Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-14 / 87. szám
I 1987. április 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a A KISZ javaslatára A köszönést nyilván elnyelte a fúrógép zaja, mert csak a második hangos jónapotra figyeltek fel. Ahogy a beszélgetés során kiderült, egy újítás körül folyt a vita. Az újítás Szűcs János főgépész nevéhez fűződik, aki a TVD—6. vetőgépre olyan műtrágyaszórót szerkesztett, hogy a négyzetbe vetett kukoricával egyidősen a gép elvégzi a műtrágyaadagolást is. Az újítással a műtrágya 9—13 centiméteres mélységben kerül a földbe, s utána esik le a mag, 5—8 centiméteres mélységre. A szakvezetés jónak találta az újítást és elfogadta, csupán kisebb módosításra volt szükség. Ezt vitatták az újítás kivitelezésében részt vevő szerelők, Iker József kerületvezető és Puskás Kálmán, a helyettes. A szerelő- műhely kollektívája sokat, későn estig dolgozott az újítás gyakorlati megvalósításán. A fiatal újító Szűcs János és a kerület- vezető Iker József fáradtan, borostás ábrázattal tartottak szemlét. A gazdaság igazgatóját és főmérnökét várták, a gépek egyébként készen álltak a „bevetésre”. A mi műhelyünkben — mondja Iker elvtárs — mindig és minden nagyon sürgős. Holnap kezdjük a kukoricavetést, ezekkel a gépekkel. A bizalom mércéje Annak, hogy valaki — főleg egy városból érkező fiatal — rövid idő alatt, szinte egycsapás- ra megszerezze a kollektíva bizalmát, sok az összetevője. Szűcs Jánosnak sem volt köny- nyű dolga. A műhelyben dolgozó szerelők mögött több éves gyakorlat áll, s ez kialakít egy olyan felfogást; „mit mondhat nekünk újat a főgépész”.-Ismerjük a mezőgazdasági gépészet csínját-bínját. Az idősebbekben felmerült az is, hogy Szűcs János 24 évével meglehetősen fiatal és más dolog a Ganz- MÁVAG-ban dolgozni, ahol minden gépesítve van, futószalagon rpegy a munka. Más a Hő- gyószi Állami Gazdaság ürgevári gépműhelye, ahol sokszor nagy leleményességre van szükség, ahhoz, hogy a nincsből valami legyen. A fiatal fősZerelő néhány kellemes meglepetéssel szolgált. Hiányzott valami alkatrész? Motorra ült, s utána járt. Nem nyugodott addig, amíg be nem szerezte. Munkatársai hamarosan elismerték szakmai hozzáértését is. „Érti a dolgát, nem lehet átverni” — terjedt el a szerelők, traktorvezetők között, akik akkor még nem tudták, hogy főgépészük, mielőtt a Ganz- MÁVAG-ba került, a békési, majd a budapesti gépállomáson dolgozott. Barátságos, de határozott fellépésével is imponált. Amikor a műhelykollektívát beavatta, hogy milyen újításon töri a fejét, vállalták, hogy amiben csak tudnak, segítenek. Ast hitték róla, eélíísz. _______ E mberi magatartása, múmiája után sokan azt hitték, párttag. Akkor lepődtek meg, amikor la KISZ-titkár személye iránt érdeklődött. Szűcs János régebbi munkahelyén aMÁVAG- ban a Kun Béla alapszervezetének KISZ-vezetőségi tagja volt, s hiányzott neki a szervezeti élet. A kerület alapszervezetének párttitkára, Martinka István többször elbeszélgetett a fiatallal. A beszélgetések mind gyakoribbak és bizalmasabbak voltaic. Elmondta szíve szándékát: szeretné, ha felvennék párttagnak. — Munkája, magatartása nem zárja ki, hogy párttag legyen, de van egy gátló körülmény. Mindössze január 1-e óta dolgozik a Hőgyészi Állami fiazáaság ürgevári kerületében. Ahhoz, hogy javasolhassuk, kétéves ismeretségre van szükség, — mondta a párttitkár. A párttagság sokféléképpen latolgatta a lehetőséget, úgy hogy Fodor Sándor, az Állami Gazdaság csúcstitkára is tudomást szerzett erről. Neki jutott eszébe a gondolat, hogy amennyiben a Ganz- MÁVAG KISZ-szervezete ajánlaná Szűcs Jánost, felvehetnék párttagnak. Közösen írtak levelet a MÁVAG KlSZ-szervezeté- nek, s hamarosan megérkezett a válasz, az ajánlás. A taggyűlés döntése Szakmunkás-bizonyítvány három hónappal korábban A hónap elején fejeződtek be a „Szakma kiváló tanulója” címért indított verseny országos döntői. Az idén már a szigorított feltételek szerint bonyolították le a versenyeket, a végzősök közül csak azok nevezhettek be, akik az első és második osztályban is részt vettek a versenyben és általános tanulmányi eredményük legalább négyes volt. Több mint négyszáz végzős tanuló felelt meg e feltételeknek a megyében, az ő részvételükkel rendezték meg a megyei versenyeket a különféle szakmákban. E vetélkedőkön dőlt ej, hogy