt inkább másra fordítja, ha közben a háztáji vállalkozáshoz kap kölcsönt. Mondjuk motorbiciklit vesz rajta, vagy az autó árához teszi. Inkább egy másik következtetés mutatkozik indokoltnak: a helyileg biztosított háztáji lehetőségek szűkre szabottak, nem teszik lehetővé a népgazda- ságilag biztosított pénz felhasználását. Nagy ellentmondás: a párt és a kormány politikájának megfelelően központilag biztosított a sokmilliós kölcsön, helyileg azonban nincs biztosítva a felhasználási lehetőség. Azaz biztosított volna, mert minden község határában jelentős az olyan terület, amit nagyüzemi alapon nem tudnak, nem is kívánnak hasznosítani. Háztáji alapon ez gyümöl- csöztethető lenne. Bizonyítók erre, hogy valamikor évtizedekkel korábban hasznosították is, miért ne lehetne éppen most? Már az is beigazolódott, hogy megteremthető az összhang a közös és a háztáji lehetősége!?: közt: a háztáji nem megy a közös rovására. Sőt egy csomó rejtett munkaerőt lehetne ilyen módon foglalkoztatni. Az ipari, hivatali dolgozók például meghatározott időt töltenek munkahelyükön, ezen túl feltétlenül telne erejükből, idejükből egy-egy kisebb terület megművelésére, vagy valamilyen háztáji állattenyésztésre. Van is erre más sok példa — az igazsághoz ez is hozzátartozik, de még több a hasznosítatlan terület. Szek- szárdon például — amint Kaposi István, a városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője mondotta — hozzávetőlegesen 1000 hold az olyan terület, aminek a megművelésére a nagyüzemek nem vállalkoznak, mert nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas. Elsősorban a meredek hegyoldalakról lévén szó. Viszont a hivatalnokok, munkások nagy része az ilyen területekből szívesen vállalna néhány száz négyszögöles parcellát. Ezeken nagyszerűen lehetne gyümölcsöztetni az állam által biztosított kölcsönt is. A témakomplexum egyébként nem Tolna megyei specialitás, az ország más részeiben is felvetődik, jó és rossz tapasztalatok egyaránt találhatók mindenütt. A Tudomány és Mezőgazdaság című folyóirat egyik számában például éppen a szomszédos Baranya megyéből jelent meg egy jelentős értekezés erről. Mindenekelőtt azt igazolja, hogy a háztájiakban sok a lehetőség, és ezeket nem lehet tizedrangú témaként kezelni. A mi megyénkben. Tolnában már tapasztalható egy sor jelentős kezdeményezés. A leglényegesebb talán, hogy az illetékes vezetők sok alapvető intézkedést illetően már állást foglaltaik, Szekszárdon például káMiért nincs fagylaltkagyló ? A fagylaltkedvelőknek népes az olyan tábora is, amelyik nem lelkesedik az utcai fagy- laltvásárlásért. Otthonában már szívesen elfogyasztaná~ de mit csináljon, ha nincs a táskájában ilyen célra mindig egy üvegpohár? Sétáljon le a Rákóczi utcában levő maszek fagylaltárushoz, mert ott mindig kaphat fagylaltot — kagylóban is. Ezzel szemben sem a Garay, se a Várköz, se a Sörksrt presszóban, tehát Szekszárd egyetlen cukrászdájában sincs fagylaltkagyló. A vásárló ilyenkor okvetlenül bosszankodik, és nem éri be a felszolgáló olyan felvilágosításával, hogy a maszeknak van ideje „utána mászkálni” ennek a hiánycikknek. Mert