Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-30 / 101. szám
I I B TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. április 30. Nagy dologra jöttem rá. Felfedeztem a hazugságfelfedező gépet. Ennek a gépnek a legnagyobb előnye az olcsósága. Mondhatnám úgy is hogy nem kerül semmibe. Csak kérni 'teli és kapja az ember, mint majd a kommunizmusban mindent, amire szüksége lesz, ingyen. Úgy jöttem rá erre az egész dologra, hogy üldögéltem az egűik szekszárdi presszóban. A mellettem lévő asztalnál szintén két férfi ült és beszélgetett. Egyszer az egyik azt kérdi a másiktól: — Mit gondolsz, valóban létezik hazugságfelfedező gép? — Mi az, hogy létezik — válaszolt a másik. — Én is feleségül vettem egyet. Ez a nők negyedik műszakja. Ki kell deríteniök, h >gy mikor mit hazudott a férjük. És ki is derítik. Mert előbb-utóbb — minden kiderül. Bilbaóban, a kórházban éppen az orvosra vártam, amikor a mentők egy férfit hoztak be. Rabló volt és ott esett össze az egyik kereskedő feleségének a toalettasztala mellett. Éppen el akarta csenni a gyémántokat meg, mi tudom én mit, amikor az asszony felébredt és ijedtében elst kot tóttá magát. Ettől esett össze a betörő és csak a kórházban tért magához. Én is majdnem összeestem. Ennek is egy nő volt az oka. Képzelje, sétálgatok a hollywoodi villák között, amikor elszáguld mellettem egy motoros csontváz. Azt hittem, hogy a túlvilágról jött, ezért erőt vettem magamon és érdeklődni ke~d*em a robogó csontváz után. Gondoltam, interjút készítek vele, megérdeklődöm, milyen az élet a túlvilágon, ott is fúrják egymást a csontvázak, vagy békésen együtt cinek.. . Az interjú elmaradt. A csontváz senki más, mint Stephar.y Powers, hollywoodi filmszínésznő volt, aki azzal szórakozik, hogy éjjel csontváz-ruhát ölt magára, amelynek csontjai foszfcrreszkálnak és ezzel ijesztgeti a járókelőket. Megteheti, arra nincs törvény Amerikában sem, hogy ijesztgetni nem szabad. Viszont van törvény arra, hogy a galambok nem repülhetnek át a város fölött. Méghozzá a New York állambeli Bayonne felett. Erre rendelkezés ran. Mégis, amikor ott jártam, felnéztem az égre és ott galambok repültek észak-dél irányban. Meg is kérdeztem a polgármestertől: ■ — Hogyan engedhetik átrepülni a galambokat, hisz a törvény tiltja? A polgármester megnyugtatott. — Nézze kedves Hári, az igaz. hogy a törvény tiltja a galambok átrepülését de nem tiltja a madarakét. És a galambok most éppen madarak... Szóhoz sem tudtam jutni az ötlettől. Úgy jártam körülbelül, mint az egyik barátom színész fia, aki nagy örömmel újságolta otthon: végre szerepet kapott, egy férj szerepét, olyan férjét, aki már húsz éve házas. — Nagyon helyes — bólogatott a barátom —, csak így tovább, majd kapsz olyan szerepet ií, amelyben szóhoz juthatsz. Visconti olasz filmrendezőnek is megadták a szót. Nem a felesége, hanem az újságírók. Mindenki tehetett fel neki kérdést. Én is feltettem: „Mikor menjen nyugdíjba az ember?”. így válaszolt: „Ha az ember kezd hasonlítani a személyi igazolványának a fényképéhez, ez annyit jelent, hogy Ideje abbahagyni a munkát és nyugalomba vonulni". Elgondolkodtam a válaszon. Olaszországban lehet, hogy ez igaz, de ha nálunk ennek alapján küldenek az embereket nyugdíjba, akkor alaposan fel kellene emelni a nyugdíjkorhatárt. Erről jut eszembe: hallott-e már valamit a hatvanéves csecsemőkről? Én láttam is őket. Burmában, pontosabban a Burmához tartozó Margui szigetcsoporton. Ezek a hatvanéves csecsemők semmiben sem különböznek a mieinktől, hacsak abban nem, hogy hatvanéves kenuikban jönnek a világra, ötvennégy évesek, amikor iskolába mennek, 45 ét'es korukban már felnőttek, és nulla éves korukban nálunk nyugdíjba mehetnének, de, hogy ott hová küldik őket, azt nem tudom. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Értesítjük a Tolna megyei propán-bután gáz- fogyasztókat, hogy 1967. április 25-től a propán-bután gázkészülékek bekapcsolása és javítása, valamint a tamási gázcseretelep üzemeltetése a Pécsi Gázmű hatáskörébe tartozik Gázkészülékek javításával és egyéb bejelentésekkel Szekszárd, Rákóczi út. 1. sz. alatti kirendeltségünket szíveskedjenek felkeresni. Pécsi Gázmű, Pécs, Felszabadulás u. 107. (360) Akik az emberi testet „foltozzák" Újdonságok a kibernetikus műtestrészek világában 1958 őszén a Belgrád melletti atomkutató központban szeren • csétlenség történt, az amitől az atomfizikusok a legjobban félnek: a reaktor kiszabadult az ellenőrzés alól. Hat dolgozó tartózkodott a radioaktív sugárzás szférájában. Egyikük nemsokára meghalt, a többiekre is biztos halál várt. A sugárzós súlyosan károsította csontvelejüket, amely a vörös vérsejteket képezi. A diagnózis így szólt: vörös vérsejtek hiányában nemsokára meg kell halniuk. A szerencsétlenség öt áldozatát különrepülőgéppel Párizsba vitték. A Curie-intézet szakemberei már régebben is foglalkoztak csontvelő-átültetéssel, de súlyos aggályaik és kétségeik voltak. Az átültetés ritkán sikerült, jóval gyakrabban csak a beteg halálát siettette. Ezúttal azonban a baleset áldozatainak állapota reménytelen volt; a beavatkozás ártani már nem árthatott. így került sor a csodával határos megmenekülésre: a sugárzástól károsított, legyengült szervezetek befogadták az idegen csontvelőt, a páciensek állapota gyorsan javult és nemsokára gyógyultan léptek ki a kórházból. Hasonló a helyzet a bőrátültetéssel. Ismeretesek különösen tragikus esetek, amikor egészséges emberek hiába egyeznek bele, hogy veséjüket egy másik ember életének megmentése érdekében kioperálják: a műtét sikeresnek látszik, de a beteg nemsokára mégis meghal. Csak 1959 óta tűnik egyre reménytel- jesebbnek az ilyen nehézségek leküzdése. Az említett Curie-intézetbe akkor súlyos veseelégtelenségben szenvedő beteget hoztak. A beteg fivére kijelentette, hogy kész feláldozni egyik veséjét. Az orvosok rendes körülmények között nem fogadnak el ilyen áldozatot, hiszen a siker esélye csekély. Ekkor azonban már ismeretesek voltak a jugoszláv tudósokon végrehajtott sikeres csontvelő- átültetés körülményei, tehát az orvosok számítottak rá. hogy a radioaktív sugárzás lefékezi az antitestecskék képződését az átültetés után. Vállalták a súlyos kockázatot: veszélyes sugáradagot adtak a betegnek és ezután végezték el a veseátültetést. Megtörtént amiről korábban álmodni sem mertek volna: a beteg meggyógyult. Igaz még két krízisen ment keresztül, amelyeket az orvosok besugárzással és gyógyszerekkel leküzdötték, végül azonban a beteg, fivére veséjével, újra normális életet kezdhetett. Az átültetést megelőző röntgenbesugárzás azonban sok fenntartást ébreszt. Tizenegy beteg közül ketten épp a besugárzás miatt haltak meg. A többieknél sem hozott a műtét tartós eredményt; a következő kríziseket nem élték túl. A veseátültetés műtéti technikája már megoldott kérdés, de a szervezet védekező reakciójának leküzdése még mindig nehézségeket okoz. Bár az átültetett szervek működnek és a két szervezet szövetei végül is összenőnek, sem a kísérleti állatokat sem az embereket nem sikerül a műtét után hosszabb ideig életben tartani. Egyetlen abszolút kivétel van csak: az egypetéjű ikrek. Már régóta észrevették, hogy a befogadó szervezet nem mindig dobja ki magából az átültetett szervet. Kozmetikai műtéteknél az égési sebek esetében a páciens lapockájáról, vagy más, kevésbé látható helyről kioperált bőrt ültetik át a szükséges helyre. A következő szakasz volt az egypot*1ű ikreken véez»t átültetés. Sov íiven rnűt',>t t~ije<; sikerrel járt, ami azt bizonyítja, hogy maga a módszer nem hibás, csak a szervezet védekező reakcióját, az úgynevezett szöveti konfliktust kell legyőzni. Mi a lényege ennek a konfliktusnak? Ma már tudjuk, hogy aligha van a földön két ember, (az