Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

1967. április 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A küldött mre tűrd a közömbösséget, szóval és tettel küzdj a J[jI közösség érdekeiért!’’ — ez a mottója az első or- ** szágos diákparlament meghívójának. Tolna me­gyéből hét fiatal őrzi. Ma kezdődik Budapesten, a Váci utcai klubban tanácskozásuk. Két nappal ezelőtt Tengelicen, otthonában kerestük fel a hét fiatal egyikét. A készülődés lázában találtuk. Az utolsó öltéseket varrta báli ruháján. Maga készítette az arany gyöngyökből fűzött gallért is, az egyszerű fekete selyem­ruha egyetlen díszét. — Hány centi vagy összesen? — A magasságom nem szoktam mérni. De lehetek úgy százötvenkettő is! A súlyom tudom, hogy 54 kiló. Különben is, majd kontyot csinálok, abban magasabbnak látszom! Szabadon vállára hulló haját megrázza, nevet. Eleven, fürge, talpraesett. Kicsi a bors... mondanám, mert ezt a közmondást szinte róla példázták. — Mindenféle szint váltott az arcom, amikor megtud­tam, hogy én is utazom Budapestre! Megválasztott a me­gyei diákparlament küldöttnek. Ülök gyanútlanul az első sorban, hallom, hogy a hét név között, amit felolvastak, ott az enyém is: Csáky Margit. Olyan izgatott lettem, hogy nem is tudtam megszólalni. — Mit szóltak a kollégisták? Az osztálytársak, a bony­hádi gimnáziumban? — Nem tőlem tudták meg. Restelltem elmondani. De örült, mindenki örült. Olyan kedves a mi társaságunk, úgy összeszoktunk a négy év alatt. Kilencen vagyunk a kollé­giumban egy szobában, minden hónapban tartunk egy szü­letésnapot. A tortát erre az alkalomra az ünnepelt mamája küldi, mert értesítjük, levélben. A múltkorában három torta is érkezett, mert a nagymamák is küldtek. Nem veszett kárba ... — Tudjátok már, hol kaptok szállást? — A József körúton, kollégiumban. Az egyik tanárnőm azt is felírta, hogy milyen busszal kell odajutnunk. Csak nem tévedünk el, ha nem várnak az állomáson. De úgy tudjuk, fogadnak is bennünket... — Kit ismersz a többi küldött közül? — Balogh Marikát, Török Lacit, Bognár Gyuszit, akik bejöttek a megyei KISZ-bizottságra, amikor közösen elkészí­tettük a korreferátumot. Mindenki elmondta a saját szem­pontjait, valami új ötletet, a saját iskolája tapasztalataiból. Aztán úgy döntöttünk, a beszámolót Bognár Gyuszi mond­ja, ő a legbátrabb, magabiztosabb. Nem fél, hogy annyi szem előtt majd belezavarodik a mondókájába. — Milyen útravalóval engedtek el az iskolatársaid? — Lelkemre kötötték: jól figyelj oda, írj fel minden szót, amit elmondanak, hogy nekünk mindent elmesélhess Tartok élménybeszámolót, ha, visszaérkeztünk. Nagyon érde­kel, hogy más iskolákban hogyan szervezik a KISZ-életet. Igaz, hogy negyedikes vagyok, lassan meg kell válnom a gimnáziumtól, a közösség problémáitól. Úgy érzem, hogy ez a diákparlament feledhetetlen élmény lesz, szebbet nem is kívánhatnék az utolsó évben. MOLDOVÁN IBOLYA A felszabadulási repülő-esi llagtúra Szekszárd fölött Hazánk felszabadulásának év­fordulójára az ünnepi program­ban szerepel a felszabadulási repülő-csillagtúra is, mely me­gyénket is érinti és Szekszárd légiterén ma halad át. Mint kö­zölték, 25 gép vesz részt a fel- szabadulási csillagtúrában, köz­tük a teljes magyar világbajno­ki keret. Valamennyi gép le­száll öcsényben, majd néhány perces ott-tartóz>kodás után foly­tatja útját. Az első gép érkezé­sét 9,30-ra várják, míg a túra utolsó gépe körülbelül 14 óra­kor érkezik öcsénybe. Vórtetőcsere Simontornyán A restaurálás alatt lévő simon- tomyai várban megkezdték az ódon torony tetőzetének újjáépí­tését, azaz: ősi formájában való visszaállítását, az ÉM. Országos Műemléki Felügyelet székes- fehérvári építésvezetőségének dolgozói. A régebben összetol- dozott, és már düledező torony tetejét lebontják, betonfödémmel megerősítik, s megkopott, stílus­talan palatetőzetét az eredeti állapothoz hű, hódfarkú .csere­pesre cserélik. Hasonlóan átépí­tik a vár többi tetőzetét, s ezek­kel a munkákkal a második ne­gyedévben szeretnének elkészül­ni. Folytatják a vár pincéjének biztonságos aláfalazását is. Sop­ronból érkezett kőfaragók res­taurálják a hajdani lovag­terem oszlopait és