Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-25 / 121. szám
196". májas 25. ‘TOLNÁ MEGYEI ílEPOjSAÖ 5 OKTÓBER FÉMÉBEN Ráta két jajkiáltása 3. A szorgalom, a munkaszeretet mellé odakívánkozik: még egy jelző is; a bátaiak koránkelő emberek. Pénteken reggel 7 órára Mozsolics János gépkocsivezető visszaérkezett Pécsiről, ahova a tagok háztájiban termett terményeit — salátát, krump’iit, hagymát, zöldségfélét — szállította el a piacra. Tán két óra volt, amikor elindult. Becsületesen tartotta magát ahhoz a régi szabályhoz, hogy a piacra korán kell menni. Ez a kora reggeli fuvar ismét összehasonlítási alapot kínál. Valamikor a bátaiak gyaiogszerrel indultak Baranyába, Somogyba, az Alföldre, hogy ott jussanak megélhetéshez. Most a terményeiket küldik piacra, hogy a közösből jutó jövedelmet kiegészítsék a háztáji bevételével. És a bátai konyhakertek terményei nem csupán a belföldi piacra jutnak el, hanem külföldre is. Az említett pénteki napon — de az előzőkön is — a délelőtti órákban befutott egy hatalmas kamion. Addigra a földműveeszö- vetkezet felvásárlóhelyén már összegyűjtötték a salátát, tehergépkocsik szállították a kamionhoz, átrakták, a vámőrök átvizsgálták a szállítmányt, lepecsételték és a hatalmas gépkocsi hamarosan indult is valamelyik nyugati országba. Ugyanebben az időben indult el Bátáról a Bari Állami Gazdaságtól kölcsönkért, speciális, naposcsibe-szállító gépkocsi Budapestre, a Ferihegyi repülőtérre, a frankfurti járat élé. Ezzel a géppel érkezett egy amerikai csibe- szállítmány, olyan tojóhibrid, amelyből még csak két helyen van az országban. Hamarosan kész lesz az a 22 000 befogadó- képességű toj ótelep, amelyből évente több, mint nyolcmillió tojást értékesítenék. A telep több, mint harmincmillió forintos költséggel épült. Egyáltalán, hitték volna a „nyomor Albu- mát” aláíró bátai nincstelenek, hogy a fiaik, unokáik egykor nemzetközi szinten fognak kereskedni? Ugyanúgy hitték volna-e mindazt, ami ma valóság? Még akkor is, ha ez a mai valóság valami különös keveréke az évszázados régi, és az elmúlt húsz évben kialakult életformának? Valami Maxi A szivattyútelep mellett igencsak mozgalmas a halt Duna-ág. Ladikok himbálóznak a vízen — emlékeztetői a régi vízi életnek — gyerekek fürdenek, horgásznak, és négy asszony mos a partszéli sekély vízben. Előttük hosz- szú lábú mosószékeken a ruha, kezükben ütemesen jár a mosófa, egy-egy ütés után szerteszét fröccsen a ruhákból a víz. Időnként lehajolnak, a ruhát vízbe mártják, majd sulykolják tovább. — Nem lenne könnyebb mosógéppel? — kérdezem. — Azzal már kimostunk otthon — válaszol Nyéki Istvánná, miközben felegyenesedik a mosószék mellől. — A vékonyabb ruhafélét azzal mossuk ki, ide csak öblíteni hozzuk le. Öblíteni csak jó, bő vízben lehet, az meg itt van. A vászonneműt, a lepedőket, amelyeket még mi szőttünk, csak itt. a Duna-vízben lehet szép fehérre mosni. Meg az alsószoknyát... Aztán Ha kikeményítjük, olyan, csak ú°v repül... — A tévében is láttuk, milyen rokolyásan voltak a népi táncosok — szól közbe Sábján Istvánná. — Csak az öltözetük már nem az igazi, félig voltak parasztok, félig urak. — Igaz is — helyesel Nyákiné, — ' röpikéjüík nincs, csak blúzuk van. — Szóval, olyanformán vannak maguk is. Mosógéppel is mosnak, meg itt kint, a vízen is— — Jó az a mosógép, nem adnám oda még tízezer forintért sem. Nekem meg különösen hasznos, mert operálták a karom, annyira túlerőltettem már. Azt mondták az orvosok, csak köny- nyű munkáit végezhetek, de hált itt falun hogyan keresse az ember csak a könnyű munkát? Mex József, aki talán nem is »Iszik otthon. Most is egészen elfáradt már a kezem. Csak az a jó, hogy legalább nem fázik. Mert még télen is lejárunk ide. Lyukat vágunk a jégbe, körülálljuk, és úgy mosunk. — Meg azért is jó géppel mosni, mert nem fogy annyi szappan. Azelőtt egy teknő ruhához eldörzsöltünk két nagy darab háziszappant. Most meg egy doboz porral beáztatunk, egy féllel a gépbe teszünk, szappanra nincs is jóformán szükség. — Egyszer ugyan el is romlott— Benne felejtettem egy dunnahuzatot, az meg leült az aljára, valahogyan a tárcsára szorult. Aztán amikor bekapcsoltam újra, valami beleveszekedett. Százötven forintba került a javítás— — Bizony, jó dolog a mosógép — bizonygatja a másik két asz- szony, Aszmann Györgyné és Sü- kösdi Mihályné. A nagy csapkodásban azt hiszi Sábjánné, hogy a televízióról beszélnek. Közbeszól: — A tiétek is elromlott? A miénk is. A közepén van egy fekete csík, még az a jó, hogy garanciás. Mondtam már az uramnak, nem kellett volna talán ilyen nagyot venni, mert igen sokba került. De hát erősködött, ha már veszünk, akkor vegyünk nagyot, úgysincs más szórakozásunk, teljesen egyedül vagyunk. Egyedül maradtunk öregségünkre — válik sírássá a hangja — a huszonnégy éves fiunk ott maradt a háborúban. Szegény öregem meg a télen a lábát törte, még most is igen nehezen jár, nem tud menni dolgozni. — Milyen tévéjük van? — kérdezi Aszmanné. — Hogy is mondjam... Valami Maxi. — Nem Szigma? — De az, az, az ember olyan nehezen tartja fejben ezeket a furcsa neveket. — A miénk meg Duna — mondja Nyékiné. — De olyan jó, hogy van, sok mindent láthat az emberi —■ Bizony— A futballt nézni átjöttek a szomszédok is. Ha nehezen is, de győztek a magyarok. Mosógép, televízió, és mosás a holt Dunán— Érdekes, és jellemző találkozása a múltnak és jelennek. Két nemzedék képviselői A jelenhez minden ember másmás utakon jut eL Mex József beosztása például: szállítási előadó. Ö irányítja a szövetkezet gépkocsijait, bonyolítja le a fuvarokat A gépkocsipark áll egy IFA Ga- rantból, egy 3,5, és 4,5, egy 5 tonnás Csepelből és egy GAZ terepjáróból. — Az öttonnás Csepel még új, most kaptuk, de várunk még egy másikat is ebből a típusból. Eredetileg egy héttonnás ZISZ-t akartunk vásárolni, de azt nem kaptunk. Most viszont jobban örülünk a Csepelnek, mert a Diesel-motor üzemeltetése olcsóbb, mint a benzineséi Mex József tizenharmadik éve áll ezen a poszton. A kezdet kezdetén két lófogat végezte a fuvarozást. A hajdani napszámos most tárgyal malommal, vasúttal, különböző vállalatokkal, és ő intézi a tsz-tagok esetleges magánfuva- rait is, rendel gépkocsit a piacra szállításhoz. Azt mondják róla, talán nem is alszik, állandóan talpon van, megy. De legtöbbször ott lehet megtalálni az utcasarkon. Ott várja a fuvarból érkező gépkocsikat, onnan irányítja őket tovább. Ezzel tulajdonképpen a gépkocsivezetőknek spórol, mert így nem kell megtenni a tsz-irodáig vezető néhány száz méteres — egyébként kegyetlenül rossz, gépet gyötrő — utat. Ezt a módszerét már a fuvaroztatók is annyira ismerik, hogy a sarkon lévő kisvendéglőben keresik telefonon.. Mondja is Kovácska László, a kisvendéglő vezetője: — Mintha csak a Mex számára szerelték volna ide a telefont... Portréjához még annyit; a községben a közügyek egyik fő szószólója, párttag és tanácstag a tanácsok megalakulása óta. Mex Józsefhez hasonlóan nagyon sok a koránkelő ember B|áJ tán. Hajnali négy órakor benépesül az istállók környéke, a jószággondozók kezdik az etetést, a fejest. Köztük van egy huszonnyolc éves fiatalember, Bosnyák Lajos. Az ő „birodalma” a borjúnevelő, amelyben egy jókora tábla hirdeti: „Az Állami Biztosító ajándéka a termelőszövetkezetnek”. Bosnyák Lajos két évig volt ta- karmányos kocsis, másfél évig tejeskocsis, és már három év óta a borjak gondozója. Azt mondják róla: — Valóságos megszállottja a jószágnak. Még az sem veszi kedvét, hogy szabad ideje jóformán alig van. A napi programja: reggel négytől fél kilencig, fél tizenegytől fél egyig, és háromtól este fél kilencig a borjak gondozása, etetése, és a közbe eső szabad időben a Bárány bika jártatása. — Ünnepelni karácsonykor, és húsvótkor szoktam. Különösebb szenvedélyem nincs, csak egy; a jószág. Ha az istálló előtt jónapot köszönök, a borjas tehenek már bőgnek, megismerik a hangomat. BOGNÁR ISTVÁN (Folytatjuk,} 1 A Bölcskei Gépjavító Állomáson A mezőgazdasági gépek javítása melleit bérmunkák is folynak aa üzemben. A fényező részleg, a budapesti megrendelésre készített védőrácsokat festi. Előtérbe« Niki Adóm. hátul Snéfcefy György. Dunaíöklvári megrendelésre készülnek az elektromos ejJzmasütőberendezések. Az üzemben végzik az alumínium öntvények finom munkát igénylő megmunkálását és az elektromos berendezés készítését. A képen Szakács János egy „fél aluminium csizmával'*
