Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-05 / 104. szám
í 1967. május 5. TOLNA MEGYET NÉPÚJSÁG Viszálykodás Egyediek, helyiek, károsak. Mostanában mintha kissé elszaporodtak volna az elvtelen civódások. Nincs rendjén. Ha beszélünk róla, ha elhallgatjuk. Erisz, a görög mitológiából hírhedt misztikus istennő szárnyaival nagyon is valóságosan repdes a kis faluban, az üzemben, a megyei intézmény és hivatal falai között. Megrontja a légkörit, gátolja a munkát. Több-kevesebb sikerrel hadakozunk ellene. Eltérően a mondabelitől, napjaink viszálykodásainak a kétarcúság a jellemzője. Egyezik viszont vele abban, hogy vélt sérelem, kivagyiság, hiúság miatt indítják és mint ott, nálunk is súlyos helyzethez vezet Ott a trójai háborúhoz vezetett, nálunk helyi gyűlölködésre, sokszor az áldatlan csendes fojto- gatáshoz. Sok igazság van abban a keserű kifakadásban, amit a múltkoriban hallottam egy nagyon tapasztalt, sokoldalú politikai tájékozottsággal, szakmai ismeretekkel bíró kommunistától: „Vannak nálunk olyan emberek, akik művészi tökélyre fejlesztették az intrikát. Teszik ezt azért, mert hagyjuk”. Viszonylag kevés még az ilyen ember, aki szóvá teszi szt akkor is, ha nem ellene irányul. Féltésből tette. Féltésből azért, mert eszközeiket nem válogatva, sárral fröcskölik be a becsületes embert. Nem egyszer kitalált rágalmakkal hintik el vele szemben a bizalmatlanság magvát, esetleg éppen poharazgatás közben. Deformált a jellemük. Kevesen vannak, de rendkívül sokat árthatnak ezzel a polgári, idegen mentalitással. Nehezíti a sikeres, elvi alapokon nyugvó harcot, egyrészt őszinteségük hiánya, másrészt pedig az általuk alkalmazott, de a becsületes emberek által elvetendő eszközeik. Érdekes megfigyelni, hogy nem feltétlenül ott jelentkezik a szándékosan felidézett viszálykodás, ahol rosszul mennének a dolgok. Eredményeikről ismert helyeken, elismert emberek ellen indítják. Tény viszont az is, hogy sokszor a központtól távolabbi, kisebb, vagy zártabb egységekben lép fel ez a nagyon veszélyes kór. Az idegeket őrlő, az erőket megosztó hadviselésben sokszor szóba sem hozzák a közérdeket. Elkezdik és terjed. Egyik helyen apró-cseprő, magatartásbeli, úgynevezett ügyekké kreált pletykákkal keletkezik, megindul a mendemonda (ki mit mondott, mikor, kinek, hogyan), majd eljut oda, hogy klikkekre szakítja a kollektívát. Másutt a plénu- mon őszintén szóvá tett vezetői bírálatot forgatják ki, megtorlást indítva. A harmadik helyen egyszerű hiúságból, a „ki a dudás a csárdában” ismert polgári beállítottságból adódik. Hatásában, károsságában egyforma, akármivel, bárhogyan indul. Mindenképpen a közös ügy, a termelési, á nevelési, az irányítási munka rovására megy. Ha előbb nem, hát utóbb feltétlenül. Ismerek olyan, tekintélyes járási intézménynél dolgozó két embert, akik már ott tartanak, hogy papírfecniken leveleznek egymással, noha két lépésnyire van egymástól az íróasztaluk, fis ha csak kettejük ügye maradt volna az összekoccanás! Gyarapszik a hívek és ellenfelek tábora, nő a csatlakozni nem akaró, az ádáz harc kimenetelét totózó kívülállók kíváncsisága. Hogy a viaskodással elterelik a figyelmet a munkáról? Egyelőre nem csinálnak komoly gondot belőle. Belerántanak az egymás ellen folytatott hadjáratba jóhiszemű, jó szándékú embereket, akik aztán meglepődve veszik észre, hogy befogták őket a klikkbe. A viszályt szítók nem egyszer eljutnak a legmocskoló- dóbb rágalmakig is. De sohasem nyílt vitában, mindig csak Blattomban. Ilyenkor azitán, amikor tűrhetetlenné válik a helyzet, megindulnak a kivizsgálások, a bélcítgetések, az igazság- teYésj, melyek végén esetleg már meg kell válni korábban igen értékes emberektől. Elm érgesedik a. helyzet, mást már nem lehet tenni. Elejét kéne az ilyennek venni. Időben fel kéne fedni, észrevenni a viszálykodás kezdetét. Nehezíti ezt persze a nylltsisak hiánya (eltérően a görög mondától) és az, hogy nehéz megvonni a haitárt az eleinte szükséges nagyvonalúság és a beavatkozás indokoltsága között. Recept nincs, de talán közös harci módszer lehet a nyilvánosság, a nyíltságra szorítás. Intrika helyett nyílt kritikát, viharok kavarása helyett őszinteséget! Egyik fejlődőben lévő, sok gonddal küszködő tanácsi üzemünk igazgatója mondta el, hogy kinevezése uitán megkezdődött a fübesugdosás. Mikor felismerte a helyileg elburjánzott rossz szokást, úgy döntött, behívja azt is, akivel szemben szóvá teszik négyszemközt az apróbb-nagyobb észrevételeket. „Csak háromszor került erre sor. Ha hiszi, ha nem. azóta mindig termelési tanácskozáson mondják el az illetők megjegyzéseiket”. Náluk ez bevált. Az időben, őszintén kimondott szó is elejét veheti a kicsinyes. bosszúállásnak, az elvtelen, a közszelilemet rontó háborúskodásnak. Néha elmarad. Á másik ellenszer lehet, hogy mindenütt érzékenyen figyeljenek arra, hogy ne a nagy szavak, hanem a tettek szerint ítéljék meg a2 embereket. Nagy támasz a pártszervezet, a kommunisták segítsége; a haladó helyi közvélemény. A komoly jelzésekre a felsőbb szerveknél sem szabad legyinteni. „Erisz almája, átvitt értelemben a viszály csíráját, a szándékosan felidézett viszálykodás kiindulópontját jelenti”. A szándékosan cívódást kezdőknek megálljt kell kiáltani. Közösen, együtt, a kommunisták együttes erejére, a sikereinket őszintén növelni akaró közvéleményre támaszkodva legyőzhetővé válik a gyakorlatban helyenként újra és újra jelentkező hét fejű sárkány; Mindenütt megvannak hozzá az erők. Meg kell találni őket, mert segítségükkel bizitos a siker. SOMI BENJAMINNE Őrjárat Műszaki színvonal, gépe, bérezés A tanácsok milliókat kitevő községfejlesztési tevékenysége immár természetes, megszokott jelenség. Az is megszokott, hogy a kitűzött tervek, célkitűzések megvalósítása érdekében legtöbb tanács házi brigádot működtet. A rendelkezésre álló pénzt, építőanyagot ezeken keresztül használják fel, mert így gazdaságosabb, gyorsabb, mintha kiadnák különböző kivitelező szerveknek. Sőt, néha még a minőség is jobb. Néhány éve még azon kellett vitatkozni, hogy hel) es-e ezek szervezése, működtetése. Ma már ezen túl vagyunk, inkább az a téma, hogyan lehetne még eredményesebbé tenni ezek működését Némelyik tanácsi brigád már akkorára nőtt, hogy a ktsz kapacitásával vetekszik. A többség természetesen kisebb kapacitású, aszerint, hogy a község anyagi lehetőségei mekkorák. Ebből következik, hogy a feltételek is különbözők, ám valamennyire jellemző, hogy közérdekű feladatokat oldanak meg. Munkaprogramjukban a néhány száz forint értékű tatarozás éppúgy szerepel, mint milliót meghaladó építkezés. A dunaszentgyörgyi tanács házi brigádja művelődési otthont épít. Ez még egy vállalat számára sem lebecsülendő feladat. Szekszárd város Tanácsának brigádja sorra építi az emeletes bérházakat. A paksi tanács brigádja ugyancsak nagy lakásépítési programot valósított, illetve valósít, meg. Több helyen, mint például Pakson, már nem is csak, a községfejlesztési alapon összegyűlt pénz felhasználásában van nagy szerepe, hanem az egyéb alapok felhasználásában is. Sok pénz el is veszett volna a megye részére, ha nincsenek házi brigádok. Létszám-, szakemberprobléma általában . nincs. A nagyobb brigádók létszáma eléri az 50—60-at is, a 'kisebbek mindössze 3—4 fősek. A szakemberek szívesen jelentkeztek munkára e brigádokba. Néha még a vállalatoktól, ktsz-ektől is inkább ide orientálódtak, mert ezek helyben foglalkoztatják őket, nem kell vidékre járniok. Néha még a kereseti lehetőségek is jobbak voltaik itt. ■ E brigádok műszaki színvonala természetesen nem olyan megalapozott mint egy vállalaté. De sokat fejlődtek e téren is. A nagyobb brigádok élén több helyen már megfelelő képesítés- sel, gyakorlattal rendelkező műszaki vezető áll. Szekszárdon a brigádhoz tartozó szakembereken kívül az építési osztályon dolgozó szakemberek is egyik fő feladatuknak tekintik a brigád közvetlen és közvetett segítését. A paksi járási tanács vb úgy intézkedett, hogy az apparátusában dolgozó szakemberek elsősorban azokat a tanácsokat segítsék, ahol nincs szakvezető. A kisebb munkákat pedig a brigád valamelyik gyakorlott szakmunkástagja irányítja. Általános tapasztalat, hogy minden munkához biztosítják a megfelelő szintű szakirányítást. A brigádok technikai szintje a nagy vállalatokhoz képest alacsony. a legtöbb tennivaló e téren akad. De