Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-22 / 94. szám
í 4 TOLNA MEGYEI NÉPCJSAO 1967. április 22. A rézfújó páriák A fényképet 1928-ban készíJ 1 tették Tizennyolc ember áll a képen, mindegyik kezében hangszer. Aki közepén ül, örömapa. Nála volt a lakodalom, fia, a lánya tartotta esküvőjét. A pari rezesek muzsikálták ki a lakodalmat. Az eseményről, pontosabban a zenekarról készített fényképen ott az írás is: „Pári-er Muzik-Kap- pelle, 1928. II/7”. Ez a fénykép tizennyolc családnál megtalálható. A régi zenekarnak már csak híre, szép emléke maradt. A fényképet Lehr Antal, a valamikori híres trombitás felesége mutatja, ö mesél a régi szép időkről: — Az öregemnek, már nincs foga, nem tudja fújni a trombitát. Régen akkor igen. Kiültünk a ház elé, meg a présházhoz, aztán nótáztunk, az emberek muzsikáltak. Csak úgy hangzott a falu. Itt is, ott is, mindenütt szólt a muzsika. Kohári Györgynél, Rauch Istvánnál, meg Herr Istvánnál sokat időztünk minden évben. Farsangkor, búcsúkor, minden ünnepkor két banda is muzsikált a faluban. Lehr Samu volt a prímás. Az öreg Hemerle nagy hírt csinált a pári rezeseknek. — A régi hangszerek? — Az öregem már több mint tíz éve eladta a rezet. Most csak dolgozgat, cigarettázik. — A régi zenekar tagjai? — Egyik-másik még él. Harminc év után most jött haza Amerikából egyik, másik meg Fűzfőre költözött. — A pári fiatalok nem fújják a rezet. Lehr néni? — Fújták, egy darabig. Aztán már ők se. Most úri zenészek vannak, olyan ugrálóst muzsikálnak. —- „Partizán" zenészek ~ mondja Baka István iskolaigazgató. — Nincs engedélyük. Hetenként kétszer-háromsaor is a művelődési házban, a KISZ-te- remben összejönnek, aztán játszanak, . táncolnak. Helycserét csinálnak, aki eddig játszott, az táncol. Muzikális emberek laknak Páriban. Sokat kell kérdezősködni, a válaszokból derül ki: miért nincs Páriban rezesbanda. Az öregek tizenöt, húsz éve abbahagyták a réz fújását. Kiöregedtek. Akik helyükbe álltak, nem olyan szívvel, lelkesedéssel szórakoztatták a népet, magukat, mint elődeik. — Tíz éve a zenekart fel akartuk támasztani — mondja Baka István. — Kaptunk a magyarországi németek szövetségétől négyezer forintot, a termelőszövetkezet is adott pénzt, s vásároltunk hangszereket. Tizennégy használt réz_ és fahangszert vettünk. Akik játszottak, azok is adtak a vásárlási összeghez, mert kevés volt a pénz. Vagy nyolc évig jól működött a zenekar. Hemerle János, a híres pári zenészdinasz- tia képzett 'karnagya — aki a dombóvári zeneiskolában is tanít — vette kézbe a zenekart Siker-siker után jött. És „kiöregedtek“ * t fíatatizennyolc-húsz évesek lettek. Elkerültek más vidékre dolgozni. A zenekar ismét szétoszlott. Néhány éve kifizették azokat, akik pénzt adtak a hangszervásárláshoz, így a művelődési ház tulajdonába került véglegesen minden hangszer. A községi tanács vezetői azt mondják, most felélesztik a zenekart. A tűzoltóság fogja őket patronálni. Csöglei István százados a patrónusuk. A meglévő hangszereket hangolni ' TTgy számítják, hogy a budapesti tűzoltóság zenekarához viszik fel a hangszereket hangoltatni. Titkos vágyuk: néhány napot a híres zenekar próbáin részt vehessenek. A művelődési ház kebelében, a KISZ-fiatalok mosit szalonzenekart alakítottak. Ök a „partizán” zenészek. Minden