Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-26 / 122. szám
1 1967. május 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Báta kei jajkiáltása — Még az is jó, hogy nem mesz- sze lakom a teleptől, mert ha ellés van, akkor az éjjeliőrök már jönnek értem. Ha ellik egy tehén, nekem már ott kell lennem, mert a születés után két órával már tápszert kell adni a borjúnak. Súly- gyarapodásra dolgozom, érdekem tehát, hogy megfelelő borjak kerüljenek hozzám. így van minden hónapban 70—75 munkaegységem. De a felelősség is arányban van a keresettel; ha kiskorában nem úgy nevelődik a borjú, ahogyan kell, vége az egésznek, abból már nem lesz tenyészállat. — Egyébként ez a borjúnevelő szemléletében. De az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy a bátaiaik ma sem élnek gond nélkül. Az emberek között megtörténnek kisebb-nagyobb összekoccanások, perlekedések, de a közügyekben is sok gond, sok megoldásra váró feladat foglalkoztatja az embereket. Ha „jajkiáltás” nem is, de kérés hangzik el manapság is. Vannak olyan kis gondok, mint a földművesszövetkezeti húsüzlet hűtő- szekrénye, amelyet két év óta nem lehet megjavítani, és két év óta zavarja, teszi lehetetlenné a környékben a tv. és rádió-vételt. A községi pártszervezetnek kellett például most közbeíépBosnyák Lajos, aki nyereg alá szoktatta a bikát. sem felel már meg a mai követelményeknek. Igaz, szó van az átalakításáról. Kell egy tejkonyha, és kellene legalább húsz egyedi ketrec, a tehenek alól idekerült borjak elkülönítéséhez, hogy egy, esetleg megbetegedett jószág ne fertőzze meg a többit. Meglepő az a szakszerűség, amellyel ez a fiatalember az állattenyésztésről beszél, ahogyan mindenféle mesterkélt tudálékosság nélkül sorolja, milyen vitaminok, tápszerek serkentik a gondozása alatt álló borjak fejlődését. — Tengelicen végeztem szarvasmarha-tenyésztő tanfolyamot... Hozzáértését, jószágszere te tét bizonyítja az is, ahogyan a bikával bánik. A közel tízmázsás jószág talán nem is érdemtelenül kapta a Bárány nevet, mert a jár- tatáskor Bosnyák Lajos nem vezeti, hanem lovagolja. — Tavaly Furkóra jártam vele fedeztetni. Gondoltam, miért gyalogoljak előtte, amikor a hátára is ülhetek. Lassan hozzászoktattam a nyereghez. A bikát az emberek általában morcos, vad jószágnak tartják, viszont aki állandóan vele bánik, annak a keze alá szelídül. A Bárány is csak egyre kényes; ha úgy megyek melléje, hogy megiszom egy pohár sört, vagy bort, rögtön észreveszi. Beleszimatol a levegőbe, rázza a fejét, fúj nagyokat... Nem tetszik neki. Ahol ilyen szakértelemmel, lelkiismeretesen gondozzák a jószágot, ott nem véletlen, hogy a tehenészek 3000 literen felüli tejtermelésért versenyeznek. Mai gondok Az eddig leírtak kiindulópontja „Báta jajkiáltása” volt, és a hat évtized előtti nincstelenséget állítottuk szembe a község mai életével. A múlt és a jelen között nagyon sok változás történt a gazdasági helyzetben, az életviszonyokban, és az emberek ni a napközis óvoda létszámügyében. B. Tóth Mihály párttitkár mondja ei az ügyet a tsz-irodá- ban: — Hetvenkét gyerekkel nyílt meg tán egy hónapja az óvodai idénynapközi, hathónapos időtartamra. A múlt szombaton viszont találomra hazaküldtek az óvónők 26 gyereket, mondván, hogy ennyivel kisebb az engedélyezett létszám. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a tanács egy kissé „elaludt” mert a járási tanácsitól kaptunk ígéretet, hogy engedélyezik a hetvenkét fős létszámot. Korábban kellett volna kérni a pótkeretet... — Ezért kellett a pártszervezetnek közbeszólni, és a tanáccsal, a tsz-vezetőséggel egyetértésben új besorolást készíteni. Amennyiben lehetőség adódik a hetvenkét gyerek elhelyezésére, akkor marad minden a régiben, vagyis, az induló létszámnál. Ha viszont csökkenteni kell, akkor elsősorban azok a gyerekek kapnak helyet, akiknek szüleit ebben az időszakban állandóan lefoglalja a munka. A függőben lévő 26 gyerek helyzete olyan, hogy szükség esetén otthon maradhatnak. Bár, a szülők felajánlották, hogy hajlandók több térítést is fizetni. A fenntartáshoz a tsz-től is 4000 forint hozzájárulást kértek, de ha tízezret kértek volna, azt is megadjuk, mert a szociális-kulturális alapból kifizethetjük. Mi magunk is szeretnénk, ha mind a hetvenkét gyereket el lehetne helyezni,, mert a szülők így egész nyáron nyugodtan dolgozhatnak, ha biztosan jó helyen lesz a gyerek. B. Tóth elvtárs egyéb gondokról is beszél, ironikusan megjegyezve, hogy ezek lehetnének tán a mai „jajkiáltás” témái. — A legégetőbb gondunk a bekötőút, a kultúrház, az iskola. Bár most már az iskola ügye helyrerázódik, megoldódik. A mostani kultúrház — benne van a mozi, itt kapott helyet a KISZ is — egy régi kocsmából átalakított épület az öt kilométer hosszú község egyik szélén. Megépíteni elsősorban saját erőből lehetne, a községfejlesztési hozzájárulásból 360—380 000 forint folyik be évente — ez pedig még társadalmi munkával is kevés: Igaz, előbbrevalónak tartottuk a vízmű, a vízvezeték-hálózat megépítését, ez emésztette fel több év bevételét. — A tsz-majorhoz vezető — már azelőtt is rossz bekötőút — végképp tönkrement az 1965-ös árvízkor, amikor a védekezésben részt vevő, majd később az új védőtöltést építő rengeteg munkagép járta. Utána ígéretet kaptunk a helyreállításra... — Ma már ott tartunk, hogy állandóak a géptörések, a különböző károk, amelyekből már olyan veszteségünk van, hogy jóformán kikerülne belőle az útépítés. B. Tóth elvtárs mindezek mellett sokat hadakozik a község ellátottsága miatt is. — Novemberben közös járási pártbizottsági és földszöv-igazga- tósági ülés volt Bátán arról a témáról, hogyan fejlesszék az igényeknek megfelelően a község kereskedelmi hálózatát. Majd ezek a dolgok szóba kerültek később a a küldött-közgyűlésen is. A föld- szöv erre az évre mintegy 850 000 forintos felújítást ígért, de most ott állunk, hogy ennek fele elúszik. Szó volt egyebek között arról, hogy az alsó falurésznek is kellene egy kulturált kisvendéglő. De. a jelenlegi helyénvnem*lehet újat csinálni, njer.t - marad csak ami volt, az úgynevezett „köpkö- dő”. ’ 4 ...... .......... — Annak idején — miután az 1956-os árvíz elvitte a régi, ismert halászcsárdát, az újjáépítéshez úgy fogtak, hogy a helyén egy reprezentatív csárda lesz. Az alapja el is készült, 180 000 forintért. — Ilyen merész tervekre nincs szükségünk, csupán olyan körülményeket akarunk, hogy ne kelljen — engedelmet a rossz hasonlatért — egy pár nylonharisnyáért is Bátaszékre utaznunk. Az igazsághoz tartozik az is, — nehogy túlságosan ellenzékinek tartsanak bennünket —, hogy a kereskedelmi hálózat vas-műszaki, ruházati, vegyesboltot érintő fejlesztése valóban a közérdekeket szolgálja. De nem tetszik már az a módszer, ahogyan alkalmasint az árubeszerzésnél besorolnak bennünket. Történetesen, vásár volt Bátán. A ruházati bolt vezetője elment áruért, de nem kapott, azzal a válasszal, hogy más időpontra van besorolva. Egyébként az ellenvéleménnyel is hazabeszélek; mert nagyon sokan járnak vásárolni a szomszédos Du- naszekcsőre. Megfelelő áruellátás esetén azt a pénzt itt, a mi szövetkezetünknél költhetnék el. Vámos Lajos, a községi végrehajtó bizottság egyik tagja viszont a jelenlegi szivattyútelep ellen hadakozik. A század elején épült szivattyútelep évtizedeken keresztül nagy szolgálatokat tett nemcsak a községnek, hanem az egész Sárköznek. De ami Vámos Lajosnak, és nagyon sok hátai lakosnak nem tetszik, az az elavult berendezés. — A három gépegység mintegy ezer lóerőt fejt ki, de rettentő drágán, rossz hatásfokkal, és igen nagy mértékben szennyezi a környék