Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-09 / 58. szám

1967. március 9. tOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Először választanak Az idén sza­vaznak elő­ször. Októ­ber óta dol­goznak aSi- montornyai Bőrgyárban. Nehezen fogadta be őket az asszonykollektíva. „Amit most csináltok, két osz­tállyal is elvégezhetnétek. Mire mentek itt az érettségivel? El­szoktatok négy év alatt a mun­kától, itt majd nem győzitek!” — riogatták őket. Győzik. Szeretik. — Jelenthet­nék, ha ezt külön jelenteni kel­lene. Megismerték őket, a mun­kájukat, s ha kapnak is néha még megjegyzést, már távolról sem olyan barátságtalanokat, amilyent idekerülésükkor. Igaz, a gépeken, ahol először dolgoztak, nem is volt könnyű a munka. Különösen az éjszaka „Három óra tájban már le akart ragadni a szemünk. Csak egy­másnak kiabáltunk a szomszéd géphez: nemsokára megvirrad!” Most festenek. Ideiglenesen. Csupa fekete festék az ujjúkon a körömágy. Munka után hypó- val dörzsölik, és lakkal szép szí­nesre testik. Alig múltak tizen­nyolc évesek, hát szeretik a szé­pet, adnak a külsejükre. A gyárban mindent észrevesz- nek, minden érdekli őket, mi ho­gyan történik, és mi miért? Nem cserélnék el munkájukat íróasz­talért. Nem is tudnának sokáig egyhelyben ülni, a panaszuk így is az: — Nagyon keveset moz­gunk. Hiányzik a sport. A kosa- razás. Az üzemben a kézilabda dívik. Ha újból kosarazhatnánk! Magas, nyúlánk kislány Dol­mány Katalin, aki ezeket sóhajt­ja. Világos szőke haja a háta kö­zepén göndörödik. Az egész kis­lány csupa dinamika..-Olyan für­ge, hogy a lápcsőkorláthoz érve, nem is állja meg, hogy rátámasz­kodva ne ugorjon egyet. Paál Ilonka szöges ellentéte Katinak. Ha leülünk, karjait nyu­godtan összefonja. Ritkán szól, sötét szemével érdeklődve figyel. — Amit most csinálunk, a fes­tés, csak ideiglenes munkánk. Bőrt fonunk. Hulladékcsíkokból, azaz a gyengébb minőségű bőr­ből szabott részekből. Betétnek cipőkbe, vagy táskadísznek. Már bemutatták Pesten az el­készült kollekciót, és rendeltek is belőle, egy vidéki ktsz. Egye­lőre 330 táblát. Várjuk, hogy megérkezzenek a felszabott csí­kok, és újból nekiláthassunk a munkának. Csak a szemnek fá­rasztó, különben érdekes, és szé­pen kereshetünk majd vele. — KISZ-tagok? — Mind a hárman. — Mikor voltak taggyűlésen? — Vagy három hete. Akkor először, mióta idejöttünk. Az éves tervet beszéltük meg. — Megbízták már magukat valamivel az üzemben? — Nem. De eddig a munkánk is elég gondot adott. — A szakszervezeti bizalmit ismerik? Hármuk közül csak Paál Ilon­ka emlékszik a régi bizalmi ne­vére. ö is elmondja, hogy újat még nem választottak. Van köz­tük, aki azt mondja: — Én még nem is vagyok szak- szervezeti tag. Azt hiszem amíg nem véglegesítenek, nem is ve­hetnek fel... — bizonytalanko­dik. — Milyen újságot olvasnak? — Nők Lapja, Népújság, a Népszabadság harmadik oldala hátulról, ott annyi érdekes ap­róság van! — nevetnek fel. Az­tán komolyabban: — Az iskolában még szinte terhesnek éreztük, ha megbíztak valamilyen feladattal a KISZ- ben. Itt a gyárban már hiány­zik, hogy nincs egy kicsit szerve­zettebb ifjúsági élet. Munka után maradna időnk, hogy közö­sen valami értelmes dolgot csi­náljunk ... Takács Marika még emlékszik, hogy amikor nyári szünetben néha a gyárban dolgozott, milyen nyüzsgő ifjúsági élet folyt. — Úgy tudom, akkor Szajki László volt a KISZ-titkár. Most csúcstitkár lett, kevesebb ideje maradt az alapszervre ,.. Pedig az ő lelkesedése vitte magával a többi fiatalt. Mi fiatal házasok vagyunk, mégis szívesen végez­Tavaly érett­ségiztek. Űjságárusító automata Űjságárusító automatákat helyeznek el hamarosan a fővárosi utcákon. Az NDK-tól vá-árolt here•>-’^zésekbe kétféle újságból 500- -"0 darabot helyezhetnek. (MTI fotó — Fényes Tamás felvétek# nék közösségi munkát. Megszok­tam, hiányzik. * Botos István a krómfara­gó műhely­ben, Cseh István a me­szeseknél, Nedves László a festék-konyhá­ban, a kikészítőknél, Csepregi György az anyagraktárban dolgo­zik. Hárman az idén készülnek katonának, Botos István már le­szerelt. Fején bohókás szürke sapka, bojtja előrecsüng. Amikor