Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-26 / 97. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG igét. április 26. PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE imiiiiimiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimlll„„„i,|l||iiiiil|||||||| Kétmillió rabszolga Ajusa Muisa tízéves algériai kislányt 1963. szeptember elsején ismeretlen tettesek elrabolták, és eladták egy mauritániai földbirtokosnak — rabszolgaként. Fakh- ri 16 éves kislány, egy Perzsaöböl menti kisváros nyilvános- házában él. Szülei szegény jobbágyok voltak Irán délkeleti részén. Nyomorogtak, de mindaddig nem hagyhatták el földjüket, hogy máshol keressenek munkát, amíg ki nem fizették adósságaikat a földbirtokosnak. Hogy pénzhez jussanak, eladták lányukat egy arra járó kereskedőnek, aki busás haszonnal továbbadta a leányt egy, nyilvánosháznak. Ajusa esetét tanítója mesélte el. Fakhri szomorú élettörténetét egy nyugatnémet hetilap riportere írta meg. Az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságának hozzávetőleges számadata szerint még ma, az atomkorban is, amikor az emberek .a világűrbe repülnek, kétmillió rabszolga él a földön. Sajnos nincs egyetlen olyan hivatalos szervezet sem, amely behatóbban foglalkozna ezzel a kérdéssel, adatolzat gyűjtene, statisztikát készítene róla. Csak egy nem hivatalos londoni jótékonysági szervezet foglalkozik a rabszolgaság intézményének leküzdésével. A szervezet 1823-ban alakult, hogy hadjáratával segítse az akkori ismert politikus, Wilberforce harcát a rabszolgaság ellen. Abban az időben a brit gyarmatokon virágzott a rabszolga-kereskedés, Afrikából pedig több millió rab szolgát szállítottak Amerikába. Az ENSZ-közgyűlés még 1962- ben határozatot hozott a rabszolgaság elleni harcról, és felszólította a világ valamennyi kormányát, hogy a határozatot foglalják törvénybe. Ezt mindeddig csak 65 kormány tette meg majdnem ugyanannyi elmulasztotta. Klasszikus formájú rabszolga- tartás már csak az Arab-félsziget néhány államában van. Igen elterjedt azonban néhány módosult, burkoltabb formája: a jobbágyság, az adós rabság, az álörökbefogadás és a többnejűség. Hiteles adatok szerint Algéria délnyugati részén kétezer rabszolga él. Libanonban egy angol újságírónönek száz fontért felkínáltak egy fiatal lányt. Sierra Leone területén egy erős munkabíró férfi rabszolgáért 600 fontot kérnek. Néhány hónappal ezelőtt egy dél-arábiai szultán két rabszolgájával érkezett meg London egyik legfényesebb, legelőkelőbb szállodájába. Hivatalos számadatok szerint Mauritániában több mint húszezer rabszolga él. A Singapore-i nyilvánosházak fiatal lányokat vásárolnak a rabszolga-kereskedőktől. A helyzet különösen Mexikóban kétségbeejtő — jelen- tj egy nemzetközi katolikus szervezet. Tilos a hátsó El kártyázták az életüket Franciaországban nemrég heti ltották a ' teherautói?®! á fí'étsS’ zöld lámpa használatát. A pótkocsis teherautók vezetői azt jelezték a zöld lámpa felvillantásával, hogy látják a mögöttük haladó járművet. Mivel a hátsó kocsi vezetője nagyon gyakran előzésre való felhívást és szabad átjelzést vélt látni a zöld jelzésben, több karambol következett be a félreértés miatt. •/-»-Kártyával- a kezében halt meg három nyugatnémet állampolgár egy Hannover környéki faluban. Annyira belemerültek a játékba, hogy nem vették észre a házukban keletkezett tüzet, s mire felocsúdtak már késő volt, a láng- nyelvek teljesen körülvették őket. Az áldozatok: Alfred Wid- kopf, 64 éves tűzoltóparancsnok, helyettese, Horst Prusch, 30 éves tűzoltótiszt és Wilhelm Schmerer nyugdíjas. Ceruza a lövegcső vön... «iiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiio Egérfogó módra — Harchoz! — hangzik a vezényszó. A két harckocsi kezelőszemélyzete pillanatok alatt elfoglalja helyét. Felbőgnek a sok száz lóerős motorok, a nehéz acéltestek meglódulnak, lefelé a dombról. Távol, az erdő alatt, a túlsó domboldalon feltűnik a célpont, két ellenséges harckocsi