Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

1967. május 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Kezdeményezők a fiatalok KISZ-küldőttértekeslet Dombóváron A dombóvári Gőgös gimná­zium fizikatermében kedden tartotta bizottsági és küldöttvá­lasztó értekezletét a dombóvári községi KISZ-bizottság. Szabó Imre községi titkár, gimnáziumi tanár ismertette a beszámolót az elmúlt három év munkájáról. Beszédében foglalkozott a KISZ Központi Bizottság határozatával mely szerint ez év június 29—30. és július elsejére összehívják a KISZ VII. kongresszusát. Utalt az MSZMP IX. kongresszusának KISZ-re vonatkozó megállapítá­saira is, amely többek között ki­mondja, hogy a KlSZ-alapszer- vezet. mint ajánló, fiatalokat ja­vasolhat a párt soraiba. A dom­bóvári pedagógus KISZ-szervezet a járásban elsőnek élt e lehető­séggel. Röviddel a pártkongresz- szus után KISZ-fiatalt ajánlot­tak párttagnak. A kül- és belpolitikai tájékoz­tató után a KISZ-bizottsaghoz tartozó 13 alapszervezet munká­ját értékelte. Dicsért és bírált. Jó politikai foglalkozásokat tar­tottak például a cementüzemben, az I-es számú téglagyárban. If­júsági brigád alakult a faipari és a vasipari ktsz-ben és a ce­mentüzemben, a szocialista bri­gád elnyerésére. A cementüzemben 200, a fa­ipari ktsz-ben 500,. az építő­ipari ktsz-ben 100, a vasipa­ri ktsz-ben 1500 óra társadal­mi munkát vállaltak a fiata­lok. Az idei évben alakult I-es szá­mú téglagyári KlSZ-alapszerve- zet tagságának első közös vállal­kozása példát mutató volt. Meg­javították a gyárhoz vezető és évek óta meglehetősen elhanya­golt járdát. Uj színt hozott a KISZ életébe a két középiskolás pedagógus KISZ-szervezet megalakulása. A tantestületbe fiatalon bekerülő pedagógust életkorban egy meg­felelő kollektíva fogadja, s ez megkönnyíti a kezdést. A peda­gógus KISZ-szervezet felajánlotta segítségét az üzemi, a vállalati alapszervezeteknek. Tagjai, a fia­tal pedagógusok, a kultúrmunka szervezésében adnak segítséget az üzemieknek. Reálisan bírált a beszámoló, kielégítő a fiatalok részvétele. A beszámoló befejező része a fel­adatokkal foglalkozott. Meg kell vizsgálni, hol mi­lyen lehetőség van a KISZ- tagság létszámának növelésé­re, újabb alapszervezet ala­kítására, s a politikai oktatás eredményesebbé tételére. A beszámoló feletti vitába el­sőnek Tihanyi Béla, a kesztyű­gyár ifjú párttitkára jelentkezett. Az üzemi pártszervezet és a KISZ-vezetőség kapcsolatáról be­szélt, s megállapította, hogy ná­luk az üzemi négyszög jó egyet­értésben dolgozik. A faipari ktsz fiatalja. Magyar János a KISZ- esek munkájáról szólva elmond­ta. hogy üzemükben nagyszabá­sú átalakítást hajtottak végre: műhelyeket költöztettek át. gé­peket mozgattak, s a fiatalok társadalmi munkája ezer órára tehető. A kesztyűgyár KISZ- bitkára, Murzsa András a KISZ- munkán belül a nemrég alakult irodalmi klub és az ifjúgárdisták munkájáról, a fiatalok kezdemé­nyezéséről beszélt. Üzeműnk fiataljai a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére elvállalták, hogy október 31-ig leszállít­ják a Szovjetunióba irányu­ló exportunkat. Link Gizella, a cementüzem KISZ-tifckára a szocialista brigád mozgalomról, s ugyancsak a ju­bileumi évforduló ünnepére tett vállalásukról beszélt. — KISZ- szervezetünk tagsága elvállalta, hogy ötezer előregyártott elemet készítünk társadalmi munkában — mondta. Kovács József, a vas­ipari ktsz KlSZ-tltkára szóvá tette, hogy eddig minden felszó­laló az eredményekről beszélt, holott a KISZ-alapszervezetek munkáján még van javítanivaló. Tengerdi Lajos a politikai mun­ka javítására és a választott tes­tület részéről az ellenőrzés meg­javítására tett javaslatot A KISZ-gyűlés elnökségében foglalt helyet Ponecker Zsig- mond, a községi pártbizottság vb-titkára, aki a párt nevében táljaink, községünk KlSZ-tagsá- ga