Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-19 / 91. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSlG 1961. április 13. Érdekességek A FÖLD „PIRUETT-FORGÁSA” Időszámításunk, mértéke évszázadok óta a Föld forgási sebessége. Újabban ennek az időnek pontosságát atomórával ellenőrizték. Így sikerült kimutatni a forgásnál adódó három. zavarforrást, amelyek miatt egy napunk sem azonos pontosan 24 órával. — Az első zavarforrás a földfelszín és az árapály súrlódásából adódik. Ez a. súrlódási tényező a földforgás lassúbbodását eredményezi, aminek következtében a nap hosszához évszázadonként egy ezred másodperc adódik. — A másik zavarforrást Földünk folyékony állományának teljesen szabálytalan elmozdulásaiból adódó gyorsulás vagy fékezés okozza# — A legmegdöbbentőbb hibaforrás az, amelynek ■ eredményeként a naphossz minden ősszel egy tized másodperccel csökken, s ugyanennyi időegységgel növekszik tavasszal. Ennek a jelenségnek oka az, amit „piruett-folyamatnak” nevezünk. Tudjuk, hogy ha egy korcsolyázó forgási sebességét fokozni akarja: karjait szorosan testéhez zárja, növelve ezzel a test tömegét. Hasonló folyamat játszódik le Földünkkel is. Ősszel, a földre zúduló folyadékmennyiség tömege következtében forgási sebessége megnövekszik. Tavasszal ez a folyamat fordítva játszódik le — ct párolgás miatt. Ebben a sebességváltozásban az irányító a Föld északi féltekéje, mivel ennek földtömege jóval nagyobb mint a délié. DELFINHÁZ A KRÍMBEN A Fekete-tenger partján több medencéből' álló; modern „deliin- házat” építenek. A legnagyobbat és legkényelmesebbet 30 mé- terrel a tenger szintje felett, egy szikla tetején helyezik ei. A „delfinház” kutatási célokat szolgál: a tudósok itt zavartalanul tanulmányozhatják e rendkívül értelmesnek tartott állatok életét. Tökéletesített műszerek segítségével tanulmányozzák a delfinek hangját, s igyekeznek megfejteni gyorsaságuk titkát. Fiatalok, a fiatal üzemben — Milyen szép, modern gyár épült itt — jegyzi meg félhangosan, szinte, önmagának egy idősebb bácsi. — Hátha még belülről is látná, az lenne csak az igazi meglepetés — veszi a beszélgetés elejtett fonalát a szomszéd. — Talán ott dolgozik? — Igen. Ezt az igent olyan hangsúllyal mondja, hogy kiérezni belőle, az üzem, a gyár szeretetét. E rövid, de annál sokatmondóbb, vonaton ellesett beszélgetés adta az ötletet a riporthoz. A gyár, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, Szekszárdi Műszergyára. ahogy azt az alapító levélben megnevezték a város kapujában épült. A Szekszárdra látogatók érdeklődését már mesz- sziről felkelti, mintegy jelezve, hogy ebben a városban is valami új van kibontakozóban. És ennek az újnak egyik méltó képviselője ez a gyár, amelynek megnyerő arculata az első pillanatban kedvezően hat az idegenre. De vajon milyen a gyárban dolgozó emberek arculata? Hogyan tükröződik rajtuk a mindennapi munka öröme és bosszúsága? Milyen gondolatai: foglalkoztatják őket? Nagy Sándor a Skoda automata gépsor beállí- tója mindössze 26 éves. Amikor megtudja, hogy miről van szó, bocsánatot kér, s egy pillanatra eltűnik. Égő cigarettával tér vissza. — Kellemest a hasznossal — jegyzi meg mosolyogva. — Mi okozza a legtöbb gondot. bosszúságot? — Talán csak egyetlen olyan dolgot tudnék megemlíteni, ami ma még néha gondot okoz. — Éspedig? — Időközönként hiányos a kéziszerszám-ellátásunk. Néhány másodpercnyi szünet után hozzáteszi: — De ezt indokolja, hogy új gyárról van szó és még nem lehet mindenféle szerszámból egyszerre megfelelő mennyiség. Az automata gépsor egyik egysége éppen áll. Többen is dolgoz, nak rajta. — Mi történt? — kérdezem. — Az egyik gépen csapágyat kell cserélni. — Szereti a gépeket? — Nagyon. Az érettségi után. sikeres felvételi