vannak már kedvező tapasztalatok is, Szekszárdon és a járási székhelyeken már számos olyan! géppel rendelkezik a brigád, ami nélkülözhetetlen az építkezéseknél: szállítóeszközük, betonkeverőjük és megannyi más gépük van. Dunaszentgyörgyon például úthengertől kezdve a betonkeverőn keresztül a műhelygépekig minden megtalálható. A sárszentlő- rinci tanács is beszerzett már néhány gépet. A legtöbb tennivaló a gépesítés terén adódik, mert hiszen hatékonyságuk jórészt ezen mukk. Ha a hagyományos, kisüzemi módszerekkel dolgoznak, sok időt, energiát pocsékolnak el. A kisebb munkáiknál még nem hiányzik különösebben a gép, a nagyobbaknál viszont nélkülözhetetlen. Persze az is igaz, hogy egy tanács a falu keretein belül nem tud minden gépet teljesön kihasználni, márpedig ha évente csak egy-két hónapot üzemelteti, nem kifizetődő a gépvásárlás. Egy úthenger megvásárlása például meghaladja egy falu kereteit. Amikor a dunaszentgyör- gyiek úthengert „szereztek” sokan túlzásnak tartották, mondván, hogy kihasználatlanul áll majd. Viszont más községek is használják, és így már rendben van. Másutt is meg lehetne tenni, horf több község, vagy egy egész járás céljaira szereznének be nagyobb gépet. A házi brigádok elszámolási, fizetési rendje adta a legtöbb vitát. Az állami építőiparban általában szoros normák vannak, itt a lazább formák a jellemzőek. Legtöbb helyen órabért fizetnek. Az emberek órabérben nem nagyon erőltetik meg magukat, a munka viszonylag lassan halad. Bár a felügyelettel; szervezettséggel bizonyos mértékig ellensúlyozni tudták az órabér hátrányait, így nem egy olyan létesítmény akad, amit a házi brigád órabérben is olcsóbban épített fel, mint amennyibe került volna akkor, ha kiadják kivitelező vállalatnak. Most azonban legtöbb helyen már napirenden van a bérezés korszerűsítése. Amint a paksi járási tanács vb- elnökhelyettese, Szalontai János mondotta, járásukban már csaknem mindenütt rá is térték' a teljesítménybérezésre. Sőt, a nagyobb helyeken kezdenek rendszeres termelékenységi számításokat végezni. Eddig csak alkalomszerűen volt ilyen, így csak hozzávetőlegesen tudták, hogy mennyire eredményes a munka. Az új bérezési rendszerre váló áttérés és a termelési mutatók felhasználása újabb lehetőségeket nyit a községfejlesztésben. Az egy főre jutó termelés egyes helyeken eléri, vagy megközelíti a jobban gépesített szocialista szektorok szintjét. A tanácsok 'legtöbb helyen már nemcsak időszaki munkát biztosítanak a házi brigádok részére, hanem állandót. Sikerült a téli foglalkoztatottság terén is előrébb lépni: nagyobb helyeken úgy szervezik a munkát, hogy télen is tudják foglalkoztatni az embereket. Boda Ferenc Felásták a Hunyadi utcát Szekszárd főútvonalainak több éves korszerűsítési programja keretében az idén a város kelet-nyugati „főütőerének'’ átépítését végzik el. Az új útburkolat tizenkét méter széles lesz, északi oldalán a sétakertből „szelnek le” egy sávot, a másik oldalon pedig a középületek elő- kertjeit szüntetik meg. Átépítik a csatornahálózatot, a postai és elektromos vonalokat, sőt két helyen, ahol a leendő távfűtési vezeték keresztért az úttestet —, megépítik ezek alagútjait is. Az útburkolatot tehát — elkészülte után — évtizedekig nem kell megbolygatni. A csatorna- építés már befejezéshez közeledik, most már az útépítőké a fő szerep. Képünk a Hunyadi utcában, a Mészáros Lázár utca és a Tarcsay Vilmos utca közti szakaszon készült. Itt lezárták a forgalmat, csak az építőanyagokait szállító teherautók, dömperek közlekednek. Az útelzárás sok kényelmetlenséget okoz, hiszen a várots központjából csak nagy kerülővel lehet kijutni a Tarcsay Vilmos utcába, vagy a Kesalyűsi útra, azonban már nem tart sokáig, hamarosan végeznek a betonozással is az útépítők. A következő szakasz lezárása már nem jár ennyi nehézséggel, hiszen a forgalmat itt már át lehet terelni a két, párhuzamos útra, a Csokonai utcába, illetve a sétákért északi oldalán húzódó utcába. KTSZ-ek, FMSZ-ek, Mg Tsz-ek figyelem! Megvételre keresünk minden mennyiségben cirokseprüt Ajánlatokat kérjük Csepel Vas- és Fémművek Központi Anyagbeszerzés címére. Bp. XXI. Csepel, telefon: 130—049 (34)