makettje. Mint áldozatát bűvölő kígyó feje úgy imbolyog a lövegcső rohanás közben, majd tompa dörrenésektől visszhangzik a völgy. A lövedékek pontosan célba találtait — jelzi az elektromos berendezés a páncélosok lőterén. Ugyanígy küzdik le a következő célokat, a beásott bazookát és a löveget vontató gépkocsikat. Majd visszatér a két harckocsi kiindulási helyére, a személyzet jelenti, hogy a lőfeladatot végrehajtották. A parancsnok megdicséri őket, mert a normánál kevesebb lőszerrel küzdötték le a célokat. A lőszer megtakarítása most békében ugyanaz, mint bármely üzemben az anyagtakarékosság. Háborúban a harc követelménye a győzelem feltétele az ellenséges célpontok mielőbbi leküzdése, ott a pontos találat élet, vagy halál kérdése. A kiképzés során kell megtanulni a fegyver tökéletes kezelését, úgy, hogy a há- ború-teremtette sokféle helyzetben, különféle időjárási és terep- viszonyok között is ugyanolyan pontosan találjanak célba a harc- kocsiágyu lövedékei, mint most a lőtéren. A lényeg tehát a felkészülés, másodszor és harmadszor ik a felkészülés. Ezért bizony sokat kell fáradozni, tanulni a fiatal katonáknak, amíg eljuthatnak az első pontos ta'álat okozta örömig. Hogyan lesz az újoncból a szolgálati idő végére jól képzett harckocsizó? A tizennyolc-húsz fiatal magával viszi az MHS-ben szerzett gépkocsivezetői jogosítványt. De ez csupán az ahhoz, hogy vezetője legyen a több tonnás acélszömynek. A tantermekben ismerkedni kell a bonyolult szerkezettel, a a feffwerzet+el az irányzóberendezéssel. Gyakorolni kell a vezetőülést utánzó berendezésen, majd pedig magában a harckocsiban, a gyakorlópályán. Néhány hónapos kiképzés, megszabott normák teljesítése' után megszerzi a III., a II., majd az I. osztályú harckocsivezetői képesítést. De ott van még a töltőkezelő, és az -irányzó. Nekik is komoly tanulást jelent a felkészülés, amíg eljutnak a képzettség megfelelő fokára. A kiképzést olyan korszerű eszközök segítik, mint az elektronika, a film. a nagy értékű szemléltető eszközök, segédeszközök. A lőtér, amelyen a lövészet lezajlott, valóságos"' elektromos hálózat. A lövészetet vezető tiszt előtt egész műszerfal; innen tetszés szerinti irányba lehet mozgatni a célokat, a nap bármelyik szakaszában. A személyzet a kiképzés során legtöbbször iőszer nélkül lő — és tízből esetleg egy nem talál. A löveg csövére elektromos vezetékeket kapcsolnak, és a harckocsi előtt elhelyezett berendezés felvillanó lámpái jelzik a pontos találatot. Egy-egy lövedék is ezrekbe kerül — az elektromos berendezés lényegesen olcsóbb. A célzás gyakorlását szolgálja az a berendezés is, amely — ugyancsak elektromos vezérléssel — úgy ringatja a harckocsit, mint a legnehezebb terep. A löveg csövét közben stal/ zátor vezeti. Bármilyen helyzetben is van a harckocsi, a lövegcső pontosan a célon ül, olyannyira, hogy a cső végére szerelt ceruzával pontos átlókat húznak egy téglalapba. A mai harckocsiknak már nem kell híd a folyókon való átkeléshez — képesek arra. hogy „átlábaljanak” a fenéken. De ilyen esetben előfordulhat üzemzavar, amikor a személyzetnek el kell hagyni a harckocsit. Külön berendezés szolgál arra. hogy a katonák ezt gyakorolják. A parancsnokok elmondják, a követelmények magasabbak, mint néhány évvel ezelőtt, de a fiatal katonák ezelfiiek is megfelelnek. Mint a polgári munkában, itt is ösztönző a szocialista verseny. ez ösztönzi a katonákat egyre jobb eredmények elérésére. A végcél; a lőtéren a pontos találat, háborúban pedig az ellenség megsemmisítése. A felkészülés mindenkor erős, jól felfegyverzett, jól kiképzett ellenséget, nehéz időjárási és terep- viszonyokat. vesz figyelembe™ BL — 70 — A Führer kedves Stürmbannführere színű'tig rakta a tányérját. Aztán megvárta, hogy a többiek is vegyenek. A háziasszony kanálmerítése adta meg a jelt, hogy el lőhet kezdeni az evést. — Hogy Ízlik? — érdeklődött Hildegard asz- szony. — Asszonyom, ez pompás. Mintha azonban egy kissé erős lenne... Winkelmann