észreveszi, hogy nézem, lekapja. — Ez olyan egyensapka. Fut­balloztam, a csapatból mindnyá­jan ilyet viseltünk. A por miatt is jó ... — Már nem sportol? — De igen. Kajakozom. A ka­tonaságnál pedig atlétizáltam. Tímár szakmunkások, Csepre­gi Gyöi'gy kivételével. Fiatal szakmunkás létükre mindnyájan jól keresnek. Valamennyiükre fe­lelősségteljes munkát bíznak a gyárban, nehéz eldönteni, hogy melyikük dolgozik a legkénye­sebb, a legnagyobb precizitást kívánó munkaterületen. Sűrű, összenőtt szemöldökével, megfontolt beszédével a tizen­kilenc éves Nedves László tű­nik köztük a legkomolyabbnak. Igarból jár be, mindennap ke­rékpárral. A buszhoz munkakez­dése miatt nehéz igazodnia. Csökkentett munkaidővel, de há­rom műszakban dolgoznak. Mo­torkerékpárra gyűjtögeti a pén­zét. — Pannóniát szeretnék, azt pedig nem kapok részletre. Már van ötezer forintom. — Én nemrég vettem motort, egy alig használtat: Jó vásár volt, de ha szeptemberben• bevo­nulok, nagyon kell igyekeznem, hogy addigra kifizessem — mondja Cseh István, aki univer­zálisként dolgozik a meszesek­nél, ahol édesapja és bátyja a munkatársa. Az üzemet majdnem mindnyá­jan a családon keresztül isme­rik. Csepregi György édesapja a növénycseresek üzemvezetője. Fi­zikai munkán kezdett, a hasító­gépnél. — Itt, az anyagraktárban fix- fizetésem van. Hét forintos óra­bér. A munka is érdekes, de jó volna tanulni. Csak most már nem érdemes elkezdeni, majd ha leszerelek. Botos István technikumba jár. Első éves a bőrvegyipari techni­kumban, edzés mellett a tanulás foglalja le idejét. — Még szerencse, hogy télen, mi kajakosok nem tudunk ösz- szejönni. A tornatermek mindig zsúfoltak. Múlt héten voltunk először vizen. Úgy hírlik, kenut is kapunk.» — Nekem a menyasszonyom is most szavaz először, ö a ta­nácsházhoz megy, nekem a köz­ségi tanácsnál lévő urnához kell járulnom.» — mondja Botos Ist­ván. Az újságból, s ezt mind a né­gyen bevallják, legszívesebben a sportoldalt forgatják, de a gyár képviselőjelöltjét jól ismerik, és politikai kérdésekben tájékozot­tabbak, mint a lányok. * Tizennyolc, tizenkilenc, húszévesek. Első válasz­tók. A gyár­ban, a mun­kában már otthon érzik magukat. Természetesnek veszik, hogy sza­vaznak, az első választás élmé­nye látszólag egyikük szívét se dobogtatja meg. De a lányok már hallottak valamit arról, hogy emléklap és kis virágcsokor is megilleti őket. Nem tudom, sza­bad-e erről beszélnem, hiszen ez még meglepetés... Moldován Ibolya Emléklap, virág­csokor lunar szak­munkások X ________ A hagyományoktól eltérően: Segítséget kér a kórház Az elmúlt év tavaszán részletes cikket közöltünk a Balassa János kórház épülő új laboratóriumá­ról. „A kórház vezetőségének évek óta problémát jelent egy új la­boratórium létesítése. A hosszú utánjárás és a gyors megoldásra váró, mostoha körülmények lehe­tővé tették, hogy 3,5 millió1 forin­tos beruházással egy új, korszerű, minden igényt kielégítő, külön laboratórium épülhessen. A kór­ház területén belül már az el­múlt évben megkezdték az épít­kezést, amely előreláthatólag a jövő év közepére készül el ’. íme egy résziét a cikkből, amely tavaly május derekán még a helyzetnek megfelelően tudósí­tott. Ekkor még örültek a kórház vezetői, erősen bíztak az építek által megadott határidőben. No­vemberben azonban már szerte­foszlottak a remények, hibás tervezés miatt le kellett állí­taná az építkezést. Raktár helyett labor A Balassa János kórházban néhány év alatt hatalmas beruhá­zások készültek el. A kórházren­geteget fejlődött. A hirtelen tör­ténő változások a felfutással egy- időben megkövetelték, hogy egy korszerű raktárépületet is épít­senek. Az elhatározást tett kö­vette. Négy évvel ezelőtt meg­kezdték az 500 kg/m* terhelésre tervezett, többszintes raktárépü­let építését. A munkák meg­kezdése után néhány hónappal az Egészségügyi Minisztérium szakemberei ellenőrzést tartottak a kórház laboratóriumában, megállapították, hogy a kor­szerűtlen, veszély« munkahely nem alkalmas laboratórium cél­jára. Ekkor született meg az újabb elhatározás, a raktár he­lyett laboratórium létesítése az elsődleges feladati Megkezdődött a tervek