kik képviselhetik a megye ipari tanulóifjúságát az országos versenyeken. Huszonkét szakmában ötvenöt fiatal vett részt, megyénkből a március második felében megrendezett országos versenyeken. Közülük ötvennégyen feleltek meg a szakmunkásvizsga követelményeinek, így most három hónappal korábban kapják meg a szakmunkás-bizonyítványt és természetesen, a szakmunkásoknak járó, magasabb munkabért is. Többek közülük kiváló eredménnyel vizsgáztak, ami akkor is elismerésre méltó, ha nem kerültek az országos verseny első helyezettjei közé. „Kitűnően megfelelt”, tehát vjirös szakmunkásbizonyítványt kapott Szűcs György, a Simontornyai Vegyesipari Ktsz, valamint Tarnóczi László, a Pincehelyi Vegyesipari Ktsz tanulója, akik együtt indultak (kőművesszakmában párokat alakítanak a versenyzőkből) az országos versenyen. Ugyancsak vörös oklevelet kapott Huber Éva. a Szekszárdi Szabó Ktsz és Tóth Eszter, a Dombóvári Vegyesipari Ktsz női szabó tanulója. A soron kívül „felszabadult” fiatal szakmunkások most egyhónapos szabadságukat töltik, majd ennek letelte után foglalják el munkahelyüket. Üzem, cégtábla nélkül Az év eleién Tamásiból Hő- Cyészre települt át a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat p;ir’’jinuzeme. A Hőgvészre telepített üzem január 2-án kezdte meg a termelést a régi sörpalackozó épületében. Homlokzatáról egyelőre még hiányzik' a cégtábla. A munka- terméken is látszik, hogy azelőtt más célra használták. Az új „honfoglalók” a hőgvészi asszonyok mégis jól érzik magukat. A községbe települt üzem 24 dolgozót — főleg nőt — juttat munkához és rendszeres keresethez. Az üzemvezető, személy szerint, rosszabb helyzetbe került. Tamásiban van a lakása, a családja, s onnét jár Hogy észre. Azt viszont ő is elismeri ,hogy a hőgyészi üzem annyiból jobb, hogy több helyük van s megszűnt a sok költséget igénybe vevő vattaszállítás. Az üzem új munkaerőkkel kezdte meg január 2-án a paplangyártást. A hőgyészi asszonyok hamar belejöttek a paplankészítés mesterségébe. Az első hónapban 1200 paplan készült és Pilán Boldizsár üzemvezető szerint ez jó teljesítmény. Elég arra utalni, hogy az ittdolgozók azelőtt sohasem dolgoztak üzemben. Itt ismerkedtek meg a paplanvarró gépekkel. Ügyeskedtek és termelésük folyamatosan javult. Februárban 2340, márciusban már 3189 paplan készült. A kilátások biztatóak s arra engednek következtetni, hogy a második negyedévben már „hozzák” a közel kétmillió forintos termelési értéket. Az alapszervezet taggyűlésén Martinka István párttitikár terjesztette elő Szűcs János tagfelvételi kérelmét. Ismertette az üzemi KISZ-szervezet ajánlását, véleményét a fiatal munkájáról, magatartásáról. Hozzáfűzte a saját tapasztalatait is. A taggyűlés résztvevői egyhangúlag szavaztak. Szűcs Jánost felvették párttagnak, s az újonnan felvett párttag „testhez álló” pártmunkát kapott. „Segítse a szocialista brigádmozgalom kibontakoztatását, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére.” A taggyűlést követő hetekben az ür- 1 gevári kerület szerelőműhelyé-' ben Kun Béla 'néven (a régi munkahely KISZ-szervezetének példájára) 16 taggal brigád alakult a szocialista brigád cím elnyerésére. A taggyűlés Szűcs János tagfelvételével rendhagyó, mondhatni egyedi esetet tárgyalt. A régebbi munkahely KlSZ-szer- vezetének javaslatára vették fel. Lehet, hogy szokatlan és, ritka az ilyen eset. de az ott dolgozó párttagok meg vannak arról győződve, hogy helyesen cse’eked- tek. Pozsonyi Ignácné Sikeres munkával ünnepeljük a nagy október 50. évfordulóját A Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerületének III számú növénytermelő szocialista komplex brigádja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzemének 50. évfordulója tiszteletére jubileumi munkaversenyt kezdeményezett az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hasonló ágazatában működő brigádjai között. A munkaverseny célja, hogy szolgálja a munka termelékenységének emelését, az önköltség csökkentését, magasabb termelési eredmények elérését, a szocialista termelési viszonyok elmélyítését A brigád vállalja, összesen 2192 katasztrális holdon az alább felsorolt növényféleségek minden munkáját elvégzi, a munkaszervezet technológiájában lefektetett elvek szerint, Vállalja: Kukoricából 838 katasztrális holdon holdankéniti 33,50 mázsás májusi morzsolt megtermelését. Silókukoricából 191 katasztrális holdon holdanként 180 mázsát. Tavaszi árpából 129 katasztrális holdon holdanként! 11,30 mássát. őszi búzából 1034 katasztrális holdon holdanként 18 mázsát. Vállaljuk, hogy a gazdaság által rendelkezésünkre bocsátott anyagok, eszközök szocialista megőrzését biztosítjuk, vállalati munkarend betartását a munkafegyelemre és az egészségvédelemre vonatkozó szabályok betartását. Politikai munka terén a brigád vállalja, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet rendezvényein és politikai tanfolyamain teljes létszámmal való részvételt. Vállaljuk az idei gazdasági évben újonnan megalakult IV. sz. termelési komplexbrigád szakmai és politikai téren történő patronálását. Vállalja a brigád a technológiai tervén felül a kerület dolgozóinak 136 katasztrális hold illetményföldjének tavaszi előkészítését és elvetését. Felhívjuk a mezőgazdaságban dolgozó brigádokat, csatlakozzanak szocialista versenyvállalásunkhoz, hogy sikeres munkával és nagyobb termelési eredményekkel ünnepelhessük a Nagy Októberi Szociálisa Forradalom 50. évfordulóját. Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerülete, III. sz. növénytermelő szocialista hnigád nevében Mátrai Gyula, brigádvezető Tavaszi munka a bonyhádi munkás-kertszövetkezetben A néhány hónapja alakult bonyhádi munkás-kertszövetkezetben megkezdődött a tavaszi munka. Tizennégy holdas gyümölcsös kertben a 22 szövetkezeti tag a gyümölcsfák ápolását megkezdte. A hét elején talajlazítást végeztek, ezt követően sor kerül a szövetkezet területének bekerítésére. A tagok közösen vásárolják a növényvédő szereket, és a permetezést is közösen végzik el. Délutánonként, szombat-vasárnap a kertszövetkezet tagjai családostól vonulnak a szövetkezeti birtokukra. Negyvenhárom évi munka után A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának huszonkettedik évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntette ki Bucher Jánosnét, a Pamuttextilművck tolnai gyárának párosfűzünőjét. (Újsághír.) Csak otthon sikerült megtalálni. A Béri Balogh Ádám utcai takaros kis családi házban. A gyárba már második hete csak vendégségbe jár, ebédelni és elelbeszélgetni a munkatársakkal, akikkel évtizedekig együtt dolgozott. És akiktől olyan nehezen vált meg, amikor búcsúztatták. Itthon a leterített asztalon a kitüntetésről szóló oklevél, és maga a csillogó aranyérem. Az első nap, amikor hazajött Budapestről, eltette a vitrinbe. De most már előhagyja, hiszen egymásután jönnek a szomszédok, az utcabeliek, a rokonok. Hogy gratuláljanak a textilgyár Bözsi nénijének. És megnézzék, milyen is az a nagy kitüntetés. Ma reggel a sógor volt itt Szabadegyházáról. Az újságban olvasta a hí itt. Amikor a gratulálok azt kér-, dezik, hogy miért is kapta a kitüntetést, az idős asszony nemigen tud mit mondani. — Dolgoztam. Ahogy kellett. Dolgozott. Tizenkét éves kora óta, egészen mostanáig, nyugdíjba vonulásáig. Édesapja vak volt, édesanyja beteges. Szükség volt a keresetre. Először a selyemgyárba ment, majd öt év után át a szövőgyárba. 1928 óta dolgozott, folyamatosan a szövőgyárban. Szövő volt, majd a félszabadulás után az elsők között vett részt a munkaversenyben. Aztán munkamódszer-átadó lett. Sokan tanulták tőle a szövőszakmát, van olyan is, aki azóta már mester lett. Nyolc éve párosfűző. Réti La- josnéval együtt fűzték a szövésre váró anyagot, pontosan, lelki- ismeretesen. És a legtöbbet. Ketteiük teljesítméhye tavaly átlagosan 125,7 százalék volt és mindig magasabb 8—10 százalékkal, mint az utánuk következő legjobbaké. A nyolc év alatt egy rossz szó nem volt köztünk — mondja Rétiné — nagyon megszerettem Bözsi nénit. Három éve, amikor eltört a keze — gyárba jövet csúszott el a síkos úton — köny- nyebb munkára akarták tenni. De én azt mondtam, hogy nem baj, még az se, ha egy ideig kevesebbet keresünk. Ne váljunk meg egymástól. És dolgoztunk együtt, tovább Pedig néha-néha észrevettem, bárhogy is titkolta, hogy szörnyű fájdalmai vannak. — Akkor is fáit a kezem, ha nem csináltam semmit. Rosszul forrt össze a csont. így hát mindegy volt, hogy dolgozom-e vagy sem. De nem akartam, hogy kevesebb legyen kettőnknek a teljesítménye — emlékszik vissza a munkaérdemrendes fűzőnő. Dolgozott. Ahogy kellett. Ahogyan 'a többiek. Csak egy kicsivel jobban. <J.)
