Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

i >1)67. április 2, TOI.NA MEGYEI NEPÜTSAG P © ÍHajd csak kialakul Sok a szöveg. Magyarra lefor­dítva ez annyit jelent, hogy ér­tekezleteken, tanácskozásokon a tíz-tizenöt felszólaló közül né­hány még mindig sokat beszél, de nem mond semmit. Régebben illő volt érdeklődő képet vágni és odaadó figyelemmel hallgatni a semmitmondást. Sőt, merő ud­variasságból, még a taps is ki­járt. Gyakran úgy véltük, a lo­csogás egyenlő az aktivitással. Elkönyveltük, hogy vannak ak­tív és passzív elvtársak. A pasz- szív elvtárs kizárólag akkor kért szót, amikor volt mondanivalója, az aktív elvtársnak viszont rend­szerint nem volt mondanivalója, de mindig szót kért. Ezt eleinte nem tudtuk, inkább csak sejtet­tük. Hallásunk később kifinomult, és ezzel együtt megállapításunk tökéletesedett. Kezdtük az árnya­latokat is észlelni. Ma már ott tartunk, hogy érzékenyen rea­gálunk a finom részletekre. Egyebek között megtanultuk te­hát, hogy vannak akik sokat be­szélnek, de keveset cselekszenek, mások kevesebbet beszélnek, de többet dolgoznak. S rendszerint ott a legkevesebb a munka, ahol sok a szöveg. Megismertük a no­tórius felszólaló típusát, aki gyö­nyörködik saját hangjában. A notórius felszólaló számár# nem az a fontos, hogy mondjon va­lamit, egy a döntő: sokáig hallja saját hangját. Csakhogy ehhez ma már nem vágunk jó képet. Sőt, félreérthetetlenül értésére adjuk, hogy szerfölött ónjuk, bal karunkat felemeljük, és muto­gatjuk neki a karórát. Röviden, röviden, mert nem vagyunk idő­milliomosok. Ismerjük, de átkozott jószívű­ségünk««» vall, hogy még mindig szóhoz engedjük jutni. szélyes, életveszélyes cselekedet­nek számított áthágni az illemet. A helyzet a felszabadulás után gyökeresen megváltozott. Még inkább megváltozott az utóbbi tíz esztendőben. De hogyan? Úgy is, hogy egy volt részesarató meghívott magához vendégségbe. Kettőnk között nagyon régi az ismeretség. Valamikor két évig nyáron marokszedője voltam. Hajnalban, három órakor kezd­tük a kötelet csinálni, hat óra­kor megreggeliztünk, utána délig, majd ebéd után este kilenc óráig arattunk, bekötöztük és keresz­tekbe raktuk a kévéket. Tizedéből. Ez annyit jelentett, hogy tíz mázsából kilenc mázsa maradt a gazdának, a tizedik mázsa volt a mi részünk, ebből 65 kilogramm jutott neki, 35 ki­logramm nekem. Hát most elmentem hozzá ven­dégségbe. Tavaly költözött az új, háromszobás komfortos házba, gondoltam, ezt az új szerzeményt akarja bemutatni. A csodát! Egész idő alatt arról társalgóit, hogy ez sem jó, meg az sem jó. Be akarja rendezni a fürdőszo­bát, de képtelen megszerezni a kádat, pedig már borravalóval, sőt, összeköttetéssel is próbálko­zott. Felesége bíztatására meg­vette a gáztűzhelyet és most eszi a méreg, mert a földművesszö­vetkezet még csak most tervezi a gázcseretelepet. Később cigarettával kínált. Lá­tod, — mondta — a gyufáról le­spórolják a fejét, a Kossuthból meg mind kiszóródik a dohány. Van itt baj elég, — állapította meg keserűen. És szenvedő ar­cot vágott. Résztvevőén bólogat­tam, és bizonygatni kezdtem ne­ki, hogy majd csak kialakul. Ne kenődjön el. Annyira azért nem érdemes. oldalkocsis motorral érkezett el­lenőrizni bérleményét. Beszélt továbbá arról is, hogy a Mayer-rét város felé eső olda­lán volt a teniszpálya és a kor­csolyapálya. A korcsolyapályát bárki használhatta, a teniszpályát azonban nem. De a teniszpályát feltehetően nem is óhajtotta min­denki használni. Az úri közönség hintón járt bevásárolni és előre- küldte a személyzetet. A Kispi- pában pincérnők szolgálták ki