hiánycikk ez az egyszerű termék, a fagylaltkosár. A Zalaegerszegi Sütőipari Vállalat, ahonnan az édesség és vegyianyag nagykereskedelmi vállalat vásárolja' a fagylaltostyákat, már tavaly beszüntette a gyártását. Munkaigényes, nem kifizetődő a gyárnak. Az idei nyárnak már közepén járunk. Néhány meleg hónap azonban hátra van. Bármilyen megoldhatatlannak is látszik ez a kérdés, mi és valamennyi fagylaltkedvelő reménykedünk, hogy még a tél beállta előtt sikerül valamilyen úton-módon hozzájutni a fagylalthoz — kagylóban. M, L RÖK/AZT MONtr IV 'JA^A SEREGEK >>VJR\7ÉS;FÜSTTé § EGETE/VV SZEKE- | reitVoroszlÁn^ 1 KÖLYKEÍDET KARD [f, E/AÉSZTI AAEöTÍÍ" KEPREGÉNYVÄ.LT0ZAT: SARLÓS ENDREti* fw VAla honnanien teól ^Ák i m FALUBÓL?^ YEREKKÓfit üs\Jf [ Yt MOSOLYt^vÁfoWDOCTÁ^ DA SITTET- WIEGET. (IHR.’ S BÁRCSAK - ITT^Ejpij LENNE JOSEPH ! S*äi lDEÖ csak reggel, [ A KORA» VONATON^ kto.ÉRKE2l VaÖ ESTET. REAAI=LEAA NEAA EA'RAOT ; EL . .TÚLSA’GOSAN ?... JTf*]. NABUN* könyve alakulóban vannak bizonyos intézkedések a mintegy 1000 hold háztáji hasznosítására. A konkrét végrehajtás még ugyan nem kezdődhetett meg, nem is a nagy nyilvánosság előtt folytak a tárgyalások, de ismervén az országos törekvéseket, nap mint nap kopogtatnak a városi tanácsnál ilyen ügyben. „Engem — mondotta Kaposi István — naponta tucatjával állítanak meg. hogy mikor tesszük lehetővé háztáji kertek létesítését.” Az érdeklődésben tehát nincs hiány. Igen ám, csakhogy az .egésznek van egy másik oldala is, ami viszont egyelőre késlelteti az egész ügyet. Uj földtörvény van készülőben, márpedig ennek hatályba lépéséig nem sok mindent lehet tenni, ugyanis az intézkedések vagy összhangban lennének ezzel, vagy visszakozni kellene. Márpedig a háztáji kertek, kertszövetkezetek létesítése éppen a távlati biztonságon kell hogy alapuljon, mert e nélkül nincs lényeges háztáji befektetés, kezdeményezés. Ezzel tulajdonképpen el is jutottunk a témakör velejéhez: Szekszárdon is, másutt is mindenekelőtt az vetődött fel, hogy mennyire lehet alapozni távlatokra. Érthetően, hiszen még a konyhakertészkedést sem lehet egy évre tervezni, a szőlő- és gyümölcstelepítésről nem is beszélve. A szekszárdi elképzeléseknek, állásfoglalásoknak éppen a távlati biztonság képezi a magvát. mert a felmérések azt igazolják, hogy a népgazdaságilag indokolt háztáji lehetőségek kihasználása nemcsak hitel kérdése. Boda Ferenc 1964 áprilisi végén a MÁV Pé- abban az évben, de megelőzően esi Igazgatóságán sajtótájékozta- is igen sok szó esett a megyetót tartottak a vasút vezetői. A székhelyen a gyalogosforgalomra tájékoztatón a MÁV akkori idő- alkalmas felüljáró építéséről. A szerű kérdésiről esett szó La- kérdésre a MÁV Pécsi Igazgató- púnk munkatársa megkérdezte, , , “ mikorra készül el a szekszárdi ságának akkori vezetője Magyart vasútállomási felüljáró. Ugyanis István a következőket válaszolta: „A gyalogos-felüljáró tervei már a múlt évben elkészültek, kijelölték a' munka elvégzőjét, és az idén el kell készíteni ezt: a fontos felüljárót.” Ez év május elején elővettük máció óta? Ugyanis a felüljáró az 1964-ben készített tudósításunkat ígéret ellenére sem készült el.- • i n .-1 ,, A MÁV Pécsi Igazgatosaganak ás ismét felkerestük az illete- vezetője> május 5_én a következőkeseket: — Mi történt az infor- közölte szerkesztőségünkkel. „Néhai Magyari István volt vasútigazgató elvtárs mellékelt újságcikk szerinti — előzetes miniszteri ígéreten alapuló —- nyilatkozata annak idején teljes egészében helytálló volt. A gyalogos-felüljáró kiviteli terveit ugyanis a szekszárdi pályafenntartási főnökség műszaki kollektívája 1963. nyarán társadalmi munkában elkészítette, s azt a Tolna megyei Tanács VB rendelkezésére bocsátotta. ' A kiviteli terveket a Tolna megyei Tanács VB 1963. VIII. 1-én felülvizsgálta, majd a KPM I. Vasúti Főosztály 121033/163 I./6. E. sz. alatt, jóváhagyta. ' A kivitelezéshez szükséges beruházási hitel — tudomásunk szerint —• 1964-ben a Tolna megyei Tanács VB rendelkezésére állott, s erre tekintettel a gyalogos-felüljáró vasszerkezeti részeinek legyártását meg is rendelték. A legyártáshoz azonban í964-ben kapacitás nem állott rendelkezésre: a későbbiek során viszont a kivitelezésre beruházási hitel hiánya miatt nem kerülhetett sor. A kivitelezés elmaradásának okait ennyiben ismerjük; további felvilágosításén ezért szíveskedjék a Tolna megyei Tanács VB-hes; fordulni.” Dr. Szabó Tibor elvtárs, a MÁV nőkét, Szabópál Antal elvtársat. Pécsi Igazgatóságának vezetőjé- Utasítása nyomán az ÉKV osz- .... m • „ tályvezetője, Fábián Imre az alábnek tájékoztatója nyomán meg- biaRat közijlte lápunk szerkesz_ kerestük a megyei tanács vb-el- tőségével június 14-én. „Kossá István, volt közlekedés- és postaügyi miniszter 1963- nyarán látogatást tett megyénkben, a látogatás alkalmával ígéretet tett arra, hogy 1963. évben anyagi segítséget tudnak nyújtani a gyalogos-felüljáró megvalósításához. A műszaki tervek hatósági engedélyezése után az építést a rövid kivitelezési időtartam, vasszerkezeti anyaghiány miatt nem vállalták az illetékes kivitelezők. 1964. évben a megyei tanácsnak e célra pénzügyi fedezete nem volt. A megyei tanács a gyalogos-felüljáró megépítése ügyében dr. Csanádi György miniszter elvtárs segítségét kérte. Dr. Csaná'di Cryörgy miniszter elvtárs válaszlevelében közölte, hogy a minisztérium anyagi segítségére még 1966-ban sem lehet számítani, mivel a tárcát érintő fejlesztési célok megvalósítása is problémát okoz. A MÁV Pécsi Igazgatóságán 1964. áprilisában elhangzott nyilatkozat alapja iratanyagunkból nem állapítható meg. A megye és város közlekedési helyzete és rendelkezésünkre álló pénzeszközök figyelembevételével a gyalogos-felüljáró építésének idejét riéitF tudjuk közölni.” Ez a helyzet a ^vasútállomásnál ben három év elteltével ismétel- tervezett felüljáró építésével. Kö- ten informálódni'és tájékoztatni telességünknek éreztük, e város- olvasóinkat, szerte érdeklődést kiváltó kérdés- — pj — K FAIUCSKA RAGYOGOTT a havas ALKONYATBAN TIROL HÓFOLTÉ; 'csúcsa F közöt.' aaargaretJ f rFREEAA AN TL E i A StBAKANCSA ALA ír,, ROPOGÓ HÓ NESZÉ TFIGYELVE: 1BAKTATOTT LE A HEGY 'r&lV^ ........ I ANGCR.AAANN-NF SZÁLLÓOA'ZA'NA/C TÁ/ZSA L GOJÁBAa/ , TALÁLKOZOTT AAA/ZGARETTEL.