a kaputorony emeleti szobájából előkerült kő­címeres kandalló maradványait. A vár idegenforgalmi és kul­turális célokat szolgál majd, s a Dunántúl egyik legszebb lát­ványossága lesz. A pécsi kórus Finnországban Az egyetemi színpadok világ- fesztiválján a szegedi József At­tila Tudományegyetem 17 tagú színjátszó együttese lép fel Nancy-ban. A pécsi Liszt Ferenc kórus 125 tagú együttese kórus- versenyen szerepel a finnorszá­gi Lahtiban. Persze nem mindegy, hogy mi­lyen emberekkel indul majd a kórház. Először is megkeresték azokat a Dombóvárról elszárma­zott embereket, akik az ország más városában dolgoznak. Aki vissza akar jönni, és a dombóvá­riaknak is megfelel, az majd jö­het. A leendő kórház fogászati részlegének orvosai már együtt vannak. Pillanatnyilag hat dom­bóvári fiatal tanul az ország kü­lönböző orvosképző egyetemein. Valamennyien diplomájuk meg­szerzése után vissza akarnak jönni. És a többi káderek eseté­ben is hasonló jó módszert foly­tatnak. És nemcsak azokat keresik meg a járási vezetők, akiket majd a leendő kórházhoz kívánnak visszahozni, hanem az olyan em­berek is szíves vendégek, akik a művészet, a tudomány külön­böző ágaiban már jelentős sike­reket értek el. Közgazdász pro­fesszor, festőművész, építőmű­vész, mind olyan ember, aki szí­vesen gondol Dombóvárait töl­tött gyermekéveire, és amennyi­ben erejétől, tehetségétől telik, segíti is a község programjának megvalósítását. Tulajdonképpen azt kellene mondanunk, hogy a Dombóvárról elszármazottak „protekcióját” ve­szik igénybe. Bár csak üdvözöl­ni lehet az olyan „protekció”- kérést, hogy a község távlati fejlesztési tervét tekintse át, mondjon véleményt róla a köz­gazdász professzor, vagy éppen a festőművész hozzon rendsze­resen a községbe műveiből ki­állításit. Az egészséges lokálpat­riotizmus úgy hiszem, ha az ilyen esetekben jut kifejezésre, abból csak haszna származhat minden­kinek. Dombóvárott az elmúlt évek­ben elkezdődött valami, amit le­mérni még teljes egészében nem lehet. Arról van szó, hogy a fel­pezsdült gazdasági élet következ­ménye annak a politikának, amit a járási vezetők — tanácsi és pártvézetők — a község érdeké­ben folytatnak. „Láttatni kell, ami itt kezdődött, ami itt lesz” — mondotta a községi tanács tit­kára, dr. Németh József. Való­ban, az átlagnál több figyelmet érdemel ez a különleges járási székhely. Még az akkor is, ha a járási vezetők, a dombóváriak »megragadnak minden alkalmat arra, hogy beszéljenek nagyszerű eredményeikről, terveikről. Nem véletlen, hogy éppen ez a vasutasváros az, az ország ha­sonló vasúti gócpontjai közül, amely azzal büszkélkedhet, hogy a legtöbb alkalommal ragyogott az üzemek homlokzatán az él­üzem jelvény. Tulajdonképpen nincs mód lemérni, hogy a vas­út a nemzeti jövedelemhez meny­nyivel járul hozzá. Nem tudjuk, a sok, más megyében, városban székelő vállalatnak itteni kis üzeme mennyi hasznot hoz... Egyben azonban biztosak a dom­bóváriak: A sok üzemnek leg­alább úgy kellene támogatni a községet, nagyszerű programjá­nak megvalósításában. mint ahogy a földművesszövetkezet te­szi. Bár a földművesszövetkezet járási jellegű, mégis jelentős összegeket ad a községi tanács­nak. Ugyanakkor a községek bolthálózata olyan, hogy sokat kell utazni, mire hasonlót talál­ni. A vendéglátóüzemek a já­rás községeiben a lakosság meg­elégedését váltják lei. És a föld­művesszövetkezet építési, fej­lesztési programja is. A járási tanácsnál mondták az elvtársak, hogy bár a járási székhely elő­térben van, de a községek fej­lesztése is napirendi ügy. Amikor a járási tanácsnál va­lamely ügyben döntenek, úgy kell határozniok, hogy a lakosság fe­le Dombóvárott él. Úgy kell a lehetőség szerinti anyagi erőt fel­használni, hogy a magát kinőtt község megkapja azt, ami kell. Szerencsés véletlen — nem győz­zük ezt hangsúlyozni — az együttműködés a járási és köz­ségi vezetőkkel. Tulajdonképpen itt nem is a véletlenről van szó. Tény. hogy aki szereti hazáját, aki szereti hazájának azt a ré­szét, ahol munkálkodnia kell, az csak együtt tud működni a jó ügyért. És — mint erre is utal­tunk már — a megyei vezetők is megértéssel, támogatással fo­gadják azt a