vizsgát tettem a Képzőművészeti Főiskolán grafikából. Ennek ellenére az esztergályos szakmát választottam. — És a grafika? — Ma már inkább festek, de csak saját szórakoztatásra. Miközben beszélgetésünk végére értünk a cigarettából is csak egy rövid csikk maradt.» Péri Józsefné azon szerencsések közé tartozik, akik az elsők között tanulták ki a mechanikai műszerész szakmát. Jelenleg a meo-irodában dolgozik. — Milyen beosztásban kezdett? — Először a szalagon szereltem, majd több helyen is voltam, mint átvevő meo-s. — Nincs nagyon az íróasztalhoz kötve? — Szerencsére. — Hogy-hogy? — Szeretek kint lenni az üzemben. S ha csak szerét tehetem ott vagyok a lányok között — Jól érzi magát a gyárban? — Megszerettem mind a gyárat, mind pedig a szakmámat — Tanul valahol? — Igen, A Gépipari Technikum levelező tagozatának első éves hallgatója vagyok. — És a férje? — Ö a Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgozik, és egy évvel fölöttem jár az iskolában. A fiatalasszonykán már erősen észrevenni, hogy családi örömök elé néz. Mint mondta úgy tervezték, hogy a nyáron szülessen meg a kisbaba, és így szeptem- , berben zavartalanul folytathatja tanulmányait. A tervezés ma már, mint ahogy azt a Périék példája is bizonyítja, még családi viszonylatban is előtérbe került. Tóth József művezetőt, aki jelenleg mint helyettes üzemvezető dolgozik nehéz volt megtalálni. Éppen felvételi ügyeket intézett. Alacsony, zömök termetű fiatalember, aki alakulás óta itt dolgozik. — Milyen gondok foglalkoztatják ebben az új gyárban a művezetőt? — Elsősorban az, hogy folyamatos, zavarmentes legyen a munka. — Másodsorban? — Megteremteni azt a bizalmas légkört, ami feltétlen szükséges az eredményes munkavégzés érdekében. — Milyen eredménnyel sikerült ezidáig megvalósítani ezt a kettős feladatot? — Ami a termelést illeti, ot.t nincs különösebb probléma. A bizalom már lényegesen kényesebb dolog. Ahhoz idő kell, hogy az emberek megértsék: mind a termelésben, mind pedig a magánéletükben segíteni akarjuk őket. Ennek azonban egyetlen* de alapvető feltétele a bizalom. — Á kölcsönös bizalom — jegyzem meg közbevetőleg. — Természetesen. — Mik az eddigi tapasztalatai? — Az elmúlt hónapokban már kezdett kialakulni az a kedvező légkör, amely tulajdonképpen kell. hogy jellemezze kapcsolatainkat. Ma már egyre többen érzik, hogy a kölcsönös bizalom könnyebb és jobb munkát jelent. Tóth József is azok közé tartozik, akik a kényelmes íróasztalt cserélték fel, a sokszor kényelmetlen műhellyel, azért, hogy -aktívabban segítsék ennek a gyárnak megtenni az első lépéseket. * Fiatal gyár, fiatal munkásaival beszélgettem. Olyanokkal akik e közel három év alatt megszerették a gyárat és otthon érzik magukat benne. Tudják, hogy értük épült és az ő jobb és boldogabb jövőjüket hivatott elősegíteni. Csakúgy mint az a fiatalember a vonaton, akinek egyetlen szavából kicsendült mindez. S ha most egyetlen mondatban akarom sűríteni közel félnap benyomásait, tapasztalatait, táján nem túlzók, ha így summázok: nagyszerű gyár, nagyszerű munkásokkal. Megtisztelő öröm közéjük tartozni. Szigetvári László '■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiuuimiiiiiiiiiiuiiuiiKiiiiiiiiiHi = Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE iiiiillllllllllllllllllllllllllllllllllimilllimilllllllllllllllllllllllllllillllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllimillimillilill — 52 — A Führer jobbján álló Jodl nyitotta meg a tanácskozást. Ismertette az általános helyzetet. Tűhegyesre kihegyezett ceruzát tartott a kezében, azzal kísérte szavait a térképen. Hitler feszülten figyelt, s amikor Jodl kénytelen . volt jelenteni, hogy a szovjet csapatok ismét több helyen mélyen behatoltak a német vonalakba, csaknem