Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

1967. április 9. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG ÍJ KÉRDÉSEK 1 962-ben, amikor a bo­gyiszlói közös gazdaság megkezdte működését, a tagok dolga a tisztségviselők kiválasztásakor viszonylag egy­szerű volt. Iskolai végzettség tekintetében különbséget nem lehetett tenni. A nyolc általá­nos, vagy a hat elemi megvolt, több nem. Fel sem vetődhetett tehát a gondolat, hogy a veze­tőségbe az értékes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező gazdák mellé megfelelő arány­ba be kell választani a kö­zépiskolát végzetteket is. Középiskolát végzett terme­lőszövetkezeti tag 1962-ben Bo- gyiszlón nem volt. Ami akkor érthető volt, az ma már anakronizmus. 1962 óta, főleg a fiatal parasztem­berek, a továbbképzés lehető­ségeit kihasználták, és heten végezték el a mezőgazdasági technikumot, levelező tagoza­ton, munka mellett. Techniku­si oklevelet szereztek, tulaj­donképpen agronómusok. Raj­tuk kívül mások is tanulnak. Ketten éppen most készülnek érettségire. Működik a község­ben egy kihelyezett techniku­mi osztály, több szövetkezeti taggal. Pontosan az a minőségi vál­tozás következett be, amire szakmai műveltség szempontjá­ból is számítani lehetett a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése után. Az átszervezés időszakában egyébként tudtuk és mondtuk: a parasztságnak több ideje lesz majd a tanu­lásra, a művelődésre, a szóra­kozásra. Pontosan így történt De S?Ta akkor még kevesen gondoltak, hogy eljön majd az idő, amikor a képzettség, a ta- nultság új kérdéseket vet fel, sőt bizonyos feszültségeket te­remt. Ez a helyzet következett be Bogyiszlón. Jelenleg léte­zik egy új szakmai szellemi bázis, amely képzettség és is­kolai végzettség dolgában utol­érte a gazdaság szakvezetését. Ez az új szakmai és szellemi bázis 1962 óta a nagyüzem ta­laján jött létre. S több, egy­kor csak hat vagy nyolc álta­lános iskolával rendelkező szö­vetkezeti gazdának, ma már ugyanolyan a végzettsége, mint a közös gazdaság főagronómu- sának. De miért volna ez baj? • N em ez a baj. Más. A vezetőség összetétele nem tükrözi azt a vál­tozást, ami iskolázottság te­kintetében a termelőszövetke­zeti tagok körében végbement. De miért nem? Ékes István legelőmester, Farkas Sándor főállattenyésztő, Lénárt Béni kertészetvezető, Soós Jánosné könyvelő, Lénárt Bálint bér- számfejtő. Mindannyian tech­nikusi oklevéllel rendelkeznek. A felsorolás azonban nem tel­jes. Németh István hiányzik, ö az egyetlen, aki jeles techni­kusi oklevéllel, mint az Ag­rártudományi Egyetem levele­ző hallgatója, jelenleg mélyen képzettsége alatti beosztásban dolgozik. • Ha úgy nézzük, hogy ő az egyetlen, akkor ez az arány nem rossz. Hol rossz az arány? Ott, ahol a választott vezetés­nek kellene tükröznie azt az elméleti bázist, amellyel a gaz­daság tulajdonképpen rendel­kezik. De miért nem tükrözi? A fontoskodó, bölcs szerepét nem vállalom, e kérdésre nem tudok válaszolni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a bogyiszlói közös gazdaságban sokkal több a tanult ember, mint amennyi­re a termelőszövetkezet anyagi helyzetéből következtetni lehet. Két bogyiszlói termelőszövetke­zeti