Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

I 1967. május 4. TOLNA MEGYEI NEP’OJSAQ ÉT Uj bőrdiszműiizemet építenek Szekszórdon Interjú a Rákospalotai Bőr­és Műanyag-feldolgozó Vállalat igazgatójával Hét éve annak, hogy a megye iparfejlesztésének szerves része­ként a Rákospalotai Bőr- és Mű­anyag-feldolgozó Vállalat gyár­egységet telepített Szeikszárdon. Az azóta bekövetkezett egyenle­tes fejlődés igazolta a választás helyességét. A rákospalotaiak el­ső és a mai napig egyetlen vi­déki gyáregysége évről évre nö­velte eredményeit. így például míg 1961-ben a teljes termelési érték iz,6 millió forint volt, ad­dig 1966-ban már 97,4' millió fo­rint. Az exporttermelés is egyen­letesen fejlődött. 1963-ban 13,1, 1966-ban már 37,6 millió forint volt a teljes exporttermelés érté­ke. Hat év alatt tehát közel nyolcszorosára emelkedett a gyáregység termelése. Mindez azt bizonyítja, hogy a rákospalotaiak jól választottak, amikor Szekszárdra telepítették gyáregységüket. Az elért ered­mények további növelése elé azonban hamarosan akadályt szab a gyár korlátozott kapaci­tása. Éppen ezért került napi­rendre a gyáregység fejlesztésé­nek, jövőjének témája. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Hegyi Gy özönét, a Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolgozó Vállalat igazgatóját, hogy kérdéseinkre válaszolva elmondja a vállalat szekszárdi gyárával kapcsolatos terveket, elképzeléseket, — Mint ismeretes a gyáregy­séget a jelenlegi adott körül­ményeit között nem lehet to­vább fejleszteni. Milyen tervek vannak egy esetleges újabb üzemet illetően? — A jelenlegi telephelyen nincs lehetőség, hogy ott tovább­fejlesszünk. Éppen ezért kértük a megye vezetőit, hogy biztosít­sanak számunkra szabad terüle­tet, ahol mintegy 600—700 fővel dolgozó újabb gyáregységet tu­dunk létrehozni. A megyei párt- bizottság, a megyei tanács kész­ségesén teljesítette kérésünket és már a telek kisajátítása is meg­történt, Ez azst jelenti, hogy a vállalat új gyáregysége a Mérő­műszergyár szomszédságában épül fel. A tervek szerint 1969. máso­dik felében indul be a termelés az új létesítményben. A beruhá­záshoz a megyei tanács 10 millió forintot biztosított. Az újonnan létesítendő gyáregység berende­zéseire 8 millió forintos hitelt engedélyezett számunkra a Köny- nyűipari Minisztérium. — Az új gyáregység termé­szetesen szakembereket igé­nyel. Hogyan kívánják biztosí­tani az üzem irányításához szükséges műszaki és gazdasá­gi szakembereket? — A megye vezetőivel egyet­értésben tervezzük egy bőripari technikum létrehozását, amely mind a jelenlegi, mind pedig az új gyáregység műszaki gárdáját adná. Ezen túlmenően természe­tesen számítunk a jelenlegi szek­szárdi dolgozóinkra, akik majd betanítják az egyes munkafolya­matokat az új gyáregységben. Mivel jelenleg a dolgozók mint­egy 90 százaléka betanított mun­kás, ezért úgy tervezzük, hogy hamarosan megkeressük a mód­ját annak, hogy szakmunkás- vizsgát tehessenek. Az eddigi munkájukkal kiérdemelték ezt. Az új üzem beindításánál ter­mészetesen számítunk még azok­ra az ipari tanulókra, akik most kezdték, vagy a jövőben fogják kezdeni a szakma elsajátítását. — A közelmúltban a Fővá­rosi Öra- és Ékszeripari Válla­lat is létesített gyáregységet Szckszárdon. Mint ismeretes a két vállalat Budapesten hosszú évek óta kapcsolatban van egymással. Vajon Szekszárdon a két gyáregység között is ki­alakul az üzleti kapcsolat? — Örömmel értesültünk a Fő­városi Óra- és Ékszeripari Vál­lalat szekszárdi gyáregységének beindulásáról, s már az első 'pil­lanattól kezdve azon fáradozunk, hogy a jövőben olyan cikkek gyártását hozzuk le Szekszárdra, amelyekhez ők tudják biztosíta­ni a szükséges kereteket, vagy egyéb díszítéseket, vereteket. Szeretnénk, ha a két vállalat szekszárdi kapcsolatát, mint a helyes ipartelepítési politika egyik jó példáját emlegetnék a szakemberek. Annál is inkább szükségesnek tartjuk a szoros kooperálást mivel mindkét ipar fejlesztése a közeljövő egyik nagy feladata lesz. — Végül egy kényes kérdést hadd tegyek fel. Gyakran hal­lani amint „mostoha gyerekek­nek” nevezik önmagukat egy- egy vidéki gyáregység dolgozói. Van-e, s ha igen miért, ilyen megkülönböztetés a központi gyár és a vidéki gyáregység között? — Nincs és nem is lehet kü­lönbséget tenni. Már csak azért sem mivel a vállalat egészének eredményét figyelembe véve je­lentős szerepet játszik annak alakulásában a vidéki gyáregység gazdálkodása. Éppen ezért cé­lunk, hogy az adott lehetőségek­hez mérten a legjobb munkafel­tételeket biztosítsuk. Példákkal tudnám bizonyítani, hogy nem egy esetben előnyben is részesít­jük a szekszárdi telephelyet a központival szemben. Ennek eredménye volt például, hogy 1967. első negyedében a szek­szárdiak teljesítették, sőt túltel­jesítették tervüket, ugyanakkor a központi gyár jelentősen el­maradt tervmutatóitól. De foly­tathatnám tovább is: Szekszár­don dolgozik az ország egyik legmodernebb szabászgépe, varró­gépeik is korszerűek, megfelel­nek a követelményeknek. A szo­rosabb kapcsolat érdekében egy évvel ezelőtt telexösszeköttetést is biztosítottunk a két telephely között, hogy ezáltal is gyorsabbá tegyük az esetleges szükséges intézkedéseket. Az új gazdaság- irányítási rendszerre kászü’ve megkezdtük a piackutatást. Ter­mészetesen a szekszárdi termé­kekre is vonatkozik ez. Azt hi­szem ennyi elég annak érzékel­tetésére, hogy számunkra nem mostoha gyerekek a szekszárdiak — mondta befejezésül Hegvi Győzőné, a Rákospalotai Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat igaz­gatója. Szigetvári László Gazdag programot kaptak A faddi tanácsházán eevütt a két Tóth-tal — Tóth Jánossal, a tanács vb-elnökével és Tóth Anna tanácstitkárral — beszél­gettünk. A témát a választások óta eltelt idő munkája adta. — Faddon 50 körzetben vá­lasztottunk tanácstagot. A tanács- választásokat előkészítő jelölő gyűléseken 1769-en vettek részt, s 177-en szólaltak fel. Közérdekű bejelentéseket, javaslatokat 159- en tettek, — sorolja a statiszti­kát Tóth Anna, tanácstitkár. A másik Tóth hozzátette: — A közérdekű bejelentések sú­lyuknál, jelentőségüknél fogva a négyéves ciklusra gazdag és bő­séges programot adtak. A félreértések elkerülése vé­gett, egy dolgot nem árt tisztáz­ni. A két Tóth nem áll rokon­ságban, atyafiságban egymással, csupán névrokonok. A községbeli­eknek nem kell tartaniok a csa­ládi összefonódástól. — Milyen természetű ' javasla­tokat tettek, s mi lesz a javasla­tok további sorsa? — kérdeztem. — Sokan kérték, oldjuk meg a község egészséges ivóvízzel va­ló ellátását, építsünk vízvezeték­hálózatot. Ha a sorrendet nézzük egészségügyi szempontból ez rendkívül fontos. Sajnos a ku­tak coli-fertőzöttek. Azonban nem árulunk zsákbamacskát, azt is meg kell mondanunk, hogy a vízmű építése a lakosság anyagi hozzájárulása nélkül nem megy. Nagyon hatásos szervező munká­ra van szükség ahhoz, hogy a társulás megalakításához szüksé­ges 75 százalékos hozzájárulást, aláírást megkapjuk. Faddon elég nagy számban vannak nyugdíja­sok, öregségi járadékosok. Az idős embereket, érthető okokból nehezebben lehet meggyőzni. A szükségességét tulajdonképpen ők is látják, sőt igényelnék is a jó ivóvizet. A dolog anyagi oldala aggasztja őket, s legalább any- nyira bennünket is — mondja a tanácselnök. — Ez nyilván távlati, három­négy év alatt megvalósításra ke­rülő terv. Ezenkívül még milyen igények jelentkeztek? — A nehézségek, amelyekről szó volt, nem jelentik, hogy nem teszünk _erőfeszítéseket — veszi á t a szót Tóth Anna, a titkár. A májusban sorra kerülő tanács­ülésnek egyik témája lesz. ho­gyan vághatnánk bele a vízmű megépítésébe. A székesfehérvá­ri vízügyi igazgatósággal előké­szítő tárgyalásokat folytatunk. — A sok javaslat között sok helyen szerepelt az utak, járdák rendbehozásának igénye. Gondo­lom Faddon is így van? — A sürgősségi sorrendet néz­ve, az Alvég utcában már meg­kezdtük a járdaépítést. Jó hatás­sal van a lakosságra, hogy kéré­sük máris ilyen rövid idő alatt teljesül. A járda- és az útépítést folyamatosan végezzük, el szeret­nénk érni, hogy a négy év alatt a község minden utcájának egyik oldalán cementlapos járdán jár­hassanak az emberek. A két községi vezető egyre job­ban belemelegedett a beszélge­tésbe. Jó volt hallani mértéktar­tó tervezgetésüket. Elmondták, hogy többen a községi fürdő lé­tesítésére tettek javaslatot. Őszin­tén megmondták azt is, hogy addig, amíg nem lesz vízvezeték­hálózat, nem megoldható a für­dő építése. Úgy gondolják, szíve­sen fogadják Faddon azt is, hogy a lehetőségek figyelembevételével bővítik az iskolafürdőt, ahol meghatározott időpontban, a fel­nőttek is fürödhetnek. — Fadd kedvező helyzetben van. A község alatt húzódik a holt Duna, s alkalmassá lehetne ten­ni nyári strandolásra, fürdésre. Úgy tudom, mint javaslat, ez is felmerült — jegyeztem meg. A két tanácsvezető összenézett. — Hát a sajtó már erről is tu­domást szerzett? — kérdezték. Valószínűleg meglepetésnek szán­ták. Ugyanis sok mindenről szó esett, de erről hallgattak. Vála­szuk mindenképpen kielégített. Á faddi holt Duna szélet strandnak alakítják ki és parkosítják. A strand létesítéséhez szükséges anyagot már beszerezték. Faddon gazdag programot ka­pott a községi tanács. Ezekben a napokban a jelölő gyűléseken el­hangzott bejelentések feldolgozá­sával foglalkoznak. Válaszolnak a kérdésekre, s arra, mi történik a javaslatokkal. A községbelieknek nem kell félni, hogy javaslatuk a papírkosárba, vagy az íróasztal­fiók mélyére kerül. POZSONYI IGNÁCNÉ Hunkában az exkavátor A szekszárdi F—5-ös panelházat alapozzák. A tervek szerint a jö­vő hónapban megkezdik a har­minclakásos épület összeszerelé­sét. K i ne ismerné Kazal László népszerű tudományos elő­adását. Ö mondja a ne­gyedik-ötödik pohár bor gondos és szakszerű ízlelése után, hogy bukéja van ennek a bornak, kedves pajtikáim. De hát mit is jelent ez a búké? Kevesen tud­ják, s talán a küszöbönálló megyei borverseny — holnap tartják —, ürügyül szolgálhat arra is, hogy megismerkedjünk az idetartozó, majdhogynem kulisszatitkokkal. Maga a borverseny hasonlít — már ami a külsőségeket illeti—, a sportversenyekhez, vagy még inkább a ki mit tud vetélkedők­höz. Bíráló bizottság foglal he­lyet az asztaloknál és pontozás­sal hozza meg a döntését. A verseny megrendezésekor egyik döntő szempont a bíráló bizott­ság összeállítása. A követelmé­nyek nagyok, a zsűritagok látá­sának, szagérzékének kifogás­talannak kell lennie. Az érzék­szervek rendellenes változása nagymértékben befolyásolhatja az ítélőképességet. Bizonyos sza­bályokat még ezen túlmenően is okvetlen meg kell tartani. A zsűritag fizikai és kedély­állapota nagymértékben be­folyásolhatja az ízlelés eredmé­nyét. Általában könnyű reggelit fogyasztanak, majd ezt követően egy-két órával kezdik az érzék­szervi vizsgálatot, amikor még az érzékszervek pihentek. El­engedhetetlen a kellő szakisme­ret. A borászati szakkönyvekben külön meghatározzák, sőt pon­tokba foglalják, hogy a szak­ismerettel kapcsolatban mi a zsűritaggal szemben a minimá­lis követelmény. Határozottan Milyen a ? különbséget tudjon tenni például az egészséges és a beteg bor kö­zött. Tisztában kell lennie, az egyes szőlőfajtákból, borvidékek­ről és évjáratokból származó bo­rok jellegével, a szőlőfeldolgozás, a borkészítés és kezelés tech­nológiájával. Elengedhetetlen a jó bormemória, mert kellő emlé­kezőtehetség nélkül lehetetlen elvégezni az egybevetést és az összehasonlítást. Kuriózum számba megy az osztályozás és a bírálat szer­tartásszerű:, hagyománytisztelő jellege. Az ízlelőpoharak pél­dául nem egyformák. Más az alakja a boros, a pezsgős, avagy még ezen belül is a vörös bor ízlelő pohárnak. Döntő szempont a hőmérséklet. Előírás szerint a száraz fehér borokat 10—12 fokos, az édes borokat 12—14 fokos, a vörös borokat 15—17 fokos hőmérsék­letre kell beállítani. A budapesti nemzetközi borversenyeken a bizottság a kommers és a minő­ségi fehér, valamint a csemege­borokat 12—14 Celsiuson, a kommers és a minőségi vörös borokat 14—16 Celsiuson, a hab­zó- és pezsgőborokat 8—9 Cel- tiuson, a borpárlatokat 16—18 Celsiuson bírálta. A zsűritag kézbe veszi a ke­hely alakú, vékony falú, szín­telen, sima ízlelőpoharat, ame­lyen semmiféle díszítés, vagy csiszolás nincs. Ha vörös borról van szó, akkor a vizsgálatra a lapos, tálcaalakú ezüstpoharak felelnek meg, melyeknek egyen­lőtlen, hullámos felülete igen alkalmas a bor színének elbírá­lására. Következik az ízlelés sor­rendje. Előbb a könnyebbek, majd. a nehezebbek, az édeské­sek és végül az édesek követ­keznek. A fehér borok ízlelése mindig megelőzi a vörös boro­két. A borízlelés az érzékszerve­ket nagymértékben igénybe ve­szi. Ezért az egyes borok ízlelé­sénél kötelező legalább 5—10 perc szünetet tartani. Rakcsányi László szerkesztésé­ben 1967-ben jelentette meg a Mezőgazdasági Kiadó második átdolgozott kiadásban a Borászat című szakkönyvet. Ez a mű a borok osztályozásával és bírálatá­val tíz oldalon keresztül foglal­kozik. Ebből is megtudjuk, hogy a bor bukéján a belőle elpárolgó, elillanó anyagok orrunkkal érez­hető összességét értjük. Továb­bá, hogy a búké az aromaanya­gok érzékszervi elválasztása, igen nehéz, sokszor lehetetlen. És álljon itt még néhány, a borról szóló és a vele kapcsola­tos érdekes adat. A kontinensek közül Európának van a leg­nagyobb szőlőterülete. De ter­mesztik mind az öt földrészen. Eurójiában négy olyan ország van, amelynek szőlőültetvénye egyenként nagyobb, mint egy- egy kontinensé összesen. Ezek az államok: Franciaország, Olasz­ország, Spanyolország és a Szov­jetunió. Franciaország a világ legnagyobb bortermelő és -fogyasz­tó országa. A Borászat című szakkönyv részletesen ismerteti Magyar- ország borvidékeit is. Ezek a kö­ve tkíizők: alföldi, badacsonyi, balatonfüred-csopaki, balaton- melléki, bársonyos-császári, egri, mátraaljai, mecseki, móri. som­lói, soproni, szekszárdi, tokaj- hegyaljai, villány-siklósi. A szek­szárdi borvidék címszó alatt a következőket olvashatjuk: „A borvidék Szekszárd város és a szomszédos Decs község ha­tárában lévő hegyi szőlőültetvé­nyeket foglalja magában, 2990 kh. területen. Ismert minőségi borvidék, főként vörös borai ré­vén. Talaja túlnyomóan lösz. Legelterjedtebb szőlőfajtája a Balkán-félszigetről származó Ka­darka. A belőle készült vörös bor fűszeres, harmonikus, inkább lágy, mérsékelve fanyar, testes, mélyszínű. E borfajta szekszárdi kadarka néven márkázható, vé­dett. Átlagos évjáratban szesz- tartalma 12—13 százalék, sav- tartalma 5—6 g/l, a cukormentes extrakttartalom 26—30 g l. Egyéb kék szőlőfajták közül csak kis területeken termesztik a kékfrankost és az oportót. Fe­hér borainak — amelyeket Olasz- rizling és Mézesfehér fajtákból szüretelnek —, alig van jelentő­sége. Ezek általában jó zamatú. asztali, vagy könnyebb pecsenye­borok”. Ezzel az utolsó mondattal vi­tatkozhatnánk ugyan, mivel a fehér borok népszerűsége egyre nő. De most felesleges a vita. hiszen a holnapi megyei borver­seny majd ismét bizonyít.

Next

/
Thumbnails
Contents