Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

\ »ÓT,NA MEGYEI NElTjSAG 196?. április 23. (Folytatás az 1. oldalról.) A termelőszövetkezetek szocia­lista jellegének erősítésével és a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesítésével kapcsolatban a határozat rámutat, hogy a ter­melőszövetkezetek működését szabályozó 1959. évi 7. sz. tör­vényerejű rendelet és az idevo­natkozó- egyéb jogszabályok több tekintetben elavultak s jelenlég már észrevehetően gátolják a szö­vetkezetek fejlődését. A kong­resszus ezért szükségesnek tart­ja, hogy a termelőszövetkezetek működését a megváltozott vi­szonyok mérlegelésével újból sza­bályozzák, s ezért fölkéri az országgyűlést, hogy még ebben az évben új szö­vetkezeti törvényt hagyjon jóvá. Az új szövetkezeti törvény — javasolja a határozat — mondja ki világosan, hogy termfelőszövet- kezeti tag az lehet, akit felvéte­li kérelme alapján a közgyűlés a szövetkezetbe felvett és aki a tagsággal járó kötelezettségeit teljesíti. Olyan gyakorlatért kell síkraszállni, hogy a tagsággal járó jogokat csak az élvezhesse, aki kötelezett­ségeinek is eleget tesz. A közös munkában való részvé­tel kötelezettségének mértékét — munkaidőben, munkateljesít­ményben, de természetesen az ál­talános jogszabályi előírások, fi­gyelembevételével — a szövetke­zeti közgyűlés állapítsa meg. Ja­vasolja a kongresszus, hogy a pártoló tagság rendszerét szün­tessék meg. és a tagok sorából töröljék azokat, akik ismételt felszólításra sem dolgoznak rend­szeresen a termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezetek az új törvények alapján módosítsák, korszerűsítsék alapszabályukat. A tagok — a jogszabályok kere­tei között, a szövetkezeti demok­rácia elveinek megfelelőéi) -r maguk határozzák meg ter­melőszövetkezetük szervezeti felépítését, működési rend­jét,'s válasszák meg vezető szervüket. Egyértelműen állást foglal a határozat amellett, hogy a kö­vetkezőkben is a közgyűlés le­gyen a termelőszövetkezet leg­főbb szerve. A közgyűlés kizá­rólagos hatáskörébe kell utalni a szövetkezet létét érintő kérdé­seket, a működés alapvető kér­déseit, továbbá a gazdálkodás olyan fontos kérdéseit, mint pél­dául a tervek főbb mutatóinak s a zárszámadásoknak a jóváha­gyása, A termelőszövetkezet általános hatáskörű vezető testületé a ve­zetőség. E testület legyen jogo­sult és köteles minden olyan ügyben határozni és intézkedni, amiben a döntés joga nincs fenn­tartva a közgyűlésnek. A vezető­ség a közgyűlésnek tartoznék fe­lelősséggel. A termelőszövetkezet elnöke egy személyben a tagok összességének választott képvise­lője és a termelőszövetkezet ügyeinek közvetlen intézője. Állást foglalt a kongresszus a háztáji földek juttatásával kap­csolatban is. A háztáji földek juttatását e szerint a jövőben nem a közös háztartáshoz, hanem a tagsági viszonyhoz, a szövetkezetben végzett munkához, valamint a tagok családi körülményeihez kell igazítani. A háztáji föld minimumát — 800 négyszögölt — at termelő- szövetkezetek minden tagja kap­ja meg, amennyiben a közgyűlé­sen előírt évi munkakötelezett­ségét teljesíti. A háztáji föld ■ nagysága a végzett munka, a helyi adottságok,, valamint a tag családi körülményei szerint 1600 négyszögölig terjedhet. A háztá­ji szőlő, illetve gyümölcsös terü­lete 600 négyszögölnél ne legyen nagyobb. Az öreg, rokkant, tar­tósan munkaképtelen, nyugdíjas, vagy járadékos szövetkezeti tagol a korábban juttatott, de legalább 800 négyszögöl nagyságú háztáji föld illesse meg, mégpedig mun­kateljesítményétől függetlenül. A háztáji állatállománnyal kapcso­latban a kongresszus úgy foglalt állást,, hogy e tekintetben a jö­vőben is az 1959. évi 7. sz. tör­vényerejű rendeletben meghatá­rozott keretek maradjanak ér­vényben. Hangsúlyozottan mutat rá a ha­tározat arra, hogy a közös és a háztáji gazdaságokat a követke­zőkben is szerves egyáégként kell kezelni. A termelőszövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodásának kérdéseivel kapcsolatban a hatá­rozat rámutat; a kongresszus, meg van győződve arról.' hogy