tag a mezőgazdasági techni­kum elvégzése után az agrár­egyetemen folytatta tanulmányait. Messzire sajnos nem jutottak, mert már az első félévben le­morzsolódtak. A nagy horderejű vállalkozás kifogott rajtuk: fel­nőtt fejjel, munka mellett egye­temi tanulmányokat kezdeni, foly­tatni nagy akaraterőt és rengeteg lemondást követel. Az első ne­kifutás után abbahagyták tehát az egészet. Nincs kizárva, nem csupán a várható nehézségek miatt. Nem tudom, felmerül-e bennük a kérdés? Bennem fel­vetődött és megválaszolatlan ma­radt: van-e értelme törekedni, kapaszkodni? * * B eszélgettem Németh Ist­vánnal, kinek jószándé- kúságát nincs okom két­ségbe vonni, de elfogulatlan­ságát igen. Tudniillik érintett és érdekelt fél. Ö az, aki mióta tsz-tag, elvégezte a techniku­mot és beiratkozott az egye­temre, s eltökélt szándéka, hogy nem fog lemorzsolódni, be is fejezi. Meg is szerzi az ag­rármérnöki diplomát. A fogatos brigádnak volt a vezetője. E brigádot átszervezés következ­tében felszámolták. Azóta Né­meth István a kertészetben dolgozik. Neki mi a véleménye? Szerinte egy helybeli ember tanulhat bármennyit, szerez­het akárhány oklevelet és dip­lomát, mégsem számít a falu megítélése szerint szakember­nek. Bezzeg egy más község­ből odaszármazott ember ke­vesebb iskolai végzettséggel is szakembernek minősül. Pél­dákat _ ffibnd el, állítása ' bizo­nyítására. Arra, hogy a helyi törekvéseket nehezen veszi észre és csak üggyel-bajjal méltányolja a közösség. Sőt. még irigység is tapasztalható azzal szemben, aki iparkodik, aki többet akar tudni. Azok irigykednek akiknek elég any- nyi, amennyit húsz, harminc, vagy negyven évvel ezelőtt az általános iskolában megtanul­tak. Irigység és féltékenység. El­képzelhető? De még mennyire! Még akkor is, ha Németh Ist­vánról, erről a fiatal, okos pa­rasztemberről most az elfogu­latlanságot és a tárgyilagosság hiányát is fel kellett, tételez­nem. De akárhogyan nézem, őt kell a jövő emberének te­kinteni. Elsősorban a maga ér­dekében, saját boldogulása ér­dekében iparkodik. De ezek a szívós és kitartó emberek, oly sok tapasztalat igazolja, nagy hasznára tudnak lenni minde­nütt egy-egy munkásközösség­nek. Viszont annál nagyobb hátramozdító a szellemi ” tes- pedtség és a tunyaság. * T úlzás ide, elfogultság oda, egy dolog ismét elgon­dolkodtató: az átszerve­zés, amelynek következtében a fogatosbrigádot, mint önálló egységet felszámolták, indokolt­nak látszik. Dé valami roppant érdekes: az átszervezés egye­bek között még azzal járt, hogy az idén öt függetlenített brigádvezető helyett mindössze háromra van szükség. Ki tud­ná megfejteni, miért nincs e három brigádvezető között mondjuk Németh István tech­nikus, egyetemi hallgató? Tá­vol áll tőlem az alkalmassá­got, a rátermettséget kizárólag az iskolai végzettséggel mérni. Az életben számtalanszor be­igazolódott, hogy a technikusi oklevél, vagy az egyetemi dip­loma nem minden, sőt eseten­ként úgyszólván semmi. Az irá­nyítói munkakör betöltéséhez ebben az esetben elsősorban a közösség, szűkebb értelemben a vezetőség bizalmára lett vol­na szükség. Talány, hogy ezt a bizalmat Németh István miért nem kapta meg. Uj kérdés, gondol­kodóba ejtő kérdés, mert