Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

i

Í36?. májas lí.

Tör:*JA WEcyei képújság

Mi van és mi hiányzik a kölcsönzőben?

Sláger: a gyapjúpulóver

Központban van, de kissé eldugott helyen. Tolnán, a Szekszárdi utca 13. számú ház udvarában hátul, az uvaron áthaladva közelíthető meg a földművesszövetkezeti kölcsönző.

Látható itt sok minden, ami egy háztartásban használatos. Mosógépek és porszívók, evőeszközök, tányérok, poharak, üvegek hatszáz személy számára. Sorakoznak a vendéglátáshoz szükséges asztalok, székek és abroszok nagy mennyiségben. Akinek szüksége van rá, permetezőgépet is vihet, camping-felszerelést, kapható itt a kisebb terhek ci- pelését megkönnyítő úgynevezett kulikocsi is.

Vidékről jött, sokszoknyás asszonyoktól köszön el éppen Szántó József. A nyugdíjas bácsi időnként besegít a „főnöknek”, feleségének a kölcsönzésnél.

— Hát akkor... Számítson ám ránk. Szombaton jövünk — indulnak kifelé a tájékozódást nyert asszonyok.

Nincs még két esztendeje, hogy megkezdte a földművesszövetkezet ezt az újfajta szolgáltatást; Eleinte gyengén ment. Időre volt szükség, hogy megismerje a lakosság, pótoltak is néhány cikket, no meg aztán élelmességre is szükség volt, hogy minél többen tudják: ide fordulhatnak, ha valamire szükségük van.

Bedolgozták magukat Szántóék.

— Mely cikkeik a legkapósabbak?

— Talán az asztalnemű-félék leginkább. A családi ünepségek- re, a társadalmi és üzemi összejövetelekre rendszeresen kölcsönviszik evő- és étkezési eszközeinket, az asztalokat, a székeket. Három lakodalomra kértek most egyenként kétszáz tányért és a hozzávalókat. Ebből ez az egész készlet. De nemcsak nagy tételben, hanem elég sokszor tíztizenöt garnitúrát is elvisznek ezekből. Ritkán, de van úgy is, hogy e téren kevés még a nagy készlet is — feleli a férj. Szántó bácsi, mint műszerész elvégzi a háztartási gépek apróbb javításait is, hogy ne legyen e miatt fennakadás.

— No és a bográcsok! Nemcsak Tolnán viszik, de Szekszárdról is sokan átjönnek hozzánk rézbográcsért. Halászlevet főznek házilag. Sokszor mint a tíz forgalomban vám. Törzsvendégeink a bográcskölcsönzéssel a Gerjeni Állami Gazdaságtól — egészíti ki férjét Szántó Józsefné.

— Van-e olyan, amit egyáltalán ne vinnének?

— Olyan nálunk nincs. Körülbelül most harmincötezer értékű a kölcsönzésre váró használati tárgyak leltári értéke. Pótlásukról elhasználódás szerint gondoskodnak — felelik.

— Mi van az új cikkekkel? üj igény a televíziókészülék, a táskarádió, a magnetofon kölcsönzése. Beszerez- tek-e már ezekből?

— Ezekre még nem került sor. Bajos és kényes a tv-készülék kölcsönzése, de gondolom, feltétlenül sor kerül majd rá. Akkor azzal is foglalkozunk. Nagyon keresik a táskarádiót, a magnót és — érdekes — a házilagos szobafestéshez szükséges eszközöket — sorolják felváltva.

— Mit nem keresnek egyáltalán, vagy kevésbé?

— Olyat nem tartunk, ami nem kéne. Csupán a disznóvágáshoz szükséges forrázóteknőt, hurkatöltőt és hasonlót keresik kevésbé és azt is csak a szezonban. Fellendült a kölcsönzés, javul a forgalom. A kölcsönzési díj egységesen öt százaléka a kölcsönzött holmi értékének.

— Nem drágállják az emberek?

— Dehogy. Úgy tartják, . megéri. Szívesen megadják azok, akiknek szükségük van rá — mondják.

— Még egy kérdést: kifizetődő-e a kölcsönzés?

....... ■ __t

«

— Feltétlenül. Megéri a Cégnek is, meg nekünk.is. Másfél évvel ezelőtt csak havi 200—300 forintot kerestünk, most pedig havi 1000—1200 körüli a kereset. Itthon vagyunk, szívesen csináljuk. Az fmsz is megtalálja a számítását — mondja befejezésül Szántóné asszony.

Életképessé, elismertté vált a másfél évvel ezelőtt elindult fmsz-i kezdeményezés. Jól járt

vele a lakosság. Van hova menjenek a tolnaiak és a környékbeliek, ha hiányzik valami átmenetileg a háztartásból. Tervezik a szolgáltató részleg bővítését.

Érdemes és szükséges lenne az új cikkekkel történő mielőbbi kiegészítés is a bővítés mellett. Ván rá igény, sőt várható növekedése is. Ne keressék hát hiába a tolnai lakosok, amire átmenetileg szükségük lehet.