egypetéjű ikrek kivételével) akik között úgynevezett genetikai egyezés áll fenn. A szervezet szövetei és nedvei minden embernél más tulajdonságokkal rendelkeznek. Feltehető, hogy annyi változatuk van, ahány ember él a világon. Csak meg kellene találni az azonosítás megfelelő módszerét, a legkisebb bőrdarabkáról is megmondhatnánk, hogy kié. Az idegen szöveteket a szervezetben keletkező antitestecskék kivetik, kiküszöbölik. Ha a szervezetbe idegen test kerül, betegségokozó baktériumok, vagy vírusok hatolnak be, a szervezet mindig hasonlóképpen reagál. Az immunológiai reakció különösen súlyos probléma az átültetéseknél. Még olyankor is, ha a műtét sikeresnek látszik, a szervezet annyira elveszti egyensúlyát, védekező lolyamatai any- nyira legyengülnek, hogy a krízis és a halál óhatatlanul bekövetkezik. De ezen a téren is van bizonyos haladás. Egyes szakemberek észrevették, hogy a szöveti konfliktus csecsemőknél nem olyan éles, mint felnőtteknél. A vérátömlesztésen keresztülment újszülött a véradótól vett bőr átültetését is jól elviselte, mintha az újszülött fehérjéje átállt volna a véradó fehérjéjének sajátosságaira. Ebből született meg a terv, hogy minden újszülött rögtön születése után kapjon egy kevés idegen szövetet. Ha ugyanis a jövőben szervátültetés válik szükségessé, ugyanattól a szövetadótól sikeresen lehet majd átültetni. Sajnos, a gyakorlatban ez a terv szinte kivihetetlen. Komolyabb eredményeket értek el viszont az elmúlt években az elveszített végtagok pótlása terén. A művégtagok nemrég még igen ügyetlen és alig mozgatható eszközök voltak. Nem tudták végrehajtani azokat a funkciókat, amelyeket az emberi akarat irányít. Most már elég jól ismerjük ezeknek a folyamatoknak mechanizmusát az élő szervezetben. Sok amputációt okoió sebesülésnél az irányító idegrendszer épségben marad; az orvosok és mérnökök azt igyekeznek felhasználni a művégtag mozgásának irányítására. A Szovjet Tudományos Akadémia gépszerkesztő intézetében műkezet mozgató mechanizmussal kísérleteznek. A bioelektromos impulzusok az amputált karcsonk azon izomcsoportjaiból indulnak ki, amelyek a normális kéz behajlítását és kiegyenesíté- sét irányítják. De a mozgás minden szakaszát — a megragadott tárgy súlya, keménysége, hőmérséklete stb. — speciális érzékelő szervekkel regisztrálni kell és az agyhoz kell továbbítani. Csak így érhető el, hogy a műkéz ne tépje ki a kilincset az ajtóból, ne engedje el a megragadott poharat, stb. Ez azt jelenti, hogy a műkéznek érzékelnie kell. Világszerte folynak a kísérletek olyan kibernetikus műkezek előállítására, amelyek érzékelik a megragadott tárgy tulajdonságait, ahogyan az emberi kéz érzékeli. Az iparban és a tudományban, pl. az atomreaktorban alkalmazott műkezek, vagyis manipulátorok sok szempontból előnyösebbek az emberi kéznél. Jobban ellenállnak a hidegnek és a forróságnak, a nyomásnak, vagy a légüres térnek, a mérgeknek és a savaknak. Működésük szintén távirányítható. A manipulátorokat az űrhajózásban is alkalmazni akarják. A jövőben bizonyára elektronikus aggyal látják el és kitűnően működő robotgépekké alakítják át őket. Az ÉM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvess szakmunkásokat és betanított munkásokat9 valamint kubikosokat Bérezés teljesítményelszámolás alapján. Munkásszállást valamint napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk. Jogosultak részére az építőiparra meghatározott felemelt különélést fizetünk. Felvétel esetén utazási költséget térítünk. Havi 24 nap ledolgozott munkanap után haza és visszautazást költséget fizetünk. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán Szekszárd, Tarcsay V. u. irodaház. (28) Most érdemes kicserélni régi mosógépét! Hajdú Super Modern, keverőtárcsás mosógép ! Kézi kapcsolóval 1800,—Ft Óraka pcsolóval 1900.—-Ft ______________________________________________ t250)
