Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. június 18. Üzenet érkezett a mennyből. Ez az első üzenet, amely a túlvilágról jött. Én magam is láttam az üzenetlapot, méghozzá Amerikában. Ez a felirat volt rajta: „John Fitzgerald Kennedy külön üzenete a mennyekből a Kennedy- családnak”. Hogy mit üzen azt egy kis versikéből tudtam meg, amit Kennedy távollétiben Barbara Jones, tizenöt éves kislány írt és amelynek szabad fordítása a következő: „Sajnálom, hogy ilyen hirtelen el kellett hagynom benneteket. Letekintek rátok és minden nap rátok mosolygok. A kis Patrick (Kennedyék 1961-ban, röviddel születése után elhunyt gyermeke) üdvözletét küldi nektek. Szeretlek titeket, boldog vagyok és kérlek, ne sírjatok. ..” Az első levél tehát megérkezett a mennyből. Ha pedig egy eljött onnan, akkor jön még több is. Még megérjük azt iS. bony Kennedy pontoon megírja onnan fentről, hogy ki lőtt rá, ki ölte meg és miért, itt lenn? Az lesz ám az igazi! Meg az, ha otthon már nemcsak a zsiráfoknak engedélyezik a többnejüséget. A zsiráfokat nem büntetik, sőt Hannoverből hozatnak neki Abeba asszony mellé még egy feleséget, hogy hadd érezze magát jól az a zsiráfférfi. Nálunk nagyon kedvezünk az állatoknak. A múltkor nmtanis kint f—t termelőszövetéoretben. Megnéztem mindent, töviről hegyire. Az istállót is megnéztem és kijelentettem: „Jó ez az istálló!” Az elnök haragra gerjedt. — Jó hát, Hári bátyám, de kinek? A kérdés mellbe csapott. — Hogyhogy kinek? — Hát nem látta? Az állatoknak minden kényelem megvan itt, de a velük foglalatoskodó ember még fürödni sem tud. Arra nem gondoltak, hogy itt emberek is tannak. — Ja, hát mindenre nem lehet gondolni! Fő az, hogy az állatok jól érzik magukat és nem akarnak kiszabadulni az istállóból. így legalább még a kötelet is megtakaríthatják, .. , E rövid okfejtésem után én sem éreztem magam jól az istállóban, sőt, a termelőszövetkezetben sem. Gondolhatja a szerkesztő úr, hogy miért. Egyszerűen elkotródtam, mint a szemét a szekszárdi utcákról, talán éppen olyan nagy porfelleget is hagyva magam után. Az angyalát, erről jut eszembe, hogy a komámtól a napokban népszerű, tudományos magyarázatát hallottam: mi is jelent az utcaseprés Szekszárdon. A komám így magyarázta: „Utcaseprésnek azt, a kommunális tevékenység ügykörébe tartozó és a köztisztasági alap eszközeiből pénzelt, szervezett erőművi beavatkozást nevezzük, amelynek segítségével a városok főbb útvonalain az úttesten lerakodott port, szemetet nyírfaseprűk mozgatásával felkavarjuk, legalább a szellőztetés céljából kinyitott ablakok magasságáig, a célból, hogy a por és szemét szabad akaratából helyet változtasson. Ezt a ténykedést legcélszerűbb olyan időpontban végezni, amikor az tveAi-nn lenr’rgyobb g fogalom, azaz egy órával a gyárak, hivatalok nyitása előtt, hogy a dolgozók hadd láthassák, mennyire lelkiismeretesen és rendszeresen tisztítják az utakat...” Hát ilyeneket mondott nekem az a drága jó komám a seprés tudományáról, népszerű alapon. Össze is vesztünk ezen rettenetesen. Én azt mondtam, hogy ilyen söprés nincs Szekszárdon, ő meg azt mondta: neki ve besz^jek. ő csak tudja, hisz ő állandó jelleggel itthon van, én meg csak hébe-hóba látogatok haza. Lett ebből olyan