Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-08 / 82. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 195! április 8. Tisztasági hónap Szekszárdim Játszótérépítés, parkosítás társadalmi munkában — Tiszta bér ház mozgalom — Tisztasággal ellensúlyozzuk a felfordulást! A város vezetői még a tél végén határoztak, hogy a tavasz során tisztasági hónapot szerveznek. Az elgondolást nem az indokolta, hogy a város piszkos, rendetlen volt. A hasonló típusú, lélekszámú dunántúli városokkal szemben nincs mit szégyenkeznünk. De a korábban elkezdett és a múlt évben kissé megrekedt városrendészeti és tisztasági mozgalmat fel kell éleszteni. Az elmúlt évek során Szek- szárd városban a társadalmi munkások — hivatalok, üzemek dolgozói, diákok és ipari tanulók — nem utolsó sorban a köztisztaság dolgozói és a városi kertészet munkásai sokat tettek, hogy a városnak olyan híre legyen, hogy itt az emberek szeretik a szépet, szeretik, ha városukat virágosnak, rendesnek, tisztának ismeri az ország. Ugyanakkor a városban olyan nagyarányúi építkezés kezdődött, melynek óhatatlanul velejárója a felfordulás, a rendetlenség. Elég, ha csak arra utalunk, hogy a város legfőbb közlekedési útján, a Mártírok terén s a Hunyadi utcában megkezdték a csapadékcsatorna építését. Ez már kész felfordulás. De építkezés folyik a Tarcsay Vilmos utcai lakótelepen, a Mészáros Lázár utcai lakónegyedben, az elő- hegyi társasházcsoportoknál és másutt. Mindenütt a munka velejárója a szemét, a rendetlenség. A városban már hagyományos a rend, a tisztaság. A kórház környékének rózsaligeted, a múzeum, a Ságvári-liget, a vármegyeháza kertje és környéke, a csinos mellékutcák, mind azt bizonyítják: városunk lakói szeretik a szépet. A mozgalom, amely a város tavaszi tisztaságát akarja elérni, elindult. Elsősorban természetesen a „hivatásos” emberek tevékenykednek. De számítanak a város vezetői a lakosság segítésére is. Parkosítást, nagytakarítást végeznek az olyan utcákban, ahol az idén nem lesz építkezés, nem lesz felfordulás. A városi kertészet, a tanácstagság útján, felkéri a lakosságot, hogy segítsen a díszkertek felásásában, palántázásában. A Mészáros Lázár utcai lakónegyedben a házfelügyelők szervezik a társadalmi munkát. Itt a meghatározott napokon szakemberek állnak a lakosság segítésére. Füvesítés, virágpalántázás ■ szerepel a programban. Ugyanakkor ezen a környéken játszóteret is építenek. A Tarcsay Vilmos utcai lakónegyedben csak a következő évre szól a kivitelező vállalat megbízása a terület rendezésére. Szeretnék a város vezetői, ha ezen a környéken a parkosítást a lakosság segítségével megkezdhetnék. Itt is a tanácstagok sokait tehetnek, hogy lakónegyedük példásan szép, virágos, rendezett legyen. A város „fő utcáján”, a Rákóczi utca két oldalán már meg is kezdték a parkosítást. A lakók mellett az ipari iskola tanulói, s a gimnazisták is segítenek, hogy a városba érkező vendégek első benyomása is kedvező legyen. A tisztasági hónap során szinte az egész városban dolgozni fognak a társadalmi munkások. KISZ-esek, ipari tanulók, diákok, háztulajdonosak, bérlők és mindenki részvételét kérik a város vezetői a tisztasági hónap munkáiban. Bízunk abban, a tisztasági mozgalom után, a nagy építkezések ellenére is rendezett, tiszta és virágos lesz városunk május 1-re. — Pj. — PP VILÁGSZÉP RÓZA PP Ha azzal kezdjük: százötven esztendeje, 1817. április 8-án született Benke Judit színésznő, nem figyel fel a kedves olvasó. De ha azt mondjuk: 150 éve látta meg a napvilágot Laborfalvi Róza, a magyar színház- történet egyik legnagyobb tragi- kája, művészetéhez méltó kegyelettel emlékezünk rá. A két név egy és ugyanazon személyé. Édesapja, Laborfalvi Benke József, székely nemes ember létére 1804. február 11-én színésznek állt be, Kolozsvárról országjárásra induló társulathoz. Mint színész, első felléptekor csúfosan megbukott. Ekkor gyalog elment Bécsbe. Nappal másolással foglalkozott, esténként pedig lelkesen látogatta a színházakat. Nyolc hónapot töltött a császár- városban, majd felkészülten indult vissza Kolozsvárra, ahol újból színi pályára lépett. 