ha­sonló szituációval a jövőben még több termelőszövetkezet­ben szembe találjuk majd ma­gunkat. Esetleg éppen úgy, hogy aki iparkodik, tanul, az mi hasznát látja ennek? Visz- szájára fordítva: érdemes-e bíztatni az embereket, a szö­vetkezeti gazdákat, ha áthág­hatatlan konzervativizmusba ütköznek. Németh István egyéb­ként középparaszt családból származik, a gazdálkodás tudo­mányát nem könyvből tanul­ta, tizenhárom éves kora óta gyakorló földműves és a tech­nikumi végzettség tulajdonkép­pen ehhez csak adalék. * B eszélgettem Misalaá Jó­zsef elvtársisal, a terme­lőszövetkezet elnökével is. Eszmecserénk kizárólag ar­ra ‘szorítkozott, hogy a közös gazdaság vezetői helyesiik-e, támogatják-e a tsz-tagok to­vábbtanulásra vonatkozó ambí­cióit? Az elnök elvtárs egyér­telmű és határozott igennel felelt ezekre a kérdésekre. El­mondotta. szó sincs arról, hogy a helybéli iskolázott embere­ket félreállítják. Ellenkezőleg. A termelőszövetkezetnek ép­pen az az érdeke, hogy minél több bogyiszlói gazda szerez­zen magasabb képzettséget, hogy az irányítás a közösség hasznára, a helyi ismeretekkel rendelkező emberek kezébe kerüljön. A tsz főkönyvelője rövid ideig hallgatta csak a beszél­getést, s anélkül, hogy véle­ményt nyilvánított volna: „leg­jobb a békesség" megjegyzés­sel elhagyta az elnöki irodát. U|abb kérdés: miért? Senki nem tiltotta meg neki a vé­leménynyilvánítást. Egyébként Miszlai József elnök Németh Istvánnal kapcsolatban el­mondotta, kitűnő eszű ember, a vezetőségnek szándékában áll megfelelő munkakört ta­lálni neki. * N ehéz belelátni az embe­rekbe. Ki merné azon­ban vitatni, hogy a lét­rejövő szellemi differenciáló­dás új helyzeitet teremt a kö­zös gazdaságok mindegyiké­ben? Előfordulhat, hogy nap­jainkban szakmailag már nem azok a legképzettebbek, aki k az átszervezés időszakában még a legképzettebbek voltak. Megtörténhet, hogy ma már nincs minden emiber egy kö­zös gazdaságon belül a helyén. Újszerű konfliktusok keletkez­hetnek abban a kérdésben, hogy ki tekinti mondjuk a bri­gádvezetői beosztást hitbizo- mánynak. avagy ki az, aki az elmúlt években munkája mel­lett megszerezte azt az elmé­leti ismeretanyagot, amely őt e beosztás ellátására leginkább alkalmassá teszi? Uj kérdésként vetődik fel, hogy a megszerzett képzettség ad-e jogcímet más beosztás kö­vetelésére? Továbbá szabad-e karrieristának vagy pozíció- hajhá,szásnak nevezni, ha va­laki tudásának megfelelő be­osztásban akarja a közösség ügyét szolgálni? Végül pedig a tehetség és á szorgalom, hol és mikor szorul védelemre, hol és mikor indokolt viszont elmarasztalni azokat, akik sa­ját helyüket és beosztásukat féltik a nagyüzemi gazdálko­dás talaján létrejött tehetség­től és szorgalomtól ? De ezek a kérdések már nem csupán Bogyiszlói érintik Sőt. Szekulity Péter gECDOQlDgBEfc Fáradtság és baleset N. 1. olvasónk autóvezető. Sok feketekávét iszik, gyakran még éjjel is. Panaszkodik, hogy sok­szor fáradt és, hogy nem tud aludni. A kávé hatásáról sze­retne hallani valamit. A legtöbb baleset oka a figyelem zavara: a dolgozó figyelmetlensége következtében nem veszi észre a fenyegető veszélyt. A fáradt ember mozgása bizonytalanná válik. Az ingereket nem