veszekedés a modem épületünkben, hogy összeszaladtak a szomszédok. Mondta is az egyik, hogy úgy pörlekedünk, mint az ENSZ. A viharról jut hogy örülnek az angol meteorológusok. Ezentúl ők is mindenféle marhaságot mondhatnak az embereknek. Nem érheti őket bántódás. Bezzeg 1772-ben nem mondhattak azt amit akartak. Akkor ugyanis hoztak egy törvényt Angliában, eszerint minden olyan meteorológust máglyahalálra küldhették, aki rossz időt jelzett előre, illetve ha jó időt jósolt és rossz lett, vagi: megfordítva. Most aztán szabad a vásár. Eltörölték a máglyahalál-büntetést és most már Angliában is úgy jelzik az időt, mint nálunk. Most már_nüics mitől félniök. Hamarosan ők is előveszik az osztták meteorológiai naptárt és percnyi pontossággal, egy évre előre megmondják, milyen lesz az időjárás augusztus 18-án, — szerintük. És az időjárás olyan lesz, ha addigra megoldják, hogy a mennyekből ne csak Kennedy írhasson le, a Földre, hanem a földi meteorológusok is felküldhessék az osztrák időjárás-tervezetet. Akkor talán olyan idő lesz. mint a tervezett, ha csak a mennyei bürokrácia nem ok~z itt-ott tervlemaradást. Ezt majd meglátjuk. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: így dolgozik az Interpol Az ügyben az Interpol megindította a nyomozást... Irta: ANATOLI.I POTAPOV Golicin nagyherceg, a műgyűjtő — Igen, igen, megveszem ezeket a festményeket. Híres mesterek ritka vásznai a gyöngéim. Lenne szíves még valamit keresni nekem? Nyikolaj Golicin orosz nagyherceg vagyok, Párizsban élek és műkincseket gyűjtök. Az elegánsan öltözött idős férfi, akinek simára fésült haját már ezüstbe fonta az idő, olaszul beszélt, érezhetően idegen kiejtéssel. — Örömmel állok excellenciád Szolgálatára. Most valami nagyon érdekeset mutatok. Mintha csalt az ön számára tettük volna félre. A velencei kis antikvárium tulajdonosa ezekkel a szavak leal a raktárba sietett, hogy kihozza a ritkaságot. A nagyherceg pedig eközben a festményeket átadta szolgájának, aki gondosan elhelyezte az üzlet előtt várakozó autóban. Mire a tulajdonos visz- szatért. a nagyhercegnek és a festményeknek már csak hült helyét találta, s az autó is eltűnt az üzlet elől. A kereskedő hiába kereste lázasan a pulton a műkincsek ellenértékét. Golicin nyomtalanu,l eltűnt, s vele együtt eltűntek a XVIII. századbeli velencei mesterek értékes alkotásai A nagyherceggel Párizs 16. kerületében, egy ódon villában ismerkedtem meg. Tüstént hozzáfűzöm, hogy az ismeretség a nagyherceg távollétében történt. Egy férfi arcképét tartottam a kezemben, túloldalán ezzel a felirattal: „Von Lünchhausem báró”. — Tessék, nézze meg jól: Lünchhausen báró, azaz Golicin nagyherceg, s ezenkívül még ki tudja, hány név és hamis igazolvány tulajdonosa. Nemzetközi szélhámos és tolvaj. Festményeket és különféle kincseket lopott Velencében, Becsben, Madridban... Nem egyszer ült rács mögött, különböző országokban. Most ismét az Interpol nyomoz utána — mondja a rendőrtiszt. — Vajon elcsípik? — Nem kétlem; Száz közül nyolcvanöt esetben minden bandita lebukik, ha az ügybe beavatkozik az Interpol. Mi is az Interpol? A nyugati mozikban játszott detektívfilmek tucatjának címében előfordul az a szó amely száraz és rövid, mint a lövés. A párizsi kioszkokban