1815-ben búcsút mondott a színi pályának, s Miskolcon tanár lett Második házasságából született Judit leánya, a későbbi nagy tragika, Jókai hitvese. Judit, korán elárulta színészi tehetségét, s 1833-ban színpadra lépett Budán, Komlóssy Ferenc színtársulatánál. Művészi ideálja Déryné, Széppataky Róza volt, s ezért, tiszteletből és ideálja iránti nagyrabecsülésből változtatta nevét előnevének és a Róza névnek házasításával, Laborfalvi Rózára. A társulatnál játszott abban az időben az országszerte hírneves Kántomé. Diadalmas sikereit közelről figyelhette meg La- horfalvi Róza, aki eleinte csak kis szerepeket játszott, 25 forint fizetés mellett. Rövidesen útnak indult a színháztársulat Budáról. Székesfehérvárra tartottak. Kantomé nem vállalta a turnét. A bátor színigazgató a népszerű tragika szerepét a „világszép Rózának” adta át, ki megérdemelten vívta ki a művészetrajongó székesfehérváriak elismerését. Budán ás Pesten különösebben iskolázott énekhangja nem volt. Az első magyar operát, Riizitska József: Béla futása című alkotását 1838. április 21-én mutatták be Pesten, minden különösebb ünnepiesség nélkül. Semmi jele nem látszott annak, hogy az első eredeti magyar dalmű — bár sem zeneszerzője, sem szövegírója nem volt magyar —, került a főváros színházában a magyar közönség elé, A gyönyörű alakú, nemesen egyszerű mozdulaitú, csodálatosan zengő hangú tragika sikerei tetőpontján, 1848-ban nőül ment a nála nyolc évvel idősebb Jókaihoz, akit megható féltéssel és asszonyi szeretettel követett a bújdosásban is. Házasságuk alapjában véve boldog volt, bár Jókai sokat szenvedett feleségének szigorúsága és váratlanul kirobbanó féltékenységei miatt, A bujdosó Jókai is bujdosni volt kénytelen Világos után. A hosszú úttól kimerülve és megtörtén egy Borsod megyei kis faluba, Tar- danára vetődött el, ahol súlyos betegségbe esett. Amikor egészen magához tért, Pestről az a hír érkezett el hozzá, hogy minden veszély nélkül hazatérhet. Ám a szegény bujdosó ruhája — a zord téli időhöz mérten —t nem volt épp a legkifogástala- nabb állapotban. Laborfalvi Róza szomorúan nézett a férjére: — Hogy indulsz el a nagy útra, Móric, betegen, s ilyen ruhában? Gyalog is kell mennünk, s nézd, milyen lyuk van a csizmádon! Befolyik rajta a víz! Jókai a maga keserű humorával felelte; — Ne törődj vele, kedvesem! Itt, a másik oldalon is van egy épp akkora lyuk. Azon majd kifolyik. .. A színműíró Laborfalvi Róza 1859-ben visz- szavonult a színpadtól. Egyszer Jókai baráti társaságban színműírói küzdelmeiről beszélt. Hogyan kopogtatott be a színháznál első darabjaival. Aztán hozzátette: — Voltaképpen nem is lelkesített akkor, hogy színműveket írjak, hanem szerepeket. Szép, hatásos szerepeket a feleségemnek. A tantdém szép dolog, de a világ összes színpadi jövedelmével nem lehet megvásárolni azt a boldogságot, amit akkor éreztem, amikor gondolataimat Laborfalvi Róza tolmácsolta. Néha hetekig úgy éreztük, mintha ünnepinapokat élnénk. Mire visszatért Budára, ünnepelt színésznő volt Első kiemelkedő alakítása a „Rolla halálai* című színműben Elvira iHlillllllllUllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIEmillllUUllllllllllllIllinuilllllIIIIIIIIII 1 szerepe. A Nemzeti Színház S megnyitásakor mint tragika lé- ""ipett a pesti közönség elé, 1837. ; augusztus 22-én. A „Belizár”- ihan, Antónia szerepében hatalmas sikert aratott. Déryné napló- íjában a nagy színésznőnek kijáró elismeréssel emlékesük meg róla. Szerepelt operában is, a korabeli szokásnak megfelelően, bár Egérfogó módra összecsukható kivitelben készül a Csepel Autógyárban a „Csilla” elnevezésű kerékpár, amelynek ülése és kormánya állítható, vázcsöve összehajtható, s az egészet egy gumihevederrel lehet rögzíteni. Nógrádi László, tervező bemutatja a csepeli gyár újdonságát. (MTI-foto — Maár Marianne felvétele.) PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE iimiiiiiiimi»iiimitiiiiiimt um iiiiiiiimimiiiiHUiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiii mi imiiiiiiin — 25 — Ismét Ilona asszonynak támadt mentő ötlete. — Jöjjön, Pista, majd kvarcolunk! Istvánká- nak használ, magának sem fog ártani. A kormányzói unoka gyermekszobájában aztán némi kvarckúrának vetették alá az egykori férfidísz helyét. A bőr ugyan nem lett olyan barna, mint az arc többi része, viszont kivörösödött. Bethlen már nehezen türtőztette magát, de azért nyugalmat erőltetett magára. És most már hiába tartóztatták, hogy talán töltse mégis ott az éjszakát. Soha nem volt nagy véleménnyel a kormányzó észbeli képességeiről, s ő — a bizalmi ember, a beavatott — mindig tisztában volt vele, hogy az országot tulajdonképpen talán nem is a kormányzó, hanem a családja kormányozza, de azt nem sejtette, hogy ennyire nem változott semmi. Sőt, ha lehet, Horthy még kisebb fiú lett odahaza, s így a kormányzói dolgozószobában is, hiszen felesége igája mellett most már szemmelláthatólag menye jármát is nyögnie kellett. Tost közben feljött a pincéből, s egy alezredesi egyenruhát szerzett Bethlen István számára. A volt miniszterelnök igy hagyta el — katonai gépkocsin — minden baj nélkül a királyi Várat. Sőt, a bejáratnál álló német őrség még feszesen tisztelgett is neki. Talán mégis sikerült észrevétlennek maradnia... Csakhogy úgy látszik, a „titkos tanácsosok” ülése mégsem maradt titkos. Bethlen még fáradalmait pihente Inkepusztán, hiszen az autózás után elég későn került ágyba, amikor már — 26 — csengett a telefon Höttl Dísz tér 7. szám alatti irodájában. — Halló, itt báró Kemény Gábor! Höttl Sturmbannführer úrral szeretnék beszélni... — Sajnos uram, ez lehetetlen — mondta a tőle telhető legnagyobb kedvességgel Doris. A lánynak tetszett a jóképű nyilas vezér. Már többször személyesen is találkoztak. A gróf fekete volt, igazi vonzerő egy szőke német lánynak. S mindössze huszonnégy éves. S milyen nagy jövő állhat előtte. Doris ismerte Höttl jelentéseinek tartalmát, hiszen ő gépelte őket. Ha Szálasi kormányt alakít egyszer, amelyen Doris főnöke olyannyira fáradozott, Kemény Gábor lesz majd a külügyminiszter. Huszonnégy éves korában! — De okvetlenül beszélnem kell vele! — erőszakoskodott Kemény. — Életbe vágóan fontos közlésem van! — Uram, mondtam már, hogy ez lehetetlen. A Sturmbannführer úr nem tartózkodik az irodájában... — Elérhetném valahol másutt? — Nem. Sajnos nem. De holnap már minden bizonnyal itt lesz. Szíveskedjék akkor próbálkozni. Majd jelentem, hogy kereste őt. A titkárnő letette a kagylót. Nem mondhatta meg Keménynek, hogy Höttl nemcsak az irodájában nincs, de még Budapesten, Magyarországon sem. Bécsbe utazott, Schellenberg ottani hivatalába. Az Unternehmen Maus aktáját vitte magával. Akkor adta ki a parancsot, hogy a — 27 — gépkocsivezetője és a segédtisztje készüljön fel, amikor szombaton este visszatért Winkelmann tábornok úrtól. Akkor, akár csak a vasárnap reggeli induláskor, Höttl az átlagosnál jobbkedvűnek látszott. Doris nem hiába várta meg őt, éjfélig ülve az elsötétített szobában. Wilhelm hajnalig búcsúzott tőle. Szóval, Doris sem járt rosszul, hogy megkezdődött a Maus akció. Kemény egy darabig tétovázott, aztán a német követség számát tárcsázta. Igazán bosszantotta, hogy éppen most nem sikerült elérnie Höttlt, amikor pompás értesüléseket közölhetett volna vele. Hiszen Höttl, a Gestapo embere sokkal jobb hajlandóságot mutatott már március 19-e óta Szálasi Ferenc és mozgalma iránt, mint akár Veesenmayer, akár Kurt Haller, akit a követ azzal bízott meg, hogy közvetítsen közte és a nyilasok között. Kemény Gábor már régen tudta, hogy bizonyos viták vannak a külügyiek és az SS-ek, vagyis Ribbentrop emberei és Himmler szolgálata között. Höttl már nem egyszer tudomására hozta a nyilasoknak, hogy ha rajta állna, akkor Szálasi már régen kormányt alakíthatott volna, s eltávolították volna Horthyt, mert a kormányzóval mindig csak baj van. Ezzel szemben Veesenmayer folyton alkotmány- jogi aggodalmakra hivatkozik, s csak kelletlenül állt szóba velük. No, de mindegy: nem vitás, hogy Veesenmayer hajlandósága is megnövekszik majd, ha ilyen hírt kap tőlük.
