Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-07 / 56. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAtí Idei. március l! Szovjet megrendelőknek adták át ünnepélyes keretek között a Magyar Hajó- és Darugyárban az 500. portáldarut. Az 5 tonnás, 30 méteres gémnyílású daru kiváló konstrukciónak bizonyult. Gyártását 1958-ban kezdte meg a darugyáregység. Idén még 95 ilyen típusú kikötői emelő készül. (MTI-fotó — Mező Sándor felv.) Automatizált időjárásjelentés A Svéd Meteorológiai és Hid- értékelését, s elkészítik az időjá- rológiai Intézet öt év alatt tel- rási térképeket. Az ország terü- jesen automatizálni akarja az létén működő 1000 meteorológiai időjárási szolgálatot. Három elekt- állomás számát valamivel csök- ronikus „gondolkodógép” veszi kentik, de a megmaradókat tel- n.ajd fel az adatszolgáltatás táv- jesen modern eszközökkel szere- közléseit, elvégzik az adatok ki- lik feL IIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIMIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIII« felséges Első Ferdinand az uraságtól disznót lopott. Er- tartásával védték volna a betyár 99 Ausztriai Császár, Magyar ről az esetről Békés István ezt rok bosszújától. Pedig a régi fel- Ország e néven V-dik Királya... írja a Magyar Ponyva Pitaval jegyzések a falvak lakódnak: kegyelmes Királyi Parancsolatjá- címen kiadott gyűjteményében: egész sorát említik, akikkel be- ra... Sobri József és Pap Andor „...amennyire nem tűnt ez főben- széliek Sobriék az elfogatásuls fő gonosztevők társaságához tar- járó bűnnek kanászszemmel, előtti hetekben, tozó minden egyes Czimborák- annyira súlyosnak ítélte meg a Az nincs teljesen tisztázva* nak életben való megfogásáért birtokos bíróság”. Két évre be- hogy' végül is hogyan bukkantak: 50, kivégzőknek 25 — magának zárták a zirci börtönbe, s bőr- rájuk a lápafői erdőben, Annyi pedig Sobri Józsefnek és Pap tönbüntetését negyedévenként 25 azonban bizonyos, hogy felfedő- Andornak elevenen leendő meg- botütéssel is megtoldottak. Itt zésük a helyi üraság illetve eir- fogásáért 100 holtan való kézre válaszút elé került, vagy eltűri hereinek nevéhez fűződik Ugyan- kentesert pedig 50 végre azok- a szenvedést, vagy megszökik, de ^ kapott a vérdíjból az uraság nak, akik az említett gonoszte- ha megszökik, más választása vincellérje de a környékbeli köz vöknek hollétót sikerrel bejelen- nincs, mint a betyárélet. össze- ^jegyzőié is A stóban for“ő tendik. ezen aránybeli fele meny- ismerkedett az őt botozó porko- jegyző^—J Kelemen Mdiálv nyisegu Császári Species Ara- láb feleségével, az asszony sze- Lobként masa is részt vett » nyak a Királyi Kincstárból ki- relmes lett bele, s végül az aszfizettessenek” SZony segítségévéi sikerült is 2£S Ä ^ £ Kerek 130 esztendővel ezelőtt megszöknie 1835 elején. Kezdő- ^faütóg szerint TakTcS Pál iToa' — 1837-ben a Tekintetes nemes dött a betyárélet. lapa Veszprém Vármegyének Gyűlé- \ z első kisebb lopások köz- rj^k tartózkodást helyéről Tél *én - hirdették ki V. Ferdinand A ben népes banda verődött "égé dt dtderef hideg\ parancsat. A király meglehetősen össze körülötte. Ekkor változtat- ri<fk ’ rS^ián? mi magasra taksálta a híres betyár- ta meg a nevét is Sobrira. Hírük banda tagjainak fejét, mert csakhamar bejárta Dunántúl T ' nagy összegű vérdíjat tűzött ki. nagy részét. Kezdetben Vas, Za- egtemadasukra Szakcsöfelsége bőkezűsége azonban na- la. Győr, 'Sopron, Veszprém. So- ® nagyszámú fegygyon is érthető. Ha egy kicsit mogy rengetegeiben bujdostak, ... ers el°’ srot ,kapi- elemezzük az akkori körülménye- majd később Tolna vármegyébe ,a,7y. Parancsnoa;saga alatt. Nem két. A sokat emlegetett betyár- is átcsaptak. Élelmet, pénzt, ru- is, felülmúlták az világ ezekben az években virág- hát szerezni hol az egyik, hol a mdozotteket létszámban. A bokorét élte. Sobri Jóska is betyár másik urasághoz, kocsmároshoz, , “fi ,n“a ore észrevette a közcvolt, bandát alakított magának, vagy paphoz törtek be. Az egyik „ ° loyas haderőt, eloltották a és betyárkodása végül már a számtartó házát Sobri húszon- tuzet> visszavonultak a Magyarád bécsi udvart is foglalkoztatta. nyolcad magával megrohanta és Patakon túlra, s ott az erdő szf- A betyárvilágot sokan szeret- kirabolta, összeszedtek minden *fn’ o&ymástól körülbelül 10—15 ték romantikus ködbe burkolni, fegyvert, ékszert, pénzt, majd lépésnyi távolságra, fatörzsek mö- s amikor emlegették, tulajdon- kereket oldottak.’ Veszprém me- 8ött tüzelőállást foglaltak. Ä képpen meghamisították a való- gye északi részén egy kastélyt nagyszámú fegyveres haderő ságot. A betyárvilág kialakulá- raboltak ki. megrohamozta őket, de a rohasának az alapja a mérhetetlen A kastély ura Hunkár Antal mot feltartóztatta a betyárok sorparaszti nyomor volt. A telkük- itáblabíró volt. Az eset után fel- tüze. Három óra hosszat tartott tői megfosztott jobbágyok, a ki- kereste a nádort, majd a királyt az elkeseredett tűzharc. A betyá- látástalan nyomorban élő zsel-. s nemesi jogaira hivatkozva kö^ rókát végül már teljesen körüliérek végső kétségbeesésükben vetette, hogy védelmezzék meg a kerítették, mégsem adták meg verődtek bandákba. Az éhség jobbágyharamiák ellen. Ezzel kez_ magukat. A katonák közül töb- nagy úr. De a betyárbandák so- dődött Sobriék nagy híre az egész ben megsebesültek, meghaltak, sem a nyomorgó népet háborgat- európai sajtóban. Dunántúl kilenc Végül kezdett kifogyni a betyá- tak. hanem a földesurak reziden- megyéjében — Tolnában is — r°h tölténye és nem volt me- Cíaxt. A szegény néppel a leg- felállították a sitatáriális bírósá- nekvés. Kelemen Mihály feljegy- J° a 71fZOnybaTí elte . . . got, és pandúrokat összpontosí- zése szerint: . .midőn Sobri lát,, £elÍ5^í^SekÄ szeriat Sobn tottak, a pandúrok megsegíté- ta már, hogy elfogják, először a fi Akkor pedig osztrák katonaságot. A hozzá közeledő kapitányra szevérdíj ^tűzése is ezzel függ ösz- gezte pisztolyát, s mielőtt el- dása ideién ^Ittl 'fet ^UrasáS sze> Az U1'ak halálra kerestek sütné, visszafordítván úgy meg- maiorban nőtt fel és’a rendel- őket’ a sze8ény nép azonban még lőtte magat, hogy a golyóbis kezésekre álló Idátok szénit a kenyerét is megosztotta velük szivén is keresztül hatván, azoru bojtárgyerek lehetett. Jóvágású, ^toijára W Somogy megyei nal kimúlt a világból . A híres betyár tehát önkezé- vei vetett véget életének* szépszál legény volt. A köröz- birkas gazdanal voltak vendeg- vény így írja le: „...magas sudár ^Sben. Tőle így váltak el: „Ha £ termetű, vállbán, csípőben szé- az i3ten életünknek kedvez, egy Tolna megye nyugati csücskében. Sles.” A körözőlevél személyleírá- hónap múlva meglátogatjuk ’. Akit élve fogtak el a betyárok Hsát megerősítette egy Somogy Innen jöttek Tolna megyébe és a közül, lei végezték. A betyárvilág- E megyei számadó juhász is. akinél lápafői erdőben táboroztak le. nak azonban nem szakadt vége. E Sobri társaival másfél napig Közben híre futott a nagy összegű Amikor 1848-ban az egész ma- 5 vendégeskedett. A szép leányok, vérdíjnak. Am a szegény nép közt gyár nép fegyvert fogott, a be- E menyecskék megfordultak utána, nem akadt, aki feljelentette vol- tyárok is az első sorokban har- , t f 5 Betyárkodósa minden bizony- na őket, még annak ellenére sem, coltak a nép ügyéért. FEJEZETEK VRÓNAY "PÁL NAPLÓJÁBÓL Snyal oda vezethető vissza, hogy hogy a besúgókat nevük titokban BODA FERENC .........................................................................................................................................................................»minimum» • n +WTflft8flN. M4fflLJ|l KVZÜL Elkészült az ötszázadik portáldaru Sobri Jóska végórái A lápafői csata története — 193 — A fiatalabb generáció, mert ellenforradalmáros- kodott, jussot vindikált a magasabb vezető állásokra, miután az ország újraépítő munkájában az alapköveket már le is rakták. Ezekhez beszivárogtak ugyancsak mint aspiránsok azok is — főleg vezérkariak — akik karrierük érdekében a kommün alatt a vörösöknél is próbáltak szerencsét. Ezek azután, mint az összeszí- jazott bergsteigerek, hegymászók, kötélen húzta be egyik a másikát a nemzeti hadseregbe. Soós Károly honv. miniszter, aki maga igen szorgalmas vörös volt, hogyan is mert volna ellenállni ennek a fönt említett inváziónak. Ö nem állhatta útját egy Lorxnak, Werthnek, Lichtenec- kertnek, Ujfalussy Gábornak, öhmnek, Bengyel- nek és még sok más, a vörösöknél levizsgázott konjunktúralovagnak, amikor ők a vörös éra bukása után továbbszolgálatra a nemzeti hadseregnél jelentkeztek. A régi közmondás ismét érvényesült: „Egyik varjú nem vájja ki a másik szemét.” Csupán frappáns példaképpen felhozom az alábbi esetet: egy Nemessányi István nevű fhgy. orosz fogságban — távol Szibériában — lázító kommunista beszédeket tartva, bajtársait a következő szavakkal fenyegette meg: „mi majd odahaza* szemben fogunk állani. Én a vörös zászlóval — ti pedig a nemzeti színűvel” stb. Ezt a tisztet a különféle ellene beérkezett feljelentések dacára 1920-ban már igazolták. A honvédségnél ezredes lett. Egy derék bajtárs, Görgey Miklós ezredes, akit ezen ügyből kifolyólag fll— 194 — döztek, mivel Nemessányi ellen vallott — érzékenységében agyonlőtte magát. Mivel ilyen divergáló elemek összpontosultak már kezdetben a nemzeti hadseregben, megindultak az intrikák, gazdátlan besúgások, rágalmazások, stb. A fegyelem gyeplői a tiszti becsületet érintő dolgokban lazán lógtak, hiányzott az erős kéz a vezető állásokban, aki azokat megfogja, mert mindegyik félt és tartott a másiktól. A tiszteket nem egyéniségük vagy rátermettségük szerint válogatták meg, hanem a politikai állásfoglalásuk volt a mérvadó. A tiszta búzából nem válogatták ki a konkolyt — végül csak a gaz kelt ki, amely elnyomott azután minden mást. Ezen káros viszonyok nem javultak, hanem évről évre fokozódtak. Amikor pedig a második világháború alkalmával fegyelmezett, harci felkészültségre és katonai erényekben iskolázott, azután kiképzett csapatokat igényelt a nemzet — ilyen nem volt. Illetve a vezetők bizonyultak rossznak. A nemzed hadsereg kezdetleges felállításánál a volt közös hadseregbeli tisztek kvalitásban messze túlhaladták a volt honvéd tisztikart. A régi közös domináló katonai szellemet ellensúlyozandó, mely megjegyzem a született magyar tisztek részéről veszélyt az országra úgy sem képezett volna — az antikarlisták (jobbára szélső soviniszták és konjunktúraelemek) Soós Károly hemv. minisztert Sréter István ezredessel túratták ki állásából. Árríbár ebben saját magamat is hibáztatom, mert ezen utóbbinak szekerét — 195 — jóhiszeműen én is segítettem tolni a miniszteri székbe. Gondolván, mint jóvágású magyar ember — aki úgy békében, de különösen a világháború idején jó katonai hírnévnek örvendett — megértőbb lesz különítményemet illetőleg, melyet Soós el akart pusztítani. Azután a magyar intranzigens keresztény nemzeti gondolatnak az országban való keresztülvitelének szükségét belátja, és annak jobban érvényt fog szerezni, mint elődje. De bizony, igen csalódtam, mert liberális befolyás alá kerülve, debüjét9* a különítményem feloszlatásával akarta kezdeni. Sréter kicsinyes politikai piszkálódásokban merült ki ténykedésében. Később pedig, amikor már az antikarlista csoport megerősödött — a Gömbös, Toókos, páter Gyarmathy, Magasházy, Fischer Lajos, Görgeyék által képezett klikkhez csatlakozott —, megteremtették a maffia magját, melyeknek tagjait kivétel nélkül beszervezték az EKSZ-be, amellyel azután ellensúlyozták a hadseregben és a politikában megnyilvánuló legitimista szellemet. Sréter azonban, ebbe a magas állásba jutva, ezen utóbbi áramlattal tehetetlennek bizonyult, mert ugyanezen évnek őszén máris kibukott — őt követte azután Be- litska Sándor. 98 — az első szereplését.