megfelel elkötelezettségének. Ahol jól dolgozik a KISZ, nincs probléma a fiatalság megítélésében. A választások ideje alatt fellen­dült a KISZ-alapszervezetek munkája, s bár néhány üzemben lehet találkozni passzivitással, nem szabad általánosítani, mert a többség jól dolgozik. Fiatal­jainkban van kezdeményező kész­ség. Igazolják az akciók, a „Vá­doljuk az imperializmust!”, a vietnami műszak, a görögorszá­gi eseményekkel kapcsolatos til­takozások Stb. A fiatalokra szá­mít a párt, és segítjük is a fia­talokat céljaik elérésében. Ehhez az is szükséges, hogy igényeljék a párt segítségét. Jutkusz Győ­ző. a járási KISZ-bizottság tit­kára a Balatonfenyvesen épülő úttörőtábor építéséhez kért segít­séget. A dombóvári járás Bala­tonfenyvesen állandó jelleggel úttörőtábor létesítését tervezi. A két dombóvári téglagyár 20—20 ezer, a dalmandi tég­lagyár 10 ezer téglát ajánlott fel az úttörőtábor építéséhez. A vita összefoglalója után Szabó Imre KISZ-titkár javasla­tára az értekezlet résztvevői táv­iratban tiltakoztak a görög ha­zafiak üldözése, bebörtönzése és az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen. — Erről a fó­rumról is felemeljük tiltakozó szavunkat az Amerikai Egyesült Államok agressziója ellen. Követeljük a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bom­bázásának beszüntetését, az amerikai csapatok kivonását Dél-Vietnamból — hangzott a távirat. Ezután került sor a második napirendi pont megtárgyalására, illetve a vezetőség és a küldöttek megvá­lasztására. A dombóvári KISZ- alapszervezetek 29 tagú községi bizottságot, héttagú végrehajtó bizottságot és a járási értekez­letre 18 küldöttet választottak. miszerint a rendezvényeken nem köszöntötte a fiatalokat: — Fia­Pozsonyi Ignácné És ma mit mondanak a rádióban, Sági néni, milyen a Kapos víz­állása? Fehérhajó asszony ül velem szemben, a taka­ros ház ízlésesen be­rendezett szobájában. Előtte könyvek. Gyűrött, a használattól kopott füzetek, amelyeket az év minden napján naponta kétszer kell kézbe ven­ni. özvegy Sági Mátyás- né fellapozza a könyvet, az 1967. évi feliratút, — A Kapos Kurdnál 82 centiméter. Alacsony vízállású. A rádióban ennyit mondanak be a táviratomból. De nekem jelenteni kell azt is, hogy május 9-én a le­vegő hőmérséklete 15, a vízé 17,2 Celsius fok volt. Délután sem vál­tozott a víz. Amikor a tizenhat órás mérést jegyeztem még jó volt az idő, bár Gyulaj fe­lől, meg Dombóvár irá­nyából esőfelhők jöttek, és lehet, hogy holnapra felszalad a víz kétszáz­ra, vagy kétszázötvenre. Sági néni harminchét ... a Kapos éve minden reggel hét órakor leballag a Kapos hídjánál lévő vízmércé­hez. Leméri a víz hő­fokát, megállapítja a levegő hőmérsékletét és a vízállással együtt fel­írja egy nyomtatványra, postára adja és nyolc órakor már a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutatóintézet Országos Vízjelző Szolgálatánál jegyzik a sok megfi­gyelő adatai között Sági néniét is. — Harminchét év hosszú idő. Egy nap sem késett el a jelentéssel? — Egyszer elkéstem. Nem is tudom, elfeled­tem. De nem lett belőle baj, mire leszóltak tele­fonon, már feladtam a táviratot, csak kicsit késve.* Amikor szabad­ságon vagyok, akkor a fiam, vagy a menyem írja. De legjobban sze­retem magam nézni a vizemet. Az én hivata­lom, én kapom érte a fizetséget, elismerést... Kurdnál... — Mennyit fizetnek ezért a munkáért? — Két éve rendezték a fizetséget. Addig ne­gyedévre kaptam há­romszáz forint körüli összeget, azóta havonta kettőszázat. Meg néha egy kis jutalmat. Mert verseny van közöttünk, és én gyakran első, meg második helyezésre jutok. — Emlékszik-e nagy árvízre, Sági néni? — Volt egy-kettő, de már régen. Nálunk a víz csak felszalad, az­tán hamar , el is megy. Előveszi a könyveket és kikeresi, mikor is volt utoljára emlékeze­tes nagy víz. 1963. már­cius 9-én este 89 centi Volt, reggelre 120, esté­re 258, másnap meg 338 centire szaladt a víz. Az nagy víz volt. Tavaly ősszel, november 12-én este meg 92 centit mért, reggel már kettőszázra emelkedett a víz és este már apadni kez­dett. Nagy eső volt, valahol Dombóvár, vagy Kaposvár környékén. — Ritkán utazok, de ha valahova megyek, mindig azt nézem, ott milyen a vízmérce. Job­bágyinál a Zagyva híd­jánál is, amikor egyszer arra jártam, megnéztem a vízmérőt. A múlt év­ben meg Szolnoknál a Tiszát néztem. — Sági néni persze figyeli mindennap a rádiót, jól mondják-e be a táviratát? — Hogyne, persze fi­gyelem, de mindig jól olvassák fel. Meg a népek is mondják a fa­luban: Sági néni hal­lottam a vízjelentését... Mindennap 13 óra negyvenöt perckor kez­dődik az időjárás- és vízállásjelentés. Har­minchét év óta ismeret­lenül özvegy Sági Má- tyásné távirati jelenté­séből egy mondatot fel­olvasnak: ... a Kapos Kurdnál... — pálkovács — Gondolatok a műfelháborodásról A gyors meggazdagodás tit­ka tulajdonképpen nem titok, pedig mostanában köny­veket sem úriak róla, mintaho­gyan teszik Amerikában, vagy tették itt nálunk, Magyarorszá­gon is, a felszabadulás előtt. Minthogy az emberek közéleti aktivitása politizáló készsége megnőtt, gyakorlatilag a társa­dalmi élet mozgásában nincs semmi titok. Mindent észrevesz- nek, kommentálnak, tudni és látni akarnak. Annak idején például nagyon ésszerű meg­gondolásból, az államosított há­zakat méltányos áron, OTP-n keresztül lehetett megvásárolni. Jelentős kedvezménynek számí­tott az elsőbbségi jog, a benne lakónak, s számottevő könnyí­tésnek minősült a részletfizetési lehetőség. Bátaszéken így vásárolt sarok­házat, alig félszázezer forintért egy fuvaros. A ház most ismét éladó. A fuvaros 300 ezer fo­rintot kér érte. Kérni lehet, meg­adni nem muszáj. Kettőn áll a vásár. Ez igaz. Maszek vevővel a fuvaros aligha tudna üzletet csinálni. Viszont az épületre közületi célból volna szükség, s nincs kizárva, hogy éppen ezért a fuvaros mégis hozzájut a 300 ezer forinthoz. Elképzelhető, hogy egy épület értéke megsok­szorozódik? Felújítás, bővítés, korszerűsítés esetén minden to­vábbi nélkül többérő lehet, mint volt korábban. Csakhogy ebben az esetben a fuvaros számottevő értéknövelő munkát nem vég­zett. Azt azonban tudja, hogy közületi célra múlhatatlanul szükség van az épületre, nem szívbajos, szeretne az épületen mcrT',''zdagodni. ÍJ ;yeskedő. S nem ő az ” egyetlen, nem az első, nem az utolsó. Akadnak embe­rek, akik például Szekszárdon éppen a szanálás során lebontott épületanyag egy részének meg­szerzésével szedték össze magu­kat, kevés munkával, de annál több leleménnyel. Potom áron jutottak hozzá fához, cseréphez és tető alá hozták belőle az üdülőt, a víkendházat, a másik családi házat, amit most már százszoros áron adhatnak to­vább. S mindez nem történt, nem is történhetett titokban. Szükség sincs a titkolózásra, mert gyakorlatilag minden sza­bályos. Nincs az a jogász, aki törvénytelenséget tudna kimutat­ni. Az utca embere mégis fel­háborodott. S hát torkolljuk le? Nem tehetjük, mert tulajdon­képpen a szocializmus alaptör­vényét tartják be azok, akik el­ítélik az ügyeskedés mindegyik válfaját, tehát a törvényesített válfaját is. E kérdés kapcsán r. többi a jogalkotók és a törvény­hozók dolga. Ha mindig oda merünk figyelni a könnyen lel- kesedők mellett a felháborodók- ra is, akkor egyre biztosabban és pontosabban tudjuk, hogy mi­kor mi a legfontosabb dolgunk. Mikor, mert ez is nagyon lé­nyeges. Az őszinte és kendőzetlen sza­vak legtöbbször kínosan érintik az embert, de a közélet szintjén ezek mégis értékesek. Belőlük lehet leszűrni, hogy egy bizonyos poszton kinek, mi a feladata, a kötelessége ahhoz, hogy a dol­gozók maradéktalanul azonosít­sák magukat politikánkkal. Rossz és elvetni való a helyi politika