Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-25 / 96. szám
4 fÖCTÄ MEGYEI VEPÜJ5AG 196?. április B. Törvényeink a pedagógusokat megvédik Mottó: Ma is vannak tanulók és szülök, akik hála helyett durva sértegetésekkel illetik a pedagógusokat. Volt olyan idő, amikor a pedagógus a társadalom színpadán nem azt a helyet foglalta el, amely, mint a művelődés fáklyavivőjét megillette volna. A felszabadulás óta megbecsülést élveznek. Korszerűbb, alapos pedagógiai módszerekkel, ők is többet nyújthatnak már a társadalomnak. Ez lemérhető a tanulók általános műveltségi szintjén is. Nagyon helyesen, törvényeink biztosítják munkájukhoz a kiegyensúlyozott feltételeket, személyes nyugalmukat is. Nemrég börtönbüntetésre ítélték azt a pilisvörösvári szülőt, aki tettlec bántalmazta gyermeke tanítónőjét. A napokban, a szekszárdi járás egyik iskolájában, szomorú történetnek volt tanúja több száz gyermek és jó néhány szülő. A tanulók által, biológiai tudásuk fejlesztésére, közösen készített betonmedencébe, melyben halak és vízi növények tenyésztek, N. J. tanuló többszörösen belemosta sáros csizmáját, ki- hajigálta onnan a halakat, a növényzetet. Társai figyelmeztetésére olyasmit is hangoztatott, hogy még a tanár nadrágját is szétrúgja, ha szólni merne. A többszöri trágár kitörésről egyik alkalommal tudomást szerzett a fenyegetett pedagógus is, az osztályfőnöke. A folyosón kérdőre vont N. J. szemtelenül felelge- tétt, sértegette ismételten tanárát. Bizony türelemre volt szükség, hogy el ne csattanjon a megszolgált pofon. Közben érkezett meg a „sértett’ anya, kezében karót tartogatott. „Verd szét a pofáját” biztogatta kisfiát. A rendtartás szabályainak értelmében N. J. azóta más község iskolájába került, az ügy lezártnak tekinthető. Ki adja azonban vissza a megalázott pe-. dagógus tekintélyét a több száz gyermek előtt, akik azt tapasztalták, hogy így is lehet beszélni a nevelővel. A józan szülő Segíti nevelőmunkájában gyermeke pedagógusát, társadalmi munkával új iskolát épít, gyermekét a tanár tiszteletére oktatja. Szomorú, szerencsére ritka, történet ez és tanulságos. S. 3. Javul a falusi vendéglátás Már egy sor kulturált vendég- látóipari létesítménnyel gazdagodtak Tolna megye községei a földművesszövetkezetek jóvoltából. Nagykónyiban, Majoson, Pincehelyen, Kölesden, Szakály- ban, de más helyeken is, létesült presszós falatoeó, illetve étterem. Most újabbak létesítésével javítják a falusi ellátást. Nagydorogon a befejdzjő munkálatokat végzik, a presszós kisvendéglőn. Május elsejére meg is nyitják a közönség részére. Rozséi egymillió forintba kerül és nemcsak a legújabb lesz, hanem Korszerűségben is felülmúlja sok tekintetben „elődeit”. A nagydorogi létesítmény nemcsak a helyi igényeket elégíti ki, hanem az átmenőforgalom szempontjából is jelentős lesz. Ugyanis a Szekszárd—székesfehérvári nagy forgalmú út mentén létesült, s az út Tolna megyei szakaszán ez az első számottevő vendéglátói pari létesítmény. Szakosom is épül egy presszós kisvendéglő. Ezt nem tudják május elsejére megnyitni, csak a nyári hónapokban, de már itt is meglehetősen előrehaladott állapotban van az építkezés» A Biritói Állami Gazdaságban italbolt épül. Ezt előreláthatóan május vége felé nyitják meg. Egy kizárt tag Zombán tavaly több tagot kizártak a tsz-ből. Egyikük, Pál Vilmos 1959-től 1966-ig egyetlen napot sem dolgozott a szövetkezetben. Négytagú a család: a szülők és két gyermek. Az apa, Pál Vilmos „maszek-paraszt”, ahogy ezt mostanában mondják. Földeket bérel felesbe. Van egy lova, összefogja valakiével és megy. Az asszony segít neki otthon is, meg a földeken is. Szántanak, vetnek, kapálnak, aztán betakarítják a termést és megfelezik a földek tulajdonosaival. Ilyenkor a' tulajdonos is megjelenik a földön. Lányuk mezőgazdasági szakember, felsőfokú technikumot végzett. Budapestre ment férjhez. Munkája — az édesanya tudomása szerint — kapcsolatban áll képzettségével. A fiifk gépszerelő a Hőgyészi Állami Gazdaságban. Kiváló munkás, nyaranként kombájnt Vezet. Tavaly jutalmat is kapott az aratási versenyben, aztán ősszel is kombájnra ült, a kuko- ricabetakarí táskor. Ő a szülőkkel ól egy fedél alatt 3. Beszédes az asszony. A mosást is otthagyja, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Egyedül van, az ember szánt valahol. A szoba, ahol leülünk, eredetileg konyha lehetett. Kicsit feltűnő benne a rekamié és a fotel. De legfeltűnőbb a falon néhány drótfigura: Foxi-Maxi és „Angyalok”. A televízió népszerű figurái vastag drótból hajlítva és kalapálva, kifogástalanul. Közöttük családi képek és giccses kis festmények. A. virágállvány ugyancsak remek munka, kovácsoltvas, ez is a fiúk kézügyességét dicséri. A karcsú állványon az egyik virágcserép egy félbevágott nagy konzervdoboz. Még jól olvasható rajta a felirat: „Az amerikai nép ajándéka”. Sajt volt benne annak idején, 1956- ban vagy 1957. elején, attól függ, mikor ették ki belőle. Az asz- szony úgy találta ezt a bádogdobozt. Sovány asszony. Különös, hogy a szívélyessége ellenére is szinte komor. Beszélgetés közben egyszer odaterelődik a szó, hogy talán beteg. Nem beteg. Sok lehet a munka. A földek szanaszét vannak, azt mind bejárni... — Hogyan találják meg a számításukat? A terménynek csak fele a maguké és adót kell fizetni, még a ló után is. — Igen, a ló után kell, de a föld után a tulajdonos fizet. — Milyenek ezek a földek? Úgy tudom, nem a javát kapták azok, akik tsz-en kívül maradtak. — Van domboldal is, de az egyik föld sima. A harci határban. Mindegyiket megtrágyáz- tuk. — Az utóbbi időben sem gondoltak arra, hogy a szövetkezetben kellene dolgozni? Már elég jól fizettek a zombai tsz-ek. — Mondták néhányan, hogy menjünk be. Én meg azt mondtam, én se avatkozom más dolgába. Egy éven dolgoztam a tsz- ben. még az elején, keveset fizettek, nem mentem többször. Tudom, hogy kellett építeni új istállókat, de... — A lányuk, aki mezőgazdasági szakember, ő sem mondta, hogy mégiscsak könnyebb lenne a szövetkezetben? Hogy ott jobban megoszlik a gond? — Nem mondta. — A szövetkezeti tagok nyugdíjáról bizonyosan hallottak. — Igen. — Nézze, nekem teljesen mindegy, hogy maguk termelőszövetkezetben dolgoznak-e, vagy nem, de azért megkérdezem: a nyugdíj miatt sem lenne, érdemes belépni? — Nem érem én azt meg! — Hány éves? — Negyvennyolc. A férjem is annyi. — Hát akkor miért ne érhetné meg a nyugdíjat? — Én nem élek hatvan évig. — Hiszen azt mondta előbb» hogy nem beteg. Mégis érez valamit? — Lesoványodtam, tönkrementem. Én nem így néztem ki. Nem a munka árt az embernek, hanem a méreg. Tudja, a szülői örökségünk egy ház. Én fizettem utána az adót már régóta, és most úgy elfoglalta a házat a húgom, mintha nekem semmi közöm se lenne hozzá. Bíróságra adom. Már beszéltem az ügyvéddel. Ez engem nagyon bánt, ezért vagyok ilyen. — Mennyit ér az a ház? — Harmincötezerre becsülték fel. — Téglafalú? — Nem. Vályog. De van hozzál hostel. Egy jó darab föld. Pál Vilmosék elég jól állnak anyagilag. Gépkocsit is vettek, Moszkvicsot, majdnem teljesen új. Hatvanötezer forintba került. Gemenczi József «iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiimiiiiiiiiuiiiiuiiiiiiig Egérfogó módra Becsbe készül a Pécsi Balett Május közepén bécsi vendégszereplésre Indul s Pécsi Betett. Képünkön »z együttes tagjai Szöl- lösy „Pantomim”-iát gyakorolják. CMTMotó — Keleti Sva feivj PINTÉR ISTVÁN DOKL’MENTUMREGÉNYE ................................................................................................................................................................. — 67 — Winkelmanné örült a sikerének. Végtére is nem akárkitől, hanem a Führer kedvenc