SOMI BENJAMINNÉ

Negyvenöt Tolna megyei termény

(Tudósítónktól). Tolna megyéből az 1967. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár növénytermesztési és kertészeti eredménybemutatóira 20 termelőszövetkezet 42 terményével és 3 állami gazdaság 6 terményével jelentkezett A Kiállítási Iroda értékelése szerint az eredménybemutatókra történt benevezésekből csupán 3 termelőszövetkezeti termény nem érte ed a kiállítási szintet, így 45 Tolna megyei terményt láthatunk majd az idei mezőgazdasági kiállításon.

A 32 000 négyzetméteres szabadtéri bemutatón kapott helyet a SZÖVOSZ tervezésében és kivitelezésében készülő 1600 négyzetméteres házakért. Célja: ismertetni a házi és a városi kis kertekben ültetésre ajánlaté« gyümölcs- és zöldségfajtákat, azok elrepdezését és a műveléshez ajánlott eszközöket, gépeket. Érdekes lesz az árusítással egybekötött eszköz, gép, berendezés, növényvédő szer és műtrágya kiállítás is a kert szomszédságában. A gyümölcsös és zöldséges kerten kívül bemutatják a virágos kertek elrendezését, a virágágyak elhelyezését, módját, formáját, a pázsittelepítést, a kis komposzttelep elhelyezését. Az 1600 négyzetméteres szabadtéri bemutató előreláthatólag a kiállítás egyik leglátogatottabb területe lesz.

Üdülő a sátortáborból

A bonyhádi járás úttörőinek Fonyód-alsóbélatelepi váltótáborát üdülővé akarják fejleszteni. Mivel az a terület első osztályú, szükségessé vált, hogy a sátortábor helyén üdülőt építsenek. Kajári Antal járási úttörőtitkár tájékoztatása szerint körülbelül egymillió forintra' lesz szükség az építkezéshez. Úgy szeretnék megvalósítani elképzelésüket, hogy az üdülő a felnőttek rendelkezésére álljon, amikor befejeződik az. iskolai szünidő. így minden valószínűség szerint nagyobb társadalmi összefogás valósul meg az anyagiak fedezésére is.

A közelebbi jövő táborozási programjában szerepel, hogy felveszik a kapcsolatot a bonyhádi járás úttörői a váci járás Dunakanyarban lévő táborával, és cseretáborozást szerveznek.

Kamasz üzemrész

Tavaly a kongresszusi verseny kezdetén „megfejelték” éves tervük termelési értékét, de év végére még ennél is többet produkálták; 3 680 000 forint helyett 4 225 000-et. Pedig fiatal az üzemrész, alig több kétévesnél. Tulajdonképpen a szükségszerűség hozta életre. A mezőgazdaságban dolgozó sok ezer traktor hidraulikájának javítása csaknem lehetetlen volt „kisipari” módszerekkel, azzal hogy minden gépjavító állomás maga javítsa minden felszerszámozottság nélkül.

így, ezért jött létre a Tamási Gépjavító Állomáson a hidraulikajavító üzem. Ma már százas szériákban javítják a szivattyúkat, elosztókat munkahengereket, de nem közvetlenül a felhasználóknak, hanem az AGROKER közvetítésével. Az AGROKER szállítja az elhasználódott szerkezeti egységeket, és hozza forgalomba kijavítva. Esetenként azért egyedi munkákat is vállalnak termelőszövetkezetektől sürgős esetekben. Két hete például a besnyői Sállá! Termelőszövetkezetnek is javítottak soron kívül.

Két év alatt valósággal erre a szakmára specializálódott a gépszerelők, esztergályosok egy része, hiszen itt rendkívüli pontosságú munkát kell ’ végezni, amely már inkább műszerészmunka, mint a hagyományos gépjavítás.

Éppen ezért, mivel a fel szerszámozottság nem teljes, kooperációt kell kiépíteni. Á hidraulikaszivattyúk támper- selyeinek megmunkálását letenyei javítóüzemre bízták.

Mivel az üzemrésszel együtt új ez a javítási tevékenység is, kísérletezni kell még, melyek lehetnek a legjobb mód szerek, eljárások. Ilyen kísérlet folyik most a munkahen- gerek dugattyúinak felújítására. A bonyhádi javítóállomáson tíz ilyen alkatrész megkopott felületét műanyag, felrakással pótolták, öt másikét pedig fémmel, galvani • kus úton. Az így megjavított munkahengereket kiadták a termelőszövetkezeteknek, a tamási Vörös Szikrának, ?, ba- taszékinek, a fürgedinek. Fgy úttal „káderlapot”, adatfelvételi lapot is küldtek ki. amelyen a szövetkezetek nyilvántartják, ellenőrzik az alkatrész megbízható működését

Háromhónapos üzemelés után a javítóüzem ellenőrzi a kopásállóságét ét amelyik felújítás — a műanyagos, vagy a fémes — jobbnak bizonyul, azt fogják alkalmazni.

A tamási hidraul'kajavíló üzem fejlődésére jellemző, hogy alig két év alatt kinőtte a helyét és bár szemre is tetszetős műhelyben dolgozhatnak a munkások, a termelést tovább már nem lehet fokozni. így még az idén másik helyre, nagyobb műhelybe költözködik az üzem, úgyhogy a második félévben már kedvezőbb körülmények Között termelhet.

A tavaszi divatbemutatókon az ilyen gyapjúpulóverek aratták a legnagyobb sikert.

(MTI-foto — Kácsor László felvétele.)

A községi ent bei*

A külseje, az egész megjelenése olyan, amire faluhelyen azt mondják, hogy semmi kis ember. Alacsony, vézna és kicsit ferde, sőt talán még csavarodott is a dereka, vagy a háta, ha jól megnézzük. Mindezek ellenére Pali bácsi tekintélyes ember. Községi ember, régóta csinálja és jól. Most emelték a fizetését 50 forinttal, így már majdnem eléri az ezret, tíz forint híja az ezernek. Jutalmat is kapott a járástól, ötszáz forintot.

A viselkedésében meg a beszédmodorában van valami imponáló magabiztosság. Megszívja a cigarettáját, vagy az orrát, mikor mit, hátradől a széken, keresztbe veti a lábát és azt mondja:

— Tavaly hatot kaptam.

Mármint jutalmat.

Pali bácsi, teljes nevén Fábián Pál, talán a legrégibb hivatalsegéd a tanácsi vonalon. Tanácsok sem voltak még, amikor ő már hivatalsegéd lett, helyesebben kisbíró, 1947- ben. Úgy agitálták meg. Gazdálkodott néhány hold földön, de mondták neki, sokkal jobb sora lesz a községháznál, agitálták, gyúrták erősen. Neh z ügy volt, nem vitás, most viszont már nem cserélne senkivel. Ha úgy vesszük úriember. Bemegy reggel a tanácsházba, korán, fél hét előtt, mert az adóügyi ember is ott van fél hétre, akikor jön busszal. Először mindig az adóügyi ember íróasztalát töröli le. Este takarít különben, de reggelre még rászáll egy kis por az asztalokra, hát meg kell őket törölni. Aztán kézbesít néhány dolgot, mindennap leviszi a postakönyvet és néha összehívja a tanácstagokat. Na. m eg befűt téli időben. Mi ez ahhoz képest, ami az ötvenes években terhelte? Négyszer, ötször is dobolt naponta, begyűjtés, végrehajtás, minden. Sokszor félt, elbújt, nem ment végrehajtani. Csak a „hatalmas sok papírokat” hordta.

A tanácstitkár, Schmidt Ferenc ennél a kifejezésnél közbevág, a Pali bácsi jelenlétében. Hármasban ülünk a titkár íróasztala körül.

— Felhívom a fi- gyelmét a Pali bácsi szóhasználatára. Azt mondja például, hogy hatalmas sok.

A hivatalsegéd elmosolyodik, jó szélesen, gögyögős kuncogással. Tetszik neki ez a dolog, hogy figyeljük a beszédjét. Hanyag mozdulattal megsimogatja tüskehaját mintha össze akarná kaszálni. De ez nem kuszálódik, annyira rövid.

— Bukovinából jöttünk ide, Izménybe.

Az ő beszéde másokénál is több eredetiséget, egyéni\ ízt tartalmaz, csakugyan figyelni kell rá. Kártyáznak például a

kocsmában, de nem pénzre, hanem „Aki veszít, az dugó". Zsíroznak. Valamikor ferbtízett is, sőt ramslizott, de az ultit nem ismeri.

Egyébként a kocsmában, vagyis az italboltban ugyancsak hivatalsegéd a Pali bácsi. Akkora itt a forgalom — sajnos —, hogy az italmérő nem nagyon győzi. A bevétel havonta eléri a 90 ezer forintot is, ebben a kis faluban. Mindent megisznak. Ha egy-egy alkalommal már csak málna, marad, azt is megisszák, az utolsó csöppig. Pali bácsi beáll vasárnaponként poharat mosni, de még hétköznap este is. Természetben honorálják a szorgalmát. Nem veti meg az italt, legyen az bor, sör, vagy éppen „fickó”, ami se nem féldeci, se nem stampedli, hanem a kettő között. A Mihály Lőrinc nevezte el ezt az adagot fickónak, az alsó szomszéd.

A fizetését persze nem issza el Pali bácsi, jól is néznénk ki, meg különben is csak módjával szívja a nedűt. Hivatalos ember. Egyszer történt meg vele, hogy beszívott, és a tanácshoz érkező járásiakat igazoltatni akarta. Hol vagyunk már attól! Kivágták Izményben a noha szőlőket, annak rend- je-módja szerint. Ahogy a rendelet előírta.

(Gemenczi)