ott, ahol sokasodik a megkese­redett szájízű, kiábrándult és cinikus emberek száma. S ez rendszerint ott következik be, ahol egy község vagy egy üzem­dolgozóinak politikai érettségére fittyet hányva így, vagy úgy, de megsértik a szocializmus írott és íratlan törvényeit, továbbmenve, pártunk politikáját. Partunk politikáját sértik • meg abban a községben is, ahol a kislétszámú tanács­apparátus úgyszólván családi részvénytársaság. A tanácselnök sógora a tanácstitkár és újab­ban bent dolgozik a tanácsházán a titkár mellett a feleség is. Fel­tételezhető, hogy a hivatali gé­pezet ennek ellenére kitűnően működik, s a rokonok pontos, lelkiismeretes, ügyszerető embe­rek. Elképzelhető, hogy az ellen­őrzés mindig, mindent rendben talál. De van ennek a helyzet­nek egy fontos, politikai része, amikor a kérdés így vetődik fel. Vajon milyen hatást gyakorol a község dolgozóira ez a rokoni együttes. Rossz hatást. Okkal, vagy ok nélkül, de a közéleti kérdésekkel szemben nem kö­zömbös emberekben nő a bizal­matlanság, s ezzel együtt csök­ken a közéleti érdeklődés. Végső soron közigazgatási szinten rend­ben lehet ugyan minden, de po­litikai téren nem. Mindezt rég tudjuk, ennek ellenére egy-egy hivatal szemszögéből nézve, gyakran még mindig előbbre valónak tartjuk kéit-három em­ber érdekeinek megvédését, mint egy egész falu, avagy üzem, vál­lalat, hivatal normális közérze­tének a megteremtését. Eddig az volt a helyzet, hogy járási, községi, üzemi szinten ugyanúgy, mint megyei és orszá­gos szinten, főleg a termelés közvetlen irányításával foglalko­zott a politikai vezetés. Érvénye­sült a párhuzam, ami annyit je­lent, hogy a politikai vezetés ugyanazt csinálta, amit a gaz­daságvezetés, vagy éppen a gazdaságvezetés helyett dolgo­zott. Ebből következett, hogy a politikai vezetés jól ismerte ugyan az emberek véleményét, de arra már ritkán volt idő, hogy ezeket elemezzék, értékeljék, összegezzék, s az elemzés, érté­kelés, összegezés birtokában a figyelmet, a lényegre összponto­sítsák. Aztán így, ennek ismere­tében tegyék meg a termelést elősegítő intézkedéseket. . A közelmúltban Medinán " megtörtént, hogy egy párttag a Hideg napok című film bemutatója után szövetkezeti gazda társát az utcán leköpte. Ha az ottani politikai vezetés nem szentelhet ennek az ügy­nek az értékelésére elegendő időt és figyelmet, arra való hi­vatkozással, hogy a konkrét ter­melőmunkával van elfoglalva, akkor ennek; éppen a konkrét termelőmunka látja a kárát. A szóban forgó párttag ugyanis végső soron súlyosan megsértette pártunk politikáját, hiszen cse­lekedetével birjnyta lanságot, megtorpanást, esetleg félelmet keltett emberekben és ez a kö­rülmény a termelésre feltétlenül károsan hat vissza. .De tovább menve, visszahat a dolgozók po­litikai közérzetére is, negatív előjellel. S a jövőben ha ezeknek a dolgoknak a kellő szintű érté­kelése kerül előtérbe, akkor még közelebb jut pártunk politikája a dolgozókhoz. Látszólag messzire mentünk onnét, ahonnan elindultunk, az ügyeskedő fuvarostól. Pedig közte és a minősíthetetlenül vi­selkedő, párttagságával visszaélő ember között kevés a különb­ség. Annál több közöttük a kö­zös vonás. Valamivel visszaél­nek, olyan valamivel, ami sérti az emberek szocialista igazság­érzetét. Ezért egyik is, másik is a maga hatósugarában kárt okoz. Miattuk fordul elő hogy né­hányszor a közéletben a tisztség­viselők mentegetőzni, magyaráz­kodni kényszerülnek. S a gyen­gébb vértezetűek a műfelháboro­dást hívják segítségül. Ez aztán a legrosszabb. A kommunisták merjék vál­** lalni mindazt, ami a nyers és kíméletlen őszinteség velejárója. Ne feledjük, állan­dóan kötelességünk ügyelni rá, hogy az emberek igazságérzete ne csorbuljon, az elvek tisztasá­gára ne kerüljenek szeplők. SZEKULITY PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents