Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-08 / 57. szám
f ff k 4 TOLNA MEGYE! NEPOJSAG 1961. március 8. 4 REPÜLŐGÉP- VEZETŐ Szabóné, a titkár — Milyen magasan repülnek? — Permetezésnél egy méterrel a növényzet fölött. Ha műtrágyát szórunk, tizenöt méter a magasság. Kirepülésnél és vissza ötven méter. — Nem veszélyes ez az egy méterrel a növényzet fölött? — Maga a repülés nem. De vannak veszélyek. Villanyvezeték, fasor, magányos tanya a szántóföldön. A madarak. Hirtelen felröppen egy madárfelhő, elég kikerülni. A villanyvezetéken átugrik az ember. — Hogyan? Közvetlenül élőt. te siklik magasabbra? — Megfelelő távolságban kezdődik az emelkedés, de olyan hirtelen, hogy ugrásnak lehet nevezni. A drót alatt átrepülni tilos. — Kizárólag a szemére, a szemmértékére van bízva, hogy ilyen kicentizett távolságokat is pontosan bemérjen? — Igen. Gyakorlat kell hozzá és óriási figyelemmegosztás. Nem koncentrálás, annál több. Egyszerre kell figyelni a repülésre, a várható veszélyekre és a munkára. Például, ha egy másodpercet kések a permetezés vagy porozás megkezdésével. a táblán harminchat méter hosszú üres sáv marad. A gép repülési sebessége munka közben 120 kilométer. Ez a figyelemmegosztás, amit említettem, erős idegmunka, olyan megterhelés, hogy felér a nehéz testi munkával. Nem beszélve arról. hogy hosszú a munkaidőnk. Most fél hatkor kelünk, de nyáron már háromkor, mert a permetező munka így kívánja. Persze akkor napközben van pihenés. Egyébként pedig az is fárasztó, hogy mindig vándorolunk, minden faluban szállást kell keresni és meleg ételt, aztán hét végén vonattal hazautazni Budapestre. — Megfizetik ezt a munkát? — Nézze, csak azért csinálom, mert ez szenvedély. ítélje meg, hogy megfizetik-e! Tavaly 3065 forint volt a havi - átlagkeresetem, tavaly előtt 2770. Februártól november végéig dolgozunk, mindig távol a családtól. — A szenvedélyt, hogy miért szenvedély a repülés, meg tudná magyarázni? — Megpróbálom. Mondjuk... tud kerékpározni ? — Igen. — Nos, bizonyára ismeri azt az érzést, még a gyerekkorból, hogy teljes erővel hajtok és mégis pontosan a kapunál állok meg. Tudom, nem is tudom, érzem, mikor kell elkezdeni a fékezést és sikerül. Szóval valami ilyen. Persze bonyolultabb. A repülőgépen több mint tíz kapcsolást, mozdulatot teljesen beidegződve, reflexszerűen végzünk el, tehát ezen felül jön még a helyzetek gyors megítélése és a munkavégzés. — Mennyi munkát tudnak elvégezni ezekkel a gépekkel naponta és egy év alatt? — Az évi teljesítményünk előreláthatólag 47 ezer hold lesz az idén. Tehát a két gép összesen ekkora területet permetez, poroz, illetve műti’á- gváz Tolna megyében. A napi teljesítményhez vegyük például a gabona vegyszeres gyomirtását: egy géppel 500— 600 hold. A Rapidtoxé, ami a földön jár, 25—28 hold. Szőlő- permetezésnél a repülőgép naponta bejár a bordói lével 120 —130 holdat de úgy, hogy erre a 120—130 holdra kétszer rárepül. oda-vissza. így tökéletes a szórás. Állítom, ez a legtökéletesebb permetezés, mert a gép által kavart légörvény lenyomja a permetet a földig, és a szőlő levelének fonákjára is rárakja. Egyébként a bordói lé helyett inkább a rézpótló anyagokat használjuk, mert azoknál nincs mészdszapolódás, dugulás és ugyanolyan jók, mint a bordói lé. A teljesítmény ezekkel sokkal nagyobb, naponta 250 hold is lehet. Ebben van a repülőgépes növényvédelem óriási jelentősége: hirtelen nagy csapást lehet mérni valami kártevőre, amelyik tömegesen jelentkezik. — Ez úgy hangzik, mintha harcászati bevetésről lenne iiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiitiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiina 4 JMtóRMN. í 4 4MLl|L KVZÜLS FEJEZETEK VPŐNM VAL NAPLÓJÁBÓL § szó. A katonaságnál is volt pilóta? — Igen. Á növényvédő' em- ben csak négy év óta szolgálok. Nagy gyakorlatot szereztem előtte. Sőt, már 1947-ben kezdtem ismerkedni a, vitorlázó repüléssel, tizennégy éves koromban. Vékony gyerek voltam, mondta is az oktató: öcsi, neked lóerő való a feneked alá. Különben akik nálunk dolgoznak mind máshol kezdték, nem a növényvédelemben. Nincs is köztünk fiatal. — Hány növényvédelmi pilóta van az országban? — Hetvennél több. Mi, akik Tolna megyébe kerültünk, mi vagyunk a repülőgépes növényvédő állomás 23-as brigádja. öten: két repülőgépvezető, két szerelő és egy gépkocsi- vezető. ö a mi pilótánk, sárga terepjáróval közlekedik. — Mindnyájuk nevét szeretném tudatni a megye, lakosságával, hiszen most már hozzánk tartoznak, s reméljük, nagyon sokáig. Tehát, ön? — Lak István. A kollégám Tóth Kálmán, 6 most kezdte ezt a munkát. Őcsényben. Régebben már sokat repült, aztán üzemi művezető lett. A jó helyét, fizetését hagyta ott ezért. Mondtam is neki... De hát a szenvedély,^ amiről beszéltünk. Aztán a szerelőink: Batki Sándor és Szalai György, és a brigád ötödik tagja. Simon György gépkocsivezető. Teljes egyetértésben kell dolgoznunk, hogy minden sikerüljön. — Repülőteret találni is sikerül mindig? — Jó az ősgyep és a lucernaföld. Kell, hogy mindig legyen valami megfelelő hely, különben nem ad engedélyt a központ az átrepüléshez. Előre tanulmányozom a falu határát, ahova készülünk, és részletes rajzot, tájékoztatást küldök erről a helyről Budapestre. Ha a központ megfelelőnek találja, telefonon engedélyt ad. — Mit tudna még elmondani a munkájukról, a szenvedélyükről, ami érdekelheti az újságolvasót? — A repülésről napokig lehet beszélni. Inkább azt említeném meg. hogy tudok egyszerre olvasni és harmonikáz- ni. Három hangszeren játszom és mostanában otthon elektromos orgonát próbálok összeállítani. Az eredeti szajc- mám elektroműszerész. Gemenczi József A Gyönki Építő Ktsz-ben Szabó Józsefné a műszaki kalkulátor. Ö a 170 tagú közösség szövetkezeti bizottságának titkára. — Hogyan tudná summázni a bizottság munkáját, a titkári teendőket? — Mindkettőt hosszan lehetne magyarázni, a lényeg: a szövetkezeti bizottság a kisipari szövetkezeti dolgozók érdekképviseleti szerve, úgy mint az állami, üzemekben a szakszervezet, és a titkár meg gondoskodik róla, hogy a bizottság működjék, feladatát ellássa. — Milyen feladatok vannak? — Elsősorban természetesen érdekképviseleti dolgok. Azután a termeléssel összefüggő feladatok: munkavédelem ezek között is elsősorban. Természetesen a munkaverseny, mint olyan is az érdekvédelem körébe tartozik. Ha a termelés növekszik, a költségek kedvezően alakulnak, akkor több jut új, jobb termelő berendezés vásárlására, és az év végén tudunk a borítékba is tenni valamit. — Milyen munkaverseny van a szövetkezetben? — Az egyéni verseny van túlsúlyban, de öt jól funkcionáló brigádunk is van, melyek a szocialista brigádversenyben rangos helyen állanak. Azután az ifjúság körében, a szakma ifjú mestere verseny honos. — Az üdültetés szervezése, kirándulások, összejövetelek is a bizottság teendői közé sorolhatók? — Természetesen. A múlt évben már volt néhány dolgozónk kedvezményesen üdülőben, két- két hétre. Ezenkívül egy nagyon jól sikerült társaskirándulást szerveztünk, két autóbusznyi ktsz- dolgozó részvételével. Az idén ismét tervezünk közös kirándulást, de most már messzebbre, hosz- szabb időre, mint tavaly. És az egyéni üdülőkről is gondoskodtunk, nyolc beutaló jegyünk már van. — Tulajdonképpen önt akartuk bemutatni, mint titkárt, és a szövetkezeti bizottság adja a legtöbb témát. — Igen. Nekem is a bizottság adja a sok társadalmi munkát. Titkár vagyok, dolgozni kell. A közösségért jó dolgozni. Az emberek hálásak, annak aki tesz értük valamit. — Pj — Találkoztam Ivanhoe-val Este, egy kiadós egész napos értekezlet után elgondolkozva ballagtam hazafelé, az „Újvárosi lordság” koros gesztenyefái alatt. Csípős idő volt. A szél vészt jóslóan zenélt a fák ágai között. Ember sehol, vagy csak nagyon ritkán bukkant fel, itt-ott, sietősen. Magányomból egyszeresük az angol tájak hangulata ver fel. Elém toppan maga Ivanhoe, a legendás hős hazai változata. Vállán, illetve fején egy darab autö-gumiszőnyegből alkotott „páncél”, oldalán bőrtokban jócskán nyílvessző, kezében tekintélyt parancsoló kard (akácfa nyersanyag, vülany- drótból tekert foglalattal) és nyíl. No, persze alkata nem mondható éppen robosztusnak, de 9 éves korától mit várhat az ember? Csupán ez, ami önkéntelen védekező testtartásomból lazítást engedett, s Ivanhoe határozott kijelentése, miszerint rossz szándék távol áll tőle, s a, szomszédos fák mögött rejtőzködő híveitől. Céljuk, harcuk csupán a szegények és gyámoltalanok megvédése, a szomszéd utcában garázdálkodó Belphegor és bandája ellenében. Miután tisztáztuk e találkozás során betöltött szerepemet, elfogadtam az elszánt arcú, kipirult csapat szolgálatát, s most már „védelem” alatt igyekeztem megközelíteni várkastélyomat. Útközben sok mindenről szó esett, többek között a csapat fenntartásának jelentős költségeiről is, meg a felszerelés korszerűsítésének a szükségességéről, amit Belphegor-ék gonosz szándékai szükségeltetnek. A kíséret 10 forintomba került, de szerencsésen hazaérkeztem, Kilestem még a kapun, s láttam, amint Ivanhoe testvériesen megosztozik a védelem honoráriumán Belphegorral, aki nem volt más, mint kis szomszédom, Ivanhoe 10 éves bátyja. Ja kérem, bonyolult, és a magamfajta szegény, gyámoltalan részére érthetetlen a diplomáciai kapcsolatok útvesztője. Sz. U, ......................................................................mii...... — 196 — Amint a dolgok későbbi folyományából tapasztalni fogjuk, mindezen katonai és politikai tényezőket — amelyek egymást filmszerű gyorsasággal felváltották —, mint a sakkfigurákat, gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, gróf Bánffy Miklós, ez a három erdélyi szabadkőműves mágnás igazgatta, egyelőre a háttérből. Nekik sikerült Horthy bizalmába férkőzni, mégpedig Bethlen Istvánné, szül. Mocsonyi Margit grófnő útján, aki akkoriban még igen csinosan nézett 'ki, és az 1920-as években majd minden nap megfordult a kormányzónál, akit lebilincselve, sikerült az ő klikkjük politikájának (vagyis az erdélyi optáns politikának)99 megnyerni. A számottevő politikusok túlnyomó része a legitimizmus mellett foglalt állást. Ámbár a 99 Az optáns olyan személy, akinek t— egy terület más országhoz csatolása esetén — jogában áll két állampolgárság között választani. A trianoni béke- szerződés Is tartalmaz optálásra vonatkozó rendelkezéseket. Tekintettel azonban arra, hogy a rendelkezések nem határozták meg pontosan, hogy az állam- polgári hovatartozást az állandó lakhely, vagy az illetőség alapján döntik el, évekig húzódott egy-egy optálási ügy, és rengeteg visszaélést eredményezett. A rendelkezések arra is adtak lehetőséget, hogy az optáns (állampolgárság változtatása esetén) megtarthassa ingatlanait abban az államban, ahová az opció előtt tartozott. A románok a magyar nagybirtokokat elkobozták Erdélyben. Prónay naplójában az e kérdésben kialakult huzavonára utal, nevezetesen arra, hogy Bethlen István és a többi erdélyi földbirtokos — 197 — parlamentben több pártbeli frakció kapott mandátumot a nagyatádi Szabó kisgazda tábora volt a legszámottevőbb. Ök, ha nem is ragaszkodtak a Habsburgok uralmához, a nagybirtokos mágnásosztály nemcsak azért tartott tőlük, hanem mert földosztókat is látott bennük. Kivéve értelmes vezérüket, Szabó Istvánt, aki a politikában is önzetlenül és becsülettel küzdött fajtájáért és egy agrárállam létének feltételéért, a csizmások kevés kivétellel nem értek sokat. Otthoni dologkerülő, nagyképű, szószátyár pofázók- ból állottak, akik mint képviselők hivatásukat meghazudtolva, elveiket hamar cserben hagyták a kormány által megcsillogtatott holmi javadalmakért. Lej ártva magukat csalódott választóiknál, kevés hitelnek és tekintélynek örvendeztek. A kormányzó elé is többször felvonultak, aki különösen szívébe zárt egy Patacsy Dénes nevű képviselőt, akivel később a hadügyi államtitkársági állást is betöltötték. Horthynak lelkesedése érte bizonyára megszűnik, ha ezen ember múltját ismerte volna. Ti. a világháborúban (mint azt egy tisztem, Németh Miklós, aki vele együtt katonáskodott, elmondotta) szuronyos csendőrök megbilincselve hozták a mögöttes országból ezen volt parádés kocsist a világháborúban csapatához vissza, ahonnét mint közember egy támadás alkalmával ellógott. sürgette az elkobzott birtokaikért fizetendő kártérítés kifizetését. Bethlen mint miniszterelnök is a magyar —román tárgyalások egyik fő kérdésévé az erdélyi földesurak kártérítési igényelt tette. — 198 — Magasházy első szárnysegéd büszkén és abban a meggyőződésben jelentette be az államfőnél ezen deputációba megjelenő csizmás csoportot, mintha valóban azonos lenne azzal a „Fekete Blokkal”, melyet állítólag ő szervezett meg (csakugyan: még a ruházatuk is feketén tün- döklött.) A kormányzói váróteremben igen leereszkedően, jóízű adomákkal mulattatta a társaságot, és éreztette közibük való tartozását. Távozásuk után azonban megparancsolta az ajtónálló huszárnak: „Nyissa csak ki az ablakot, nem lehet kibírni ezt a büdös parasztszagot.” Én, aki éppen erre érkeztem a kormányzóságra, egy karosszékbe vetettem magamat, mert nem bírtam a nevetéstől még állni sem, olyan komikusán hatott reám ez a jelenet. „Te! Laci — mondottam neki —, IV. Henrik francia király vasárnapra minden parasztjának egy tyúkot kívánt a fazékba. Téged legalábbis három ilyen tyúkkal dotál, ha akkor élsz — mert olyan nagy paraszt vagy. Talán a Terézi- ánumból109 kerültél ki? Úgy tudom, hogy zsidó körorvos nevelt fel faluhelyen — saját fajtád szagát pedig már nem bírod?” „Hát az régen volt, azóta megfinomodott a szaglásom” — felelte Magasházy vigyorgó ábrázattal. 199 A kollégiumot Mária Terézia alapította 1749-ben arisztokrata ifjak nevelésére.