eszelősen kiáltott fel: — Megparancsoltam, hogy egyetlen lépést sem hátrálhatnak! A teremben síri csend támadt. Hitler pedig rikácsoló hangon folytatta. Ontotta a számok tömegét, különféle csapatmozdulatokat rendelt el, anélkül, hogy bármiféle jelentést kért volna a rendelkezésre álló erőkről, a jegyzeteibe pillantott volna, kikérte volna a tábornokok véleményét. S jóllehet, mindenki hallgatott, legfeljebb néha hangzott fel egy-egy kurta „jawohl”, Skorzenynek az volt a benyomása, hogy lenne mondanivalójuk, annál is inkább, mert Hitler olyan erőkkel is számolt, amelyek már régen elvesztek. Annyi mindenesetre kiderült a helyzetértékelésből, hogy a magyarországi fronton is egyre súlyosabbá vált a németek helyzete. A front körülbelül az 1938. évi magyar határok mentén húzódott, de az oroszok már néhány helyen áttörték a német és magyar csapatokból álló vonalakat. S amikor a Luftwaffe képviselője tette meg jelentését, kiderült, hogy Magyarországot napról napra súlyos bombatámadások érik, amerikai, angol és szovjet gépek bombázzák a vasúti csomópontokat, összevonási körleteket, — 53 — német csapatokat, s ezt a Luftwaffe vadász^ gépei már nehezíteni is alig tudják, nemhogy megakadályozni. Hitler még inkább elvesztette türelmét: — Több precizitást kérek! — üvöltött a jelentést tevő repülőezredesre. Az pedig teljesen belebonyolódott a beszédbe. Annyit már Skorzeny is tudott, hogy a vereségeket, kudarcokat, nehézségeket nem szabad „egyenesen” megmondani Hitlernek, mert sokszor arra haragszik meg aki a rossz hírt közli vele. így hát mindenki köntörfalazott, s egy-egy nagyobb veszteség után a tábornokok valóságos haditanácsot ültek, hogy kidolgozzák: miként hozzák a rossz hírt Hitler tudomására. A repülőezredes még két mondatot mondhatott, aztán a Führer egyetlen kézmozdulattal megállította, s megvetően elfordult. Skorzeny egy pillanatig őszintén sajnálta őt: a tiszt úgy remegett, mint az egér a kandúr előtt. Jodl tábornagy intett, hogy Skorzeny hagyja el a termet. A magyarországi helyzet elemzése befejéződött, más frontok kerültek sorra, s ekkor már nem volt szükség a Sturmbannführer jelenlétére. Azokban a napokban Skorzenynek alkalma volt megismerni nemcsak a magyarországi katonai, hanem a politikai helyzetet is. A Führer rendkívül nyugtalankodott amiatt, hogy utolsó szövetségese, Horthy is különbékét köt, s hátat- fordít Németországnak. Újabb és újabb távira— 54 — tokkal ostromolja magyarországi teljhatalmú megbízottját, Veesenmayert, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, szerezzen biztosítékokat arra, hogy a magyarok továbbra is kitartanak az ő oldalukon. Veesenmayer ismételten azt jelenti, hogy a Lakatos-kormány ugyan német szempontból nem a legkívánatosabb, de a jelenlegi magyarországi helyzetben még mindig ez a legjobb megoldás. A Lakatos-kormány egyelőre tovább harcol, éppen most jelentek meg újabb parancsok az erdélyi front megerősítésére, a kormány újabb erőfeszítéseket tpsz a hadsereg erejének fokozására, s a kormányzó egyébként is megígérte neki, Veesenmayernek, hogy mielőtt bármit tennének, hű fegyvertársként közli a szövetségeseikkel. Skorzeny azt is megtudta, fiogy Veesenmayer jelentéseivel ellentétben Winkelmann és különösen Höttl, Schellenberg, Kaltenbrunner és Himmler útján sürgeti, hogy Hitler döntsön végre a kormányzó eltávolítása ügyében. Winkelmann — Höttl adatai alapján — újra feljelentette Veesenmayert Hitlernél. Azzal vádolta, hogy a Führer magyarországi teljhatalmú megbízottja túlságosan is ’kesztyűs kézzel bánik a magyarokkal, túl nagy megértést mutat irántuk, ahelyett, hogy végre ő is rájönne: Magyarország csak akkor lesz teljesen stabil német szempontból, ha a nyilasokat, Szálasit juttatják uralomra.