kapható egy- frankos detektívregények szerzői ugyancsak előszeretettel írnak az Interpolról. Az első ami szembetűnik, amikor a villába beléptem, az Interpol címere volt. Az ódon, sötét villával kiáltó ellentétben állt a ragyogó nikkelcímer, amelyen a földgolyó} Justicia istennő mérlege és a hagyományos büntető kard látható. Ugyanez a címer díszíti a villa fölött lobogó pompás zászlót is, amelynek kék szövetén minden irányban ezüst nyilak cikáznak. Valószínűleg azt jelképezik, hogy az igazságszolgáltatás elől nem lehet kibújni. A zászlón ott vannak továbbá az Interpol teljes nevének — „A bűnügyi rendőrség nemzetközi szervezete” — kezdőbetűi. A különböző országokban működő bűnügyi rendőrségek akcióinak összehangolására az első kísérleteket 1914-ben tették. A bűnügyi rendőrség nyomozói első nemzetközi kongresszusukra — Monacóban jöttek össze. Ám a háború megakadályozta az együttműködést, s a következő találkozóra csak 1923-ban került sor, Becsben. így született meg az Interpol. Az Interpol főhadiszállása csaknem a második világháború elejéig Becsben volt. Ausztria megszállása után Heydrich, Hitler rendőrfőnöke elkobozta az Interpol archívumát és az anyagot Berlinbe szállította. A Gestapó- nak ugyanis szándékában állt, hogy a bűnözőket kémkedésre és diverziós cselekedetekre használja fel. A háború után Nyugaton a bűncselekmények számának ál’an- dó emelkedése, az egyre gyakoribb bankrablások, a lopott kincsek értékesítési kísérletei és a bűnözők ama igyekezete, hogy más országokban bújjanak meg, s nem ott, ahol a bűncselekményeket elkövették arra késztette a kapitalista országok kormányzóit, hogy a bűnözők elleni küzdelem új formáit keressék. Az Interpol a bűnügyi rendőrség szervezete lett. Jelenleg a világ 90 országának rendőrsége tartozik ehhez a szervezethez. Főként Nyugat-Európa kapitalista államai, az Egyesült Államok, a dél- amerikai országok, néhány afrikai állam. Äz Interpol vezérkara, főtitkársága Párizsban van. a tagországokban pedig az Interpol „nemzeti irodái” működnek amelyek a Párizsból rádión kapott rejtjeles parancsra a maguk területén megkezdik a nyomozást. Az Interpolnak saját szabályzata van. Havonta kiad egy négynyelvű, bizalmas jellegű folyóiratot, amelynek fordítása, sőt még a cikkeik részleges átvétele is tilos. Jacques Ambouaz rendőrbiztos, aki engem is fogadott, szükségesnek tartotta nyomban megjegyezni: — Az Interpol csupán bűncselekményekben nyomoz. Szervezetünk szabályzata tiltja a beavatkozást minden olyan ügybe, amely politikai, vallási, államvédelmi természetű, vagy a faji megkülönböztetés problémáival kapcsolatos. Igen, az Interpol szabályzatának 3. cikkelye kimondja: A nemzetközi rendőrség egyik országban sem avatkozhat politikai jellegű ügyekbe. Jacques Ambouaz beszélgetésünk során ezt többször megismételte. Én azonban jól emlékezem olyan esetekre. amelyek ellentmondanak ennek az állításnak. így például a portugál rendőrség, amely Belgadó tábornoknak, a fasiszta Sa_ lazar-rendszer ellenségének meggyilkolását megszervezte, a gyilkossággal a bűnözőket vádolta, s hogy a gyanút elterelje, az Interpol segítségét kérte. Azok, akiknek fennhatósága alá tartoznak a nyugati rendőrségek, az Interpol- ba bevonják a független