a szö­vetkezeti termelést az önálló vállalati gazdálkodás elemeinek erősítésével — döntően gazdasági eszközök alkalmazásával — lehet és célszerű fejleszteni, tervsze­rűen befolyásolni. A tervszerűség pótolhatatlan előnyei megkívánják a terme­lőszövetkezetektől, hogy éves termelési és pénzügyi terve­ket, sőt — ha ennek feltéte­léi adottak, — középtávú üzemfejlesztési tervet is ké­szítsenek. A tervek és a zárszámadás ké­szítésének módját és tartalmát a gazdaságirányítás bevezetésre ke­rülő ú.i rendszere sok tekintetben módosítja. így például termelési költségeiket bevételeikből kell fedezniük, költségként kell elszá­molniuk az amortizációt, a.’ter­melésben felhasznált forgóeszkö­zök értékét, valamint ä munka­díjat. Az utóbbival kapcsolatban a határozat külön rámutat, hogy a megfelelő színvonalú munkadí­jazás ésjö vedelem részesedés rend­szerét, formáit a termelőszövet­kezetek maguk alakítsák ki, s ezt terveikben rögzítsék. A ga­rantált és rendszeresen fizetett munkadíj összege ha ezt a formát választják — általában ne haladja meg a tervezett évi részesedés áp százalékát. A mun­kád! jat természetben és pénzben egyaráht' fizéthétik. ÁUást foglal a határozat amel­lett, hogy, a termelőszövetkezetek termékeik . túlnyomó többségét, a továbbiakban is a felvásárló es feldolgozó vállalatoknak — szer­ződéses alapon — adják el, A szerződések — mind a jogok, mind pedig a kötelezettségek te­kintetében — egyenjogúságon alapuljanak és legyenek kölcsö­nösen előnyösek mind a szövet­kezeteknek, mind a vállalatok­nak. A termelőszövetkezetek - a közös és a háztáji .gazdaságok termékeit — a monopolcikkek ki­vételével s a hatósági szabályok betartásával más módon is értékesíthetik. Az utóbbi sikeres megoldása végett, ahol ez gaz­daságos, működjenek együtt egy­mással, illetve a földművesszövet­kezetekkel, a kisipari szövetke­zetekkel és az állami szervekkel. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó feldolgozó és értéke­sítő tevékenységük szélesítésével is mozdítsák elő tagjaiknak és azok családtagjainak folyamatos, elsősorban lakóhelyükön történő foglalkoztatását. Főképpen saját szükségletük gazdaságos kielégí­tésére, de amennyiben igény van rá, a lakosság és más szervek részére is végezhetnek a terme­lőszövetkezetek szolgáltató tevé­kenységet. •A kongresszus — hangoztatja a ' határozat' — lényegesnek te­kinti annak a törvényes elvnek a tiszteletben tartását, -amely szerint á termelőszövetkezetekkel kapcsolatban álló vállalatok és intézmények a 'szövetkezetek te­kintetében hatósági feladatot nem láthatnak el. ilyen jogkör csak az államigazgatási szerve­ket illeti meg. v . A termelőszövetkezeti mozga­lom eredményei lehetővé teszik, a gazdaságirányítás reformja és a , szövetkezeti gazdátkódás . biz­tonsága pedig kifejezetten meg­kívánja a földhasználat rendezé­sét. A kongresszus ezért helyes­nek és kívánatosnak tartja a földhasználat „és a föld tu­lajdon egységének fokozatos megteremtését, a szövetke­zeti földtulajdon kialakítá­sát. A szövetkezeti földtulajdonra le­gyen joga valamennyi mezőgaz­dasági jellegű szövetkezetnek, tehát az alacsonyabb fokú szö­vetkezeteknek is. Elvi és törvényes lehetőséget kell teremteni arra, hogy a ter­melőszövetkezetek a használa­tukban Hvő ’--V* megfe'elő megváltási ár ellenében — „tu­lajdonukba vehessék. E folya­matban érvényesülnie kell az anyagi érdekeltségnek és a szö­vetkezeti tagok, illetve a föld- tulajdonosok önkéntes elhatáro­zásának, A kongresszus felkéri az or­szággyűlést, hogy az új szö­vetkezeti törvénnyel cevidő- ben hozzon olyan új földjogi törvényt is, amely rögzíti a földtulajdon ú.i rendszerének elveit. Az új földjogi törvényben, il­letve a szövetkezeti földtulaj­don fokozatos megvalósításában a kongresszus határozata az aláb­bi elvek érvényesítését javasol­ja A gazdaságilag és szervezeti­leg szilárd termelőszövetkezetek használatában lévő állami földek — á szövetkezetek kérésére — megváltási ár ellenében kerül­hessenek a szövetkezetek tulaj­donába. A nem szövetkezeti ta­gok tulajdonában, de a szövetke­zet használatában lévő föld — amennyiben a tulajdonos a tör­vény kihirdetésétől számított egy éven belül nem lép be a szövetkezetbe — megváltási ár ellenében váljék a szövetkezet tulajdonává. A szövetkezeti tag a szövetkezet által használt föld­je után a továbbiakban is élvez­ze az eddigiekben meghatározott mértékű földjáradékot, de ha akarja, s természetesen megvál­tási ár ellenében, ő is a szövet­kezet tulajdonába adhassa be­vitt földjét. A szövetkezet használatában lévő földeket csak szövetkezeti tagok örökölhessék. A nem szö­vetkezeti tag örökösök földje ugyancsak megfelelő megváltási ár fejében kerüljön a termelő- szövetkezet tulajdonába. A termőföld az ország semmi­vel sem pótolható gazdasági erő­forrása. A kongresszus éppen ezért úgy véli. hogy az új földjogi törvényben célszerű lesz kellő részletes­séggel és pontossággal ren­dezni valamennyi termőföld tulajdoni és használati kér­déseit. , tehát a zártkerti földek, az illet­ményföldek és a nagyüzemekben nem hasznosítható földek hasz­nálatát is. A szövetkezeti demokrácia erősítése és a szövetkezeti gaz­dálkodás eredményességének ja­vítása céljából a kongresszus ál­lást foglalt a termelőszövetkeze­tek társadalmi képviseletei szer­veinek megalakítása mellett. An­nak az elvnek az érvényesíté­séért szállt síkra, hogy a terme­lőszövetkezetekre kötelezettség csak jogszabályokból megkötött szerződésekből, valamint a köz­gyűlés és a választott szervek ha­tározataiból származhat. A ter­melőszövetkezetek demokratiku­san választott képviseleti szer­vei: a termelőszövetkezetek kong­resszusa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a termelő­szövetkezetek területi szövetsé­gei, E társadalmi képviseleti szer­vek fő célja a szövetkezetek demokratikus működésének és eredményes vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítá­sa, a szövetkezetek jogvédel­mének szervezése. E szervek egyben a termelőszö­vetkezetek érdekképviseleti szer­vei is. A négy évenként Összeülő ter­melőszövetkezeti kongresszus nemcsak a termelőszövetkezetek helyzetének és fejlesztésének közvetlen problémáival foglalko­zik, de egyben politikai fórum is. Lehetőséget ad a parasztságnak saját helyzete és jövője országos szintű megtárgyalására, a párt és az állam agrárpolitikájának kialakításában való aktív • rész­vételre. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa a termelőszövetke­zetek központi képviseleti szer­ve. A kongresszus kívánatosnak tartja, hogy az állami szervek a termelőszövetkezetek összességét érintő legfontosabb gazdaságpo­litikai. intézkedéseket és jogsza­bályokat egyeztessék a tanács-, csal. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a termelőszövetkeze­tek területi szövetségei a me­gyéken belül gazdasági körze­tenként, illetve — indokolt eset­ben — megyénként alakuljanak meg. Helyesli, hogy a szövetsé­gek maguk készítsék el — a kongresszuson jóváhagyott minta felhasználásával — alapszabályu­kat. E szövetségek tevékenysége elsősorban a következőkre ter­jedjen ki; Vitassák meg a termelőszövet­kezetek üzemi terveiből, a nép­gazdaság igényeiből adódó fel-, adatokat. Tizek megoldására dől" gózzanak ki javaslatokat a sző« vetkezetek számára. Értékeljék a gazdasági ösztönzők hatását. A közös gazdálkodás erősítése ér« dekében tegyenek javaslatokat a munkaszervezésre, a munkadíja­zásra, valamint a termelési spe- cializáció lehetőségeire, szükség szerint e célból fejtsenek ki koor­dináló tevékenységet. Tájékoz­tassák a termelőszövetkezeteket az értékesítés és beszerzés lehető­ségeiről, feltételeiről. Kezdemé­nyezzék az árukapcsolatok létre­hozását, működjenek közre az áruk átadásánál, átvételénél, mi­nősítésénél. Szervezzenek szak­mai tanfolyamokat, tapasztalat- cseréket, tájékoztatókat, működ­jenek közre a szaktanácsadás, a szakmunkásképzés szervezésében. Fogják össze a szövetkezetek ál­tal kialakított egyéb szerveket —• kereskedelmi irodákat, feldolgo­zó, építő, gépjavító, értékesítő és ellátó közös vállalatokat. A ter­melőszövetkezetek megbízása alapján végezzenek