levegőjét. Olyannyira, hogy éjjelre még a kulcslyukakat is be kell dugni, hogy a füst be ne szivárogjon a lakásokba. A gépek most már négy hónapja megállás nélkül mennek, és nemcsak a hazai, hanem a drága cseh és román import-tüzelővel fűtik. Ideje lenne már áttérni olcsóbb energiára. Már csak azért is, mert a telepen fűrészelik fel a tüzelőt, éjjel-nappal — viszont a tíz óra utáni csendrendeletet itt, Bátán is ideje lenne érvényesíteni. Már a tetőn dolgoznak a Paksi Építőipari Ktsz szakemberei Pakson, a piac melletti 12 lakásos társasház építkezésén. Nagy sikerű magyar—- szovjet baráti találkozók A Hazafias Népfront paksi járási bizottsága, a májusi béke- hónap keretében elsőként Bikács községben rendezte meg béke- gyűlését. Molnár János ország- gyűlési képviselő, parlamenti élményeiről beszélt, majd megtartotta kül- és belpolitikai beszámolóját. * Madocsán május 20-án került sor a magyar—szovjet baráti találkozóra. Az ötszáz főt meghaladó tömeg érdeklődéssel hallgatta Eszenyi Antalné Szekszárd városi népfronttitkár beszámolóját. Méltatta a község kiváló hagyományápolását, a népi együttes sikereit. Kedves szavakban foglalta össze a madocsai nép testvéri szeretetót a szovjet nép iránt. Az ünnepi beszámolót a szovjet vendégek műsorszámai és a madocsai népi együttes előadása követte. * Másnap került sor az ünnepség folytatására Dunai öl dváron, ahol ismét a madocsai népi együttes szerepelt. Délután 4 órakor kezdődött a dunaföldváriak szovjet —magyar baráti találkozója. * Következő rendezvényét Ger- jenben és Kajdácsán tartja a Hazafias Népfront járási bizottsága május 28-án, míg június 4- én Sánszentlőrincen, 11-én Duna- szentgyörgyön és 18-án Bölcskén tartják meg a baráti találkozót. F. J. Ülést tartott az SZMT elnöksége Az SZMT elnöksége május 25- én megtartott soros havi ülésén meghallgatta és megvitatta Zrínyi Jánosnak, az SZMT munka- védelmi bizottsága vezetőjének jelentését a súlyos és halálos balesetek számszerű alakulásáról megyénkben, valamint a munkásvédelem további feladatairól. Ezt követően Soponyai János, az SZMT szervezési és káderb'zott- ságának vezetője értékelte az 1966—67. évi balatonboglári középfokú oktatás munkáját Az 1967. évi üdülőjegyék felosztásáról Nagy Zoltán, az SZMT szociális bizottságának vezetője tájékoztatta az elnökséget. A szakszervezeti középszervek választásának tapasztalatairól Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára tartott szóbeli tájékoztatót, majd végül a két elnökségi ülés között végzett munkáról adott tájékoztatást az elnökség tagjainak. — Az egészből leginkább az bántja az embert, hogy a szivaty- tyútelepen dolgozók már személyes ellenségüknek tekintenek, mert vb- és tanácsülésen már jó néhányszor szóvá tettem a most elmondott dolgot. Pedig nem az én személyes ügyem, hanem olyan, amely a község egyharmadát érinti. A véleményem ettől függetlenül az, hogy a vízügyi igazgatóságnak most már gondolnia kellene a szivattyútelep korszerűsítésére, már csak azért is, mert végre megindult a bátai főcsatorna szabályozása, medertisztítása. Panaszok tehát ma is vannak. De egészen mások, mint hatvan évvel ezelőtt. Akkor a nyomor, a megélhetési gondok adták az emberek ajkára, tollára a panaszt. A mai Bátán más gondokkal lehet találkozni, mert szegény ember nincs, vagy ha van is, az a maga szegénye. Találóan jellemezte a mai életet Sükösdi Mihályné, a vízen mosó négy asszony egyike: — Ma csak olyan szegény van. akire régen azt mondták: száz holdja van, de zabföldje nincs..;. A „nyomor Albumát” ma már lezárták Bátán. Amit írnak, az legfeljebb panaszkönyvbe való. Olyasfélébe, amelyben a panasz után ezt írják: „a panasz okát kivizsgáltuk, azt jogosnak találtuk. Intézkedtünk, hogy hasonlók a jövőben ne forduljanak elő.” BOGNÁR ISTVÁN OKTÓBER fÉNVÉBEN