afrikai államokat, különleges iskolákat szerveznek az afrikai rendőrök kiképzésére. Ám az Interpol instruktorai, a felülről kapott utasításoknak engedelmeskedve, a bűnözés elleni küzdelem ürügyével olykor a haladó szervezeteket és a hazafiakat üldözik. Ambouaz rendőrbiztos azonban, úgy látszik, meggyőződéssel hitte, hogy az Interpol szabályzatának 3. cikkelyét, mindenütt rendületlenül megtartják. A szervezet pénzügyi szabályzatával is megismertetett — Nincs elég pénzünk. A tagdíjak rendszertelenül folynak be. A bűnözés pedig fokozódik... Kevés a munkatárs, — sóhajtott a rendőrbiztos. Valóban, az Interpol központjának minden osztályán francia rendőrök dolgoznak. A francia kormánynak rendkívül nagy érdeke fűződik az Interpol munkájához, mivel az országban kolosz- szális méreteket öltött az amerikai típusú banditizmus. Francia- országban a rendőrség létszáma tavaly elérte a 156 000 főt. Nem egyszer láttam Párizsban ilyen szövegű plakátot az utcán: „A rendőrség gyors karriert kínál önnek!” A párizsi városi tanács költségvetésének 10 százalékát rendőrségre fordítja, az ugyanezen célokra folyósított állami összegekről nem is beszélve. Egyeseket azok közül, akiket a „gyors karrier” lehetősége elcsábított, az Interpol központjába küldték dolgozni. Franciaország négymillió frank hitelt adott a nemzetközi rendőrszervezet új székházának építésére. Az ódon villában láttam az új székház makettjét. A hétszintes rendőr- palotát a Szajna balpartján, a Saint-Cloud kerületben építik fel. Sophia Loren brilliánsai ... Az egyik londoni luxusszállóban történt. Sophia Loren olasz filmcsillag, egy fogadásról késő éjszaka hazaérve, kinyitotta szobája ajtaját és döbbenten állt meg a küszöbön. Szobáját teljesen felforgatták, a szekrényének, íróasztalának, éjjeliszekrényének tartalmát a szőnyegre szórták, a fali széfet feltörték. • A művésznő felsikoltott: az ékszereim!... Igen, valamennyi eltűnt. A brilliánsok és a valódi gyöngysor, az aranykarkötők, a gyűrűk, a drága órák, mindazok az értékek, amelyeket a művésznő mindig magával visz, — eltűntek. Márpedig értékük elérte a 180 ezer font sterlinget. A megdöbbenés első percei után Sophia Loren sürgős telefonbeszélgetést kért Párizzsal. A 727—35—49 számot hívta. Párizs hamarosan jelentkezett. — Halló. Itt az Interpol! Ugyanezen az éjszakán felvették az 594-es számú jegyzőkönyvet a művésznő értékeinek eltűnéséről. Néhány perc múlva rendőrautó száguldott Sophia Loren párizsi háza elé, hogy megakadályozza az esetleges betörést. Sophia Lorennek nem volt szerencséje. Az 594-es számú ügyet mindeddig nem zárták le, a bűnözőket és az értékekét nem találták meg. — Adataink alapján az a feltevésünk, hogy a banda Dél- Amerikában bújt meg — mondja Pierre Fochard, az Interpol tisztje. — Az ékszereket szétszedhették és a drágaköveket egyenként eladhatták. A bűnözőket nehéz lenne megtalálni. Egyben azonban biztos vagyok: azok, akik a lopást elkövették, itt vannak nálunk. S ezzel a fiókokra mutatott, ahol különleges szerkezetű, forgó dossziékban ezer és ezer kartotékot tárolnak, ujjlenyomatokkal, feltüntetve a különböző nemzetiségű bűnözők nevét és ismertető jeleit. Ez volt az Interpol szíve — a bűnözőket nyilvántartó osztály. (Folytatjuk)
