Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-18 / 115. szám
1987. május 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Taxi — szocialista megőrzésben A 11-es AKÖV a napokban kapott új taxikat. A felülszelepelt Warszawa gépkocsik a Tolna megyei utakra kiválóan alkalmasak. A nagy teljesítményű gépkocsik — húsz lóerővel erősebbek mint az oldalt szelepeit Warszawák képezik majd a jövőben a vállalat taxiállományát. Az első gépkocsikat a vezetők szocialista megőrzésre átvették. Vállalták a gépkocsivezetők, hogy kétszázezer kilométert teljesítenek az új taxikkal nagyjavítás nélkül. A gépkocsik első szemléjére a héten került sor. Ankét az Állami Biztosítónál 1968-ban több, a termelőszövetkezeteket közelről érintő biztosítási formák kerülnek bevezetésre, avagy a régebbieket, a követelményeknek megfelelően módosítják. Az Állami Biztosító a változtatásokat az érdekeltek részvételével szeretné eszközölni. Éppen ezért, tegnap, május 17-én Szekszárdon az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága épületében tsz-vezetők részvételével, ankétot tartott. Izményi úttörőélet Több esemény érdemel szót az izményi pajtások életéből. Nemrégiben a hatodikos raj a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő, 50. évfordulója alkalmából három fát ültetett Lenin emlékére. Ezeket a tanulók gondosan ápolják és maguk között Lenin- fáknak becézik. Levelet hozott már az a közel kétszáz facsemete is, amit az izményi úttörőcsapat györei része telepített falujuk köré. Sashegyi Hilda csapatvezető a közelmúltban túrát bonyolított le a csapattal. Két különjáratú autóbusz szállította őket Magyareg- regyre, ahol a Móré várban gyönyörködhettek a pajtások. Ezt nagyszabású hadijáték követte, amely után a legjobban szereplő úttörők jutalmul részt vehettek a vasárnapi Váralján megtartott találkozón. Itt a környék csapatainak kiváló úttörőivel vették fel a versenyt. Már folynak az előkészületek a nyári táborozással kapcsolatban. Az izményi úttörőcsapat ezúttal is Alsóbélatelepen tölti a vakáció egy részét. L. L. írásbeli után — elüti 1100 érettségiző a megyében Nem postával érkeztek a magyar és matematika érettségi tételek, hanem az ország minden területéről személyesen utaztak értük az illetékesek a Művelődésügyi Minisztériumba. így dr. Vadas Ferenc is, aki a megyei tanács művelődésügyi osztályának középiskolai előadója, hogy azután a helybelileg kidolgozott egyéb érettségi tételekkel együtt középiskolai igazgatói értekezleten nyújtsa át a lepecsételt borítékokat az igazgatóknak. Nagy szükség van a teljes titoktartásra, a teljes biztonságra az érettségi tételek kezelésénél. írásbeli bat napon át És a múlt hét csütörtökjén, 11-én, az idei írásbelik első napján országszerte szinte ugyanazokban a percekben törték fel a pecsétet, s került a táblára a magyar írásbeli dolgozat két témája, két címe. Talán többen írták dolgozatukat Arany Jánosról. A másik téma — 1848, 1919 és 1945 az irodalomban — átfogóbb volt, szélesebb látókört, nagyobb beosztást igényelt. Aztán került sor a következő napon a matematika írásbeli érettségire. A gimnáziumokban például négy feladattal kellett megbirkózniok a tanulóknak. A példák nem voltak túl nehezek, általában olyanok, amelyeket valószínűleg sokat gyakoroltak órák alatt és házifeladatként már. Négy feladat. S íme a megoldás:, aki érettségizett most leellenőrizheti, mit végzett: Az első példában az x alkohol 50, az y pedig 95 százalékos. A második feladat akkor jó, ha a végeredmény 934 méter. A harmadik példában 12 hónap alatt érik el a havi 1200 pár cipő előállítását. A negyedik feladatban a víz magassága 19,5 centiméter. Itt a megyében a magyar és a matematika írásbeli érettségit a következő napokon az orosz, a német, a latin és 17-én egy napon az angol, francia és olasz írásbelik követték. Ki mehet szóbelire ? Tehát elkészültek az érettségi dolgozatok. S most már az írásbeli után, a szóbeli vizsgák következnek. — Ki mehet szóbeli érettségire? — Szóbelire — válaszolja dr. Vadas Ferenc — csak az a tanuló mehet, akinek legalább egy írásbeli eredménye Jobb az elégtelennél. — Hányán érettségiznek a megyében, s hol, milyen iskolatípusban? — Összesen 1100 érettségiző van a megyében, közülük 334-en Szekszárdon ballagtak. Gimnáziumban összesen 29 osztály, úgy 820 tanuló, technikumban 5, szakközépiskolában pedig 4 osztály végez. A 38 véazős tanuló- csoportból három olyan iskolában készültek fel az érettségire, ahol első ízben ballagtak az idén. Bátaszéken, Nagydorogon és Si- montornyán van ez a három osztály. A megyében első ízben végez Dombóváron egy kereskedelmi szakközépiskolai osztálv. Szek- szárdon pedig szintén első alkalommal egy kertészeti, szőlész és borász szakközépiskolai tanuló- csoport. Tamásiban pedig utolsó alkalommal vizsgázik egy érettségiző osztály állattenyésztési szakon. — Külön kellene néhány szót szólni a szekszárdi Garay János gimnázium matematika-fizika szakos osztályáról. Ilyen tagozatú tanulócsoport az országban a szekszárdin kívül még egy van: Nagykőrösön. Négy évvel ezelőtt matematikai, fizikai készséggel rendelkező fiatalokat, akik jeles eredménnyel jelentkeztek a gimnázium első osztályába, vettek fel erre a szakra. König István, a szekszárdi gimnázium tanára írt pót-tankönyvet az országban létező e két speciális osztály számára. Érettségi vizsgájuk iránt nagy az érdeklődés. A szekszárdi osztály szóbelijén részt vesz Reiman István, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának tanára Vizsgaidő: június 1 és 25 között — Mikor lesznek a szóbeli érettségik? _ _— A szóbeli érettségi vizsgák június elseje és 25-e között zajlanak le majd a megyében. Az iskolánkénti pontos dátumokban a már kijelölt és megbízott vizsgaelnökök és az iskolák igazgatói tanárai állapodnak meg. A gimnáziumokban három kötelező — magyar, matematika és történelem — szóbeli érettségi van. Választhatóan kötelezőek az orosz, a második idegen nyelv, a biológia, a fizika és a kémia, amelyek közül egy tárgyat minden tanuló szabadon választhat magának. Ezeken kívül -zabádon választható még legfeljebb két rendes, vagy rendkívüli tárgy ha a tanuló azokból is akar érettségizni. A technikumokban, szakiskolákban általában öt tárgyból érettségiznek, ezenkívül fakultatívan egy-egy idegen nyelvből vizsgázhatnak a diákok. A megyében érettségiző 1100 diák előtt most már tehát „csak"’ a szóbeli vizsgák vannak. Addig amíg ki-ki számára annak is elérkezik a napja, még hosszabb- rövidebb idő van hátra. Négy év anyagát most már megtanulni késő — de aki most kezdené az el sem jutott idáig! — átismételni, memorizálni azonban épbén elég. Ilyenkor írásbeli után és szóbeli előtt tehát, jöhet az utolsó erőfeszítés. S ehhez a munkához mit lehet kívánni? Esetleg azt, hogy süssön a Nap, hogy ne legyen lehangolón, kedvet szegőn rossz idő... Meg azt: ne nagyon süssön, hogy ne csábítson senkit a strandolás... S talán még azt, hogy megéri ez az utolsó erőfeszítés. MÉRY ÉVA Okkor is ? Arról hallottunk, hogy táa* elnök, legtöbbször agronómus, nem a munkahelyén lakik, s csak hét végén mehet haza családjához, aztán hét elején visszaindul a közös gazdaságba dolgozni. A kétlakiságnak ez a formája legtöbbször kényszer- és átmeneti megoldás. Nem jó sem a gazdaságnak, sem a szakembernek, de a távol élő családnak sem. Amelyik mezőgazdasági szakember a munkaadó termelőszövetkezetet nem tekinti ideiglenes állomásnak, pénzkereseti forrásnak, az a tapasztalatok szerint iparkodik lakást szerezni, családját munkahelyére költöztetni, és meggyökeresedni. Megfigyelhető, hogy a temelőszövet- kezetek, érthető okoknál fogva, még lakásvásárlásra is szívesen fordítanak pénzt, hogy szakemberüket letelepítsék. A gyökértelenség idegesítő, a hétvégi utazgatás fárasztó. Másrészről pedig a mezőgazdasági üzemekben a munkafolyamatok általában olyan természetűek, hogy megkívánják az állandó jelenlétet. Számtalanszor előfordul, az agronómus felmond, ha helyben nem biztosítanak számára lakást, r kevesebb fizetésért oda megy el, ahol őt és családját legalább szoba-konyha várja. Arra még aligha volt példa, hogy termelőszövetkezeti vezető hazulról elköltözzön, s utána visszajárjon a közös gazdaságba dolgozni. Most már erre is van példa. A kölesdi Egyetértés Tsz elnökhelyettese már rég áttelepedett Kölesdről Érdre. Családját oda költöztette, s ő maga Érdről jár vissza, ellátni a beosztással járó tennivalókat. Hosszabb ideig az elnöki teendőket is így látta el, a kölesdi tsz-ek egyesüléséig. A kísértésnek nehéz ellenállni. Akkor is vállalná a vissza- járást, ha a növénytermesztésben dolgozna? ir -* A csökkent munkaképességűek érdekében Megjegyzés VAKLÁRMA Mióta miniszteri rendelet utasítja a termelőszövetkezeteket a táppénzfizetésre, azóta sokan hangoztatják: a kobzos gazdaságokban gyakori a táppénzcsalás. Magyarán: vannak akik feltételezik, hogy megsokasodott a szimulálok száma. Állítólag könnyen megy a dolog. A körzeti orvos a hozzá panasszal fordulót néhány napra, vagy néhány hétre, minden teketória nélkül kiírja. Ebben az esetben a betegállományba vett termelőszövetkezeti tagnak a gazdaság naponta táppénzt tartozik fizetni. A közgyűlés határozatától függően és a rendeletnek megfelelően, ez az összeg változó: lehet napi 20 forint, de 40, sőt 50 forint is. Attól függ, hogy a szövetkezeti gazda az előző évben hány munkaegységet teljesített. Ez szabja meg, hogy melyik kategóriába kerül. Dehát valóban olyan kétségbeejtő volna a helyzet, ahogyan egyesek hangoztatják? Tíz termelőszövetkezetben néztük meg, hogy az elmúlt év hasonló időszakához képest, nőtt-e 1967 tavaszán a betegállományba vonuló tsz-tagok száma. Nem. Ebből pedig logikusan következik, hogy a szövetkezeti gazdáknak eszük ágában sincs a rendeletét kijátszani, betegséget szimulálni csak azért, mert 20, avagy 40 forintot kaphatnak naponta. A megkérdezett termelőszövet kezetek vezetői egyértelműen és határozottan állítják: náluk a táppénzcsalqs ismeretlen fogalom. A körzeti orvosokra nézve ugyanúgy sértő a témával kapcsolatos vaklárma, mint a szövetkezeti gazdákra. A körzeti orvosok hivatásuk magaslatán állnak, a tsz-tagok pedig ma már nem tartanak ott, hogy a táppénz csábításával törődjenek, s legfeljebb akkor fordulnak orvoshoz, ha valóban nagyon muszáj. Távolról sem állíthatjuk, hogy nincs meg a visszaélés lehetősége. Talán akad a megyében is néhány tsz-tag, akinek eszébe jut a lehetőség, de erre csak azt lehet mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt. FT gy tűnhet, a szó ö'ima- gáért beszél és nem szükséges külön értelmezni is: aki csökkent munkaképességű az nem végezhet teljes értékű munkát. A valóság azonban korántsem ilyen, egyszerű és dolgozó emberek tízezeréinek elemi érdekei fűződnek ahhoz, hogy a vállalatok, munkahelyek illetékesei valóban pontos jelentésében ismerjék ezt a fogalmat. Időszerűvé teszi ezt az isi, hogy a közelmúltban megjelent kormányhatározat nemcsak elvi körvonalaiban, de ami ennél sokkal fontosabb: intézkedések egész sorával világítja meg a csökkent munkaképesség valósághű és emberséges jelentését, gyakorlati értelmezését. A gyakorlatban eddig úgy oldódott meg a korábbi munkakörük betöltésére alkalmatlan emberek súlyos gondja, hogy az illetékes tanácsi vagy vállalati szervek — emberséggel, segítő- készséggel — „kerítettek” valamilyen munkát számukra. Ily módon a közelmúlt években lényegében az iparvállalatok, gazdálkodó intézmények vettek át egész sor szociálpolitikai feladatot, pontosabban: elmosódtak a gazdálkodás és a szociálpolitika határvonalai. Ez pedig nemcsak azért hátrányos, mert az ily módon megválasztott munkahelyeken valóban nem nyújthattak a fizetésükért elvárható munkát a csökkent munkaképességűek. Sokkal fontosabb ennél, hogy mindez alapjaiban keresztezte a gyógykezelés követelményeit. Közismert ugyanis, hogy a folyamatnak, amit orvosi szakkife- . jezéssel rehabilitációnak neveznek. s ami a korábbi teljes munkaképesség helyreállítására irányul, egyik legfontosabb pszichológiai feltétele: az elesettség, a másodrendűség érzésének . megszüntetése. Az orvosi megítélés egyébként eleve abból indul ki: nem az a lényeges a munkaképesség mérlegelésekor, hogy a károsodás folytán milyen képességek vesztek el, hanem, hogy melyek maradtak meg. S ha a munkát ehhez igazítják, ha a csökkent munkaképességű ott dolgozik, ahol teendők elvégzésére valóban alkalmas, akikor teljesítménye nem marad az átlagos követelmények alatt. így tehát a számára megfelelő beosztásban teljes értékű emberként, teljes értékű munkát végezhet. A minisztertanács említett új ■í’*- rendelkezése elsősorban ezt az elvet érvényesíti. Külön figyelmet érdemel az új rendelkezés érvénybe lépésének időpontja, háttere is. Nem volt alaptalan ugyanis a feltételezés, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével az üzemek, vállalatok másként ítélik meg majd eddigi, úgynevezett szociálpolitikai feladataikat, amely — mint említettük — olykor szinte a „jótékonykodás” jellegét öltötte. Természetes, hogy ha mindez a vállalat dolgozóinak és vezetőinek személyes érdekeit is érinti, változik a nézőpont, aminek viszont a csökkent munkaképességűek láthatták volna kárát.. A kormányhatározat alapgon- dolata, hogy a reform körülményei közepette megóvja a csökkent munkaképességűek érdekeit, gondoskodjék létbiztonságukról. Ezt megfelelő differenciáltsággal teszi: a foglalkoztatás különböző — a munkaképesség fokához igazodó — módozatait irányozza elő. Mindenekelőtt megteremti a jogi, szervezeti kereteket ahhoz, hogy az üzemekben, .vállalatoknál valóban képességeiknek megfele'ő munkahelyeken foglalkoztassák ezeket a dolgozókat. Vállalatonként meghatározzák azokat a munkahelyeket, amelyeken csökkent munkaképességűek dolgozhatnak. s tegyük hozzá: e munkahelyeket kötelező közvetítéssel — tehát valóban beteg, sérült emberek felvételével — tölthetik be. Megfelelő anyagi és jogszabályi feltételek nyíltak a különböző átképzési lehetőségekre is. Azok. számára akiknél egészségi állapotuk, gyógyulásuk indokolja, csökkent munkakéggS- ségűeket foglalkoztató vállalatokat, esetleg több vállalat közreműködésével műhelyeket, illetve szociális foglalkoztatókat szerveznek. A reform érvénybe lépése után a tanácsok úgynevezett fejlesztési alappal rendelkeznek majd, amelyből területük csökkent munkaképességűeket foglalkoztató intézményeit anyagilag támogathatják. Lehetőség nyílik végül arra is, hogy azok száméra, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt munkát, nem végezhetnek, különböző szociális ■intézkedésekkel, például segély- lyel biztosítsanak létfeltételeket. Tábori András
