Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. május 1. (Folytatás az 1. oldalról) május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső célokat ültetőén, mind intemaci dialista jellegében, hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nem csak Budapesten, hanem az egész országban. Kifejezte ez a demonstráció, hogy a pártkongresszus, a közelmúlt hónapok nagy politikai felvilágosító kampánya eredményeként a dolgozók értik és helyeslik irányvonalunkat. ■ Ennek elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, hazánkban csak élünk valahogy. Látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszázalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nem olyan egyszerű a helyzet, és szinte minden héten történik valami, ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog. Nekem más nyelven persze ugyanezt mondja ez a kongresz- szus is. Kádár János ezután így folytatta: A pártkongresszus, a választások, a termelőszövetkezeti kongresszus és a szakszervezeti kongresszus sokat tett rendszerünk, s a munkáshatalom további szilárdítása érdekében, sokat tett a munkás-paraszt szövetség további erősítéséért, és még inkább, megmutatta. mit kell tennünk a szocialista termelőerők. a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha ebben a szellemben, ezeknek a céloknak megfelelően tevékenykedünk továbbra is. akkor ezt megfelelő eredményeknek kell követniük a rendszer szilárdításában. a gazdasági épi- tőmunkában és a kultúra területén is. A közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdasági irányítás reformját — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt a kongresszuson szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel és hozzátehetem. szeriiTtem elvileg helyesen. Szólották a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredményekről is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni. A kockázat vállalása szükség- szerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál sohasem felejtsük el, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés amikor kockáztat, a magáét kockáztatja, aztán. ha nincs szerencséje, akkor csődbe megy és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az az egész népé. A gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket. s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére az rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk. nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani de azt is tudni kell és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.) Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. És kell hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enélkül nem számíthatunk a dolgozó tömegek, és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására. Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása. Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps). És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barnaszénbányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvallottal ne legyenek. Ha érzik az emberek, hogy ilyen a rendszer, teljes erővel és teljes szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szocializmus igazsága abban rejlik, biztosítja-e számára a kizsákmányolásmentes, szabad, kulturált és jobb életet. Ezt várja a dolgozó ember a szocializmustól. Nem azért van egy ország lakossága — folytatta Kádár János — hogy mi, pártfunkcionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, alkalmazottak, hogy a tagdíjat befizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a munkásosztály, a dolgozó nép javáért, ezért teremtette a munkásosztály a forradalmi pártot és a szakszervezetet is és erről nem feledkezhetünk meg a szocializmus viszonyai között sem, amikor az osztályellenséget már legyőztük. Mert, ha erről megfeledkezünk. akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk emberek, ha visszanézünk, alig jönnek utánunk. Nem tudom, így miié mennénk. (Derültség, nagy taps.) A szocialista társadalom felépítéséhez szükséges lépéseiket kötelességünk sorra-rendre következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkásosztályunkért, saját népünkért, amelyeknek fiai és képviselői vagyunk, de a nemzetközi munkásosztályért és a világ különböző térségeiben a szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcoló népekért is. (Nagy tap».!! Első és legfontosabb kötelességünk. hogy saját hazánkban, úgy építsük a szocializmust, szambád emberhez egyedül méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez segítse az ő harcukat. (Nagy taps.) Másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfontosabb — még egyszer ismétlem — hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának. hogy aki ide érkezik, biztosan és 6zabad földön érezze magát mindenkor. Ez az első számú internacionalista