a kedves vendéget, és az udvaron szobákat is lehetett kapni. Az iparosoknál be volt osztva az inasgyerekek reszortja. Barátom­ra történetesen nem a gyerme­kek felügyelete tartozott, hanem a piaci bevásárlás, és a küldönci munka. — Mesélj valamit a város ak­kori vezetőiről. Miféle emberek voltak? — kértem. tevékenykedik, dolgozik. Ez csak természetes. Aki nem csinál sem­mit, nem is hibázhat. — Ki tudja? — dolkodva. felelte elgon­— Hol folyt abban az időben nagyobb építkezés? — Sehol — mondta határozot­tan. Elgondolkodtam. Ezek lehettek a szép idők. Vajon mi foglalkoz­tatta abban az időben a város vezetőit. Az akkori vezetőket. Távlati fejlesztési terv nem lé­tezett. Lakásigénylés .nem léte­zett. Uj üzemek, új városrészek nem épültek. Élek a gyanúper­rel; azokat a régi városatyákat, a panamákat leszámítva, nem is volt miért szidni. Hiszen szid­ni, korholni kizárólag az olyan testületet lehet, amelyik alkot, H. kartárs, aki tanulékony em­ber, bizonyára a régi városatyák­tól tanulta el a módszert. Már évekkel ezelőtt felismerte, hogy aki nem dolgozik, abba nem le­het belekötni, azt nem lehet ki' kezdeni. Jogcím ugyan volna rá, de minek? Aki azonban dolgo­zik, arra ezernyi veszély lesel kedik. Először: fennforog annak a gyanúja, hogy feltűnési visz- ketegségben szenved. Másodszor érheti az a vád, hogy munkával, ezzel az átlátszó, de felettébb ravasz taktikával akarja meg­fúrni főnökét. Harmadszor: aki dolgozik, tévedhet, fegyelmit kap­hat, bírálhatják, zaklathatják, sőt, el is bocsáthatják. Aki viszont nem csinál sem­mit, arra nem féltékeny senki, annak a fejére nem lehet ráol­vasni semmit, azzal nem kell vi­tatkozni soha, attól nem kell tar­tani, hogy bajt csinál, szóval ő a lehető legideálisabb emberpél­dány. Vele nincs gond, probléma, neki nincsenek ambíciói, felesé­gét meg nem csalja, munkahelyén le nem ittasodik, elélhet tehát akár tízezer évig. Ha csak nem jön közbe az új gazdasági mechanizmus. De köz­bejön. És reméljük, majd csak kialakul valahogy ez is. Sz. P. © © A felszabadulás után volt egy időszak, amikor a dolgozó nép életszínvonala örökké csak nőtt. Szünet nélkül megtapsoltuk. A felszabadulás előtt volt egy sötét Horthy-korszak, amikor a dolgo­zó nép életszínvonalával a hiva­talos világ nem foglalkozott. Na- mármost, érdemes visszaemlékez­ni. Hogyan reagáltak egyesek a felszabadulás előtti nyomorúság­ra, amikor benne éltek? Általá­ban sehogy. Húzták az igát és hallgattak. Nem volt divat bele­pofázni az urak dolgába, sőt ve­Barátom őshonos» szekszárdi lakos. Megkértem, mesélje el, milyen volt 1945 előtt a város. Érdekel. Ö elmagyarázta, hol laktak a vármegyeház urai, hol a kereskedők, a tisztviselők, az iparosok, a gazdag parasztok. El­mesélte, a vasútállomás környé­kén a Séd-patak nem a mostani medrében folyt, a Mátyás király utcában három szatócs működött és mindegyik megélt, a mozibérlő felesége esténként hajtóvadásza­tot indított a belógókra, Z. elv­társnak volt két rozoga taxija, három nyomda működött a vá­rosban, és a nyilvánosház bérlője Tizenöt éve nem volt halálos baleset — A bányászat után a leg- balesetveszélyesebb munkahe­lyek egyike az erdő, — mon­dotta többek között Tollner György igazgató, a Tolna me­gyei Állami Erdőgazdaság bal­esetvédelmi helyzetét tárgyaló értekezleten. A fakitermelés­től, a feldolgozáson keresztül, egészen a szállításig igen sok baleseti forrás van. A leg­gyakoribbak a zúzódások, amelyek elsősorban a figyel­metlen rakodás következmé­nyei. Az erdőgazdaság vezetőit, munkavédelmi megbízottait és őreit dicséri, hogy évről évre csökken a balesetek száma, s halálos baleset közel 15 éve nem történt a Tolna megyei Állami Erdőgazdaságban. Az értekezleten, amelyet az SZMT munkavédelmi bizott­sága tartott az erdészek több olyan fontos baleseti forrásra hívták fel a bizottság figyel­mét, amelyeket saját erőből nem képesek megszüntetni. Éppen ezért kérték, hogy a jövőben többet törődjenek a megye területén dolgozó több mint ezer erdőmunkás gond­jaival, problémáival. Több olyan javaslat, észre­vétel is elhangzott, amelyeket a közeljövőben megvalósíta­nak. Mindezek figyelembevételé­vel az SZMT munkavédelmi bizottsága igen helyesen úgy döntött, hogy egy éven belül ismét napirendre tűzi a Tol­na megyei Állami Erdőgaz­daság balesetvédelmi helyze­tének értékelését. terv — és a következő évek... A közbiztonság érdekében A dunaföldvári mo- dot okozó községben kenyérgyári dolgozók zinál egy fiatalember a rend és biztonság — nemcsak a kikép­garázdálkodott. Az egyre javul. S ebben zési feladatok ellátá­előadásra várakozók jelentős része van a megbotránkoztak, de községben élő mun­senki nem mert kásőröknek. közbeavatkozni, hogy a rendet helyreállít­sa. Az egyik ember­nek eszébe jutott, hogy a közelben la­kik Sz. munkásőr. A munkásőrt értesítet­ték, aki azonnal a helyszínre sietett és a rendőrségre kísér­te a sában végeznek jó munkát. Legutóbb például a gumicsiz­__makészítő ktsz ter­v ____melési tanácskozásán ö t munkásőrt jutal­maztak meg, terme­lésben elért eredmé­nyei alapján. okozó rási munkásörpa­rancsnokkal beszél­gettünk a munkás­őrök szolgálatáról, tevékenységéről. A parancsnok elmon­dotta, hogy a mun- kásőregység a járási . paracsnokság egyik közbotrányt legjobb együttese. Ér­fiatalembert, A dunaföldvári mun­kásőrök, önkéntes rendőrök, együttmű­ködve a rendőrség­gel gyakran meg­fékezik a garázdál- kodókat. A köz­vagyon védelme ér­dekében tett intéz­kedések, a rendsze­res járőrszogálatok, feladatainak és más, közvédelmi hajtását. A munka egyre szapo­rodik a községben. A korábban sok gon. dekessége, hogy a, mintegy három év­vel ezelőtt alakult raj ma már szakasz- szá fejlődött. A ter­melőmunka legjobb­jai vállalkoztak arra, hogy szabad idejük jelentős részét fel­áldozzák, megtanul­ják a munkásőrség végre- duna- földvári munkás­őrök — gépkocsive­zetők, hegesztők, gumisütő munkásolt', A legfontosabb, és , ez a dunaföldvári közrend javulásának „titka”, hogy a mun­kásőrök a rendőrség­gel szoros fegyver- barátságban, a lakos­ság támogatását él­vezve, naponta mér­hető eredményeket érnek el. Olyan em­berek tettek esküt a néphatalom védel­mére, a közbiztonság megteremtésére, mint Vörös László, Hol­mik Lajos, Szász­vári József, Pusztai István és a többi jól képzett munlkásőT. — pj — A kocsolai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet idei terve nem tartalmaz lényeges változást az elmúlt évihez képest. A fő cél, hogy a 360 tagnak az idén is azt a jövedelmet biztosítsa, amelyet a tavalyi eredmények alapján fi­zettek ki; ötven forintot munka­egységenként. Tehát, még jobban megalapozni, tartani azt a szín­vonalat, amelyre 1962, a község­ben lévő két szövetkezet egyesí­tése óta fokozatosan feljutottak. 14 milliós bevétel A terv a két fő üzemágból, a növénytermesztésből és az állat- tenyésztésből közel 14 millió fo­rintos bevétellel számol; az előb­biből 7 665 000, az utóbbiból 6 200 000 forinttal. A növényter­mesztésből a 71 holdas kertészet­re 1 200 000 forinttal* számítanak, kihasználva a kettős értékesítés adta lehetőségeket. A termékek egy részét a földművesszövetke­zetnek adják át, más részét pedig közvetlenül a szigetvári konzerv­gyárnak. Ez a párhuzamosság _ ...... .................... m ár a múlt évben is bevált. A kialakítása is megkezdődött, negy- kerteszetnek ezenkívül meg egy venholdas, eddig műveletlen te- haszna van, amely ugyan forint- rület füvesítésével. ban kevésbe mérhető; sok a fia­tal a kocsolai szövetkezetben, akik Ezzel egyidejűleg a szövetke- szeretnek itt dolgozni, és itt min- zetben jövőre megkezdődik egv dig adódik munka. És ha van korszerű tehenészeti telep kiala- munka, van kereset is... kítása, megépítése. és az eddigi Az idén is a növénytermesztés IBO-as tehénállományt négyszázas- adja a bevétel nagyobb részét, de ra léllesztiK. az idén már módosul az arány. 1970-től tehát az állattenyésztés. 1800 sertést hizlalnak meg. öt-hat- a tehenészet lesz a gazdálkodás fő százzal többet, mint az előző ága. fő jövedelmi forrása, és a években. Viszont ez is csak át- növénytermesztést ennek rendelik meneti megoldás, mert a jövőben alá. a szarvasmarha-tenyésztés kerül előtérbe. Távlati terv Ezért készül az idén egy másik terv is — pontosabban, elkészül határozza meg a szövetkezet fej- magtár építése, saját erőből, az lesztését, kialakítandó struktúrá- amortizációs alap felhasználású­ját. val. A szövetkezet a műhely fel­A szövetkezet szántóterületének építése, berendezése után rátér a mintegy fele gyengébb termőké­pességű talaj, amelyen az eddigi módszerekkel szinte lehetetlen a termésátlagok további fokozása. Megállni, egy helyben maradni viszont nem lehet, további fej­lesztést kíván a tagság igénye, és a népgazdaság szükséglete. Ezt szolgálja a távlati terv is, amely­ből igen lényeges feladatok jut­nak a következő évekre. Mint említettük, az eddigi mód­szerekkel már nem lehet Kocso- lán lényeges termésnövelést el­érni. Ezért kezdődik meg a köze­li napokban az a talajjavítási program, amely 1970-ben fejező­dik be, és amelynek során a koppányvölgyi társulás által ki­dolgozott módszerrel 868 holdra terjed ki. Az idén 135 holdat ja­vítanak fel. A program ezenkívül kiterjed a vízrendezésre, a fásításra, a le­gelőgazdálkodásra, újabb halas­tavak létesítésére. A mintalegelő saját gépjavításra ennek szak­szerű , irányítására egy ■ fiatal gé­pészmérnököt alkalmazott. E feladatok megvalósításához a tagság köréből is egyre több szak­képzett emberre lesz szükség. A ■ már meglévők mellé biztosított­nak látszik az utánpótlás a sok fiatal közül. A férfiaknak a gé­pek, az állattenyésztés, a nőknek a kertészet és az állattenyésztés kínál munkalehetőséget, állandó keresetet. Ezért szűnt meg Kocso- lán is az a gyakorlat, hogy bárki lehet tsz-tag. Most már csak azt fogadja maga közé a tagság, aki a közösséghez, a munkához fűző­dő követelményeknek megfelel. Mert az elmúlt években felküz- dötték magukat olyan színvonalra, amelyet még sok szövetkezet tag­sága irigyelhet, de ezt a színvo­nalat Kocsolán nem csupán meg­tartani akarják, hanem tovább fejleszteni — ismét csak szorgal­mas, egész embereket kívánó munka árán. BI. FokoTott gépesítés Ennek megfelelően kell foly­tatni a gépes'tést, és az egyéb irányú üzem fe jlesztést is. Az idei tervben érmen ezért szerepel egy április végére. Ez a terv 1980-ig gépműhely, és egy 32 vagonos A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvesz kőműves, tetőfedő, kályhás, hőszigetelő és műköves szak­munkásokat, valamint épí­tőipari segédmunkásokat kaposvári munkahelyekre. Szállást, étkezést biztosí­tunk. Különélési pótlékot a rendelet szerint fizetünk. Je­lentkezés a vállalat munka­ügyi osztályán, Kaposvár, Május 1. utca 52. szám alatt. (18)

Next

/
Thumbnails
Contents