Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

1967. április 13.

*01,KA MEGYEI VEPÜ.TSÄG

5

. FELSŐFOKÚ TUDÁS,

felsőfokú remények

IV em a legideálisabb körül1 ’ mények között beszélgettem a Palánki Felsőfokú Technikum másodéves hallgatóival. Beszámolóra vártak, szorongatta őket a vizsgahangulat. Mégis, mintha kerekasztal-konferencián lennénk, olyan alaposan megbeszéltük az évfolyam helyzetét, kilátásait a jövőre vonatkozóan.

Érdekes ennek az évfolyamnak az összetétele. A 43 hallgatóból tizennégynek a szülei nem a mezőgazdaságban dolgoznak, sőt, a földdel, a mezőgazdasággal kapcsolatuk sem volt addig, amíg a technikumba nem kerültek. Kivéve talán Sipos Zoltánt, aki Szekszárdon az újvárosban nőtt fel, olyan háznál, ahol a házigazda parasztember, és így a gyerekkori élmények kötődtek a paraszti élethez. A tizennégy technikusjelölt sorsának alakulása, a mezőgazdasági pályaválasztás valószínűleg külön tanulmányt érdemelne, különösen lélektani \ szempontból. Ehelyett persze csak utalásokra szorítkozhatunk, de egy riportban ez is elég.

A bogyiszlói fodrászüzletben még nincs forgalom, mikor reggel nyolc órakor benyitok.

— VgM tíz óra körül népesedik be az üzlet, meg délután, mikor jönnek a gimista lányok — mondja a kedves mosolyú fiatal fod- rásznö Pilisi Istvánná.

— Itt a faluban sok a fiatal lány, gondolom idejárnak szépít- kezni. Hogy bírja egyedül a

munkát?

— Nem vagyok egyedül. Van egy tanulóm Bachmann Erzsi, akire nagyon büszke vagyok. A budapesti fodrászversenyről a „Szakma kiváló tanulója” oklevéllel tért haza. Nagy volt az öröm, úgy érzem ez kicsit az én érdemem is. Iparkodtam neki tudásomat átadni, és ő igen tanulékony, szorgalmas volt.

— Akkor most már ő is felszabadult fodrásznő?

— Igen, és most együtt dolgozunk. A hét elején felváltva, de szombaton, vasárnap mind a ketten bent vagyunk az üzletben.

Mindenekelőtt azt' néztük meg az évfolyam egyharmadánál, (körülbelül ennyien voltak éppen a vizsgára várakozók), hogy amikor befejezik a tanulást, mivel fogadja őket az élet. Szinte meglepő, milyen jók a kilátásaik. Igaz ugyan, hogy Magyar- országon a mezőgazdasági szakemberek szerepe és megbecsülése egyre nagyobb, de a gyakornokokat, az egészen kezdőket általában nem várják tárt karokkal. Ezeknek a saakember- jelöltenek talán szerencséjük van, vagy pedig a legtöbben őszintén vonzódnak a szakmához, mert az elhelyezkedésük egészen kecsegtető. Vegyük pél- xdául Varga Jenő és István Éva esetét. Jegyesek, és mindketten Izménybe akarnak menni úgy, hogy mint házastársak, együtt dolgozhatnak a szövetkezetben, szakemberként. A tsz ezt mégígérte. Lázár György talán még jobb helyzetben van: benősül a munkahelyére. Gyánt pusztán, a pincehelyi Vörösmarty Tsz-ben, öt-hat kilométerre Pincehelytől várja a munka és várja a menyjövök, hátha sok munka van és segíthetek a főnökömnek.

— Hallottuk, hogy részt vett a fodrászversenyen, és soron kívül kapta meg a szakmunkásbizonyítványt és vele a „Szakma kiváló tanulója” oklevelet.

— Nagyon boldog voltam. Érdemes volt tanulni. Örülök, hogy ezt a szakmát választottam, mert nagyon szeretem.

— Tanulótársai még tanulnak, igaz?

— Igen, és én már megkaptam első fizetésemet is!

— Mire költötte?

— Legelőször megajándékoztam főnökömet és szüléimét, akik hozzásegítettek ehhez az eredményhez. Beszereztem néhány hiányzó munkaeszközt, a többi elment erre is, arra is.

— Mik a további tervei?.

— Szeretnék minél több vendéget, és tanulni, hogy tökéletesebb legyek o szakmámban.

— BM —»

asszony, meg a lakás. A szövetkezettel már korábban is jó kapcsolata volt, társadalmi ösztöndíjat kap. Érdemes megemlíteni, hogy Gyánton már telepvezetőként dolgozott korábban, nyolc hónapig. Heltai László ugyancsak társadalmi ösztöndíjas, Várdomra készül. Az sem lehetetlen, hogy a gyakornoki időben brigádvezetőként fog dolgozni. Az ő esetével kapcsolatban mindjárt megjegyezhetjük, kisebb-nagyobb feszültségekre van kilátás néhány szövetkezetben, ha kikerülnek a felsőfokú végzettséggel rendelkező technikusok. Várdombon is csak lyjzépfckú képesítéssel rendelkezik a főagronómus. Heltai László mégis azt mondja, egyáltalán nem valószínű, hogy nézeteltérés alakul ki a főagronómus és közte, tudniillik a gyakorlati tudás a legfontosabb és abban „magasan vezet” a főagronómus. őneki, aki formálisan nagyobb képzettséggel fog rendelkezni, még néhány évet el kell töltenie a mezőgazdasági munkában, hogy vetélytársként szóba jöhessen. Természetesen a várdombi eset nem tipikus. Ennek ellenére sem kell félniük azoknak, akik nagyobb tudással fognak dolgozni egy-egy gazdaságban, mint a már ott lévő szakember. Az élet úgyis elrendezi ezeket a dolgokat, pontosabban a szövetkezet tagsága. Akiről kiderül, hogy több hasznot jelent a munkája a közösségnek, az előbb-utóbb „kinövi” magát.

Tmponálóan bizakodóak a Palánki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum most végző hallgatói, az ötödik „generáció”,. Még a lányok is úgy érzik, lesz belőlük gazdász, alkalmazni tudják a gyakorlatban, amit tanultak. Horváth Zsuzsa például kekeken kijelenti* elég nagy a szája ahhoz, hogy boldoguljon. A vezetés tudományát ugyan még nem tanulták, de többször voltak gyakorlaton, és ott elleshették az ' agronómu&i szervezőmunka lényegét. Nagy edé* »

A főnök és tanítványa

gedettséggel beszélnek erről többen is. Különösen az tetszett nekik, hogy a főagronómusok nem mellőzték őket, sőt több esetben önálló feladattal bízták meg. Az első esztendőben két- két hetet gyakorlaton töltöttek ősszel, majd tavasszal, azután nyáron, és most ismét gyakorlati időszak következik. A legtöbben persze úgy szeretnék, ha ezt a két hetet már abban a szövetkezetben dolgoznák le, ahova majd kerülnek később.

Dr. Réka Ferenc, az intézet igazgatóhelyettese azt mondja, mindenkinek az elhelyezéséről gondoskodik az iskola, a Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyásával. Pályázni lehet a munkanelyekre, és a rendelkezésre álló adatok szerint válogatni is. Erre természetesen szükség lesz, hiszen nem mindenki tudja még, milyen jövő vár rá, milyen szövetkezetbe kerül. Helyesebben: hogyan fogadják majd. A többség tudja, de például Heipl Jánosnak még fogalma sincs róla, hova kerül. Kalocsáról jött Palánkra és ott nincs mód az elhelyezkedésre. Egyébként is Tolna megyében szeretne dolgozni, mert megszerette ezt a tájat. Rajta kívül jó néhányan vannak, akik nem Tolna megyeiek. Érdekes, hogy még Győr-Sopron megyéből is került Palánkra hallgató: Fun- tek Tivadar Szanyról, a Rábaköz egyik leghíresebb állat- tenyésztő községéből. Fazekas János mecseknádasdi. Olyan esetekben, amikor a családi környezettől egészen távol kezdi a húszévesnél alig idősebb lány, vagy fiatalember a munkát, s nem is könnyű munkát, különösen nagy szükség van a kezdeti kapcsolat kiépítésére. Dr. Réka Ferenc tájékoztatása szerint ehhez minden segítséget megadnak. Most is, az április 17—29-ig tartó gyakorlati időszakban végiglátogatja a tantestület az egész évfolyamot, a munkahelyeken. Kapcsolatot teremtenek a szövetkezeti vezetőkkel. Olyan ez, mini a szülői értekezlet.

A z ambíciókat valószínűleg erősen megnöveli, hogy tudják a hallgatók, megfelelő társadalmi megbecsülésben részesülnek az agrárszakembereit, és a tekintélyük a falusi értelmiség soraiban is megnőtt. Több példát elmondtak eszel kapcsolatban. Ez szintén arra vall, hogy őszintén foglalkoztatja őket a választott szakma.

G. J.

— FIGYELŐ

Kilencvenmillió

forint

Sőt, fillémyi pontossággal kilencvenmillió-négyszáz- nyolcvannyolc forint. Szaknyelven szólva ennyi a teljes beruházások és felújítások összértéke Tolna megye termelőszövetkezeteiben. A tavalyi létesítmények az 1966-ban történt építkezések tehát kilencvenmillió forinttal gyarapították a termelő- szövetkezeteket és gazdagították a tsz-tagokat. De ami igen lényeges, ezzel a hatalmas összeggel végső soron a termelés hatékonyságát növelték és a gazdálkodás színvonalát emelték. Elkészült a megyei összesítő, amely huszonnyolc pontban foglalja össze é* nevezi meg a létesítményeket, rendeltetésük szerint.

Felépült harmincegy tehénistálló. hat növendékntarha- istálló, két borjúnevelő, tizennégy sertésfiaztató, két sertéshizlaló, tizenhárom tojóház, két csibenevelő, tíz juhhodály, öt gyümölcstároló, három gépjavító műhely, negyvenhét gépszín, öt do- bánypajta, harminckilenc gó- ré, tíz készenléti lakás. Elkészült húsz vízvezeték, nyolc kút, hét víztorony, egy öntözőtelep, egy magtár, hét halastó, öt üzemanyagtároló és még folytathatnánk hosszasan a felsorolást.

Mindössze egy esztendő ..termése” a kilencvenmillió forintot kitevő építkezés. De még ez a sok is kevés, hiszen változatlanul nagy gond a magtárak, a gyümölcstárolók és az egyéb járulékos épületek aggasztó hiánya. Gyakran úgy tűnik, az illetékes szervek nem fordítanak kellő gondot és figyelmet a mezőgazdasági üzemekben az építkezési szükségletek kielégítésére. Valójában azonban íme rá a bizonyság, hogy nem erről van szó. Arról inkább, hogy a lehetőségek végesek és nem korlátlanok. Elképzelhető, mennyi rengeteg anyag és alkatrész van a kilencven millió forintos érték mögött. Továbbá mennyi szakmunka. Ennél is sokkal többre volna szükség, de máról holnapra, minden igényt kielégíteni, minden óhajt teljesíteni lehetetlen.

Egyet azonban illő megtenni. Elismerni azt a hatalmas munkát és azt a jelentős előrelépést, amit tavaly a tsz-ek az építők és más szakmák segítségével megtettek.

te.

— A környékből is járnak ide?

— Hogyne, elég sokan voltak már itt Tolnáról, a környező falvakból, még Szekszárdról is, — és nagyon meg voltak elégedve a munkánkkal.

— Egy forgalmas napon hány fejet szépítenek meg?

— Húsvét előtti napon 64 fejet készítettünk fel az ünnepre. Csak „azt” csodálom, hogy bírták a búrák. Reggel héttől este tízig.

Miközben beszélgettünk „benézett” az ifjú mester is az üzletbe. Csinos kislány. Mindenkihez van egy-két kedves szava. Mindenkit ismer. Itt nőtt fel a faluban. A gyerekek hízelgőén bújnak hozzá. Sok kislány jött el anyukájával, hogy ne kelljen otthon egyedül lennie, és ha már eljöttek, mindjárt őket is megszépíti a fodrász néni.

— Hány órakor kezd munkához? — szólítottam meg' Erzsikét.

—- Kettőkor, de gondoltam, beBÁLINKELTETÉS

Uj keltető-, nevelőházat szereltek össze előregyártott vázelemekből és műanyag-hullámle- mezből a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet tolnai halkísérleti telepén. A kilencven négyzetméter alapterületű „épületben” ideális körülményeket tudnak biztosítani a halkeltetéshez. elegendő napfényt, megfelelő hőmérsékletet, állandó vízcirkulációt, ugyanakkor kizárják a kedvezőtlen időjárási hatásokat. . _

Néhány nap óta balinivadéko- kat keltetnek. Paksról, az ottani halászszövetkezettől már megtermékenyítve érkezik a balin- ikra, itt helyezik az ikrát Zuger- üvegekbe, ahol végbemegy az „érlelés” egészen a kikelésig. Képünkön Sárfi Ede telepvezető mintát vesz — ellenőrzésre — az egyik Zuger-üvegbőL

i