kötelességünk, és a legjobb ér teleidben vett szolidaritásunk a szabadságukért harcoló népek iránt. Ha rendszerünk szilárd, erős, fejlődik és gyarapszik, akkor minden más tekintetben is segítséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődésünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa — akkor az egész nemzetközi munkásmozgalomnak és a többi népeknek kell kihúzni bennünket a kátyúból. Ezt ök becsülettel meg is tették, és ha md most itt vagyunk, azt köszönhetjük népünknek, amely mégis talpra- állt. és nemzetközi osztauytast- véreinknek, a szabadságszerető népeknek, akik a magyar nép igaz ügye mellé álltak 1956-ban. (Nagy taps.) Nagyon örülök neki, hogy XXI. össz-szakszervezeti kongresszusunkat áthatja az internacionalizmus és a szabadságukért harcoló népek iránti szolidaritás. Ez a mi fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az országban. Méginkább nélkülözhetetlen ahhoz, hogy világméretekben is előre haladjon a md ügyünk, a társadalmi haladás, a szocializmus és a béke ügye. Üdvözlöm és jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az agresszorok ellen harcoló vietnami néppel való solidarifásról. Állást foglal a katonai puccsisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Jó ez. mert szilárdítja a dolgozók világnézetét, erősíti öntudatukat és jó azért, mert mi nemzetközileg egy nagy családhoz tartozunk. Kádár elvtárs ezután a békés egymás mellett élés kérdésevei foglalkozott és hangsúlyozta: A békés egymás mellett élést mi úgy értelmezzük: a történelem a szocializmus, a kommunizmus képviselőinek juttatta azt a magasztos feladatot, megtiszteltetést, és felelősséget, hogy mentse meg az emberiségei egy új katasztrófától, egy új világháborútól. Mi szükségszerűnek és .törvény- szerűnek • tartjuk, hogy reánk jutott ez a feladat és mi küzdünk azért, hogy . teljesítsük. Végső fokon természetesen azért- harcolunk, hogy az egész világon a szocialista társadalmi rendszer diadalmaskodjék. És biztosak is va evünk abban, hogy egyszer majd így lesz. Az imperialista agresszióval szembeni világméretekben folyó harcban nemzetközileg egyesítenünk kell erőinket — folytatta Kádár János. — E kongresszuson jelen van a Szakszervezeti Világszövetség képviselője, s összesen több mint 40 országból érkeztek ide barátaink. Bár én itt a pártot képviselem, és az egyszerű szakszervezeti, tagságot — mert azt is képviselem —, (derültség, taps), nagyon szeretném őszintén és szívből köszönteni e küldötteket. Megkérem őket: ha hazamennek, vigyék el hazájukba azt, amit — gondolom — éreztek és tapasztaltak nálunk, hogy mi szilárdan és tántoríthatat- lanul a haladás, a béke ügye mellett s az imperialista agresszió ellen vagyunk, és szolidárisak vagyunk az imperializmus ellen harcoló valamennyi erővel, ide értve a nagy Szovjetunió népét, a szocialista országok népeit, a haladásért a kapitalista országokban küzdőket, és a volt, vagy még jelenleg is gyarmati _ területen élő harcosokat. Szívből üdvözöljük őket, velük vagyunk, és ami az erőnkből telik, arra ezután is számíthatnak. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! A pártkongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tudatába átmennek — úgy érhetjük el, ha dolgozunk és harcolunk. És ha eddig sokat kellett dolgozni és harcolni, ezután sem kell kevesebbet. Az öntudatos ember eddig is ereje teljével dolgozott és harcolt céljainkért, de nekünk olyan ambícióink is vannak, hogy az eddig lassan mozdulókat is egy kicsit jobb munkára serkentsük, az eszmék erejével, meggyőzéssel. Kell ehhez a felvilágosító szó, de úgy akarjuk vinni a dolgokat, hogyha egyéb nem, akkor az érdekeik is jó irányba ösztönözzék az ilyeneket, ezután inkább, mint eddig. Van elég dolgunk, de nagyon jó feltételek köeött harcolhatunk* mind itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyéb pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesszük soron következő feladatainkat, és több rendszerességet viszünk a munkába, gyorsabban tudunk előre menni. (Folytatás a 3. oldalon.) A magyar szakszervezetek XXL kongresszusának határozata A határozat bevezőben körvonalazza a szakszervezetek helyét és szerepét a proletárdiktatúra rendszerében, meghatározza feladatait a munkáshatalom erősítéséért, a nép felemelkedéséért folyó politikai, gazdasági és ideológiai harcban. Utal arra, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetése a szakszervezetek számára a korábbitól eltérő, minőségileg új, nagyobb felelősséggel járó feladatot jelent. Foglalkozniuk kell a gazdasági irányítás módszereinek elemzésével, a gazdasági életre, a dolgozók élet- és munkakörülményeire gyakorolt hatásával. A gazdasági célok megvalósítása érdekében a szakszervezeteknek nagy részt kell vállalniuk az üzemi demokrácia fejlesztésében, az egyszemélyi vezetés erősítésében. A gazdasági építőmunkáról, a dolgozók élet- és munkakörülményeit alakító feladatokról szólva megállapítja, hogy a szakszervezetek minden szinten fokozzák közreműködésüket a tervezésben. A vállalatok, intézmények önállóságának növekedése megköveteli, hogy a szakszervezeti alapszervek munkálkodjanak az üzemi demokrácia megerősítésén, ki- szélesítésén. Megállapítja a határozat, hogy a szocialista munkaverseny továbbfejlődött, s e fejlődés jelentős állomásai voltak a különböző társadalmi események, évfordulók, — legutóbb a IX. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyek. A jelenlegi helyzet szükségessé teszi a szakmai képzés és továbbképzés rendszerének továbbfejlesztését, s ennek ösztönzésére fel kell használni a formális vonásaitól megszabadított szocialista „munkaversenyt is. Részletesen szól a határozat az életszínvonal alakulásának tényezőiről és lehetőségeiről a következő tervidőszakban. Rámutat, hogy az életszínvonal növelésére újabb tartalékokat kell feltárni. A kongresszus szükségesnek tartja a kormány életszínvonal-politikájának hosszabb időre szóló kidolgozását, amely tartalmazza a lakáskérdés megoldását (a tízen.-: öt éves lakásépítési terv alapján), a sokgyermekes családok élet- körülményeinek javítását, az egészségügy színvonalának növelését, a nyugdíjrendszer továbbfejlesztését, az idős dolgozók általános szociális helyzetének javítását, a foglalkoztatottság, a bér-, árpolitika alakulását és hatását az életszínvonalra. A foglalkoztatottságról szólva megállapítja: a szakszervezetek vezető szerveinek szorgalmazniuk kell a racionális létszám- gazdálkodásra való áttérés tervének kidolgozását, amely tartalmazza a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásával, elhelyezésével, átképzésével kapcsolatos teendőket. Ha valamely vállalat, intézmény, gazdasági egység olyan mértékű létszámcsökkentést kíván végrehajtani, amely az adott területen a foglalkoztatás mértékét erősen érinti, akkor ehhez a megfelelő szintű szakszervezeti szervek engedélyét kell kérnie. A béren és fizetésen kívüli juttatások mértéke és köre szorosain összefügg a népgazdaság mindenkori helyzetével, céljaival. A XXI. kongresszus egyetért azzal, hogy a jövőben a béreknek gyorsabban kell nőni. mint a társadalmi juttatásoknak. Az árszínvonal alakulásáról szólva megállapítja a határozat, bogv a gazdaságirányítás új rendszerében, a termelői, a fogyasztói és a szolgáltatási árakat fokozatosan közelíteni kell értékükhöz. Figyelemmel kell kísérni az átlagos árszínvonalon belül az árak változásának hatását, s ha az szükséges, az állami szerveknek javaslatot kell kidolgozni az esetleges negatív hatásokat kiegyenlítő bérpolitikai intézkedésekre. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy az állami szervek határozottabban lépjenek fel az indokolatlan árváltozások ellen. Ellenőrizzék az árkalkulációs tevékenységet, betartását, s ha szükséges, vegyék igénybe a felelősségre vonás eszközeit is. A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokozatosan heti 48 óráról 44 órára kell csökkenteni. A rövidebb munkaidőt — először 1970-ig az iparban dolgozóknál — a vállalatok belső tartalékainak felhasználásával önerőből, változatlan keresetek mellett, termeléskiesés, önköltségnövelés nélkül kell bevezetni. A lakáskérdéssel kapcsolatban a határozat rámutat, hogy a lakásalap növelésén túl fontos feladat az elosztás helyes módjának kidolgozása, s annak fokozott ellenőrzése. A kongresszus javasolja, hogy a kormány dolgozza ki az állami lakások juttatási elveit, körültekintően megállapított elosztási sorrend figyelembevételével. A szakszervezetek javasolják* hogy a következő ötéves terv egyik fontos feladata legyen az egészségügy általános korszerűsítése, s a reális igényekhez mért színvonal elérése érdekében, gyors ütemben kell emelni a kórházak ágylétszámát, műszeres gépeülátását. Fokozni kell a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, figyelemmel kell 'kísérni a nyugdíjasok létfeltételeinek'ala- kulását, a sokgyermekes családok anyagi helyzetét. Gondoskodni kell a szakszervezeti üdültetésben részesülők számának növeléséről, mindenekelőtt új, nagy kapacitású üdülők építésével. Az ideológiai harc és a kulturális nevelés időszerű szakszervezeti feladatait ismerteti ezután a határozat, majd a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai fejlesztésének fontosságáról szól. A munkásosztály egy és oszthatatlan az egész világon — emeli ki a határozat. Minden szakszervezetnek közös, nagy feladatai vannak a békéért, az imperializmus és a gyarmati rendszer minden formája ellen, az újabb demokratikus és szociális vívmányokért* az egész világ dolgozóinak fel- szabadulásáért vívott harcban. Ä dokumentum végezetül a szakszervezetek választott szerveinek irányító tevékenységével foglalkozik. (MTI)