második nap harmfne-negyven fiatal vesz részt próbáikon. Mennének a fiúk muzsikálni a környékre is — nincs engedélyük, vizsgájuk, így őSák a KISZ összejövetelein játszanak. Az elmúlt hónapokban néhány, a falutól távoli munkahelyre szegődött fiatalember hazajött. Ök tagjai voltak a tíz év előtti zenekarnak. Sok most az olyan úttörőkorban lévő gyerek, aki Egérfogó módra I már tudja fújni a trombitát szüleik is szeretnék, ha a gyerek tagja lenne a zenekarnak. A tanács vezetői dicséretes módon támogatják a kezdeményezést. A fellelkesülésből arra lehet következtetni, hogy olyan zenészek lesznek ismét Páriban, mint Probszt Mihály. Eibeck István, Lehr Antal és társai voltak, harminc évvel ezelőtt. És minden bizonnyal olyan lelkesedéssel járnak a próbákra, és olyan kitűnő muzsikusok lesznek belőlük, mint a tíz év előtti zenekar tagjainak legjobbjai: Éránk György, Hohner József, Pelcz István és Pácéit István. ! A híres pári rezesek unokái, ismét fújni kezdik a rezet. Pálkovács Jenő Villáminterjú: Kereskedelmi napok Hogyészen János Vilmos, a földművesszövetkezet előadója válaszol kérdéseinkre. — Mi a célja a kereskedelmi napoknak? — A vásárlókkal akarjuk megismertetni boltjaink árukészletét, választékát. Az a tapasztalat, hogy a vásárlók nem ismerik eléggé a magyar ipar termékeit. — Különleges árut is bemutatnak? — Csak olyant, amely készletünkben van. Éppen az a cél, hogy a ruha, műszaki, jármű, élelmiszer és piperecikkekből a nagy választékot ismertessük meg a lakossággal. — A kiállítás meddig lesz nyitva? — Két napig, a gimnázium nagytermében. Szombaton, a nyitás napján megyei divat- bemutató lesz. A nyolc Tolna megyei földművesszövetkezet manekenjei mutatják be legszebb ruháinkat. A szövetkezetek szakemberei az ország különböző részeiről szerezhetik be áruikat, így változatos, érdekes ruhákkal ismerkedhet meg a lakosság. — Korábbi években volt már hasonló kiállítás Hőgyé- szen? — Igen. S minden alkalommal a lakosság nagy megelégedésére, sikerrel. ____________________- Pí — A DÜHÖS EMBER — Panaszom van. A munkahelyemen nem fizették ki munkabérünket, és amikor bementem az igazgatóhoz reklamálni, kilökött az ajtón. Lehet ilyet csinálni? Megmondta a nevét is: Kerekes János. Munkahelye: a szekszárdi járás termelőszövetkezeteinek építőipari társulása. Nagyjából ezzel egyidöben megállított bennünket az utcán egy ember, aki ugyancsak a szóban forgó társulásnál dolgozik, így kezdte: „Csinálhat ilyet egy igazgató? Elkapta a kabátját a Kerekesnek, amikor bement hozzá reklamálni, ráncigálták egymást’’. ö is kért bennünket, hogy nézzünk az ügy után, Szemtől szembe az igazgatóval, Trincz Lászlóval: — Talán sejti is. hogy miről szeretnék írni? — Csak nem a Kerekes hő- bölgéséről? Mert hallom, hogy jobbra-balra szaladgált. — Szeretnénk, ha elmondaná, mi történt. — A szállítók bérkifizetésével némi probléma volt. A raktárost, aki a menetleveleket is kezeli, napok óta nem találjuk. Ügyét át is adtuk c hatóságoknak. A menetlevelek nélkül nem lehet megállapítani a teljesítményeket. ezért késett az elszámolás. Ezért úgy határoztunk, hogy az érdekelt munkásoknak a fizetéskor olyan előleget adunk, hogy az megközelítse átlagfizetésüket, tehát ne érezzék meg különösebben a raktáros eltűnésével beállott zavart. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy egykét napig késik az elszámolás, és a különbség, legfeljebb 200 forint. Kerekes egyébként fel is vette a pénzt, csak a fia nem, aki ugyancsak nálunk dolgozik, segédmunkásként. Az ifjú Kerekes azt mondta, hogy ő inkát': megvárja a végleges elszámolást. Ilyen előzmények után jött be hozzám Kerekes János segédmunkás. Erőteljesen alkoholot volt, dőlt belőle a szesz. Mit sem törődve azzal, hogy éppen tárgyalunk, elkezdett hőzöngeni a fia bére ügyében. Sejtettem, hogy valami nem stimmel, mert hiszen a fiatal Kerekes nem sokkal előtte járt az irodában, tehát ha reklamálni akart volna, akkor ő reklamál. Átmentem Kerekes Jánossal a bérelszámolókhoz is, hogy megértessem vele, miről van szó. Próbáltuk megmagyarázni neki, hogy fia fizetését különben sem vehetné fel, mert ahhoz külön meghatalmazás kellene. Nem tágított. Hangoskodni kezdett, szó-szót követett, végül én is kezdtem únni a dolgot, elvégre azt mégsem tűrhetem el, hogy velem így beszéljen valaki, amikor semmi jogos követelnivalója nincs. Az asztalt is csapkodta, végül valóban kinyitottam előtte az ajtót és megmondtam neki, hogy gyorsan hordja el magát. — Valóban rángatták egymást? — Ez nem igaz. Ennyire nem feledkezem meg magamról. Igaz, dühbe gurultam, de hova jutnánk, ha jogtalan követelőzővel, rágalmazóval nem lépnénk fel határozottan? Öt előző beosztás sából is azért kellett áthelyezni, mert munkatársai nem voltak hajlandók vele dolgozni. Este ismét beállított, akkor még részegebb volt, kénytelen voltam bezárkózni előle. Klein György főépítésvezetö, s párttit kárhe lyettes: — Először én is próbáltam magyarázni neki, hogy ezzel az üggyel menjen át a bérelszámolóhoz, majd ott tisztázhatják. Letorkolt azzal, hogy nekem semmi közöm hozzá. Nem csodálom, hogy az igazgató elvtárs is dühbe gurult. Seringer Anna bérelszámoló: — Kerekes Jánosnak semmiféle jogos követelése nem lehetett. Hova jutnánk, ha mindenki ezt csinálná. Sülyi József főkönyvelő: — Mindenki megértette, tudomásul vette hogy a raktáros eltűnésével rendkívüli helyzet állt elő. Nem lehetett más megoldást találni. Szalai István részlegvezető: —' örülünk, hogy tőlünk át-' helyezték Kerekest, mert vele nem lehet dolgozni. Ifjú Kerekes Jánossal is beszéltünk: — Felkérte az édesapját arra, hogy reklamáljon a fizetése ügyében? — Nem, mert hiszen rendben volt minden. Felvehettem volna én is de mondtam, hogy inkább várok néhány napot, amikor elkészül a végelszámolás, mert annyira nem hiányzott a pénz. Nem is tudtam a históriáról, csak amikor visszajöttem, mondták, hogy balhézott a papain. ooo Ha valaki a legkülönbözőbb helyre fordul vélt sérelmével, még nem biztos, hogy igaza van, BODA FERENC PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE = ............................................................... — 61 — Himmler birodalmi SS-vezető és Skorzeny Sturmbannführer koccintottak. Aztán Hitler szinte vidáman kezdte magyarázni: — A budapesti jelentések rendkívül kedvezőek — mondta. — Úgy látszik, tűnőben vannak az ellentétek Veesenmayer és Winkelmann között. Veesenmayer legújabb jelentéseiben úgy vélekedik, hogy meg kell tennünk az előkészületeket a nyilasok hatalomra juttatására. így hát önnek, Skorzeny, könnyebb lesz a dolga. Mindenesetre ne tétovázzon, ahogy holnap megkapja Jodltól a rendelkezésére bocsátott egységek listáját, lásson hozzá... Himmler egy kézmozdulattal jelezte, hogy szólni kíván. — Mein Führer, még nem volt módom részletesen jelentést tenni a kormányzó fiának szerepéről. Ez a fiatalember, részeként annak, hogy az admirális most az ellenséggel készül cimborálni, kapcsolatot keresett a jugoszláv partizánokhoz. Balszerencséjére — mosolyodott el ördögien az SS birodalmi vezető — az az ember, akit közvetítésre kért fel, a mi egyik bizalmi emberünk volt. Höttl Sturmbannführer azonnal kidolgozta egy akció tervét. Unternehmen Mausnak neveztük el, mivel... — Értem, kedves Heinrich, értem! — nevetett Hitler. — Hiába, a német férfi egyik erénye a jó humorérzék! Az emberei ezért a fedőnévért külön kitüntetést érdemelnének! — Talán inkább egy láda pezsgőt küldenék majd nekik jutalmul, mein Führer! — 62 — — Egy láda pezsgőt? Nem rossz ötlet, beleegyezem... De folytassa csak... — Szóval, úgy gondolom, hogy a helyzet olyan kedvezően alakulhat, hogy Skorzenynek nem is kell magái a kormányzót foglyul ejtenie. Elég, ha a fiát tőrbecsaljuk. Majd Höttl szállítja a jugoszláv partizánok küldöttét, akivel Miklós úrfi találkozhat. Ott a mi embereink majd rajtaütnek, letartóztatják a fiatalembert, s akkor Horthy is a kezünkben van. Azt tesz, amit mi kívánunk tőle. És nem lenne rossz, ha az átállás Magyarországon minél kevesebb bonyodalommal menne végbe. — Kiváló elgondolás! — mondta Hitler. — A mi embereink pedig, akik az ifjú Horthyt elrabolják, legyenek Skorzeny emberei. Ha már ennyit várakoztattuk a Sturmbann- führert a főhadiszálláson, ne hagyjuk őt ki a magyarországi eseményekből, akárhogyan is alakulnak... — Rendben! — adta beleegyezését a Führer. — Tehát Skorzeny, az ön feladatait ezzel kiegészítettük. Hitler felállt, egy oldalajtóhoz ment. Mivel még nem búcsúzott el tőlük, Himmler és Skorzeny sem távozott, de felemelkedtek a karosszékekből. Néhány másodperc múlva Hitler egy papírlappal tért vissza. A hosszú tárgyaló- asztalra, a térképek tetejére helyezte, aztán töltőtollat húzott elő a zubbonyából. Alákanya- rította a nevét, aztán a papírlapot átnyújtotta Skorzenynek. — 63 — — Bízom önben és embereiben! — mondta, kezet nyújtott a Sturmbannführernek és távozott Intésére Himmler is vele tartott. A különítményparancsnok egyedül maradt a szobában. Kíváncsian vette szemügyre a papírlapot, amelynek bal felső sarkát arany dombor- nyomású birodalmi sas és horogkereszt díszítette. Alatta gót betűkkel ez díszelgett: „Der Führer und Reichskanzler.” És a hitleri levélpapírra gépelt parancs így szólt: „Skorzeny Sturmbannführer személyes és rendkívül bizalmas jellegű, különlegesen fontos parancsot hajt végre. Utasítok mindenütt minden politikai és katonai szervet, hogy adja meg neki az általa kért szükséges segítséget és teljesítse valamennyi kívánságát.” A teljhatalmat biztosító parancs alatt ott virított Hitler aláírása. Skorzenynek eszébe jutott, hogy milyen reszketeggé vált a führeri írás azóta, hogy egy esztendővel előbb sajátkezűleg írta alá az ő kitüntetéséről szóló okiratot. Skorzeny az órájára nézett, éjjel két óra volt már. De elhatározta, felkelti Friedenthalban Foelkersam SS Hauptsturmführert, hűséges helyettesét, hogy őt is értesítse a fontos új megbízatásról.