örült, hogy legalább ebben ő lehet fölényben. — Remélem Sturmbannführer, egészséges a gyomra — mondta. — Én már egészen megszoktam, hogy ezek a magyarok mindent paprikával főznek. Zöldpaprikát főznek bele a húslevesbe. Azt mondják, attól lesz íze. A mi német étkeinket általában íztelennek tartják... — Pedig velünk főzték a levest, velünk fogják megenni! — mondta Skórzenv. S ezzel máris átterelődött a beszélgetés a látogatás Valódi céljára. Hiszen nem azért kereste fel Otto Winkelmannt a gellérthegyi villájában, hogy gyönyörködjék a Vida Jenőtől és Petényi Istvántól elorzott villa berendezésében, s a vagyont érő képekben, vagy megbeszélje, miként tekinti meg maid a háború után a drezdai képtárat Hildegard asszony unokahugának társaságában, hanem hogy beszámoljon Winkelman- nak az eddig végzettekről, s tovább tájékozódjék a magyarországi helyzetről. Skorzeny előző este érkezett Magyarországra Gépkocsikkal jött Karl Radi Hauptsturmführer társaságában. Az éjszakát egy pilisi villában töltötte, ahol dr. Wolf néven ismerték. Skor— 71 — zeny inkább gúnyból, mint elővigyázatosságból választotta álnevét, hiszen olyan jellegzetes alakkal, mint ő, nehéz inkognitót felvenni. A fényképei alapján az egész világon ismerték — miért ne ismernék hát Magyarországon, ahol a lapok éppúgy dicsőítették, mint a Völkischer Beobachter, a Das Reich és a hitiéri birodalom többi újságja? Négy napig tartott, hogy a führeri parancs után a Sturmbannführer elindult Magyarországra. A Jodl által rendelkezésére bocsátott repülőgépen először Wiener Neustadtba repü't, a régi katonai akadémiát kereste fel. Amennyire hidegen hagyta ennek a Bérc utcai villának a berendezése, olyan érdeklődéssel haladt a régi — még Mária Terézia idejében épült — katonai iskola folyosóin. Érdeklődéssel szemlélte' a folyosók falán a volt parancsnokokról készült festményeket, s őszinte tisztelettel üdvözölte a jelenlegi parancsnokot. Az ő segítségével választotta ki azokat az embereket, akiket a rendelkezésére bocsátott különleges zászlóalj számára alkalmasnak tartott. Összegyűjtötte őket az udvaron és rövid beszédet mondott nekik: — Kétségtelenül hallották már nevemet tisztjeiktől és valószínűleg sokan emlékeznek önök közül az olasz ügyre. De ne gondolják, hogy csupán egy másik kalandra viszem most magukat. Komoly és talán véres ügy lesz. nagyon sok forog kockán, önök és én együtt fogjuk teljesíteni kötelességünket. Nincs választásunk, minthogy Németország végső győzelméig harcoljunk minden rendelkezésünkre álló eszköz— 72 — zel, megtesszük majd azt, amit a Führer parancsol! Skorzeny másnap Bécsbe autózott, hogy szemügyre vegye azt az SS ejtőernyős zászlóaljat, amelyet Himmler bocsátott a rendelkezésére. Mind ,a tisztek, mind a legénység megnyerte Skorzeny tetszését. De úgy tűnt. ennél az egységnél igazán nem túlságosan szilárd a fegyelem. Kemény kézben kell tartani ezeket az SS- eket, mert hajlamosak a saját fejük után cselekedni. Skorzeny pedig semmiképpen sem akarta veszélyeztetni az akció sikerét. Hogy milyen lesz majd az akció? Arról fogalma sem volt. Egyelőre csali azt döntötte el, hogy Foelkersa- mot átküldi Kleemann tábornokhoz, a hadtest- parancsnokhoz. Foelkersam feladata, hogy kidolgozza: hogyan és milyen katonai egységek vegyék körül biztosítékként a fővárost. Már a második fogás — paprikás csirke volt galuskával — végén tartottak, amikor Skorzeny befejezte az előkészületek elbeszélését. Egyáltalán nem feszélyezte, hogy szolgálati titokról van szó, s egy asszony van a társaságban. hiszen Winkelmanné asszony férje állásánál és rendfokozatánál fogva amúgy is sok mindenről tudhat. Hiszen itt él férjével ebben a Bérc utcai villában, amely egyben lakásuk és férje hivatala is. Nem vitás, hogy Hildegard asszonytól egy szó sem szivárog majd ki. Egyébként kivel beszélhetne? Legfeljebb néhány tiszti asszonnyal jön össze néhanapján — más társasága nincs. A megszállók szolgálaton kívül nem érintkeznek magyarokkal.