Sturm, bannführerétől jött az elismerés. — Az unokahugom pedig igazán kedves és csinos teremtés — mondta. — Most ő is harcok A maga módján. Jelentkezett a leányszövetség egyik munkatáboráha. Aknákat szerelnek egy üzemben. De majd a háború után... — Hildegard szenvedélyes házasságközvetítő — mentegetőzött Winkelmann. — Az unoka- huga, Lotte valóban pompás lány. Éppen ilyen volt az én Hildegardom fiatal korában. De szép idők is voltak... Én egyszerű kis bűnügyi tisztviselő, Németország letiporva a győztes antanttól, de harcoltunk és bíztunk.. Skorzeny felkapta a fejét. — Hát, ami azt illeti, én most is bízom — nyomta meg a szót. — A Führer megmondta, hamarosan bevetjük az új fegyvereket — szólt közbe Krumholz Sturmbannführer, aki eddig szótlanul követte a Winkelmann házaspárt és Skorzenyt. Rajtuk kívül még dr. Wilhelm Höttl volt a társaságban. Ö most sem szólt, unatkozva bámult ki az ablakon a szeptemberi napsütésbe. — Nekem sincsenek kétségeim a győzelmet illetően — sietett leszögezni Winkelmann is.— Igazi német nem engedi át magát defetista gondolatoknak. Ezt a háborút nekünk kell megnyerni. — 66 — — Hol vannak az oroszoknak olyan hősei, mint a mi Otto Skorzenynk? — hízelgett a vendégnek az Obergruppenführer felesége. Winkel mann bejárta a vendégekkel az egész villát. A Bérc utca 15. szám alatti ház, ahol Winkelmann felütötte a főhadiszállását, egyike volt a főváros legpazarabb épületeinek. Március 19-ig Vida Jenő és veje, Perényi István Takott itt. A Magyar Állami Kőszénbányák és a Hitelbank nagyhatalmú urai minden kényelemmel, pompával berendezték lakhelyüket. Winkelman- nak mást nem kellett tennie, mint letartóztatni őket, s máris pompás budapesti lakást és főhadiszállást biztosított a maga számára. A villa teraszán pompás kilátás nyílt Budapestre. Alattuk csillogott a Duna ezüst szalagja. A folyót karcsún ívelték át a hidak. De azt is lehetett látni, hány házat ért már bomba- találat. mennyi a rom a magyar fővárosban. — A férjem itt szeret állni a bombázások alatt! — mondta Winkelmanné. — Hiába hívom a pincébe, nem jön. Pedig remek óvóhelyet építettek maguknak a volt tulajdonosok. És ezt még meg is erősí ttettük, munkaszolgálatosokkal. öt méter vastag betonfödém van felette. De ő nem jön le az óvóhelyre. Itt áll, s nézi, miként bombáznak. ' Skorzeny bölcsnek látta, hogy most ő hőköljön Winkelmannak. — Asszonyom, meg kell mondjam, hogy az ön férje a főhadiszálláson is bátor és Vakmerő ember hírében áll. Olyasvalakinek tartják, aki nem ijed meg a saját árnyékától... — 69 — — Hát a férjem valóban bátor ember. De vajon joga van-e kockáztatni hiábavalóan az életét? A Führemek szüksége van az ilyen németekre. Hiszen alighanem hosszú lesz még a háború... — Asszonyom, önnék ismét igaza van — tó- dította Skorzeny. — A felesleges vakmerőség bűn Németországgal szemben... Winkelmann bosszús arcot vágott. Mit leckézteti őt ez az alak? Krumholz, az adjutánsa viszont úgy lógott Skorzeny minden szavául, mint gyümölcs a fán. Dr. Höttl únott képet vágott. Arckifejezése ezúttal elárulta valódi érzelmeit. Unta az egészet. Különben is éhes volt, alig várta, hogy asztalhoz üljenek. Winkelmanné remek háziasszony, s különben is, az Obergruppenführer első dolga volt, hogy jó magyar szakácsot szerezzen magának. Nem vitás, Skorzeny tiszteletére valamilyen különlegesség kerül az asztalra. Höttl pedig szeretett jól enni. Egy tisztiszolga jelent meg a teraszon. Feszes vigyázzban jelentette: — Tálalva van! Méltóztassanak asztalhoz fáradni! Winkelmanné a karját nyújtotta Skorzenynek. Úgy vonultak be az ebédlőbe, a biedermayer bútorok közé. A pincéri teendőket két tisztiszolga végezte. Körbehordták a levesestá!?„t. — Húsleves magyarosan, májgaluskával! — jelentette be Winkelmanné. — Vegyen csak, Skorzeny, ne kéresse magát Ilyen erős férfinak enni kell...