törekvést, amely a község felemelkedésére irányul. A jövő. a község lakói előtt még csak körvonalaiban ismert. Sze­retnénk kicsit részletesebben be­tekinteni legközelebbi riportunk­ban a község jövőjébe. SZEKULITY PÉTER — PALKOVÁCS JENŐ A tsz téglagyára Hét éve üzemeltet a pincehelyi Vörösmarty Tsz téglagyárat. Évi átlagban 2,5 millió első és másodosztályú kézivetésű tégla készül. Harminckét-harmincnégy dolgozót foglalkoztatnak, közü­lük kettő Molnár Sándorné és Molnár Anna látható a felvételen. Foto:'Bakó Jenő Hz ajánlók felelőssége A PARTVEZETÖSÉGIülésen, amikor a két párttagnak jelent­kező ügye került sorra, az aján­lók felelőssége különös hangsúlyt kapott. A két jelentkező közül Farkasinszki Imre ügye nem oko­zott különösebb gondot. A párt­vezetőségi tagok maguk is évek­re visszamenőleg személyesén is­merték a kérelmezőt. A fiatal­ember régóta a Kanacsi Állami Gazdaság dolgozója. Ajánlói szor­galmát, politikai helytállását di­csérték. Szakszervezeti tagsága, politikai képzésen való ^részvé­tele, a sportkörben végzett társa­dalmi munkája, emberi magatar­tása is szóba került. — Szükség van arra, hogy a pártszervezet erősödjék — mond­ták, s összehasonlítást tettek. Az állami gazdaság kanacsi kerüle­tében, az összdolgozók létszámá­hoz viszonyítva, korántsem olyan jó a párttagok aránya, mint a baracsi kerületben. A pártveze­tőség egyhangú döntést hozott. Farkasinszki Imre tagfelvételi ké­relmét a taggyűlés elé terjesztik, s amennyiben a taggyűlés is hoz­zájárul, felveszik párttagnak. A másik kérelmező ügye már nem ment ilyen simán. A párt­vezetőségi tagok között hosszas vita alakult ki. Az érvek és az ellenérvek összecsapásánál jól alkalmazták a IX. pártkongresz- szus szervezeti szabályzat módosí­tására vonatkozó határozatát „A tagjelöltség megszűnik, ugyanak­kor növekednek a követelmények a párttagsággal, a belépni szán­dékozókkal és az ajánlókkal szemben, a politikai meg­győződés, a munkában való helytállás, a szocialista erkölcs és az aktív társadalmi tevékeny­ség terén.” EBBEN AZ ESETBEN az aján­lók „csak” a kérelmező munká­ját nézték. Hivatkoztak három­éves párttagságukra, a közös munkában eltöltött két év alatt szerzett tapasztalatokra, az isme­retségre. Ezek az ismérvek igen fontosak, de a megnövekedett fe­lelősségnek csak az egyik oldalát adják, s ezeket sem lehet mecha­nikusan alkalmazni. A felelős­ségvállalásban kifejezésre kell jutni annak is, hogy a párttag­ságot kérő megüti-e a kommu­nista ember mértékét, mennyi­re ismeri a párt politikáját, s megvan-e nála a készség, hogy a párt politikájáért küzdeni, har­colni tudjon. A kérelmező aján­lói nem ismerték azokat a visz- szahúzó erőket sem, amelyek az illető családi életében hatnak. HOSSZASAN VITATKOZTAK, és Zrínyi József, a pártszervezet csúcstitkára így summázta a ta­nulságokat: — Szükség van ar­ra, hogy a pártszervezet erősöd­jön, de a kérelmezőnek ebben az esetben még bizonyítania kell. Ehhez adjanak neki segítséget mostani ajánlói. A tagjelöltség megszűnt, de az utánpótlás ne­velése továbbra is minden párt­tagnak elsőrendű feladata. A párttagságra való alkalmasság megítélésében „csak” a termelési eredmények' vizsgálata nem ele­gendő. Van a gazdaságban is másutt is igen sok jól dolgozc szakember, aki munkáját becsü­letesen elvégzi, de egyelőre még szemlélődően távol tartja magá a „politikától”. Zrínyi elvtár: olyan példákkal is tudott érvel ni, amilyenekkel a tagjelöltség megszüntetése előtt, a gyakorlat ban találkozott. Felvettek tagje löltnek jelentkezőt úgy, hogy a: illető sem magában, sem család jában nem rendezte le az idea lista kötöttségeket. Felvételéné úgy érveltek ajánlói, hogy a tag jelöltségi idő alatt nevelik, hat nak reá és majd ez is megoldó dik. Nem így történt. Az ilyei esetek arra, intenek bennünkel hogy a pártba jelentkezőknél n> „csak” a munkában való helytál lást keressük — mondta. Ami kor párttagot javaslunk, keres sük azt is. hogy az illető jól tud jón „szocializmusul”. Szemlélete élete, munkája, cselekedete kommunista embert példázza. Ki állása a párt politikája mellet állhatatos és szilárd legyen. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents