Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-24 / 120. szám

136?. mäjns 2?.‘ TOLNÁ WFGTEI NÉPÚJSÁG 5 OKTÓBER FÉniVÉBEN H borverseny ta pa sz tál la tai A tsz-ekben is sok a jó bor Báta két jajkiáltása 2. — ...lesz-e azonban a kérvénye- zésnek eredménye, az ég tudja, a dolgot ugyanis az komplikálja leginkább, hogy a megszerezni kívánt terület a Tereziánume, te­hát katonai célokra szolgáló ala­pítvány.” 1940-beit félj esült a kívánság Ezt írta a korabeli újság. Bá- ta jajkiáltása azonban aligha hallatszott messzire. Akiknek meg kellett volna hallaniok, túl­ságosan messze voltak a nincs­telenektől, olyan távolságban, amely csak az úr és a szolga, a hatalmon lévők és a jogtalanok között létezhetett. Azért sem lehetett foganatja a 413 bátai nincstelen által meg­fogalmazott kérvénynek, mert az olyannyira eltűnt a feledés ho­mályában, hogy a fiák — idő®, hetven év körüli emberek — ma már nem is emlékeznek rá. Még azt sem tudni bizonyosan, hogy a korabeli újság által ismertetett egyetlen aláíró — Vörös Mihály — melyik, ma élő Vörös család­nak volt a felmenője. Csak egyetlen tény ismert; az, hogy a teréziánumi alapítvány­hoz tartozó Furkó pusztát — amelyért akkor a bátaiak ki­nyújtották a kezüket — negyven évvel később, 1945-ben osztotta fel a földreform. A kívánság csak ekkor teljesült, két világ­égés után, és akkor, amikor az úri Magyarország romjain új élet volt születőben. Évszázadok teltek el attól a naptól, amikor László király alapítólevele az it­teni földeket a benedekrendi apátságnak ajándékozta, 1945. tavaszáig, amíg valóban a leg­jogosabb tulajdonosoké lett, azo- ké, akik megművelik. Furkóhoz még egy esemény kapcsolódik, 1949-ben itt alakult meg a Vörös Zászló Termelő- szövetkezet, a mai, az egész ha­tárt felölelő szövetkezet előhír­nökeként. A néhány akkori ala­pító tag talán álmodni sem mer­te volna akkor, milyen gazda­sággá fejlődik az ő kis szövet­kezetük. nem egészen húsz év alatt. Ezzel tulajdonképpen el is ér­tünk a mához, a mai Bátára. A mai Báta... A lakosság szá­ma ma 3365, tehát jó háromszáz­zal .kevesebb, mint akkor, az idé­zett 1905-ös évben. Elgondo'kod- va jegyezte meg valaki a múltat felelevenítő beszélgetés során: — Talán éppen az akkori jaj­kiáltásnak a következménye, hogy ma kevesebb a lélekszám. Mert nemcsak most aggasztó az, hogy kevés a gyerek. A Sárköz­ben dívott az egyke, hogy a nehe­zen megszerzett néhány hold föld csak egy örökös kezében marad­jon... A mai lakosságnak is mint­egy tizenöt százaléka úgy ván­dorolt be a faluba. Lélekszámban ugyan az akkori Báta javára billen a mérleg, de a régi és a mai között sokkalta nagyobb a különbség, mint hat évtized... Még akkor is, ha a kü­lönbséget igazán csak az utóbbi huszonkét év jelenti. Mivel akkor, 1905-ben a föld- viszonyok kényszerítették ki a bátaiakból a jajkiáltást, marad­junk először a földnél. Több, mint 5600 holdon gazdálkodik a November 7. Tsz. 842 tagja' hat­száznál több családból. A szek­szárdi járás egyik legnagyobb taglétszámú szövetkezete. Műkö­déséről, gazdálkodásáról egyelő­re annyit; végigszenvedte, küsz­ködte a megalakulással járó „gyermekbetegségeket” az új gazdálkodásforma gyengéit, a tagság megcsappant munkaked­vét, az alacsony jövedelmet. Az elmúlt évben viszont már csak­nem kétmillió forinttal megha­ladta a bevétel a tervezettet. Egyebek között egy-egy holdról a tervezett 13 helyett 18 és fél mázsa búzát takarítottak be. A falu felett emelkedő domb­ról — ahova a községet beháló­zó vízvezeték gyűjtőmedencéjét építették — szépen megművelt földeket látni. Pedig a bátaiak- nak nagyon sokat kell viaskod- niok a természet erőivel, a gya­kori árvizekkel, vagy a hajdani holt ágakban felgyülemlő, feltörő belvizekkel. A sóit évszázadon át éltető víz ma már ellenséggé vált. Az elmúlt nyáron is olyan hirtelen tört egyik tábla gaboná­ra, hogy csak szinte hősi elszánt­sággal lehetett az ár elől meg­menteni a termést. A kombájnok már tengelyig érő vízben tették meg az utolsó fordulókat. A hajdani nincstelenek ha már mást nem adhattak, a mai uno­kákra örökül hagyták a föld, a munka szeretetét. Ez az, amely ma már olyan eredményeket te­remt, amelyek azelőtt ismeretle­nek voltak a bátai határban. A föld, a munka szeretető mel­lett még egy hajtóerő serkenti a hátainkat — a verseny. A mun­kaverseny, az, hogy egy-egy em­ber, vagy egy-egy brigád meg­toldja még valami plusszal, ami reá hárul. Igaz, verseny volt Bétán negy- ven-ötven évvel ezelőtt is, de inkább a munkáért. Többet és többet termelni — Előfordult sokszor, ha vala­hol néhányan megsejtettünk va­lami kubikosmunkát, hajnalok hajnalán úgy lopóztunk ki a fa­luból, a talicskát a hátunkon vit­tük. hogy ne nyikorogjon. Ne­hogy mások is csatlakozzanak hozzánk, vagy esetleg elénk ke­rüljenek — emlegette egy idős ember. Most, ezekben a napokban összesítik azokat a versenyválla­lásokat, amelyekkel a növényter­mesztők, állattenyésztők, traktoro­sok, szerelők a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évforduló­ját akarják megünnepelni. A heve­nyészve papírra vetett felaján­lásokat az irodában Deli János gépeli át, hogy szemre is mu­tassanak. B. Tóth Mihály párt­titkár figyelmezteti is: — Azt, hogy Nagy Októberi Szocialista Forradalom, végig nagy kezdőbetűkkel kell írni... De mit is tartalmaznak ezek a felajánlások? A növénytermelésben két üzem­egység versenyez; búzából a ter­vezettnél legalább egy mázsával többet termelnek, kukoricából a tervezett 20 helyett 23, burgonyá­ból 80 helyett száz, kenderből 30 helyett 35, cukorrépából 200 he­lyett 225 mázsát. A termények betakarítását november 7-ig be­fejezik. A traktorosok egyénileg, és brigádban is versenyeznek: azonos traktortípusoknak megfelelően az éves normálhold-terv tíz százalé­kos túlteljesítéséért, 10 százalé­kos üzemanyag-, és tíz százalé­kos javítási-karbantartási köült- ségmegtakarításért. és a baleset­mentes munkáért. Sertéshízlalásban három gon­dozó — Sipos Mihály, Máté Mi­hály és Tallér Benő — között folyik egyéni verseny. Amennyi­ben az átlagos havi súlygyara­podás a tervezettnél több, öt de­kánként egy-egy pontot kap a gondozó. Ugyancsak' egy pont jár dekánként, ha az egy kiló súly- gyarapodásra felhasznált abrak­mennyiség a tervezett öt kiló alatt marad. Akinél a súlygyara­podás nem éri el a tervezettet, vagy a felhasznált abrak több, attól az előbbihez hasonló ará­nyú pontmennyiséget vonnak le. Az év végére elért abszolút pont­szám alapján hirdetnek ered­ményt. Versenyben áll a szövetkezet két tehenészete, a központi és a furkói is. Az alapkövetelmény a szövetkezet termelési terve, 3000 liter tej tehenenként. Húsz lite­renkénti eltérés plusz-mínusz egy pont. A takarmányozási költség 2,24 forint. Az eltérés itt fillé­renként plusz-mínusz egy pont. Ennek alapján a sertéshizlalók­hoz hasonlóan a legtöbb pontot elérő hrigád a győztes. Természetesen a jutalom sem marad el, amennyiben a vállalt felajánlásoknak eleget tesz­nek. A legjobb tehenészbrigád például egy hétig üdülhet Har­kányban, a három legjobb trak­toros 2400—1800—1200 forint ju­talmat kap, és hasonlóan díjazza a szövetkezet minden ágban a verseny legjobbjait. A verseny­ről még annyit; nemcsak a szövetkezetben folyik majd, ha­nem a bátai, és a környékbeli szövetkezetek között is. (Folytatjuk.) BOGNÁR ISTVÁN Érdekes tapasztalatokkal szol­gált az idei megyei borverseny. Mindent egybevetve, az a legfon­tosabb, hogy sok jó bor terem Tolna megyében. Igaz, ezt ko­rábban is sejteni lehetett, de most minden kétséget kizáróan bebizonyították a megyei ver­senyre beküldött mintákkal. Kü­lön figyelemre méltó a termelő- szövetkezetek szőlészetének és borkezelésének nagy fejlődése. Értékelve a verseny tapaszta­latait, Farkas Dénes, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak főkertésze elmondta, hogy míg a korábbi években csak két- három tsz jutott be a megyei borversenybe és jó helyezést rit­kán értek el, most 12 közös gaz­daságnak a borai szerepeltek a vetélkedőn s az eredmény igen jónak mondható. A kiadott 44 arany- és ezüst­éremből 12 jutott a szövetke­zetek borainak. A 115 mintából 22 volt termelő­szövetkezeti bor. Az újonnan te­lepített szőlőikből származó bo­rok is jól kezeltek, hasonlókép­pen sok háztájiban termett bor minőségéhez. A megye közös gazdaságai közül a következők vettek részt jó, sőt több esetben kiváló termésükkel a megyei versenyen: á szekszárdi Garay Tsz, a Béri Balogh Ádám Tsz és a Szabadság Tsz, a bátaszéki Búzakalász Tsz, a tamási Vörös Szikra Tsz, a felsőnyéki Egyet­értés Tsz, a belecskai Szabadság Tsz, a zombai Egyesült Erővel Tsz, a teveli Kossuth Tsz, a si- montomyai Lenin Tsz, továbbá a tamási tsz-kösi, társulás és a dunaföldvári tsz-közi vállalkozás; Különösen azért mondható jó­nak a szövetkezeti borok szerep­lése, mert az új bírálati mód­szer, amely arany-, ezüst- és bronzfokozatokat különböztet meg, magasabb követelményeket jelent. Általában jellemző a bor­kezelésre megyénkben, a 115 borminta alapján, hogy tiszták^ jól kezeltek, idegen illattól men­tesek a borok. Dohos, illetve penészes bort a két bíráló bizott­ság nem talált. Rendkívül érde­kes, hogy ez is előrelépést je­lent, hiszen az előző években mindig találtak egy-két penészes bormintát. Természetesen úgy kell érteni, hogy ez alig észre­vehető „mellékillat” volt, de a szakértők, sőt az igényesebb borivók is észreveszik. Az idei megyei versenyből csupán há­rom bort kellett kizárni. Ezek illásavasak, vagyis ecetesek. A megelőzés érdekében javasolja a megyei főkertész: a termelők ne mulasszák el a borkezelésben a hordók jel­töltését és kénezését. Mindkettő olyan pincemű vele t,: amely meggátolja az illósav- képződést, ecetesedést. Emellett rendkívül fontos a borok időben történő fejtése. A hordókénezés és a borkénezés természetesen az előírások betartásával, megfelelő adatokkal történjék. Végül szük­séges, hogy a termelőszövetke­zetek szakembert alkalmazzanak a nagyüzemi szőlőtermesztésben, akii a szakszerű borkezelést él tudja végezni. Áprilisban az új gazdasági mechanizmusról A megyei könyvtárban figye­lemmel kísérik az új gazdasági mechanizmusról szóló, a napi­lapokban, folyóiratokban meg­jelenő cikkeket, értékelő, ismer­tető írásokat. Az összegyűjtött anyagról havonta tájékoztatót küldenek a megye nagyobb in­tézményeinek, hivatalainak. Ez­zel segíteni kívánnak az új gazdaságirányítási rendszer be­vezetésével kapcsolatosan fel­merült problémák tisztázásában. Mivel a téma nagy közérdeklő­désre tarthat számot, ezentúl lapunk hasábjain is helyt adunk az új gazdásági rendszerrel fog­lalkozó cikkek jegyzékének. Április hónapban jelent meg: Szabó Kálmán: A munka áru­vonásai a szocializmusban (Köz- gazdasági Szemle, 1967/4). Bródy András: Gazdasági nö­vekedésünk üteme 1924-től 1965- ig. Kísérlet néhány idősor össze­állítására és elemzésére. (Köz- gazdasági Szemle 1967,4). Zala Ferenc: A fogyasztási cikkek piaca és a kereskedelem működésének új vonásai. A fo­gyasztási cikkek belföldi piacá­nak eddigi működése. (Közgaz­dasági Szemle 1967 4). Bognár József: A termék- forgalmazás új rendszere (Fi­gyelő 9. évf. 1967. 16. sz.). Sztitler Sándor: Külkereskede­lem az új mechanizmusban. Sok­rétű konjunktúra — és piac­kutatás. (Figyelő, 9. évf. 1967; 15. sz.). A reform éis a jogi szabályo­zás. (Figyelő, 9. évf. 1967.15. sz.). Vándor Gézáné: Vállalati pénz- gazdálkodás. (Figyelő. 9, évf. 1967. 14. sz.). Bokor János: Nyereségadózta­tás és a vállalati alap képzés* (Figyelő, 1967. 17. sz.). A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok. A Népszabadság kérdez — Apró Anitái válaszol; (Népszabadság, 1967. 79. sz.). Faragó Jenő: Sokoldalú együtt­működés. A pártszervezetek és gazdasági vezetés viszonyáról. (Népszabadság. 1967, 82. sz. ápr. 8). A termelőszövetkezetek első országos kongresszusának hatá­rozata. (Népszabadság. 1967. 95. sz. ápr. 23.). Erdei Ferenc: Tapasztalatok és teendők. (Népszabadság. 1967; 101. sz. ápr. 30.)k A nemzetközi üdülőtelepek várják a Tolna megyei fiatalokat Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda lehetőséget bizto­sított megyénk fiataljainak is, hogy a nyári időszakban igénybe vegyék a verőcei és balaton- földvári nemzetközi üdülőtele­peket. Az úttörők, középiskolá­sok, ipari tanulók és üzemi fia­talok, akik egyénileg, vagy cso­portosan kívánnak az említett üdülőtelepeken nyaralni, a KISZ rrregyebdzottságá/n jelentkezhet­nek. A nemzetközi üdülőtelepek gazdag szórakozási és sportolási lehetőségekkel várják a fiatalo­kat május, június, szeptember és október hónapokban Az üdülési díjak is a fiatalok zsebéhez il- lőek. Az úttörők napi 36. a kö­zépiskolások, ipari tanulók 46 és az üzemi fiatalok napi 56 forin­tért üdülhetnek. Csoportos jelentkezés1 esetén a KISZ megyei bizottsága oda- és visszautazáshoz megfelelő utazási, kedvezményt biztosít.

Next

/
Thumbnails
Contents