átdol­gozása, majd az építkezés. Egy ideig, zavartalanul folyt a munka, később megint megrekedt. Hiba csúszott a tervezésbe, melyek át_ dolgozása ismét szükségessé vált. A további építkezés olyan nagy lendülettel kezdődött, hogy a kórház vezetői most már re­ménykedtek. Az Egészségügyi Minisztérium értesítette a kór­házat, hogy a laboratórium be­rendezési tárgyait, a különböző, nagy pontosságú műszereket, 2,2 millió forint értékben, az új ha­táridőre, ez év közepére bizto­sítja. Hibás tervezés A múlt év novemberében az É. M. Tolna megyei Építőipari Vállalat közölte a kórházzal, hogy a munkálatokat a tervezés ismételt hiányosságai miatt nem folytatja. Elölről kezdődött a huzavona, hogy kit terhel a fe­lelősség. Tárgyalások, hosszúra nyúlt viták, és végül az egyez­tető bizottság következett. El­marasztalták a két, budapesti il­letőségű tervezőmérnököt, akik a szekszárdi tervezőiroda felkéré­sére a módosított terveket szol­gáltatták a laboratórium épít­kezéséhez. Elmarasztalták az iro­dát is, amely pecsétjével hitelesí- ■ tette a terveket. Ezeket, az említett két mérnök mellékfoglalkozásban, az iroda állományon kívüli bér­alapjára készítette. Az ügy elgondolkoztató. így labdázni a népgazdaság pénzé­vel, nagy merészség. Mi lenne, ha minden beruházás hasonló kö­rülmények között épülne? Hova jutna az ország? Sokkal szigo­rúbban kellene elbírálni az ilyen hanyagságokat, hogy elejét ve­gyük a felesleges pazarlásnak. Az építkezés elhatározása óta négy év télt el, a laboratórium azonban csak félkész állapotban áll. A tervezőiroda most dolgo­zik az újabb terveken, melyek előreláthatólag április elejére készülnek el. Az É. M. Tolna megyei Építőipari Vállalat a kéz­hezvétel után kezdi ei majd a munkát, melyet a megállapodás után 1968. december végi határ­idővel javasol. A kórház vezető­sége segítségért fordult az épp tőkhöz, hogy amennyiben lehet­séges, teljes kapacitással kezd­jenek hozzá az épület befejezésé­hez, az elkészülés! határidőt a lehető legrövidebb időre szorít­sák le. Az építők a felsőbb. szer­vek által leredukált éves ter­vükre hivatkozva, nem tudják beiktatni a laboratórium gyors felépítését. Csupán méltányos­ságból arra azért mégis vállal­koztak, hogy ebben az é-ben az aláfalazást elvégzik. Állandó robbanásveszély! A Balassa kórház megpróbált segítségért fordulni néhány más szervhez is, de egyelőre minden hiába. A .határidő maradt 1968. vége. Pedig ha ez így marad, könnyen lehet, hogy a jelenleg működő laboratóriumot le kell állítani. A veszélyes munkahely a főépület alagsorában működik, öt fajta robbanásveszélyes gáz­zal dolgoznak, köztük minden­napos az acetilén felhasználása. Az ablakok egy része a földszint alatt helyezkedik el, így a mun­ka közben használt gázok nehe­zebben távozhatnak el a helyi­ségekből. Bármelyik pillanatban robbanás keletkezhet, amely nem­csak a. laboratórium dolgozóit veszélyezteti, hanem a fölötte el­helyezkedő gyermekosztály 93 be­tegét is. Az Egészségügyi Mi­nisztérium Munkavédelmi Osz­tálya már jó néhány jegyzőköny­vet vett fel és nem egyszer be­tiltotta a veszélyes munkahely további működését. Ez azonban azt jelentené, hogy a kórház mun­kája teljesen megbénulna. A megyei kórház, amely je­lenleg már 1350 ágyas, egészség- ügyi létesítmény, korszerű felsze­reléssel dolgozik, elképzelhetetlen laboratórium nélkül. A kivizs­gálások legnagyobb részét itt végzik, itt állapítják meg a kü­lönböző diagnózisokat, mely nél­kül emberéletek veszhetnek el. A kivizsgálások pontosságát meg­sokszorozná az izotóplabor is, amelyet csak az új épületben al­kalmazhatnak. A műszerek egy része már megérkezett és ebben az évben leszállítják a többit is. Tárolásuk, kezelésük nagy ne­hézségekbe ütközik a helyiség­hiány miatt. A négyéves várakozás, a sok áttervezés számos bosszúságot okozott már a kórház vezetőinek, de ha nehezen is, eddig még megoldották. Most azonban meg­rekedt a laboratórium ügye, amely már nemcsak a kórház problémája, hanem az egész me­gyéé. Ezért az illetékes szervek és nem utolsó sorban az építők segítségét kérik. FERTŐI MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents