Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-15 / 88. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. április 15; Heilig, a traktoros M órágy mellett, a Tűzkődombon lánctalpas traktor kapaszkodik a meredek szántóföldön. A traktor vezetőfülkéjében két ember ül. A gép tárcsát és boronát vontat. A szél, amely a völgyben csak enyhe tavaszi fuvallatnak tűnik, itt viharos. A gépkavarta port, apró földdarabokkal együtt úgy sodorja, mint sivatagi vihar a homokot. A horhos előtt néhány lépésre egyet rándul a traktor, azután hirtelen zökkenéssel a sok, föld- bekapaszkodó tárcsalap megakasztja a lánctalpast. Két ember száll ki a gépből. Elöl egy idősebb, deres fejű. Kék, olajos zubbonyán a finom lösz-por úgy ül, mint molnárok ruháján a liszt. A fiatalember, valamikori vas- utasköpenyben, zavartan toporog körülöttünk, azután átmegy a gép szélárnyékos oldalára. Heilig István, nyugdíjas traktoros. Most tsz-bedolgozó. A fiú, aki közelebb jön bennünket figyelni, tehenész. Nincs dolga, és beült Heilig mellé, hogy élvezze a gép erejét. — Már régóta traktoros vagyok. — így kezdi a beszélgetést Heilig István, ahogy megpróbál visszaemlékezni gazdáira, traktoraira. — 1927-ben ültem először gépre. Gőzekére. Fűtő voltam, bár egyébként kovács a mesterségem. Gróf Zichy Rafaelnél szolgáltam Fejér megyében. Jó dolog volt az a gőzeke, csak sok ember kellett kiszolgálásához. Azután Döbrönte-pusztára kerültem, herceg Montenuovo birtokára. Előbb Fordson, azután Chormick traktorra. Harminchétben kaptam az első Hoffher-t. Ennek még hátrafelé volt az izzókúpja, és a kuplungja is fából volt. — Ez olyan veszett gép volt, hogy nem akkor állt meg, amikor az ember akarta. Az egyik emberem, Kolena András azt mondta, majd ő beáll a műhelybe. Mondtam neki, vigyázz András, mert kiszaladsz az ablakon. Hát kitört satupadot, ablakot, falat, mindent. Harminchétben Szekszárdra, az Eszterbauerékhez kerültem, itt kovács is voltam, meg traktoros is. Ha kellett, autót is vezettem, a gazdának két autója is volt. Negyvennégyben József-pusztára kerültem a Cseri—László céghez. Itt ért a földosztás is. Kilenc gyerekem van, és tizennégy unokám, meg rá is szorultam, öt hold földet kaptam. — A nagygazdáknál már nem volt rám szükség. Az orosz katonáknak csináltam valamit, aztán kaptam tőlük egy roncs traktort. Azt mondta a lityinánt, vigyem gyorsan, amíg meg nem gondolja ígéretét a parancsnok. Elvittem. Aztán megjavítottam, és azzal bérbe szántottam a környéken. A huszonötös Lanz-Bul- doggal négy évig dolgoztam. Akkor elmentem az iparba. A szekszárdi kendergyárba, ötvenhatig itt gépész voltam. Aztán újból visszamentem a traktorra. Le- perd-pusztára, a hegyekbe. Onnan is mentem nyugdíjba. A három fiam is ott traktoros. — Úgy kerültem Leperdre, hogy egy régi barátom megbetegedett, hívtak, én mentem, kisegíteni. Szegény meghalt, én meg ott maradtam traktorosnak, — Dolgoztam a bátaszéki tsz- ben is, most meg itt a mórágyi- ban. Bár, ha jól meggondolom, nem is tudom, melyikhez tartozom. Mióta egyesültek itt a szövetkezetek, azóta egyik üzemegységhez sem tartozom, meg mind a háromhoz is. így aztán nekem csak azt mondják Pista bácsi üljön a gépre, aztán menjen. Én meg megyek. — Szombat-vasárnap is kitűnő idő volt. Harminc hold disztille- rezést csináltam. Az a baj, hogy csak hatezer forintot dolgozhatok egy évben. Meg, hogy fáj a lábam. A sok pedálnyomkodás, a fülke nélküli traktorok, tönkretették a lábamat. Ez a gép jó- Ide nem ver be az eső, hideg sincs. Harminc évvel ezelőtt ha ilyen gépre ülhettem volna! — Van egy olyan rendelet, hogy az ipari nyugdíjas, a tsz-ben nemcsak ötszáz forint értékű munkát végezhet egy hónapban. Itt nem tudnak erről a rendeletről. Én sem, meg a szövetkezet sem vállalja a kockázatot, az ipari nyugdíjamért. Heilig István beszédes ember. Élvezet hallgatni, amint munkáséletének sok-sok történetét feleleveníti. IIIIIIUIIII1IIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IHIIIIIIII0 Egérfogó módra — Elmentem Bátaszékre, traktorosnak. A tsz-ben három és fél évig dolgoztam, és kerestem egy ház árát, itt vettem a házat, a falu elején. Szép ház, jó ház. öregségemre jó lesz. — És a gyerekek, Heilig elv- társ, hogy boldogulnak? — Jól, kérem — odamegy a géphez, és a motorház lemezén le is kopogja. — Munkásember valamennyi. Mondtam már, három fiú traktoros, a leányok férje rendőr, tsz-tag, gyári munkás. Szóval ők is dolgos emberek. A legkisebb fiam az mérnök lesz. A műegyetemen, az első évet járja. Azért is dolgozom még. G yánton, a Sió-parthoz közel egy alkalommal elsüllyedt gőzekéjével együtt ennek több mint harminc éve. A múlt héten a Vendel-dombon, Mórágy mellett, a lánctalpas adagolója elromlott. Bekker György húzatta le U—28-as géppel. Az univerzál traktor két keréken forogva húzta a hegyről a lánctalpast. — A múltkor borsót vetettünk. Azt mondják nekem, menjen oda Pista bácsi, mert a hegyen a gumikerekes gépek nem tudnak elmenni. Megnéztem először a hegyet, mondtam, emberek, én oda nem megyek. Én még élni akarok. Aztán mégis elvetettem a borsót. (Közbeszóltam: — Félt, Heilig elvtárs?) Féltem. Kiálltam ide a gép szélére, ráhúztam a kézigázt, aztán neki a meredeknek. A tavasz már itt van. A hegy tetejéről belátunk a völgyekbe. Lent kertészek dolgoznak. Itt a tetőn, Heilig István tárcsáz, vetéshez készíti elő a földet. A fiú, a traktoros történeteit tátott szájjal leste. Most ügyködik, hogy segítsen megmutatni a gépet> Leveszi a motorvédő lemezt, és magyarázza a gépet, hogyan indítja a segédmotor, miért ilyen csendes járású ez a jó öreg traktor. Aztán beülnek a masinába. A fiú, a tehenész, aki minden bizonnyal traktorossá lép elő Heilig mellett, az ülés bal oldalára ül. Heilig István a botkormány mögé. Már indulna a gép, a kuplung félig benyomva, a motorzúgást itúlkiabálva kérdem: ; — Heilig elvtárs, hány éves? — Hatvanöt Hatvanöt éves vagyok. Becsukja az ajtót, a gép meglódul, a tárcsa fényes lemezei a földbe marnak. PÁLKOVÁCS JENŐ Gépkocsi, nászajándékba © PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE Meleg tavaszi délelőtt. Falusi csönd, enyhe fű-Jevél-földszag. A házat a kutya sem őrzi. Kapunyitási kísérletemre föltápász- kodik ugyan, csahol néhányat illendőségből, aztán visszahúzódik a garázs mellé. Mintha tudná hogy az autó a legértékesebb holmi fennél a háznál és. ha adunk valamit a látszatra, hát itt kell hűsölni a garázsnál. Tipikus falusi porta. Tyúkok, istálló, disznóól. A gépkocsit rejtő kis épületről sem gondolná az ember, hogy nem nyárikonyha- féle. így látszatra csupán • virágok mutatnak eltérést a hagyományoktól: nem muskátli van kirakva a folyosóra, nem is rozmaring, hanem egy sor „divatos” szobanövény. Mindkét szoba ajtaja zárva, de csak úgy, hogy a kulcsokat ráfordították. Az egyik mögött modem kocsiban alszik az unoka. Nyilvánvaló, hogy nagymama van itt valahol, csak elszaszmö- töl a jó kis tavaszi időben. A szomszéd háznál kerül elő. ott főzi az ebédet. Ez is az övéké, öregszülői hagyaték, s mivel ez régebbi ház, alkalmasabb a főzésre: itt lehet szemetelni, gőzölni. Vén, rozzant, fagerendás mennyezetű épület. Savanyó Gyuláné röstellkedi'k is, hogy már le kellene bontani és újat építeni a helyébe. — Nem volt vita a családban, mi legyen előbb: új ház, vagy gépkocsi? — Az autót a vőnk kapta nászajándékba, nekünk csak tízezer forintot kellett hozzátenni az árához. Majd lesz ház is. Az autó fontosabb. — Miért? . — Nem akarunk elmaradni. Soknak van itt már autója. De örültünk is neki nagyon. Feketefehér Wartburg. Sokfelé jártunk vele, a fiatalok Jugoszláviában is, Rijekában. Egyszer meg azt mondja a lányom, kellene egy blúz, ahhoz a szoknyájához, amit Pécsen vettünk. Hát akkor, mondom, Pestre kell menni. Elmentünk Pestre egy blúzért Nevet a nagymama. Nem dicsekszik, csak nevet jóízűen, kicsit talán még röstellkedve is, hogy persze ez a blúzhisitória elég nagy luxus. De már beletörődött a „pazarlásba” az idősödő parasztasszony, sőt az a gyanúm, hogy határozottan tetszik neki. Elutazni Budapestre, kényelmesen, szép gépkocsival, aztán a körúton kiválasztani a blúzt, amelyik legjobban illik ahhoz a bizonyos szoknyához. Az ő idejében nem válogattak így. Volt szép bársony, azt hordták ünnepen. Piros bársony, fekete bársony. Savanyó Gyuláné annak idején bársonyokat kapott nászajándékba. A Wartburg hetvenezer forint; Ebből tízet Savanyóék fizettek ki, hatvanezret otthonról hozott a vő, Kimmel Rudolf. Vajon hogyan tudják ezt a sok pénzt előteremteni Nagykónyiban, kizárólag nászajándékra? — Hárman vannak fiútestvér rek a vőmék, de azt mondj ák, mind a háromnak lesz kocsija, amikor nősül — mondja Sava- nyóné. — Miből? — Sok jószágot tartanak. Dolgoznak a fiúk is otthon, kaszálni is eljárnak. A vöm is, amíg legény volt, segítette beteremteni a takarmányt, pedig agronómus. A tamási földművesszövetkezetnél dolgozik. Ezek a fiúk megetetik a jószágot, ha kell. Hát így szerzik az autót. Sokat kell érte dolgozni. Az a baj, hogy a tsz-ben kevés a pénz. — Úgy tudom, most már nem is olyan kevés. — Több is lehetne. Vitatkozunk erről egy kicsit; aztán elbúcsúzom az öreg ház-. ban főző nagymamától. Átnéz egy percre a jobb épületbe az alvó unokához, de az udvarról még visszaszól, hogy megmutatja a kocsit. Nem tudja megmutatni, mert a garázs zárva. A kutya jelentőségteljesen fölnéz az árnyékból. © A községi párttitkár azt mondja. Nagykónyiban tombol a jólét. Huszonhárom gépkocsitulajdonos van, de ha az igénylők is megkapják az autót, akkor harminc lesz. Egy fodrásznő is kocsitulajdonos. Televíziót ez ideig százhúszat vettek a nagykónyi emberek. A tanácselnöknő szerint a gáztűzhely-igényeket nem tudja kielégíteni a járás. Ritka ház, ahol nincs mosógép. Uj ház 1950-tol Í966-ig 217 épült öt cigánycsalád is sátortetős, kétszoba-konyhás, előszobás házat épített. „A cigányok azon hajkurászódmak, — mondja a tanácselnök —' hogy kapjanak villanyt, mert televíziót akarnak venni.’’ Gemenczi József siiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiimiimmiimiiimmiimiiiimiiiiiiiimiiiimmiiiimimimiiminmniiHiiiiiiiiiiiiiimimiiif — 43 — Másnap este a megbeszélt időben Petries becsöngetett Bornemisszáékhoz. Maga a házigazda nyitott kaput. — Szervusz, kedves öcsém! — rázta meg a kezét. — Hogy töltötted az időt Budapesten? — Jól, köszönöm! — Hát kerülj beljebb. Mindjárt bemutatlak a feleségemnek. Persze, előtte semmit se beszélj, jobb, ha szegénykémet megkíméljük az izgalmaktól. Petries beleegyezése jeléül bólintott. Bornemissza pedig bevezette őt a lakásba. A horvát kezet csókolt a ház asszonyának, aki megnyomta a csillárról lógó csengőt. Jött a szobalány, tálalta a vacsorát. Evés közben keveset beszéltek. A rádióból szerencsére cigányzene szólt, s ez segített a' társalgásban. Jobbára csak a cigányzenéről, meg a magyaros ételekről ejtettek szót. Feltálalták a gyümölcsöt. Petries evett egy fürt szőlőt, a további kínálást elhárította. — No, akkor átviszlek, kedves öcsém, az én barlangomba! — bontott asztalt Bornemissza. — A kávét majd ott isszuk meg. Itthon nem Kneipp kávét fogyasztunk ám. És akad hozzá konyak is. Úgy vettem észre, hogy. szereted! Konyak, békebeli egyiptomi cigaretta és fekete mellett aztán Bornemissza elmondta Petrics- nek, hogy miképpen várják a partizánok küldöttét. Elővett egy névjegyet, az íróasztalán heverő papírvágó ollóval kettévágta, a felét odaadta a horvátnak, a másik felét tárcájába süllyesztette. — 44 — — így, ni. A te részedet eljuttatod a partizánokhoz. Az én részemet holnap egy futárral elküldöm Zágrábba, az ottani konzulátushoz. Aki a konzulátuson lévő fél névjegy másik felét bemutatja, azonnal kap vízumot, érte megy egy testőrtiszt és felkíséri Budapestre. A kabinetirodával mindent elintéztünk. Remélem, most már biztonságban érzed a partizánküldöttet... — Azt hiszem, ez a módszer kielégítő — mondta Petries. — így már biztonságosabbnak látszik az ügy. — No látod, kedves öcsém, hiába vannak itt a németek a nyakunkon, mi túljárunk az eszükön. Egy félórácskát még beszélgettek, aztán Petries búcsúzott. Bornemissza megölelte: — Sok szerencsét, édes fiam. Az isten is megáld azért, hogy segítesz, a mi sokat szenvedő magyar hazánknak. És, ha egyszer béke lesz, a kormányzó úr majd meghálálja szolgálataidat. Ö soha nem feledkezik meg azokról, akik őszinte és odaadó hívei. Petries távozott. Bornemissza pedig telefonon — virágnyelven — értesítette ifjú Horthy Miklóst, hogy Petries átvette a fél névjegyet, s mindennel egyetértett. Egy óra sem telt el, egy testőr jelentkezett a Bornemissza-lakáson. Átvette azt a borítékot, amelyben azt a fél névjegyet Zágrábba kellett juttatni. A boríték egy éjszakát töltött a budai Várban, másnap indult Zágrábba. — 45 — A békebeli tengerésztiszt névjegyének másik fele is a budai Várban töltötte az éjszakát. A Dísz tér 7. szám alatt, dr. Wilhelm Höttl íróasztalán. Petries, gróf Pejacsevich állítólagos intézője a Sturmbannführerrel folytatta Bornemisszával megkezdett konyakozását. Höttl jókat nevetett, amikor Petries tövéről hegyére, a bruderivást is beleértve beszámolt neki, mire jutott Bornemisszával. Későre járt, amikor mindketten nyugovóra tértek. Másnap fjedig Höttl gépkocsija vitte ki Pet- ricset a repülőtérre, ahol futárgép várt rá, hogy visszavigye Zágrábba. A gép még a levegőbe sem emelkedett, Höttl máris diktálta a titkárnőjének: — Szikratávirat, azonnal, sürgős..; „Tárgy: Beront küldetése. Oberführer! Marco Berani ma délben elindult Belgrádba és közvetlenül megérkezése után jelentkezni fog önnél, ö Winkelmann SS-Obergruppen- führer, a legmagasabb rangú magyarországi SS- és rendőri vezető, valamint az én külön megbízatásomban jár el. A fennálló VM-kapcsolatok (ügynöki kapcsolatokat jelentett a Gestaponál használt VM- rövidítés. — A szerző). alapján érintkezésbe léptünk a kormányzó legszorosabb környezetével abból a célból, hogy a Horthy és Tito között tervezett tárgyalások menetébe beavatkozzunk.