tudja felfogni, az ész­lelés gyorsasága sem kielégítő, más­részt a megfelelő válaszreakciók ideje a szükségesnél hosszabb. Ismeretesek azok a vizsgálatok, amelyek a baleset és alkohol kö­zötti összefüggésre utalnak. Ipari és közúti balesetek nagy százalékánál megállapították a megengedett mér­téknél nagyobb fbkú alkoholszintet. Ilyen esetekben a szükséges gátlás­rendszer — az alkohol miatt —, nem működik kellőképpen, a cselekvés bizonytalanná, kapkodóvá válik, vagy az Ingerek felfogásában mu­tatkozik zavar. A koffein és egyéb növényi, va­lamint ásványi anyagok serkentő, fáradtságot 1 elodázó hatását már régóta ismerik. Egyes néptörzsek­nél megfigyelhető, hogy olyan nö­vényeket fogyasztanak, amelyek a központi idegrendszerre, izomszöve­tekre serkentőleg hatnak, elnyom­ják a fáradtság érzését, és fokoz­zák a teljesítményt. A koffein elsősorban a központi idegrendszert izgatja. Valamennyien tapasztalhatjuk, hogy a babkávé fogyasztása után élénkebbek va­gyunk, fáradtságérzésünk csökken, álmosságunk alább hags', .vágy meg is szűnik. Az egész idegrendszerünk felélénkül. Gyorsabban válaszolunk a hang-, vagy fényhatásokra, de egyéb más ingerre is. Ilyenkor a szellemi munka is élénkebb, a fá­radtság érzése pedig csökken. Előfordul azonban, hogy a kof­fein éppen ellenkező hatást kelt. Különösen a mértéken felüli fo­gyasztás álmatlanságot okozhat; a szellemi tevékenységet előnytelenül befolyásolja; szívpanaszok, fokozott szívdobogás, állandó nyugtalanság, remegés léphet fel, beszédünk aka­dozik. Azoknál, akiknél az agykérgi működés egyébként is eltér a nor­málistól, különösen előnytelen a koffein fogyasztása. Egyébként, mint minden izgatószerrel, mérték­letesen kell élnünk ezzel is. Mi az allergia ? R. A. olvasónk évek óta be­teg, sok gyógyszert kell szednie, kiütést kap tőlük. Utcára sem mer kimenni emiatt. Az orvos azt mondja. allergiás. Kérdezi; mi az? Sokan bosszankodnak amiatt, hogy valamilyen é!eftmii6zertő.l, esetleg gyógyszertől, vagy vegyi anyagoktól kellemetlen kiütéseket kapnak; má­sok a széna illatától náthásak lesznek. Ezek a legismertebb aller­giás bántalmak, de még számos olyan elváltozás ismeretés, amelyek allergiás betegség néven foglalha­tók össze. Lényegében az élő szer­vezet kórosan megváltozott, reakció- készségét, túlérzékenységét jelenti — bizonyos anyagokkal szemben. Ha az allergiás szervezet sejtjei ilyen anya­gokkal érintkeznek, működésükben zavar keletkezik és velük együtt a szervezet is beteggé válik. A sejtek rendszerint csak olyan anyagokkal szemben . túlérzékenyek, amelyekkel már korábban érintkez­tek, mégis az újabb találkozás nem jár mindig hasonló következmények­kel; ez bizonyítja, hogy az egyéni hajlamnak is nagy jelentősége van az allergiás betegség kialakulásában. Mesterségesen is előidézhető a túlérzékenységi állapot olyan anya­gokkal,; amelyek jelenléte megváltoz­tatja a szervezet fehérjeépítését. Ha egy élő szervezetbe idegen fehérjét fecskendezünk be, akkor a vérben ellenanyagok jelennek meg, és ezek az idegen fehérjét kicsapják. A kí­sérleti állat ilyenkor elpusztul. Az emberi allergia tanulmányozá­sához állatokkal végzett kísérletek adtak lehetőséget. Ha tengerimalac szervezetébe minimális mennyiségű lószérumot fecskendeztek, a kis adag miatt semmilyen reakciót sem váltott ki, de szervezetét túlérzé- kennyé tette. Ha 2—3 hét múlva is­mét csak nagyon kevés lószérumot fecskendeztek be, néhány perc múl­va súlyos mérgezési tünetek léptek fel: az állat szőre felborzolódott, va- karódzott, köhögött, légvétele egyre nehezebb lett, majd fulladási tüne­tek között beállt a halál. Az ember allergiája Hasonló kórtani mechanizmuson felépülő kóros állapotok emberen is előfordulnak: a sejtekhez kötött el­lenanyag és túlérzékenységet kiváltó anyag találkozásakor létrejövő kó­ros állapotot nevezzük allergiás be­tegségeknek. Az allergiás állapotot előidéző anyag, az ún. allergén ellenanyagok termelődését indítja meg a szerve­zetben. Ha ugyanaz az allergén is­mét bejut a szervezetbe — reak­cióba lép, az ellenanyagokkal és —, a sejtek károsodása nyomán fel­szabadulnak azok az ingeranyagok, amelyek az allergiás kórképet okoz­zák. Az allergiás jelenségek megisme­rése nyilvánvalóvá teszi, hogy a betegség leküzdésére a legkézen­fekvőbb módszer a túlérzékenyítő anyag, az allergén távoltartása a szervezettől. Ha az allergén a táp­lálék alkotórésze — ne fogyasszuk azt: ha virágpor — akkor környe­zetváltozásra van szükség: ha foglal­kozással járó vegyi ártalom —. más foglalkozást kell keresni. Sokkal eredményesebb az a mód­szer, amelyet a debreceni orvostudo­mányi egj'etemen dolgoztak ki: új gyógyszert, az ún. hisztaminozo- f ehérj ét hoztak létre. Ez a mester­ségesen előállított fehérjevegyület alkalmazása a gyógyításban teljesen új irányt jelent az allergia elleni küzdelemben. Veszély nékül adható a betegnek, mellékhatásai nincsenek. További előnye, hogy sikerült ki­dolgozni olyan technológiai eljárást is, amely lehetővé teszi a készít­mény üzemszerű gyártását. Citrom arcra, fejre Egy háziasszony tanácsunkat kéri, hogy valóban jó szépség­ápoló szer-e a citrom, jó-e zsíros arcbőrre és hajmosáshoz szűk- séges-e? A citrom gyógy-, szépségápoló- és tisztítószernek is alkalmas. Ami a szépségápolást illeti, igen ajánlatos a gyenge citromos vízben való mosakodás. Este hideg vízbe belevágunk egy fél citromot, s reg­gel ezzel mossuk meg arcunkat, mégpedig úgy, hogy meg sem tö­röljük, hanem hagyjuk, hogy a víz beigya magát a bőrünkbe. Ez igen üdítő hatású, jót tesz az idegeknek, rugalmassá teszi a meglazult izmo­kat, kisimítja a ráncokat, s fehé­ríti az arcbőrt. Pakolás formájában is alkalmaz­hatjuk: egy citrom levét egy tolás fehérjével felverünk, kis lángra tesszük és tovább verjük, amíg pép­szerű lesz. Az arcot tápláló krém­mel bekrémezzük, majd rákenjük a keveréket és 10 perc múlva lan­gyos vízzel lemossuk. Ha zsíros az arcunk, kikészítés előtt citromlébe mártott vattával kenjük be. Igen jót tesz szép lök ese­tében is: a citromot vékony széle­tekre vágjuk, s egészen befedjük vele az arcot. Kb. 10 percig hagyjuk rajta. A korpás fejbőrnek ugyancsak gyógyszere: egy citrom levéből és két tojás sárgájából pépet keverünk, belemasszírozzuk a fejbőrbe, majd langyos vízzel leöblítjük, a? é meny gyorsan megmutatkozik. Puha, fényes lesz hajunk, ha az öblítő­vízbe citromot csavarunk. \

Next

/
Thumbnails
Contents