revíziós vizs­gálatokat. Szervezzék meg a ter­melőszövetkezetek jogvédelmét, lássák el a termelőszövetkezetek „önsegélyező csoportjával” kap­csolatos feladatokat. Szervezzék és támogassák — a társadalmi szervek segítségével — a szocia­lista munkaversenyt és brigád­mozgalmat a termelőszövetkeze­tekben. Létesítsenek közös üze­mi alapot a termelőszövetkezetek befizetéseiből és egyéb bevéte­leiből. A kongresszus a magyar pa^ rasztság termelőszövetkezeti moz­galmát a dolgozók társadalmi haladásáért és új, kizsákmányo- lósmentes életéért vívott világ­méretű harca részének vallja. A magyar szövetkezeti fejlődés ki­apadhatatlan forrása — a vál­tozó helyzetet és sajátos viszo­nyainkat szem előtt tartva — a Szovjetunió kolhozainak és a többi testvéri szocialista ország termelőszövetkezeteinek gazdag tapasztalata. Ebben az esztendőben a világ dolgozói, soraikban a magyar termelőszövetkezeti parasztság milliós tábora, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél év­százados évfordulóját ünnepük. A kongresszus felhívja a terme­lőszövetkezeti tagokat, hogy a so­ron lévő munkák és teendők pél­dás elvégzésével vegyenek tevé­kenyen részt a világméretű tör­ténelmi megemlékezésben: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának felemelő meg­ünneplésében. Teljesen felszerelt tábori kórház a dél-vietnami hazafiaknak A Semmelweis kórház pilis- vörösvári telepén szombaton ad­ták át a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének az Orszá­gos Béketanács adományát, egy tábori kórház teljes felszerelését. Az átadásnál jelen volt Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára, Se? bestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára és P. M. Cilng a Vietnami Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. A '200 beteg ellátására aíkalmás, 21 ;lá'dába csomagolható kórház gyor­san és könnyen szállítható, s így két-három óra alatt bárhol fel­állíthatják. Az adomány átadásakor Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke mondott beszédet. — Ez a tábori kórház a magyar nép tiszteletét fejezi ki — mondotta többek között. — A dolgozó ma­gyar nép egyetért pártjával és kormányával abban, hogy min­den lehetséges és szükséges segít­séget megadjon Vietnam hősies önvédelmi harcához. Ez az aka­rata nyilvánult meg abban az országos meretu szolidaritási ak- Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzet cióban is, amelynek eredménye Felszabadítási Front budapest összesen 20 millió forint volt. állandó képviseletének vezető.! Az értékes ajándékért Dinh mondott- köszönetét. /• : • r, : . Johnson rendelte el Haiphoncj bombázását Az AFP általában jól tájéko­zott washingtoni körökre hivat­kozva jelenti, hogy Johnson ame­rikai elnök, személyesen rendelte el a Haiphong elleni légitámadá­sokat: Az" elnjök ' három héttel ezelőtt - hagytá jóvá a, tábornokok által kiválasztott -bombázási 'Cél­pontokat, köztük a haiphongi hő­erőműveket. A helyi. parancsnok­ság szabad kezet kapott' arra. hogy mikör indítsa el- a támadá­sokat. . Pénteken az amerikai légierő folytatta az Észák-Vietnam el­leni intenzív légitámadásokat. A támadók több ízben a VDK lé­gierejének MÍG vadászgépeivel találták, szembe magukat. Dél- Vietnamban a B—52-es nehéz­bombázók a kambodzsai határ közelében bombázták a partizá­nok feltételezett állásait. A VDK légelhárítása pénte­ken lelőtt egy amerikai gépet. Ezzel a VDK fölött lelőtt ame­rikai gépek száma 1768-ra emel­kedett * Márciusban az amerikai légi­erő Észak- és Dél-Vietnamra összesen 77 000 tonna bombát szórt le, 9000 tonnával többet, mint: márciusban, összehasonlí­tásul :; a koreai háború során az amerikai légierő havonta 17 000 tonná bombát szórt le, míg a második világháború európai csa­taterein a havi átlag 80 000 tonna volt — most tehát egyedül Viet­namra szórnak le havonta any- nyi bombát, mint a második vi­lágháborúban egész Európára. Dél-Vietnam északi övezetében pénteken heves összecsapásra ke­rült sor a szabadságharcosok és az amerikai csapatok között.

Next

/
Thumbnails
Contents